A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 29. szám - A budapesti kir. itélőtábla 1904-ben. [8. r.]

218 akár a tulajdonjog, akár a zálog fogalma alá venni, holott ez j egészen különleges joga eladónak, mely nem irányul másra, mint az eladott tárgy visszavételére, t. i. az egész adás-vételi ügylet felbontására. A külföldi törvényhozások többsége bontó hatályt tulajdonit e fenntartásnak ; igy a porosz Landrecht, bajor javaslat és drezdai tervezet, sót egyes törvénykönyvek, mint a Code civil és a szász polgári törvénykönyv az átadással a tulajdonjog megszerzését feltétlennek tekintik és e fenntartásnak zálogjogi hatályt tulajdonítanak. A Tervezet a vitát eldöntöttnek tekintette a német polgári törvénykönyv 40;"). § a által, melynek álláspontját teljesen magáévá tette. Kérdés tárgyátképezheti, ha a tulajdonjog fenntartását csak az át nem adott dologokra nézve ismerjük el, az átadott dolgokra nézve pedig eladónak csakis a visszalépés jogát engedjük meg, eléggé biztosítva lesz e a hitelező jogos érdeke, és nem korlátozzuk-e túlságosan a gazdaságilag fontos részletügyletet. Véleményem szerint az eladó jogos érdekét teljesen biztosítja a visszalépés fenntartása Különben mint már más alkalommal is bátor voltam kifejteni, a hitelnyerés emelése nem lehet célja a törvényhozásnak ; nemcsak azért, mert a törvényhozásnak magasabb céljai vannak, de gazdaságilag a hitelezés túltengése még károsabb lehet, mint annak megszorítása. Tehát a törvényhozásnak a középúton kell haladnia. Ha a részletügyletek istápolásának gazdasági jelentősége van, még nagyobb, de legalább is olyan jelentősége van az általános hitelnyerés érdekében az igényperek apasztásának. Pedig, ha a tulajdonjog fenntartását az el- és átadott ingók tekintetében elvetjük, jóval kevesbedik az igényperek száma, mert a tulajdonjog fenntartásával eladónak az a tendentiája, hogy foglalás esetén az eladott dolgot kiigényelhesse. Eladónak ezen joga a vevő hitelezőinek jogos érdekét sérti, mert eladó vagyonkörébe vonja ugy az eladott dolgot, mint a már megkapott vételári részleteket, végrehajtatok elől pedig a kielégítési alapot illetéktelenül elvonja. Ha a római jog pactum reservati dominii-ját közelebbről vizsgáljuk, látjuk, hogy annak érvénye élő jogunkban vajmi nagyon összezsugorodik. Az ingatlanok tekintetében semmi jelentősége nincs, mert az, hogy eladó a tulajdonjog bekebelezésére engedélyt nem ad, magában véve is a tulajdonjog fenntartása, de ha eladó átírási engedélyt ad is a vevőnek, a vételárhátralékot másképen is biztosithatja, t. i. az eladott ingatlanra való jelzálogi bekebelezés által. Ezért a T. kifejezetten csak ingókra nézve szabályozta a tulajdonjog fenntartását. Az el-, de át nem adott ingók tekintetében szintén csekély jelentősége van a tulajdonjog fenntartásának, mert vevő átadás, illetve átvétel nélkül a tulajdonjogot még ugy sem szerezte meg, tehát a fenntartás nem volna más, mint eladó praeventiv védekezése. A tulajdonjog fenntartásának tehát csak az el- és átadott ingó dolog tekintetében lehetne valami szerepe, de itt is inkább ' üres szólam, tartalomnélküli kifejezés, sokkal helyesebb volna tehát azt teljesen mellőzni. Ha a tulajdonjog fenntartását szó szerint vesszük, az vevőre nézve az elidegenítési tilalmat és igy a tulajdonjog korlátozását is magában foglalja, ha tehát vevő a megvett dolgot a vételár teljes kifizetése előtt elidegeníti, a büntetőtörvénykönyv 355. $-ába ütköző sikkasztást követi el. Mi történik ilyenkor a harmadik jóhiszemű szerzővel ? Az károsodik, mert a bűnjelt képező dolog tőle elvétetvén, a büntető eljárás befejeztével az eladónak mint jogos tulajdonosnak visszaadatik, fennmaradván a jóhiszemű szerzőnek az a joga, hogy eladója ellen igényét külön perrel érvényesítheti, de ezzel nem sokat ér, mert a sikkasztó eladó többnyire vagyontalan. A tulajdonjog fenntartásával tehát az ingók forgalma akadályozva és harmadik jóhiszemű szerző érdeke veszélyeztetve van, és sok esetben complicatióknak, felesleges bonyodalmak- i nak forrása. Minthogy tehát eladó jogos érdekét az el- és átadott dolog tekintetében a Tervezet 1,053. és 1,054. §-aiban foglalt jogvesztés kikötése, illetve az 1,055. és következő §§-ban szabályozott elállási jog amúgy is teljesen védi, a tulajdonjog fenntartásának intézménye polgári törvénykönyvünkben mellőzendő és ennek megfelelőleg a T. 1,411. §-a minden pótlás nélkül elhagyandó. Belföld. Ügyvédi kamarák állásfoglalása. Az aradi ügyvédi kamara tizenkét tagja f. hó 6-án sürgős kérvényt nvujtott be a kamara elnökéhez, melyben rendkívüli közgyűlés összehívását kérik. E kérvényben a választmány már ismeretes határozatának elvetésével az igazságügyminiszter leiratára adandó választ a következő szövegezésben kívánja megadni: Nagyméltóságodnak 1905. év június hó 20-án kelt leiratát alulirt aradi ügyvédi kamara rendkívüli közgyűlésében komoly canácskozás tárgyává tévén, megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy nagyméltóságod egy oly kormány tagjai közé lépett be, melynek léte a magyar ősi alkotmánynyal és a felelős parlamenti kormányrendszerrel merőben ellenkezik. A magyar ügyvédi kar az ősi magyar alkotmányért, a nemzet léteért, önállóságáért több század óta folyó küzdelmekben mindig vezetőszerepet vitt. Derék elö'deink nyomdokain haladva, azoknak hagyományait magunkévá téve, törhetetlenül ragaszkodunk a sok vérrel szerzett ősi alkotmányhoz, melyet a nemzet fennállása egyedüli biztositékának tekintünk. Midőn ezt nagyméltóságodnak tudomására hozzuk, egyúttal legmélyebb sajnálkozásunknak adunk kifejezést a felett, hogy nagyméltóságod ő kir. felsége által igazságügyminiszterré történt kinevezését elfogadta; az alkotmányellenes kormányzás és alkotmányunk veszélyeztetése fölött érzett hazafias aggodalmunk pedig arra késztetnek, hogy nagyméltóságodtól a hivatkozott leiratában kivánt támogatást megtagadjuk. A marosvásárhelyi ügyvédi kamara választmánya e hónap 6-án ülést tartott Csongvai Lajos kamarai elnök vezetésével. Tárgya Lányi Bertalan igazságügyminiszternek leiratára adandó válasz volt. Lányi Oszkár a leiratot tudomásul venni óhajtja s ily értelemben tett javaslatot. Fenyvesi Soma dr., Sebess Dénes dr. és Schönstein Gyula beszéde után a kamara Debreceni Nagy János következő határozati javaslatát fogadta el egyhangúlag: A marosvásárhelyi ügyvédi kamara Lányi Bertalan igazságügyminiszterségét alkotmányellenesnek és imparlamentárisnak tartja, az igazságügyminisztert nem üdvözli, iratát irattárba teszi. A nagyváradi ügyvédi kamara is csatlakozni akar a kamarák országos mozgalmához. E végből július 16-ára Fodor Gyula dr. és társai indítványának tárgyalására rendkívüli közgyűlést hivtak össze. A közgyűlésre a kamara elnöke a következő meghívót bocsátotta ki: Meghívás. A nagyváradi ügyvédi kamara 1905. évi július hó 16-ik napján, vasárnap d. e. 10 órakor Nagyvárad város tanácstermében rendkívüli közgyűlést tartand, melyre a kamara t. tagjait tisztelettel meghívom. Mondja ki a nagyváradi ügyvédi kamara 1. Hogy az igazságügyi miniszter kinevezését és kinevezés elfogadását hazafiúi aggodalommal és sajnálkozással veszi tudomásul. 2. Elvárja tagjaitól, hogy az alkotmányosság helyreáltáig az okmányokra bélyeget nem ragasztanak és illetékeket nem fizetnek. 3. Minden magyar embernek erkölcsi kötelessége lévén az abszolutizmus ellen küzdni, a küzdelem közben elkövetendő' esetleges politikai büntetendő cselekményeknél ingyenes jogvédelmet nyújt. Nagyvárad, 1905. július 2. Tisztelettel: Hlatky Endre, a nagyváradi ügyvédi kamara elnöke. A szombathelyi ügyvédi kamara Eredics Ferenc kir. tan. elnöklete alatt ülést tartott, melyen Lányi Bertalan igazságügyminiszternek a kamarához küldött leiratával foglalkozott. Az ügyvédi kamara erre vonatkozólag elhatározta, hogy az igazságügyminiszter leiratát tudomásul veszi és irattárában elhelyezi. Ezen határozat meghozatalánál azon nézet vezette a kamarát, hogy az ügyvédi kamara hatáskörébe a politikai kérdésekkel való foglalkozás nem tartozik, de igenis az igazságügynek támogatása egyik föladatát képezi és igy ezt meg nem is tagadhatja. Hogy pedig a kormány nem alkotmányos volta a kamara helyeslésével nem találkozik, ennek azáltal ad kifejezést, mikép a szokásos üdvözlést mellőzve, a leiratot egyszerűen tudomásul veszi. A budapesti kir. ítélőtábla működése 1904-ben. ' 7*^ (Folytatás.)*) 8. A pestvidékitszék területéhez tartoznak: a gödöllői, monori, nagykátai, ácsai, pestvidéki, ráckevei, szentendrei, újpesti és váci járásbíróságok = 9. Létszámuk: 10 (10) járásbiró, ebből 2 a pestvidéki jbságnál; 20 (20) albiró, ebből 4 Újpesten, 3 Gödöllőn, 2—2 Monoron, Nagykátán, Ócsán, Ráckevén, Szentendrén és Vácon, 1 a pestvidékinél; 12 (12) aljegyző, ebből 3 Újpesten, 2 Gödöllőn, a többinél 1—1; 13 joggyakornok, ebből 2—2 Gödöllőn, Monoron, Újpesten és Vácott, a többinél 1 — 1; 14 telekkönyvvezető, ebből 3 Gödöllőn, 2—2 Monoron, Nagykátán, Ráckevén, Szentendrén és Újpesten, 1 Vácon, ellenben Ócsának és a pestvidékinek nincs telekkönyve. írnok és dijnok 68 (66), ebből 11—11 Gödöllőn és Újpesten, 8-8 Monoron és Ráckevén, 7—7 a pestvidéki és váci jbságnál, 6 a szentendrei, 5—5 a n.-kátai és ócsai jbságnál; 13 (13) végrehajtó, 2—2 Gödöllőn, Ócsán, Pestvidék, Újpest, a többinél 1—1; 19 (19) szolga, ebből 3—3 Monoron es Újpesten, 1 Ocsán, a többinél 2—2 = 169 (167). Ügyészségi megbízott 11 (11), ebből 2-2 a szentendreinél és Ráckevén, a többinél 1—1. Érkezett 80,841 ügy ; ebből telekkvi 35,678; az év végén folyam, maradt 5,168. *) Előző közlemény a 26. számban.