A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 28. szám - A hajótulajdonos magánjogi felelősségének korlátozásai. [2.]

110 A JOG A m. kir. Kúria (1904. évi április hó 7-én 7<i7. P. sz. a.) | következő végzést hozott: A másodbiróság végzése indokolásánál fogva helybenhagyatik. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Alperes a csődnyitási kérvény beadását megelőző 15 napon belül, az alaki jogot szabályozó telekkönyvi rendtartás 88. §-a alapján, szerzett a közadós ingatlanára olyan zálogjogot, melyhez neki az irányadó anyagi jog szerint akkor joga nem volt, mert a kereskedelmi könyveken alapuló követelés lejártával a hitelező csak ahhoz nyer jogot, hogy követelésére nézve adósától kielégítést követelhessen, de nem ahhoz, hogy követelésére külön biztositást igényelhessen vagy szerezhessen. Miből következik, hogy az ekként szerzett zálogjog megtámadhatósága, tekintettel arra, hogy az ily módon előjegyzéssel kieszközölt biztosítás az állandóan követett birói gyakorlat szerint az adós által adott biztosítással egy tekintet alá esik és épugy, mint a végrehajtási eljárásban a közadós jogcselekményét helyettesíti, a csődtörvény 27. § ának 3-ik pontja alapján bírálandó el. A pestvidéki kir. törvényszék (1903. évi május hó 9Lén 1,799 L903. polg. szám alatt) Udvardy Kálmán váci ügyvéd mint vagyonbukott S. Henrik volt váci bej. cég csődtömeggondnoka felperesnek, Ladányi Gyula dr. budapesti ügyvéd által képviselt S. és K. budapesti bej. cég alperes ellen, zálogjog törlése és jár. iránt folyamatba tett rendes perében következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja és arra kötelezi, hogy 360 K. perköltséget alperesnek 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizessen. Indokok: Felperes keresetében előadta, miszerint alperes S. és K. budapesti bej. cég, néhai T. Henrik volt váci bejegyzett kereskedő ellen a kereset mellett A) alatt bemutatott hiteles telekkönyvi kivonat szerint a váci 1,044. számú telekkönyvi betétben felvett ingatlanokból őt illető felerészre 1901. évi április hó 16. napján 1,301/1901. tkvi szám alatt beadott kérvénnyel 21,511 K. 85 f. készpénz és áruhiteltőke erejéig zálogjogi előjegyzést eszközölt ki. Minthogy azonban néhai S. Henrik az alperesi céggel üzleti összeköttetésben egyáltalán nem állott; minthogy továbbá alperesi cégnek a zálogjogi előjegyzés iránti kérvény benyújtása idején néhai S. Henrik fizetésképtelenségéről tudomása volt; minthogy végül néhai S. Henrik vagyonára a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéknek 46,790,1901. szám alatt kelt végzésével 1901. évi május hó 8-án a csőd tényleg megnyittatott, ennélfogva kérte felperes a csődtörvény 26., 27. és 33. §§-ai alapján a váci 1,0.44. számú telekkönyvi betétben 1,301/1901. tkvi szám alatt S. és K. cég alperes javára előjegyzett fentebbi zálogjogot a közadós S. Henrik váci bej. cég csődtömegével szemben hatálytalannak nyilvánítani és ezen körülményt a hivatkozott számú telekkönyvi betétben bejegyeztetni, egyúttal pedig alperest a perköltségek megfizetésére kötelezni. Alperes tagadta a kereset azon állításait, miszerint néhai S Henrik váci kereskedővel üzleti összeköttetésben nem állott volna, s a zálogjog szerzése idején nevezett közadósnak fizetésképtelenségéről tudomással birt volna. Előadta, miszerint «S. és K.» cég alatt kereskedői főtelepe Budapesten van, mig a fióktelep, melylyel néhai S. Henrik közvetlen üzleti összeköttetésben állott, Bécsben áll fenn. Minthogy pedig a cégnek fióktelepén létrejött ügyletek a cég egységénél fogva annak főtelepét is érdeklik, jogosan járt el akkor, midőn Budapesten vezetett könyvei alapján a zálogjogi előjegyzést kieszközölte. Előadta, miszerint a közadós hitelezőjének kiléte iránti ezen kérdés azon perben, melyet alperes a szóban forgó előjegyzés által biztosított követelés érvényesítése végett felperes ellen indított, a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéknek 70,072 19(12. sz. Ítéletével elintézést nyert, melylyel nemcsak a követelés valósága, hanem egyúttal jelen perbeli alperes S. és K. budapesti bejegyzett cégnek hitelezői minősége is bíróilag elismertetett. Hitelezői minőségének bizonyítása végett bemutatta ugy a budapesti főtelepre mint a bécsi fióktelepre vonatkozó hiteles kereskedelmi cégkivonatot, kérvén ezek alapján lelperesnck vonatkozó kereseti előadását birói figyelmen kivül hagyni. Felperesnek a fizetések megszüntetésére, illetve az ez iránti tudomásra vonatkozó kereseti állításaival szemben előadta, miszerint a megtámadott zálogjog előjegyzése iránti kérvény benyújtása idején, vagyis 1901. évi április hó 16. napján néhai S. Henrik fizetéseit még nem szüntette be, amennyiben alperes nézete szerint ily eset csak akkor forog fenn, ha az adós pénzbeli tartozását alapos ok nélkül ki nem egyenlíti s az ellene indított perből kitűnik, hogy fizetésképtelensége tudatában csupán időnyerés céljából védekezett, valamint akkor is, ha az adós ellen valamely lejárt pénzbeli tartozás miatt biztosítási vagy kielégítési végrehajtás vezettetett. Ezekhez képest alperes álláspontja szerint az emiitett időben S. Henrik fizetésképtelennek nem volt tekinthető. Ha azonban nevezettnek fizetésképtelensége a fenti időben fenn is forgott volna, tagadta, hogy erről tudomással birt volna. Ellenben előadja, miszerint a cégnek bécsi fióktelepe a cég váci magtárában levő és tulajdonát képező áru felvétele végett egy uszályhajót küldött Vácra. Ezen hajó kormányosa, ki az árunak átvétele és hajóba leendő beszállítása céljából kötelességszerüleg S. Henriknél jelentkezni kivánt, arról értesült, miszerint utóbbi egy nap óta távol van, s erről alperesi céget nyomban tudósította. Minthogy alperesnek S. Henriknél avisált árukban jelentékeny kiinállósága volt, kereskedői elővigyázattól indíttatva elhatározta, miszerint követelését biztosítja, mielőtt még a bizományos könyveit és a magtárt megvizsgálta volna. E célból cégvezetőjét a hitelesített könyvkivonattal Budapestről Vácra küldte a zálogjog előjegyzési kérvény benyújtása végett. Ezen előadás valóságának, úgyszintén annak bizonyítása végett, miszerint S. Henrik még eltűnése után is vagyonos ember hírében állott, kinek fizetésképessége iránt a váci közvéleményben semmiféle aggodalom nem merült fel: tanukra hivatkozott. Bemutatta S. Henrik halotti anyakönyvi kivonatát, mely szerint hozzátartozói nevezettnek 1901. évi április hó 14. napján a Dunába vetés által történt öngyilkosság folytán bekövetkezett halálát csupán 1901. évi május 6-ik napján jelentették be, miből következtethető, hogy 1901. évi április hó Ifi. napján még S. Henrik hozzátartozói, sem birtak tudomással annak hollétéről és vagyoni bonyodalmáról. A kir. törvényszék ugy a S. Henrik fizetésképtelensége felőli tudomás bizonyítása végett felperes által, mint az alperesi védekezés fentebbi adatainak bizonyítására alperes részéről felhívott tanuk kihallgatását elrendelvén, a foganatosított bizonyítási eljárás, jelesül A. Eajos, G. Józscí, P. Sámuel, F. Lajos dr., S. Adolf, T. Ignác dr., K. Gusztáv, K. Kálmán, özv. S. Henrikné, G. Józsefné és R Béla tanuk hit alatti vallomásának egybevetése alapján bebizonyítva találta azon alperesi előadás valóságát, miszerint S. Henrik Vácon vagyonos kereskedő hírében állott és a közvélemény fizetésképessége ellen gyanút még eltűnése után sem táplált, hanem anyagi visszonyai csupán a csődnyitási kérvénynek az 1901. évi április hó végén történt beadása alkalmával váltak ismeretesekké. Ha már a tanúvallomások alapján bebizonyitottnak vétetik is az, miszerint S. Henrik eltűnése után oly hirek is keringtek róla, hogy a tőzsdén játszott, s ezen eljárása anyagi helyzetét befolyásolta — ebből korántsem állapithaló meg azon kereseti állítás valósága, miszerint aiperesi cég a zálogjog megszerzése idején S. Henrik fizetésképtelenségéről tudomással birt volna. Ezekhez képest a kereseti kérelem elbírálásánál, mindenekelőtt annak kettős jogalapja volt figyelembe veendő, mely szerint felperes egyrészről az üzleti összeköttetés hiányát, másrészről pedig a fizetésképtelenségről való tudomást állította, s kereseti kérelmét ezekre alapította. Az üzleti- összeköttetés hiánya az alperes által bemutatott hiteles cégkivonatok által teljesen megcáfolást nyert, mert felperes kifejezetten beismerte, hogy alperesi cégnek bécsi fióktelepe S. Henrikkel üzleti összeköttetésben állott, a bemutatott cégkivonatokkal pedig bizonyítva van azon körülmény, miszerint a bécsi S. és K. céggel azonos, nevezetesen a cégnek tagjai mindkét helyen ugyanazon személyek, sőt a bécsi cégnél a fióktelep mint olyan van bejegyezve, t. i. ugyanott a budapesti főtelep is feltüntetve van. Minthogy pedig az alperesi cég mint egységes jogalany a fióktelep üzleti összeköttetései alapján keletkezett ügyleteket a főtelep helyén vezetett kereskedelmi könyvekbe felvenni s ezek alapján érvényesíteni jogosítva van, nem foroghat fenn kétség az iránt, miszerint a zálogjog előjegyzését nem a hitelezőtől különböző, hanem a S. Henrik hitelezőjével azonos cég szerezte. Ezektől eltekintve azonban, felperes ily alapon még akkor sem lenne jogosítva a zálogjogi előjegyzést ily uton megtámadni, ha alperes S. Henrik hitelezőjétől különböző cég volna, mert felperes nem is állította, hogy a zálogjogi előjegyzés alapját képező könyvkivonatban adósként megjelölt S. Henrik a közadóstól különböző személy, már pedig ily jogcímen, vagyis a telekkönyvi rendelet 148. §-a alapján a zálogjogi előjegyzés csupán oly esetben támadható meg, ha az adós a telekkönyvi tulajdonostól különböző személy, ellenben mindazon esetekben, amidőn a hitelezőnek a zálogjogot szerzővel való azonossága válik vitássá, ezen kérdésnek eldöntése a követelés behajtása, esetleg pedig az előjegyzés igazolása iránt indított pernek keretébe tartozik. Minthogy továbbá jelen esetben nem vitás az, miszerint a zálogjogilag előjegyzett követelés behajtása iránt alperesi cég felperes ellen a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék előtt pert tett folyamatba, kétségtelen, hogy ez alapján az előjegyzett zálogjog igazolása, esetleg törlése, kizárólag az utóbb emiitett perben hozandó jogérvényes ítélet alapiján eszközölhető. Azonban nem volt hely adható felperes kereseti kérelmének azon alapon sem, hogy alperesi cég a zálogjog megszerzése alkalmával néhai S. Henrik fizetésképtelenségéről állítólag tudomással birt; mert eltekintve attól, hogy felperes vonatkozó állításait alperes tagadásával szemben a fentiek szerint sem bizonyította, az 1888. évi XVII. t.-c.-nek a keresetben is idézett 26. és következő §§-ai értelmében csődnyitás esetében csupán a közadósnak jogcselekményei támadhatók meg, nem pedig azon jogok, melyeket a hitelező a közadósnak közreműködése nélkül saját egyoldalú ténye folytán szerzett. Minthogy pedig S. és K. cég azon eljárása, hogy a követelését a Vácra eltávozott adósa S. Henrik ingatlanára nevezett adósnak minden közreműködése nélkül kizárólag saját üzleti könyveiből készítette hiteles kivonat alapján zálogjogi előjegyzéssel biztosította, egyáltalán nem tekinthető S. Henrik közadós jogcselekvényénck, ennélfogva a többször emiitett zálogjogi előjegyzés érvénye az 1881. évi XVII. t.-c. 26. és 27. £§-ai alapján jogszerűen meg nem támadható. Mindezek alapján felperest keresetével elutasítani, s mint pervesztest, a sikerre nem vezetett illetékességi kifogás folytán felmerült költségek arányában, mérsékelt perköltségek megfizetésere kötelezni kellett. Az ügyvédi dijak és költségek iránti intézkedés a prdts. 252. §-án alapul.