A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 28. szám - A hajótulajdonos magánjogi felelősségének korlátozásai. [2.]

A JOG 111 A budapesti kir. ítélőtábla (1904. évi május hó 10-én 1,250 1904, v. szám alatt) következő Ítéletet hozottA kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, az alperes cég javára a váci 1,044. számú telekkönyvi betétben A I. 1—9. sorszám 4. házszám alatt felvett ingatlanból S. Henrik nevén álló felerészre 21,611 K. RT f. tőke erejéig a váci kir. járásbíróságnak mint telekkönyvi hatóságnak 1,801 1901. szám alatt kelt végzése alapján C. 1. alatt eszközölt zálogjogi előjegyzést vagyonbnkott S. Henrik csődhitelezői irányában hatálytalannak mondja ki és alperest ezen hatálytalanítás telekkönyvi feljegyzésének tűrésére kötelezi és kimondja, hogy a hatálytalanított zálogjoggal terhelt ingatlannak a csőd folyama alatt való értékesítése esetén a vételárból a hatálytalanított tehertételre eső összeg a csődtömeghez lesz csatolandó, egyúttal a kir. törvényszéket a telekkönyvi feljegyzés foganatosítása iránt teendő intézkedésre utasítja. Végrehajtás terhével kötelezi a kir. Ítélőtábla az alperest arra is, hogy a felperesnek 440 K. 90 f. perbeli és 91 K. 90 f. felebbezési költséget 15 nap alatt megfizessen és egyúttal a felperes tömeggondnok felebbezési diját és költségét az általa képviselt csődtömeg irányában 91 K. 90 f.-ben állapítja meg. Indokok : A csődtörvény 27. tj-ának 3-ik pontja alapján megtámadhatók a közadósnak a csődnyitási kérvény beadása után, vagy a csődnyitási kérvény beadását megelőző lő napon belül keletkezett olyan jogcselekményti, melyek által valamelyik hitelezőjének olyan biztosítást ad, melyhez annak általában, vagyakkor még joga nem volt, — hacsak a biztosítást nyert hitelező olyan tényeket nem igazol, melyekből jogszerűen következtethető, hogy neki a jogcselekmény idejében a csődnyitási kérvény beadásáról, illetőleg utóbbi esetben az adósnak a hitelezőket károsító szándékáról tudomása nem volt. Ezen törvényhely értelmezéséül a kir. Kúria 50. szám alatt hozott polgári teljes ülési döntvényében kimondotta, hogy a válságos időben szerzett biztosítás csak ugy és akkor nem eshet ezen törvénypont rendelkezései alá, ha a hitelezőnek biztosítás követeléséhez való igénye a válságos idő előtt keletkezett szerződésen, vagy anyagi törvény rendelkezésein alapul. A per adatai szerint alperes a megtámadott biztosítást a közadós ingatlanaira, kereskedelmi könyvkivonat alapján kieszközölt előjegyzés utján, az 1901. évi április hó 10. napján szerezte, vagyonbukott S. Henrik ellen pedig F. Hermán a csődkérvényt, mely kérvény alapján a csőd a 40,790— 1901. számú végzéssel el is rendeltetett, az 1901. évi április hó 20. napján 12,894. sz. a. adta be. Ezek szerint tehát az alperes a csődnyitási kérvény beadását megelőző 15 napon belül, az alaki jogot szabályozó tkvi rendtartás 88. §-a alapján, szerzett a közadós ingatlanára olyan zálogjogot, melyhez neki az irányadó anyagi jog szerint akkor joga nem volt, mert a kereskedelmi könyveken alapuló követelés lejártával a hitelező csak ahhoz nyer jogot, hogy követelésére nézve adósától kielégítést követelhessen, de nem ahhoz, hogy követelésére külön biztosítást igényelhessen, vagy szerezhessen, miből következik, hogy az ekként szerzett zálogjog megtámadhatósága, tekintettel arra, hogy az ily módon előjegyzéssel kieszközölt biztosítás, az állandóan követett birói gyakorlat szerint, az adós által adott biztosítással egy tekintet alá esik és épugy, mint a végrehajtási eljárásban, a közadós jogcselekményét helyettesíti, a csődtörvény 27. §-ának 3-ik pontja alapján bírálandó el. Minthogy pedig alperes olyan tényeket, melyekből okszerűen következtethető volna, hogy a többi hitelezők megkárosításáról, mely a telekkönyvi bejegyzés tényével nyilvánvalóan beállott, tudomással nem bírhatott, fel sem hozott, annál kevésbé bizonyított : ennélfogva az első biróság ítéletének megváltoztatásával a megtámadási keresetnek helyt adni, az előjegyzés utján szerzett zálogjogot a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak kimondani kellett. Alperes mint teljesen pervesztes a perbeli és ezzel egy tekintet alá eső felebbezési költségek viselésére az 1808. évi LIV. t.-c. 251. i?-a alapján köteleztetett. A m. kir. Kúria (19 5. évi április hó 4-én 1,165 1904. V. szám alatt) következő ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete a benne felhozott indokok alapján helybenhagyatik. Bűnügyekben. Ha a felebbviteli főtárgyaláson a vádlott külön védője jelen volt, a kir. ítélőtábla ítélete a vádlottnak a tszék által ki nem hirdetendő. Az ezen szabálytól eltérőleg eszközölt ítélethirdetés alkalmával a vádlott által bejelentett semmisségi panasz a B. P. 434. S-a 3. bek. alapján visszautasítandó. A ni. kir. Kúria (190") június 6-án 5,511 1905. B. sz. a. gondatlanságból okozott súlyos testi sértés büntette miatt vádolt H. Ignác elleni bűnügyben következő végzést hozott: A vádlott által bejelentett semmisségi panasz visszautasittatik, a védő által bejelentett semmisségi panasz pedig elutasittatik. Indokok : Vádlott semmiségi panaszt jelentett be azért, mert a tanuk ki lettek hallgatva és ugy tűnt ki, hogy vádlott nem volt hibás, a védő pedig semmisségi panaszáta B. P. 285. §. 1. a) pontjára alapította. Eltekintve attól, hogy a vádlott által tett kijelentés a B. P. 384. és 385. §-okban foglalt semmisségi okok egyike alá sem vonható és igy vádlott semmisségi panaszát törvényes okra nem is alapította, - vádlott által bejelentett semmisségi panasz, — a B. P. 434. §. 3. bekezdése alapján azért volt visszautasítandó, mert a felebbviteli főtárgyaláson a vádlottnak külön védője jelen volt, [ előtte a kir. it. tábla ítélete kihirdettetett s az ellen jogorvoslattal is élt és igy vádlott előtt a B. P. 425. §-a második bekezdése értelmében a másodfokú bírósági ítélet már kihirdetendő sem lévén, a vádlott semmisségi panasz bejelentésére sem volt jogosult. Ami pedig a védő által bejelentett semmisségi panaszt illeti, azt mint alaptalant, a B. P. 437. §-nak 4. bekezdéséhez képest elutasítani kellett azért, mert a kir. Kúria köteles határozatát a kir. it. tábla által valóknak elfogadott tényekre alapítani, a kir. Ítélőtábla pedig azokat a tényeket fogadván el valóknak, hogy vádlott 1903. évi május 12-én a déli órákban automobiljával a Józsefköruton haladván, az előtte kerékpáron haladó sértettnek, habár kikerülésére elég hely lett volna, nekiment, minek következtében a sértett a kerékpárról leesvén, ez által 20 napon tul gyógyuló testi sértést szenvedett, ezen valóknak elfogadott tényekben, figyelemmel arra, hogy a vádlott gondatlansága és a sértett megsérelmeztése közötti okozati összefüggés ezúttal kétségen kívül fennforog, a gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétségének összes tényelemei benfoglaltatnak, és igy a kir. it. tábla abban a kérdésben, hogy vád alapjául szolgáló tett bűncselekmény és illetve a gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétségének tényálladékát megállapitja-c r a büntető törvény megfelelő rendelkezését tévesen nem alkalmazta. Azon körülmény, hogy a tolmács tévesen fordította le az elnök részéről feltett kérdést, s ily téves fordításban tartotta a vádlott elé, nem sorolható a B. P. 384 S. 5. pontjában körülírt semmisségi okok közzé, mert ily esetben a B. P. 304. S végbekezdésének esete fenn nem forog. Ha a főtárgyalás folyamán nem merült fel oly adat, mely szerint vádlott a tett elkövetésekor öntudatlan állapotban volt, vagy elmetehetsége meg volt zavarva s a védő az erre vonatkozólag javaslatba hozott kérdésnél semmi tényt sem jelölt meg, amelyre a kérdést alapítja, az esküdtbíróság ily külön kérdés feltevését a B. P. 324., 347., 355. és 358 SS-ainak egybevetett rendelkezéseire'való tekintettel a B. P. 361. §-a alapján a törvényből merített okból tagadhatja meg. Az esküdtbiróságnak azon végzése ellen bejelentett felfolyamodás, amelylyel a főtárgyalás folyamán bejelentett semmisségi panasz visszautasittatott, mint a törvényben kizárt a B. P. 434. § ának 3. bek. értelmében visszautasítandó, mert a B. P. 337. S-ához képest alkalmazandó 300. szerint a tszéknek, mint esküdtbíróságnak a főtárgyalás folyamán hozott határozata ellen felfolyamodásnak nincsen helye. A koronaügyész visszavonhatja a kir. ügyész által beje lentett semmisségi panaszt. A semmisségi panaszok az Ítélet kihirdetésekor a semmis ségi ok világos megjelölésével jelentendök oe s az írásbeli indokolásban más semmisségi okokra ki nem terjeszthetők. A B. T. 92 íj ának fokozottabb mérvben való alkalmazása végett a B. P. 385. tj. 3. pontja alapján bejelentett semmisségi panasz mint e törvényben kizárt visszautasítandó. A m. kir. Kúria (1905. június 6-án 5,533 1905. B. sz. a.) Mátyás Lázár dr. ügyvéd helyettese Endrei Mózes dr. ügyvéd jelölt által védett, szándékos emberölés büntette miatt vádolt B. Pámfilie s Fruma János dr. ügyvéd által védett, szándékos emberölés büntette miatt vádolt B. János ellen folytatott bűnügyben következő végzést hozott: A vádlottaknak és védőiknek semmisségi panaszai, amennyiben az Írásban beadott indokukban a B. P. 385. 2. pontjára is fektettettek, valamint a B. Pánfilie vádlott védőjének a főtárgyaláson bejelentett felfolya-modása, ugy a vádlottaknak és védőiknek a B. P. 385. §. 3. pontjára alapított semmiségi panaszai is visszautasittatnak, a kir. ügyész semmisségi panaszának figyelembevétele mellőztetik; az összes többi semmisségi panaszok pedig elutasittatnak. Indokok: A kir. törvényszéknek mint esküdtbiróságnak Ítélete ellen ennek kihirdetésekor a kir. ügyész a B. T. K. 92 í;-ának téves alkalmazása miatt a B. P. 385. §-a 3. pontja alapján B. Pámfilie vádlottnak védője a B. P. 385. §. 3. pontja alapján azért, mert a biróság a védencét illető büntetés kiszabásánál a törvényben vont minimumig nem ment le, B. János vádlottnak védője pedig a főtárgyalás során bejelentett semmiségi panaszoknak fenntartásával a B. P. 371. $-ával kapcsolatosan a B. F. 385. §. 3. pontja alapján azért, mert a védencét illetően a bűncselekmény tévesen lett minősítve; továbbá mert a beszámithatóságot kizáró okok fennforgásuk dacára nem lettek figyelembe véve és mert a biróság a büntetés kiszabásánál nem szállott le a törvényes minimumig, jelentettek be semmisségi panaszokat. A vádlottak csatlakoztak a védőik által bejelentett perorvoslatokhoz, amelyeknek indokai Írásban beadattak s ezekben a vádlottak s védőik semmisségi panaszaikat a B. P. 385. 2. pontjára is kiterjesztették. B. János vádlottnak védője a főtárgyaláson a B. P. 3 4. ij-ának végbekezdésében foglalt rendelkelkezésére való tekintettel azért jelentett be semmisségi panaszt, mert szerinte a tolmács a kérdést más értelemben fordi| totta le és tette föl vádlottnak, mint az az elnök részéről feltéve I volt, tehát a tolmács intézett kérdést a vádlotthoz, holott a B. P. idézett szakasza értelmében az elnökön kivül másnak nem szabad a ; vádlotthoz kérdést intézni s a védő eme semmisségi panaszát az írásbeli indokokban a B. P. 384. ij. ő. pontjára alapította. Ez a semmisségi panasz, mint alaptalan a B. P 437. >j-ának negyedik bekezdése értelmében elutasítandó volt. mert a fennebbi bejelentésből kitetszően a jelen esetben nem forog tenn a B. P. 3(4. S-a végbekezdesének esete, hanem az az eset, hogy a tolmács téve-