A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 2. szám - Az automobilosok kártérítési kötelezettsége

6 A JOG sorban ily törlési engedély megszerzésére s kiszolgáltatására, a C. 20. sorsz. a. jelzálogos követelést illetőleg pedig annak tűrésére kellett kötelezni, hogy felperesek a '2 '. alatti törlési engedélyt, a tkvi. rendelet 125. §-a értelmében, a törlés céljára felhasználhassák. Ha ellenben alperesek a C. 15. sorsz. a. jelzálogos teher törlésére vonatkozó hitelezői engedélyt, a ptrs. novella 23. §-a értelmében megszabott határidő alatt meg nem szereznék s ki nem szolgáltatnák erre az esetre, a hiteles alakban becsatolt telekkvi kivonatból felismerhető bekebelezett követelés összegének s járulékainak megfelelő összegek birói letétbe helyezésére a rendelkező rész értelmében a tkvi rendt. 91. §-a alapján azért voltak kötelezendők, mert egyrészt 1—2 r.; másrészt 3—4 rendű alperesek külön-külön adásvételi szerződésben kötelezvén magukat a tartozás átvállalására, kötelességük csoportonként egymás között egyetemleges, mivel az adósság átvállalása a vételár fejében történt ; s e kötelezettségük oszthatlan. A perköltségben alperesek az 1868 : LIV. t.-c. 251. §-a alapján pervesztességük következtében, az ahhoz számítandó felebbezési költségben pedig azért marasztaltattak el, mert a felperesek felebbezése sikerre vezetett. A kötelezvénynek abbeli tartalma, hogy per esetére a hitelező részéről szabadon választható sommás biróság illetékessége kötetett ki, nem tekinthető oly lényeges kikötésnek, amelynek érvényességéhez a gyámhatóság külön jóváhagyása volna szükséges, és minthogy ekként a kiskorú alperesek törvényes képviselőjük által magukat per esetére a felperes részéről szabadon választható sommás biróságnak alá vetették, ennélfogva az 1868: LIV. t.-c. 53. §-a di pontja a fennforgó esetben alkalmazást nem nyerhet, minek következményekép a S. E. 27. £-nak az a rendelkezése alapján, hogy a biróság az eljárás bármely szakában hivatalból figyelembe tartozik venni az illetékesség hiányát azokban az esetekben, amelyekben a rendes birói illetőségtől eltérésnek helye nincs, valamint a S- E. 153. S-a első bekezdése és a 166. ?j-a alapján, az elsőbiróság ítéletének feloldása s az eljárás megszüntetése mellett felperesnek költségben marasztalása helyt nem foghat. (A m. kir Kúria I felülvizsgálati tanácsa 19 )í. évi szeptember hó 14. H. 32/1904. p. sz.) Habár jogszabály az, hogy a házassági hűséget megtörő nő férjétől tartást jogosan nem követelhet, de jogszabály az is, hogy ha a házastárs a házassági hűségnek a másik házastárs által megszegéséről tudomást nyer, és a házassági együttélést mégis folytatja, akkor a házassági hűség megtörését megbocsátó nak tekintendő. (A m. kir. Kúria I. polgári felülvizgálab tanácsa 1904. évi február 5. I. G. 9/p. Ö31903. sz.) Felperes a közte és alperes között fennállott együttélés tartama alatt egy más férfiúval több izben karonfogva sétált, ezt ugy a kertben, mint az utcán megtette, — ugyanannak a férfiúnak legénylakásán több izben megjelent, ott sokszor egy óra majd másfél óra hoszáig tartózkodott, mely idő alatt a szobá ban kettőjükön kivül senki sem voltjelen. Felperesnek mint férjes nőnek ez a magaviselete olyan jogi beszámítás alá esik, hogy ha annak következtében a férje durva bánásmóddal illette is, ez nem jogosítja fel felperest a házassági együttélés megszakítására, és arra, hogy ezen az alapon külön eltartásdijat követelhessen. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 190 í. évi február hó 6. I. G. 545,1903 sz.) Az igényperben merőben közömbös az a kérdés, hogy magánokiraton kivül más módon bizonyitotta-e felperes hozományának a végrehajtást szenvedő férj kezéhez átadását és annak mikénti biztosítását, mivel sem a hozomány átadásának ténye, sem pedig a hozománynak akként való biztosítása, hogy a végrehajtást szenvedő férj ingóságait biztosításul átadta, nem alkalmasak az igénynek megállapítására (A m. kir. Kúria I. felülvizsgálati tanácsa 1904. évi február hó 9 I G. 548/1903. p. sz.) Minthogy a magyar magánjogi rendszerben a hozomány körül kifejtett jogelvekből kifolyólag általánosan elfogadott jogszabály az, hogy a hozomány csak a házasság megszűnése esetében, —akkor is csak az erre nézve alapul szolgálható körülmények fennforgása esetén követelhető vissza, ami azon alapul, hogy a hozomány a hásassági terhek könyebbitésére adatván, annak a házasság fennállása időtartamáig állandó rendeltetése van. Ebből következik, hogy hozományra, az ajándéknak hálátlanság esetén való visszakövetelhetésére vonatkozó jogszabályok ki nem terjeszthetők, és azok erre nézve nem alkalmazhatók. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1904. január hó 20.1. G. 495/1903 sz.) Az ujitott perben előkérdés a perújítás megengedhetösége és habár az 1868. évi LIV. t.-c. 320. §. szerint a perújítás kérdése az ügy érdemével együttesen döntendő el, a dolog természeténél fogva és a S. E. 167. §. szerint is az a biróság, amelyik a perújítás megengedhetösége felett elutasitólag határozott, egyidejűleg az ügy érdemében nem határozhat, mert az, hogy a perújítás meg nem engedtetett, perjogilag kizárja azt, hogy az ügy érdeme újból vizsgálat alá vétessék. A perújítás megengedhetösége az 1881. évi LIX. t.-c. 69. §. 2. pontja esetében egyedül azon az alapon dönthető el, hogy a. 10 éven belül perújítással élő fél hozott-e fel lényegileg a per tárgyára vonatkozó olyan bizonyítékot, melyet az alapperben nem használt, tehát ilyen esetben a perújítás megengedhetösége a felhozott bizonyíték felvétele előtt is eldönthető; mert a felhozott bizonyíték bizonyító erejének méltatása csak az ügy érdemének esetleg újból vizsgálat alá vétele szempontjából bírhat jelentőséggel ; a perújítás megengedéséből ugyanis még jogszerűen nem következik az, hogy az ügy érdemében is az ujitó fél kérelmének hely adassék. (A m. kir. Kúria polgári felülvizsgálati tanácsa 19U4 évi február hó 9. G. 703/1903. sz.* Kereskedelmi, csöd- és valló-ügyekben. Oly esetben, ha a szerződő felek a biztositásnak, más szóval: a kockázat viselésének kezdőpontját az ajánlatnak a kötvénynyel egybehangzó tartalma szerint szabályszerüleg meghatározták, nem bir jelentőséggel az ajánlatban és esetleg még a kötvényben is előforduló az a mellékfeltétel, hogy a biztosító fél a kockázatot csak a biztosítási díj teljes kiegyenlitésétől kezdve viseli. Ez a mellékfeltétel ugyanis a biztosítás kezdetének naptárszerüleg történt meghatározásával s a feleknek ebben nyilvánuló kétségtelen akaratmegegyezésével szemben mint azzal ellenkező nem jöhet figyelembe. A bpesti kir. ítélőtábla (1904. okt. 13. I. G. J02. sz. a.) Indokok: Oly esetben, ha a szerződő felek a biztositásnak, más szóval: kockázat viselésének kezdő pontját az ajánlatnak a kötvénynyel egybehangzó tartalma szerint naptárszerüleg meghatározták, nem bir jelentőséggel az ajánlatban és esetleg még a kötvényben is előforduló az a mellékföltétel, hogy a biztosító fel'a kockázatot csak a biztosítási díj teljes kiegyenlitésétől kezdve viseli. Ez a mellékföltétel ugyanis a biztosítás kezdetének naptárszerüleg történt meghatározásával s a feleknek abban nyilvánuló kétségtelen akaratmegegyezésével szemben, mint azzal ellenkező, nem jöhet figyelembe. Fenforgó esetben a C) alatti ajánlatra vezetett biztosítási feltételek 4. ij-ának második bekezdése akkép szól, hogy az ajánlat elfogadása esetében a kockázat viselése déli 12 órakor azon a napon kezdődik, mely az ajánlat vételét követi. Ha tehát a biztosítási kötvényben a kockázat viselésének kezdő pontja az ajánlatnak megfelelőleg naptárszerüleg meg van határozva, akkor a kereskedelmi törvény 468. §-a értelmében a biztosítás kezdőpontjára nézve ez a naptári meghatározás irányadó. Ebből folyólag nem helyes a felebbezési biróság ítéletének az a jogi álláspontja, mely szerint a pert annak vizsgálata nélkül, hegy a kockázat viselésének kezdőpontja naptárszerüleg meghatároztál ott-e ? egyedül azon az alapon döntötte el, hogy a C) alatti ajánlatra vezetett biztositási feltételek 4-ik §-ának első bekezdése azt a kikötést tartalmazza, hogy a biztosítás érvényéhez az ajánlat elfogadásán kivül még az is szükséges, hogy a biztosító társaság által megszabott biztositási dij teljesen ki legyen egyenlítve. A felebbezési biróság e téves kiindulásának folyománya, hogy egyfelől méltatás nélkül hagyta alperesnek azt a védelmét, hogy a C) alatti ajánlatot aláirt G. V. nem volt feljogosítva arra, hogy alperest kötelező biztositási ajánlatot tegyen, de másfelöl azt sem tette méltatás tárgyává, hogy mily jelentősége van annak, hogy az 1902. évi május hó 29-én kelt C) alatti ajánlatban az ajánlat szövege fölött e kitétel után «a biztosítás kezdődik> a felperes bélyegző lenyomatának 19 2. évi májás hó 31-ike van kitüntetve. Magát a biztositási kötvényt pedig, melynek alapján a felperes az első évi biztositási dijat követeli, s a melyet alperes a felebbezési tárgyalás jegyzökönyve szerint a felebbezési tárgyaláson felmutatott: a felebbezési biróság nem csatoltatta az iratokhoz s ezek szerint nem tisztázta azt a kérdést, hogy abban az esetben, ha G. V. a C) alatti ajánlat megtételére az alperes részéről fel volt jogosítva, a biztosítás kezdőpontja naptárszerüleg meghatároztatott-e ? A felülvizsgálati kérelemnek tehát helyet kellett adni s minthogy az előbb felsorolt és a per eldöntésére lényeges befolyással biró körülmények tisztázása nélkül az ügy jelen állásában Ítélethozatalra nem alkalmas, a fölebbezési biróság ítéletét a S. E. T. 204. S-a értelmében a további eljárás elrendelésével fel kellett oldani. Az a körülmény, hogy az értékek a biztositási feltételek ellenére nem zárt fiókokban voltak a betörés idején elhelyezve, alperest a kártérítési kötelezettség alól nem mentesiti, mert az érintett körülmény, a veszélyt okozó oly lényeges körülménynek, mely az alperesnek a biztositási szerződésből kifolyó kártérítési felelősségét elenyésztette volna, nem tekinthető. A budapesti kir. keresk. és váltótszék. I. Végrehajtás terhe alatt kötelezi alperest hogy a felperesnek 404 K. tőkét stb. feltétlenül fizessen. Ha ugy B. J., mint B. K. felperesi cégtag becslő esküt tesz arra, hogy az 1901. április 14. és 15-ike közti éjjelen abból a fiókból kilopott pénzösszeg, amely fiók a B. a. jkvben ugy említtetik, hogy azt B. J. 1901. április ]4-én este az üzlet bezárásakor külön bezárta és annak kulcsát magához vette, ezüst és váltópénzben 475 K. volt, ebben az esetben a kir. tszék kötelezi az alperest, hogy felperesnek még 235 K. tőkét stb. fizessen. Indokok : Felperes azon az alapon követel 2,895 K. 50 flfi. az alperestől, akinél dohánytőzsdeüzlete a C. alatti kötvény értelmében betörés ellen biztosítva volt, hogy az emiitett üzletet 1901. április 14—15. közti éjjel ismeretlen tettesek feltörték s