A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 2. szám - Az automobilosok kártérítési kötelezettsége

A JOG onnan 2,141 K. 50 fill. értékű váltóürlapot s okmány- és levélbélyeget, 164 K. értékű szivar és dohány árut és 909 K. készpénzt elloptak. A kereseti összegből a váltóürlapokban és bélyegekben szenvedett kár fejében követelt 2,141 K. 50 fillért és a készpénzben szenvedett kár cimén követelt 600 K.-ból 125 K., tehát összesen 2,256 K. 50 fillért alperes még abban az esetben sem lenne köteles megtéríteni, ha felperes ezen kár fenforgását az alperes tagadásával szemben bebizonyította volna is, mert a 2' . a. ajánlat 11. p. III. és IV. alpontjai alapján a B. alatti kötvénybe felvett világos és határozott szerződési megállapodás értelmében váltóürlapok, bélyegek és és készpénz mint fiókokban bezárva őrzött értékek lettek betörés ellen biztosítva, tehát az a kikötés, hogy azok bezárva levő tartályokban őriztessenek, a biztosítási szerződésnek oly lényeges feltételét képezte, hogy ezen feltételnek felperes részéről való megszegése, mint a dolog természete szerint különben is az alperes által elvállalt veszélyt fokozó körülmény, jogos okul szolgál alperesnek a kártérítés megtagadására stb. Mindezeknél fogva a kereseti követelésből 2,556 K. 50 fillér tőkére és kamatára nézve felperest feltétlenül el kellett utasítani stb. A bpesti kir. ítélőtábla. Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja a benne foglalt indokok alapján stb. A m. kir. Kúria (1904. ápr. 6. 580. sz. a.) A váltóürlapokés bélyegekben szenvedett kár fejében követelt 2,131 K. 50 fillér és a készpénzben szenvedett kár cimén követelt 600 K.-ból 125 K., összesen tehát 2,256 K. 50 fillér tőke s ennek kamata tekintetében mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik, alperes kártérítési kötelezettsége erre az összegre, illetve annak számszerűleg meghatározandó részére nézve is megállapíttatik; ennek folytán mindkét alsó bíróság ítéletének a perköltségre vonatkozó része hatályon kívül helyeztetik s az elsőbiróság utasittatik, hogy a 2,250 K. 50 fillér és ennek kamata, mint kárkövetelési összeg tekintetében a perköltség stb.-re is kiterjedően határozzon. Indokok: Peres felek közt nem vitás, hogy a felperes cég dohánytőzsde-üzlete s ebben a zárt asztalfiókokban levő váltóürlapok, okmány- és levélbélyegek és készpénz, betörés ellen az alperes társaságnál biztosítva voltak s az sem vitás, hogy az említett üzletet 1901. április 14—15. közti éjjelen ismeretlen tettesek feltörték. Felperes azt adja elő, hogy az emiitett betörés következtében a fiókban elhelyezve volt váltóürlapokban és bélyegekben 2,131 K. 50 fill., az ugyancsak fiókban elhelyezett készpénz egy része tekintetében pedig 125 K. s igy összesen 2,256 K 50 fillér kárt szenvedett. Az alperes ez ellen a kártérítési követelés ellen azzal védekezik, hogy miután a váltóürlapok, bélyegek és a készpénz zárt fiókban voltak a betörés ellen biztosítva, a jelzett értékek pedig a betörés idején nem zárt fiókokban voltak elhelyezve, felperes ezekért az értékekért a biztosítási szerződés feltételei értelmében kártérítést jogosan nem követelhet Az a körülmény azonban, hogy a jelzett értékek nem zárt fiókokban voltak a betörés idején elhelyezve, alperest a kártérítési kötelezettség alól nem mentesiti, mert az érintett körülmény, hogy t. i. a jelzett értékek nem zárt fiókokban voltak elhelyezve, jelen esetben a veszélyt fokozó oly lényeges körülménynek, mely az alperesnek a biztosítási szerződésből kifolyó kártérítési feleiősségét elenyésztette volna, nem tekinthető. A felhozottak alapján tehát a 2,256 K. 50 fillér tőke és ennek kamata tekintetében mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával alperes kártérítési kötelezettségét megállapítani s az első bíróságot a vitássá tett kártérítési összeg mennyisége stb. tekintetében határozat hozatalára utasítani kellett. Rosszhiszemű túlbiztosítás fenforgásának megállapítására egymagában nem elegendő az a körülmény, hogy a biztosított a biztosított dolgokat sokkal nagyobb értékre biztosította, mint a minővel azok a valóságban birtak vagy bírhattak, hanem ennek elengedhetetlen előfeltétele az, hogy minden kétséget kizáró módon megállapittassék az, hogy a biztosítási összeg megállapítása nyerészkedési szándékkal történt. Ezt a nyerészkedési szándékot pedig már eleve kizárja a kereskedelmi törvény 489. S-ában foglalt az az intézkedés, hogy változó mennyiségben biztosított árukészletnél a koronként változó mennyiség a biztosított által igazolandó. Valamely kérdés válasz nélkül való hagyása a biztositót csak arra jogosítja fel, hogy a szerződés megkötése előtt a biztositottói válasz nélkül hagyott kérdésre is határozott feleletet követeljen, amennyiben azonban a biztosító ezt elmulasztja, ezen az alapon a biztosítottat terhelő közlési kötelesség megsértését sikerrel nem panaszolhatja.(A m. Icir. Kúria 1904 június 7. 1,U45. sz a.) Vállalkozási szerződésnél az a jogszabály áll fenn hogy a megrendelőt terheli a véletlen kár, amely az általa szolgáltatott anyagot éri, amilyen véletlen a malomban kiütött tüz által okozott kár. A malomtulajdonos az örlelő terményét nem köteles biztosítani. (A m. kir. Kúria 1901. ukt. ->h. 1.343. sz. a.i A szállítmányozó a küldeményt az átvételi elismervény szerint saját üzletszabályaira való hivatkozással vette át szállításra s ezért ezen üzletszabályoknak az átvételi elismervényre nyomatott határozmányai a felek közti szerződés kiegészítő részét képezik. — Azt, hogy valamely áru a vasúton elveszhet, a rendes kereskedő gondossága mellett számításba kell venni. A kereskedelmi törvény 391. S-a értelmeben a szállítmányozási ügyekben is alkalmazást nyerő 373. §-nak az a rendelkezése, mely szerint a biztosítás elmulasztásáért a szállítmányozó csak az esetben felelős, ha az áru biztosítására a megbízótól, t. i. a feladótól utasítást nyert, a törvényszövegben használt kifejezésnek helyes magyarázata mellett csakis a jogi értelemben vett és a kereskedelmi törvény VII. címében foglalt voltaképpeni biztosításokra vonatkoztatható, de nem vonatkoztatható az üzleti értelemben szintén biztositásnak tekintett, de jogi értelemben annak nem tekinthető áru érdekbevallásra. A szállítmányozó nem jár el a rendes kereskedő gondosságával, ha a neki szállításra adott drágaságot nem adja fel vasútra szállítási érdekbevallással, s az áru elveszése folytán öt kártérítési kötelezettség terheli - A kártérítés mérve tekintetében az üzletszabályokban megállapított máximális kártérítési összeg s nem az áru teljes értéke az irányadó, mert a vasút az üzl szab. szerint a maximális kártérítési összegen felüli kárért, ezen határozmányok értelmében, csak külön Írásbeli egyezség értelmében felelős, ilyen pedig nem köttetett. Maga az a körülmény, hogy a drágaság nem adatott fel érdekbevallással, nem tekinthető a szállítmányozó részéről oly vétkességnek hogy külön kikötés hiján tejes kártérítési kötelezettsége megállapítható lenne. (A m. kir. Kúria 19 4. október fS. <,Ö6Í/9öá. sz a.) Bűnügyekben. A B. T. K. 270. §-a alá eső rágalmazás vagy becsületsértés esetén az indítvány 3 hónapon tul, de a rendes elévülési idő alatt terjeszthető elő. A nagyváradi kir. itélő tábla: (1903. évi augusztus hó 24-én, 1,692. sz.) A törvényszék Ítéletét a B. P. 385. §-ának 1. c) pontjába ütköző s az utolsó bekezdés szerint hivatalból észlelendő semmisségi ok miatt a B. P. 423. íj-ának 2. bekezdése értelmében megsemmisiti, V. István vádlottat az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól a B. P. 326. ij-ának 3. pontja alapján felmenti. Indokok : Tekintettel arra, hogy a B. T. K. 268. S-a értelmében a rágalmazás vétsége csak magánvádra üldözendő s a mennyiben a B. T. K. 270. §. 2. pontja szerint hivatalból üldözendő, a Kúriának 22. sz. döntvénye szerint a közvádló csakis akkor indítványozhatja a bűnvádi eljárás megindítását, ha részére meghatalmazás adatik ; ezen meghatalmazás pedig a B. T. K. 112 tj-a értelmében azon naptól számítandó 3 hó alatt állítandó ki. amely napon az elkövetett vétség s annak elkövetője az indítványra jogosítottnak tudomására jutott; minthogy pedig a beszerzett fegyelmi iratokból megállapítható, hogy B. P. dr. ellen saját kérelmére e miatt a fegyelmi eljárás 5,386. sz. a. már 1900. március hó 1-én elrendeltetett s május hó 1-én már meg is szüntettetett, a miből kétségtelen, hogy B. P. dr. indítványra jogosított az elkövetett vétség és annak elkövetőjéről már 1900. évi március hó 1-eje előtt tudott s mégis a meghatalmazást pótló bűnvádi eljárás megindítására vonatkozó kérvényét az ügyészséghez csak 1902. évi augusztus hó 28-án, tehát a már fentebb felhozottak szerint elkésetten adta be, mi miatt az figyelembe nem vehető, igy a törvényes vád emeléséhez szükséges meghatalmazás hiányozván, a bűnvádi eljárás megindítását kizáró s hivatalból is észlelendő anyagi semmisségi ok forog fenn. A m. kir. Kúria: (1904. évi október hó 12-én, 8,358. sz.) A közvádló főügyésznek szóval bejelentett s a koronaügyész által fenntartott semmisségi panasza folytán: A semmisségi panasznak hely adatik, a tábla Ítélete a B. P. 385. §-ának 1. c) pontja alá eső okből a 437. §-ának 3. bekezdése értelmében megsemmisíttetik, V. István vádlott a B. P. dr. cséffai főszolgabíró sérelmére az elsőfokú bíróság Ítéletében körülirt módon elkövetett, a B. T. K 258. §-ába ütköző, a 202. i;. szerint minősülő és büntetendő, a 270. íj. 2. pontja szerint pedig hivatalból üldözendő rágalmazás vétségében bűnösnek mondatik ki ... Indokok: A tábla vádlottat a B. P. 326. i?-ának3. pontjához képest azért mentette fel a vád alól, mert az eljárás megindításához szükséges magáninditvány hiányzott, illetőleg elkésve lett előterjesztve, miután a sértett fél az ellene elkövetett vétségről és annak elkövetőjéről már 1900. évi március hó 1-eje előtt tudott, vádinditványát pedig csak az 1902. évi augusztus hó 28-án, tehát a B. T. K. 112. §-ában meghatározott 3 havi határidőn tul tette meg. Tekintettel azonban arra, hogy a B. T. K. 112. igának 2. bekezdése a szakasz első bekezdésében felállított azon szabály alól, hogy a magánfél indítványát 3 hónap alatt kell előterjeszteni, kivételt állapit meg a különben a magánfél indítványára üldözendő olyan büntettek és vétségekre nézve, melyek tekintetében a bűnvádi eljárás megindítása hivatalból indítványozandó, a miből következik, hogy utóbbi esetben ugy a magánfé!. mint a közvádló indítványát a B. T. K. 10t>. ij-ának utolsó bekezdésében a vétségekre megállapított 3 évi elévülési határidőn belül bármikor, tehát 3 hónapon tul is hatályosan előterjesztheti, amely határidő a fenforgó esetben még le nem járt. nyilvánvaló, hogy a tábla abban a kérdésben, hogy a bűnvádi eljárás megindítását kizáró ok forog-e fenn ? a büntető törvény megfelelő rendelkezését tévesen alkalmazta, amely semmisségi oknál fogva ítéletét a jelen ítélet rendelkező részében idézett törvényszakaszok alapján megsemmisíteni kellett.