A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 27. szám - A munkás-törvények a gyakorlatban. [3. r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 27. számához. Budapest, 1905. július 2. Köztörvényi ügyekben. Nagykorúságának elérte után évtizedet meghaladó időn át alpereseknek a kereseti ingatlanoknak a •/• alatti okiraton alapuló birtoklása miatt fel nem lépett, ebből okszerű következtetéssel azt kellett megállapítani, hogy ö a '/. alattiban foglalt jogügyletet nagykorúságában magára nézve érvényesnek elfogadta; ily körülmények közt pedig arra, hogy a •/. alatti kiállításakor kiskorú volt, sikeresen nem hivatkozhatik. A s.-a.-ujhelyi kir. törvényszék (1903 július 30-án 10,670/p. 1003.) előbb Kántor Mihály ügyvéd, utóbb Fried Lajos ügyvéd által képviselt N. Antal, K. Lidia férj. V. Jánosné, N. Zsuzsanna férj. T. Ferenc Jánosné, karádi lakos felpereseknek, Tátray Dezső dr. ügyvéd által képviselt K. Lidia férj. T, Dánielné, N. Bálint, úgyis mint kk. N. János és István magángyámja karádi lakós alperesek ellen, ingatlan birtoka és elvont hasznai iránt: következőleg itélt: A kir. törvényszék N. Antal, K. Lidia férj: V. Jánosné, N. Zsuzsanna férj. T. Ferenc Jánosné felpereseket, a karádi 94. sz. tkvben, 520/b. — (664—665) és 1,1(54. hrzi számok alatt felvett ingatlanok fele részének birtokbaadása és 1882. évtől számítva, évenkénti 270 korona elvont hasznai iránt támasztott keresetökkeí elutasítja, és ugyanokét egyetemleg arra kötelezi, hogy 185. korona perköltséget 15 nap, s különbeni végrehajtás terhe alatt N. Lidia férj. T. Dánielné és N. Bálint úgyis mint kiskorú N. János és N. István, magángyámja alpereseknek fizessenek meg. A viszontkeresetnek helyt ad és a karádi 94. számú tjkvben 520/b. (664—665) és 1164 hrzi, és B. 5. 6. és 9. sor számok alatt, a N. Zsuzsanna férj. T. Ferenc Jánosné, N. Antal és K Lidia férj. V. Jánosné felperesek nevén álló ingatlanok fele részére, a tulajdonjogot a néhai N. Bálint örökösei javára megítéli, és ezen ítélettel feljogosítja alpereseket arra, hogy az ítélet jogerőre emelkedése után, a tulajdonjog bekebelezését, az illetékes tkvi hatóságnál kérelmezhessék. Indokok: Nem vitás felek közt, de a becsatolt hiteles telekkönyvi kivonattal egyébként is bizonyítva van, hogy a karádi 94. sz. tjkvben 520/b. (664—665) és 1164. hrzi számok alatt felvett ingatlanok a néhai N. Tamás J. utáni törvényes örökösödési jogcímen háramlottak N. Zsuzsanna férj. T. Ferenc Jánosné, N. Antal, és N. Lidia férj. K. Gyula Istvánné örökösökre, illetve ez utóbbi utáni törvényes örökösödés jogcímén K. Lidia férj: V. Jánosnéra. Az elleniratokhoz eredetiben csatolt és a felperesnek kifogásával szemben S. Károly, K. János, T. Dániel és T. István tanuk vallomásával valódinak bizonyult •/. alatti, nyilatkozatnak nevezett okirattal bizonyítva van. hogy N. Bálint, az alperesek jogutóda, és N. Lidia férj. K. Gy. Istvánné, N. Zsuzsanna férj. T. F. Jánosné és N. Antal mint a néhai N. T. János örökösei között 1882. évi augusztus hó 31-én oly értelmű osztály létesült, a mely szerint a karádi 94. sz. tjkvben felvett külingatlanoknak fele részét N. Bálint, a másik fele részét pedig N. Lidia férj: K. Gy. Istvánné. N. Zsuzsana férj. T. F. Jánosné és N. Antal kapták meg. Bár a kihallgatott tanuk vallomása szerint N. Lidia férj. K. Gy. Istvánné a •/• alatti nyilatkozat aláírásánál jelen nem volt ugyan, mindazáltal, amennyiben a S. Károly és P. István tanuk vallomása szerint K. Lidia az egyezség szóbeli megbeszélésénél férjével együtt személyesen jelen volt és férjét K. Gy. Istvánt, az érdekében való eljárással megbízta — K. János és T. Dániel tanuk vallomása szerint és a kérdéses egyezség létesítésénél K. István, mint a neje N. Lidia megbízottja járt el és az egyezséget neje érdekében elfogadva, annak névaláírására, az okmányt szövegező T. Dániel tanút kérte fel; Figyelemmel arra, hogy amennyiben a keresethez csatolt 1,174'899 sz. és felek által nem kifogásolt hagyatéki átadó végzésből megállapithatólag, N. Lidia férj. K. Gy. Istvánné, a kérdéses egyezség létesítése után még 15 évig élt és ezen idő alatt, a férje által nevében kötött egyezség hatástalanítása iránt jogszerű intézkedéseket nem tett, — az vélelmezendő, hogy a N. Lidia megbízása folytán ennek férje K. Gy. István közbenjöttével létesült ./• alatti egyezség a N. Lidia megbizó akaratával megegyezően jött létre. Ugy bár igaz ugyan, hogy a csatolt tjkvi kivonatból megállapithatólag, N. Antal a •/. alatti nyilatkozat kelte idejében még kiskorú volt; — mindazáltal, amennyiben a most nevezett, ugyancsak a tjkvi kivonatból megállapithatólag, 1888. évben már nagykorúságát elérte, mivel ezen idő óta, a kiskorúságában kötött jogügylet hatálytalanítása iránt jogszerű intézkedést nem tett, az vélelmezendő, hogy a kiskorúságában alkotott jogügyletet, nagykorúvá váltával is elfogadta. A •/. alatti nyilatkozatnak nevezett okirat, tehát nemcsak az okirat kiállításánál személyesen eljárt N. Zsuzsanna férj. T. F. Jánosné, hanem N. Lidia férj. K. Gy. Istvánné és N. Antalné személyében is jogérvényesnek tekintendő. így tekintve, hogy T. Dániel és T. István tanuk vallomása szerint, a /. alatti nyilatkozat létesítésekor az érdekelt felek az egyezség tárgyát képező ingatlanokat, az egyezségnek megfelelőleg tényleg fel is osztották, — sőt felperesek beismerése szerint is az örökségként reájuk háramlott karádi 94. sz. tjkvi 520'6. (664, 665.) és 1,164. hrzi számú ingatlanoknak fele részét 1882. év óta, N. Bálint, illetve ennek elhaltával örökösei birtokolják, Nem szenvedhet kétséget, hogy a N. T. János hagyatékban hozott 2,392/894. számú hagyatéki átadó végzés alapján az ingatlanok tényleges megosztása által toganatositott •/• alatti egyezségtől eltérőleg tévesen lett a most jelzett ingatlanokra a tulajdonjog egészben a felperesek, illetve a II. r. alperes K. Lidia jogelőde, — és ennek elhunytával, a K. Lidia javára bekebelezve, — és hogy ebből folyólag felperesek a vitás ingatlanok, a N. Bálint örökösei által birtokolt fele részének birtokba adását, jogszerűen nem igényelhetik. Miért is felpereseket a kérdéses ingatlanok fele részének birtokba adása, és 1882. év óta a tényleges átadásig, az alperesek által birtokolt ingatlan jutalékok évi 270 korona elvont hasznai iránti keresetükkel elutasítani, mig ellenben a viszontkereset értelmében, a karádi 94. sz. tjkv.-ben 520/b., (664—665.) és 1,164. hrzi. számok alatt felvett ingatlanok fele részére a tulajdonjogot a néhai N. Bálint örökösei javára megítélni, és alpereseket, mint N. Bálint jogutódait, ezen ítélettel megítélt tulajdonjog bekebelezésének kérelmezhetésére feljogosítani kellett. A kassai ítélőtábla (1903 december 15-én 3,262/p. sz. a.) következőleg itélt: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét neheztelt abban a részében, amely szerint a kir. törvényszék felpereseket elvont haszon iránti keresetükkel elutasította, helyben hagyja, felebbezett egyébb részeiben azt megváltoztatja, az alpereseket viszontkeresetükkel elutasítja s vhajtás terhével arra kötelezi, hogy a Karádi 94. számú tjkv-ben A I. 520/b. 664—665. és 1,165, hr. sz. a bejegyzett ingatlan részleteknek az alperesek használta fele részét 15 nap alatt, a felpereseknek közös birtokába s használatába átadják és ugyan ily idő és jogkövetkezmények terhe alatt a felperesek részére 212 K költséget megfizessenek. Indokok: Bár ugyan az ellen iratokhoz 1., 2., 3, 4. sz. a. csatolt okiratoknak, ugy a viszonválaszhoz 6. sz. a. mellékelt nyilatkozatnak alaki és tartalmi valódiságát a kivett tanúvallomások bizonyítják, annak dacára az ezekkel az okiratokkal igazolt megállapodásra a jelen per eldöntésével súlyt helyezni nem lehet; — mert az 1. sz. alatti nyilatkozat kelt 1882. aug. 31-én, 2., 3. és 4. sz. a. nyugták hasonlóan aznaptól keltezvék, a 6. sz. a nyilatkozat pedig 1882. okt. 31-iki keletű, — mig az osztályos egyesség, amelynek alapján a k.-helmeci kir. jbiröság 1884. évi 2,392. sz. a kelt végzésével a peres felek közös jogelődjének néhai N. Tamás Jánosnak hagyatékát a felpereseknek, illetve a II. rendű felperes anyjának és az alperesek jogelődjének N. Bálintnak átadta s a mely végzés alapján a felpereseknek illetve a II. r. felperes anyjának a tulajdonjoga a karádi 94. sz. tjkvben bekebeleztetett. — a XXIX alatt becsomózott hagyatéki iratok szerint, Vályi István kir. közjegyző előtt mint bírósági megbízott előtt 1882. okt. 28. napján, tehát az 1—4 sz. és 6. sz. alattiak kiállítása után jött létre a peres felek, illetve I.. és III. r. felperes, továbbá II. r. felperes anyja N. Lidia s az alperesek jogelőde N. Bálint között. Mint későbbi keletű egyezség megszüntette a korábbi megállapodások hatályát annál is inkább, mert a bírósági egyezségben az egyezkedő felek a korábbi megállapodásokat fenn nem tartották, sőt azoktól eltértek, következésképpen a peres felek közötti jogvisszonyt nem az 1. sz. és 6. sz. alattiak, hanem az 1882. okt. 28-án létesült örökösödési egyezség szabályozza, annak megállapításai pedig megfelelnek a karádi 94. sz. tjkvben bejegyzett tulajdonjogi visszonynak, S mert az alperesek nem bizonyították, hogy a most idézett örökösödési egyezség későbbi időben kölcsönös megállapodás alapján változást szenvedett volna, az a körülmény egymagában pedig, hogy felperesek nem ennek az osztályos egyességnek megfelelően használják örökrészeiket, még joglemondásra nem vall. Ennélfogva tekintettel arra, hogy a karádi 94. sz. tjkv az 520/6, 664—665 és 1,164 hr. sz. ingatlan részleteknek kizárólagos tulajdonosai gyanánt a felpereseket igazolja, ellenben T. Dániel és T. István tanúvallomása alapján megállapítható, hogy e részleteknek felét az alperesek bírják ; tekintettel arra, hogy a tulajdonost megilleti a birtok is, az elsőbiróság ítéletének részben megváltoztatásával az alpereseket a rendelkező rész szerint a