A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 27. szám - A munkás-törvények a gyakorlatban. [3. r.]

106 A JOQ keresetbe vett ingatlan részletek fele része birtokának átadására és mint perveszteseket a perköltségben marasztalni, mindennek folyományaként az alpereseket viszontkeresetükkel elutasítani keilet. stb. A m. kir. Kúria (1905. március 14-én 1,812/1904 p. sz. a.) következő Ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete megváltoztatik és az elsőpiróság ítélete hagyatik helyben, mindazonáltal a viszontkereset főtárgyára nézve azzal a változtatással, hogy alperesek az elsőbiróság Ítéletében megjelölt ingatlanok fele részére vonatkozó tulajdonjognak, a jogelődük néh. N. Bálint örökösei javára leendő bekebelezését, az illetékes telekkönyvi halóságnál csak azzal kapcsolatosan jogosultak kérelmezni, hogy viszont a karádi 94. számú telekjegyzőkönyvben 1,223. h. r. sz. a. felvéve volt s onnét a 328. számú telekjegyzőkönyvbe bejegyzett s tulajdonjogilag az alperesek jogelőde néh. N, Bálint nevére irt ingatlan fele része a felperesek tulajdonául kebeleztessék be; továbbá a perköltségre vonatkozó rendelkezés azzal a változtatással, hogy felperesek a perköltségben egyetemleges kötelezettség nélkül marasztaltatnak el. Indokok: A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával, az elsőbiróság ítéletét kellett a fenti változtatásokon kívül egyebekben helybenhagyni, a tanuk vallomásaira, a •/• alatti okiratra és a kereseti ingatlanoknak a '/• alatti okirat kiállításától kezdve folytonosan az alperesek általi birtoklására alapított, valamint a alatti okirat jogérvényességének K. Gy. Istvánné N. Lídiával szemben is megállapítására vonatkozó indokainál fogva és azért; mert N. Antal a telekkönyvi másolat tanúsága szerint az 1888-ik évben válván nagykorúvá, az 1882. évi augusztus hó 31-én kiállított •/• alatti okiratnak általa történt aláírásakor 18 éves, tehát még kiskorú volt ugyan; minthogy azonban nagykorúságának elérte után évtizedet meghaladó időn át alpereseknek a kereseti ingatlanoknak a •/. alatti okiraton alapuló birtoklása miatt fel nem lépett, ebből okszerű következtetéssel azt kellett megállapítani, hogy ő a •/. alattiban foglalt jogügyletet nagykorúságában magára nézve érvényesnek elfogadta; ily körülmények közt pedig arra, hogy a •/. alatti kiállításakor kiskorú volt, sikeresen nem hivatkozhatik, továbbá mert T. István és S. Károly tanuk vallomásával bizonyítva van, hogy a karádi 94. számú tjkvben 1,223 h. r. sz. a. felvett birtokrészlet fele, és pedig T. Dániel és T. István tanuk vallomásaiból kitetszőleg az örökhagyó N. T. János halála óta, a felperesek birtokában van, a 991/31 h. r. számú birtokrészletre nézve pedig felperesek nem tagadták alpereseknek azt az állítását, hogy ezen birtokrészlet felét az alperesek jogelőde N. Bálint a ti •/. alatti okirattal 1882. évi október hó 23-án a felperesektől, illetve a II. r. felperes anyjától megvette, ezek a körülmények pedig szintén a mellett bizonyítanak, hogy felperesek illetve a Il-od r. felperes anyja és az alperesek jogelőde között az osztály nem a hagyatéki tárgyalási jegyzökönyben kitüntetett módon jött létre, mert ha annak megfelelő lett volna az osztály, miután a szerint a jelzett két birtokrészlet egészben az alperesek jogelődét illette, ezekre nézve a felperesek részéről a jelzett birtoklás, illetve eladás ténye fenn nem foroghatna; végre, mert a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvben a felperesek, illetve a Il.-od r. felperes anyja, kijelentették, hogy ők az alperesek jogelődének kedvezni akarnak, s igy megelégszenek kevesebb osztályrésszel, már pedig a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt osztály szerint az alperesek jogelőde kevesebb osztályrészt kapott volna, mint amennyi felpereseknek, illetve a Il.-od r. felperes anyjának jutott, főleg miután felperesek nem tagadták alpereseknek azt az állítását, hogy osztályrészük fejében az alperesek jogelődétől a 2—4. •/• alatti okiratokban kitüntetett összegeket is megkapták, mely körülmény szintén azt bizonyítja, hogy a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvben kitüntetett osztály, az osztozkodó felek között tényleg létrejött osztálynak meg nem felel. Felperesek a perköltség fizetésére egyetemleges kötelezettség nélkül voltak kötelezendők, mert alperesek egyetemleges marasztalást nem kértek. A •/. alatti okirat szerint a karádi 94. számú telekjegyzőkönyvben 1,223. h. r. sz. a. felvéve volt, s onnan a 328. számú telekjegyzőkönyvbe az alperesek jogelőde tulajdonául átirt ingatlan fele része a felpereseket illeti meg tulajdonjogilag, s alpereresek elleniratukban kijelentették, hogy ezen birtokrészlet felerészének a tulajdona a felpereseket most is megilleti; ebből folyólag s tekintettel arra, hogy a peres felek között a tulajdonjog kérdése a •/• alatti alapján rendeztetik, ki kellett mondani azt, hogy alperesek a kérdéses ingatlanoknak a néhai N. Bálint örökösei javára tulajdonjogilag leendő bekebelezésének kérelmével egyidejűleg, kötelesek a jelzett 1,223. h. r. ingatlan fele részre nézve a tulajdonjognak a felperesek javára leendő bekebelezését is eszközöltetni. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A vétel tárgyául szolgált, novemberi morzsolt, úgynevezett idénynek megfelelő szárazságu (zeitgemáss trocken) uj kukorica a meghallgatott szakértők egybehangzó véleménye szerint, mar természeténél fogva egyáltalán, de különösen az 1902. évi termésű, gyors romlásnak lévén kitéve és a hosszabb utat, tehát már a 3 napi szállítást is csak nehezen birván meg, felperesnek pedig mint ebbeli szakmakereskedönek ilyen aru gyors romlása természetéről tudomással kell vén birnia, a rendes kereskedőtől megkívántató gondosságnál fogva, tartozott volna a rendeltetési helyére megérkezett árut a történt vasúti értesítés kézhez vételével haladéktalanul, tehát még az nap megvizsgálni és az ut veszélyének különös mérvben kitett árut, a romlás megakadályozása végett, azonnal megkívántató szükséges kezelés (zsákokból való kiszabadítás) alá venni. Felperes azonban ezt a gondosságot, nem is állítván, hogy az áru haladéktalan megvizsgálásában akadályozva volt, elmulasztván: az alsóbiró. ságok helyesen jártak el, midőn a fennforgó eset szemelőtttartásával alperest mint az áru megvizsgálásában késedelmes : szerződő felet, a leszállított hátralékos kereseti vételár fizetésére kötelezték. A nagykanizsai kir. törvényszék (1903. november 19. 0,533 sz. a.) Hídvégi Miksa dr. ügyvéd által képviselt B. E. és fia cég felperesnek, Fichs Adolf dr. ügyvéd által képviselt P. A. cég alperes ellen, 1,108 K. 70 f. tőke és jár. iránti ügyében következőleg itélt: A kir. törvényszék kötelezi alperest, a viszontkereset elutasitása mellett, hogy felperesnek 834 K. 73 f. tőkét, ennek 190&. : december 12-től számított 5% kamatait és 211 K. 50 f. perkölt1 séget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessen meg. Indokok: A kereseti előadás szerint alperes vett felperestől : egy vaggon (zeitgemáss) «idénynek megfelelő száraz» uj kukoricát, i melynek 1,103 K. 30 f.-t kitevő vételárát alperes 1902. dec. 12-én tartozott volna kifizetni. A per megindítása után alperes a kukoricát hatóságilag elárvereztette, a befolyt vételárból 174 K 07 f.-t felperesnek elküldötte. Felperes leszállított keresete, a beküldött összeg levonáss után, 834 K. 73 f. tőke, ennek 1902. dec. 12-től számított 5°/o kamatai és a perköltség fizetésére irányult. Alperes előadásából és az általa felhívott E. f. tanú vallomásából kitűnik, hogy a csáktornyai áruraktárrészvénytársaság által, a felperes megbízásából 1902. nov. 10-én a csáktornyai vasútállomáson a D) alatti fuvarlevéllel feladott egy vaggon uj kukorica 1902. nov. 13-án a cs. kir. államvasutak weisskircheni állomására megérkezett, alperes a vasútállomás részéről az nap, legkésőbb délután 3 órakor az áru megérkezéséről (avisálva) értesítve lett. Alperes a 125 zsák kukoricát magában foglaló küldeményéből 2 drb.-zsákot 1902. nov. 12-én délután 1 órakor tehát az (avisó) értesítés átvételétől számított 21 óra alatt bontatta fel és vizsgálta meg és az árut ennek utána bocsátotta felperes rendelkezésére. A keresk. törvény 346. §-a szerint a vevő a más helyről küldött árut, amennyiben az a rendes üzleti kezelés mellett lehetséges, az átvétel után haladéktalanul megvizsgálni, s ha az a kikötött v. törvényes kelléknek meg nem felel, e körülményről az eladót azonnal értesíteni tartozik. Alperes az áru megérkezéséről szóló értesítést átvévén, haladéktalanul a vasúti állomásra kimenni, az árut megvizsgálni és amennyiben annak hiányai voltak, arról az eladót értesíteni tartozott volna; mi arra való tekintettel, hogy alperes üzleti telepe Weisskirchenben van és hogy ily megvizsgáláshoz semmi előkészület nem szükséges, lehetséges volt. Ennek a jelen esetben annyival is inkább haladéktalanul kellett volna megtörténnie, mert, mint a szakértők mondják, az egészséges (zeitgemáss trocken) idénynek megfelelő száraz novemberben morzsolt uj kukorica is magában hordja a romlás csiráját; mert az uton csekély mértékben romlásnak indult ilyen uj kukorica -23- 25 óra alatt rohamosan romlik ; mert végül az idénynek megfelelő száraz uj kukorica vevőjének, — mint aminőt felperes szállítani tartozott, a rendes kereskedő fokozott gondoskodásával kell arra ügyelnie, hogy az érkező árut a vasúti kocsiból, illetve a zsákokból nyomban kiszabadittassa. Ugyanis ilyen esetben az áru megmenthető akkor is, ha a romlás az árut már némileg ts támadta. Alperes azonban nem a fokozott, hanem a törvényben meghatározott rendes kereskedői gondosságot is elmulasztotta s minthogy nem állítja, hogy az áru hiánya azonnali vizsgálat után felismerhető nem lett volna, a felperes által neki küldött áru nem kifogásoknak tekintendő. Ezzel szemben alperesnek egyéb felhozott kifogása elesvén, őt a viszontkeresete elutasításával, a leszállított kereset értelmében marasztalni kellett. A pécsi kir. ítélőtábla (1(.K)4. jan. 11-én 2,989. szám alatt) következőleg itélt: A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletét indokainál fogva helyben hagyja. A m. kir. Kúria (1905. március hó 2-ikán 592. sz. a.) következő ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete, felhívott indokaiból annyival inkább helybenhagyatik, mert a vétel tárgyául szolgált novemberi morzsolt, úgynevezett «idénynek megfelelő szárazságu» (zeilgemáss trocken) uj kukorica, a meghallgatott szakértők egybehangzó véleménye szerint, már természeténél fogva egyáltalán, de különösen az 1902. évi termésű, gyors romlásnak lévén kitéve és a hosszabb utat, tehát már a 3 napi szállítást is csak nehezen birván meg, felperesnek pedig mint ebbeli szakma-kereskedőnek az ilyen áru gyorsromlásu természetéről tudomással kellvén 4>irnia, a rendes kereskedőtől megkívántató gondosságnál fogva, tartozott volna a rendeltetési helyére megérkezett árut, az 1902. évi nov. hó 13-ik napján délután 2 órakor bebizonyitottan történt vasúti értesítés kézhezvételével, haladéktalanul, tehát még az nap megvizsgálni és az ut veszélyének különös mérvben kitett árut a romlás megakadályozása végett azonnal a megkívántató szükséges kezelés (zsákokból való kiszabadítás) alá venni. Felperes azonban ezt a gon-