A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 26. szám - A budapesti kir. itélőtábla működése 1904-ben. [7. r.]

208 A JOG A kisajátítás végleges befejezése a telekkönyvi és végrehajtási részben lesz tárgyalva. Magától értetődik, hogy szerző mindenütt különös figyelmet fordit a magyar ált. polg. tvkönyv tervezetére és jegyzökönyveire. így, — hogy csak egy példát említsünk — a Tervezet szerint a tulajdonost a kisajátított dolog tulajdona vagy használata fejében teljes káitalanitás illeti, —mert a közcél az egyenes átengedést nem kívánja meg, a közcélon tul pedig a tulajdonos jogát csonkítani nem szabad. Az nem korlátozhatja a tulajdonos jogának korlátozását, ha a dolgot 3-ik személy joga terheli, — mert ez éppúgy köteles kártalanítás mellett jogáról lemondani, mint a tulajdonos ; megnyugodni köteles abban, hogy a dolgot a kisajátítási ár helyettesítse. Ez lesz követelésének kielégítési alapja: ebből kapja a haszonélvezetre jogosult a kamatját. Miután ezek szerint a kártalanítási összeg megállapítása nemcsak a tulajdonos, hanem a jclzáloghitelezok érdekeit is érinti — ezeknek is éppoly befolyást kell engedni az összeg megállapítására, mint a tulajdonosnak — de csak saját igényük határain belül. Ha tehát az ár a jclzálogkövetelést feltétlenül fedezi, akkora megállapodás jogérvényét nem lehet attól függővé tenni, hogy a jelzáloghitelező is hozzájáruljon. Ezen és egyéb a Tervezetben foglalt szabályok szolgálnak a Kis. tv. 28., 44., 48, 71., 72: és 76. §§. rendelkezéseiül. A Tervezet előkészítő bizottsága 1897 május 8-iki ülésében nem tartotta elegendőnek, hogy a codex a kisajátítás lehetőséget csak oly általános kitétellel fejezi ki, hogy a tulajdonjog külön törvény által megszorítható. Habár a codexbe sem a kisajátítás céljainak és esetcinek részletezése, sem maga az eljárás be nem vehetők, — mégis már a Tervezetben általánosságban ki kell emelni, hogy magánjogok közcélokra mcgszorilhatók vagy elvonhatok és hogy szabályozandó lesz a kártérítés kérdése és annak hatálya 3-ik jogszerzőkkel szemben (Dtvt. I. f. 23. és köv. 11.) Ezen álláspont érvényesült a Tervezet 570. §-ában, mely nagyjában megegyezik a német ptkv. 52. és 53. §-aivaI. A kisajátításról szóló törvényen 3 irányelvnek kell áthúzódnia : 1. az ingatlan tulajdon, vagy egyéb jogának közjó érdekébőli elvonása vagy megszorítása teljes kártérítés ellenében, 2. az államhatalom azon joga, hogy a közjó érdekéből polgárai jogát az említett módon elvonja vagy megszorítja, 3. a vállalkozó kisajátítási joga államadta jogosítvány, mely mellett az a vállalatához szükséges ingatlanokat vagy arra vonatkozó jogot a tulajtionostól vagy jogosulttól akarata ellenére, teljes kártérítés mellett elveheti vagy korlátozhatja. Egy kimerítő, 6 fejezetből álló bevezetés után (3—50. 11.), szerző elsőben a közigazgatási részt: kisajátítást tárgyalja 24 fejezetben (51 — 246 11.); majd a birósági részt: kártalanítás J7 fejezetben (247—305 11.), végül a telekkönyvi részt (307—343 ti.) és a végrehajtási részt: (344- 360 11.), — minden egyes részt ritka lelkiismeretességgel, felölelve mindazon törvényeket, rendeleteket és birósági határozatokat, melyek a kisajátítási ügyre vonatkoznak ; tüzetesen tárgyalja a vízi és vasúti jognak ide vonatkozó részét — és igy bízvást mondhatjuk, nagyobb szorgalommal irt kommentár magyar nyelven még nagyon kevés jelent meg. De főelőnye a könyvnek, hogy régen érzett hiányt pótol és hasznos útmutatóul fog szolgálni éppúgy a gyakorlati jogásznak, mint a közigazgatási tisztviselőnek, a minisztériumoktól kezdve a közigazgatás minden ágaiban. A mü használhatóságát lényegesen emeli egy bő betűrendes tárgymutató. r. /. Vegyesek. A sztrájk jogi következményeiről. Ez érdekes és aktuális témáról tartotta meg f. hó 16-án délelőtt a budapesti m. kir. tud. egyetemen Baumgarten Nándor dr. ügyvéd és kereskedelmi akadémiai tanár egyetemi magántanári próbaelőadását. Az előadó a sztrájk törvényhozási problémájával foglalkozott, reámutatott az e téren nyilvánuló különböző irányzatokra. Némelyek a sztrájkot delictumnak kívánják tekinteni és büntető uton megtorolni; ez a 1898. évi mezőgazdasági munkástörvényriek tendenciája is. Mások a munkabérszerződés reformját kívánják a szerződési szabadság érvényre jutására. De nemcsak a jövő problémák szempontjából érdekli a jogászt a sztrájk, hanem a jelen jogrend keretében is számos érdekes kérdés merül fel ennek kapcsán. így a munkaadó és munkás közti szerződést, mint munkabérszerződést, ipartörvényünk megfelelő szakaszai szabályozzák és ezek alapján kell megállapitani, mikor kapcsolatos a sztrájk szerződésszegéssel. Szerepet játszik a sztrájk abból a szempontból is, midőn harmadik személyekkel szemben vállalt szerződési kötelességek teljesítését teszi lehetetlenné. Erre vonatkozólag kereskedelmi törvényünk 337. §-3 alapján a kereskedelmi vétel szabályai alkalmazandók, habár ez ügylet lényegében a mübéri szerződéshez is rokonvonást mutat. Sztrájk esetén tehát az eladó késedelmessé válhatik és vevő vagyonlagos elállási kártérítési jogokat nyer a Kt. 353. §-a alapján. Élőadó e szakasz hiányait fejtegette, párhuzamosan polg. törvénykönyvünk tervezetének 1,184—1877. tj§-ai kapcsán. A Kt. e szakasza szerinte csak vétkes késedelem esetén alkalmazható. Példákkal illusztrálta, mikor tekinthető az eladó vétkesnek sztrájk esetén és kifejtette, hogy mindig csak a concrét esetben lehet eldönteni, vájjon a sztrájk casus-e, vagy pedig vis major. Ily általános jogi szabály, mint azt a minisztertanács legújabb határozata említi, nem létezik. Részletesen foglalkozott azzal a kérdéssel, vájjon szabadul-e az eladó vétlensége esetén, ha a sztrájk az áru előállítását megakadályozza, vagy pedig kötelessége-e hogy hasonló fajú más árut szállítson azok helyett, amelyeket maga termein, nem képes. E kérdés megoldásánál a subjecfv és objectiv lehetetlenülés elméletét fejti ki es a kereskede m, jog szempontjából az objectiv lehetetlenülés mellet foglal állast mé<ris azzal a korlátozással, hogy azokban az esetekben, m.don a hasonló fajú áruk beszerzése óriási nehézségekkel vagy az értékkel aránvban nem álló költséggel jár, az eladó mentesül, mert a szállítás gazdaságilag vált lehetetlenné. Kifejt, továbbá a sztrájk ideiglenes akadályát a záros és halasztó határidő, ügyleteknél. Végül behatóan fejtegette az úgynevezett sztrájkklauzula hatásait. Az előadást nagyszámú közönség hallgatta végig, melynek soraiban az egyetemi jogi kar tanárai, legfőbb bíróságaink es ügyvédi karunk számos tagja foglalt helyet. A tetszéssel fogadott előadás után a jogi kar dékánja kihirdette a kar határozatát, amelynek értelmében a kar az előadót a magántanárságra egyhangúlag képesítette. Országgyűlési képviselőválasztás alkalmával pártzászlónak összetépése idegen ingó dolog megrongálásának vétségét képezi, melynek elbirálása a kir. járásbíróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. belügyminiszter 1904. évi 5,752. sz. határozata. K. vármegye közönségének. N. Petrus társai sz—i lakosok ellen országgyűlési képviselőválasztási mozgalmak idején pártzászló megsemmisítése miatt folyamatba tett kihágási ügy vádlottak felebbezése folytán felülvizsgáltatván, a következő harmadfokú határozat hozatott: A. vármegye alispánja által 1904. évi április hó 10. napján 6,277. sz. alatt, a m—i járás főszolgabirája elsőfokú ítéletének kiigazításával hozott másodfokú büntető Ítélete, tekintettel arra, hogy azon vádbeli cselekmény, hogy a választási zászlót N. Vaszilie p—i lakos kezéből elvették, földre dobták, összetépték, az 1878. évi V. t.-c. 418. §-ában körülirt idegen ingó dolog megrongálása által elkövetett vétség tényálladékát látszik magában foglalni, az elsőfokú ítélettel, valamint egész eljárással együtt megsemmisíttetik s az összes iratok az illetékes királyi bírósághoz rendeltetnek áttétetni. A nyugdíj biztosítási társulat járuléka, mint üzleti kiadás adómentes. A m. kir. közigazgatási biróság felette fontos határozatott hozott a társaságok nyugdíj járulékainak adómentessége iránt. «A m. kir. közigazgatási biróság a panasznak helyt ad cs a mohács-pécsi vasut-társaság nyugdíjintézetének pénztárába befizetett nyugdíjbiztosítási járulékokat az adóköteles üzleti jövedelemből levonatni rendeli.» <• Indokok: a nyugdíjfizetés természetével bir s mint ilyen az 1875. évi XXIV. t.-c. 4. §-ának 9. pontja értelmében a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójának megállapításánál üzleti kiadásnak tekintendő.)) «A panaszos vasut-társaság a nyugdijat alkalmazottjainak nem közvetlenül fizeti, hanem ezek az anyaintézet, az I. cs. k. szab. Dunagőzhajózási-társaság nyugdíjintézetének tagjai, mely intézet külön nyugdijszabályok szerint működik, külön célvagyona van, sőt külön jogiszemély is. Panaszos vasut-társaság eme nyugdíjintézet pénztárába évenkint köteles járulékokat fizet, mely járulékok ellenében alkalmazottjainak nyugdiját a nyugdíjintézet fedezi.«Ebből nyilván következik, hogy a nyugdíjbiztosítási járulék, melyet panaszos vasut-társaság a most jelzett nyugdíjintézet pénztárába befizetett, megszűnt a vasut-társaság tulajdonát képezni s a külön célvagyonnal biró nyugdíj-intézet tulajdonába ment át s igy ez a járulék a vasut-társasággal szemben ugyanazon tekintet alá esik, mintha a vasuti-társaság «maga fizetne nyugdijat, tehát kétségtelenül üzleti kiadás.* «Mely indokokból az ítélet rendelkező részéhez képest kellett határozatot hozni.» (3,717/905. P.) Az utóajánlatot tevő az árverési költséget csak annyiban tartozik viselni, amennyiben az utóajánlat következtében megtartott árverésen az utoajánlatot meghaladó vételárban azok fedezetet nem találnak. A budapesti kir. ítélőtábla (1904. nov. 22.9,794/polg. 1904. szám a.) Cs. Károlynak Sch. Lajos és társa ellen 600 korona s járul, iránt, a budapesti V. ker. kir. járásbíróság előtt folyamatba tett és az 1904. évi augusztus hó 10-ik rapján 1904. V. XIV. 639/23 szám alatt kelt végzéssel elintézett végrehajtási ügyében következő végzést hozott: A kir. ítélőtábla az első biróság végzésének nem neheztelt részét nem érinti, — felfolyamodással megtámadott azt a részét pedig.mely szeriht az utóajánlati árverésnél felmerült 64 korona 74 fillér költséget özv. P. Lipótné utóajánlatot tevő terhére állapította meg s ezt az összeget az utóajánlatot tevő által letett 380 koronából kiutalványozta, megváltoztatja, s fenti költségek viselésére, a fejfolyamodót nem kötelezi ; mert: az utóajánlatot tevő az árverési költségeket csak annyiban tartozik viselni, amennyiben az utóajánlat következtében megtartott árverésen az utóajánlatot meghaladó vételárban azok fedezetet nem találnak, minthogy pedig jelen esetben az utóajánlati összeget és fentebb érintett költséget jelentékenyen meghaladó vételár éretett el, ennélfogva ez esetben az árverési költségek utóajánlatot tevőt nem terhelhetik. OALLM néeZVÉNYTÁJWMÁO xrOMCUUA eiKUkPESTE*.