A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 26. szám - A budapesti kir. itélőtábla működése 1904-ben. [7. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 26. számához. Budapest, 1905. június 25 Köztörvényi ügyekben. Felperesek jogelődei a végrendeletnek 1899. évi március hó 6-án történt biroi kihirdetésénél az erről felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint jelen lévén, ugyanakkor annak valódisága ellen mi megjegyzést sem tettek, sőt azzal, hogy az azóta lefolyt 22 évi idő alatt a végrendeletet valódisága tekintetében meg nem támadták, a végrendelet valódiságát elismerőknek voltak tekintendők és igy azt a felperesek ezen az alapon most már annyival kevésbé támadhatják meg, mivel ők e hosszú ideig tartó hallgatásukkal maguk szolgáltattak okot arra, hogy az I. r. 'alperes az összes végrendeleti tanuknak időközben történt elhalálozása következtében a végrendelet valódiságát bizonyítani most már képtelen. A végrendelet utolsó mondatában kifejezetten benfoglaltatik az, hogy a végrendelet a végrendelkező előtt élő szóval felolvastatott és általa jól meg lett értve, az ezekhez kapcsolt az a kifejezés pedig, hogy a végrendelkező a felolvasott végrendeleti szöveget magáénak kiadta, értelem szerint azonos azzal, hogy a végrendelkező azt elfogadta, azaz végakaratának kijelentette és amidőn ugyan e végmondatban az is foglaltatik, hogy az aláírás az okiraton aláirt tanuk előtt történt, ebből a szavak logikai értelme szerint önként következik, hogy a tanuk egvütt jelen voltak. A nyitrai kir. törvényszék (1903. szeptember 26-án 12,796. sz.) Adler Annin ügyvéd által képviselt P. M.-né B. V. és társai, felpereseknek, Spitzcr Gyula dr. ügyvéd által képviselt B. J. és társai alperesek ellen végrendelet érvénytelenitése és törvényes örökösödés iránti ügyében következőleg ítélt: A Prasicon 1878. június 23-án elhalt B. M. által Prasicon 1878. június 19-én tett végrendeletet érvénytelennek mondva ki, a Prasicon 1900. április hó 17-én felvett hagyatéki leltárban foglalt 2 ökör és 1 tehén 540 korona értékű ingókat, és a prasici: 64 sz. tjkvben irt L 2—23. sarok paraszt fekvőség és t. N. 53. sorszámú irtványok és a 312. számú tjkvben irt. I 1 sorszámú úrbéri belső telek ingatlanokbúi a néhai B. M. hagyatéka javára Vr, részben vezetett 800 korona értékű ingatlan jutalékokat törvényes oldalági öröklés jogcímen 24/9<i részben B. I.-nak, 3/9(i részben P. M.-né szül. B. V.-ának, 3 9C részben L. M.-né szül. B. A.-nak, 3/9U részben H. M.-né szül B. M.-ának, 3/90 részben B. M.-nek, 3/96 részben N. L-né szül. B. K.-ának, 3/9(i részben K. M.-né szül. B. R.ának, 3 96 részben kk. B. Zs.-ának, s/aí részben B. M.-nak, s/90 részben B. L-nek, 8,90 részben kk. B. M.-uak, 6/9C részben M. M.-ának «/g8 részben P. szül. M. A.-ának, <V9B részben kk. M. V.-nak és B/96 részben M. É.-nak megítéli, az alpereseket annak tűrésére kötelezi, hogy a tulajdonjog ezen ingatlanokra ezen irányban végrehajtásilag bekebeleztessék, kötelezi továbbá a fent részletezett ingatlan jutalékok birtokának a felperesek javára 15 nap és végrehajtás terhe alatt leendő kibocsátására, a hagyatéki ingók, részének, illetve 435 korona tőkének a felperesek részére 15 nap és végrehajtás terhe alatt leendő átadására, illetve a B. M. hagyatékának 1,340 korona értéke erejéig leendő megfizetésére. Felpereseket keresetüknek, azt meghaladó részével elutasítja ; B. I. alperest mint a néhai B. M. örökösét, a hagyaték 1,340 korona értéke erejéig kötelezi a perköltség 3/4 része fejében 50 koronának a felperesek javára 15 nap és végrehajtás terhe alatt leendő megfizetésére és a kiszabandó ítéleti illeték i/4 részének viselésére, mig a perköltségnek ezen felüli részét a felperesek és B. I. között, úgyszintén a perköltséget felperesek és a többi alperes között kölcsönösen megszünteti és az ítéleti költség 3'4 részének viselésére a felpereseket kötelezi. Indokok: felperesek mint a Prasicon 1878 június 23-án végrendelet hátrahagyása mellett elhalt B. M. hagyatékában a nagytapolcsányi kir. járásbíróság 1900. ő. 34. b. sz. végzésével perre utasított törvényes oldalági örökösök, az örökhagyó által Prasicon 1878 június 19-én alkotott írásbeli magánvégrendelet érvénytelenitése, a nagytapolcsányi kir. járásbíróság 1900. ő. 34. sz._ iratai szerint 1,340 kor. értékű hagyatékának átadása, birtoka és a perköltség iránt B. I. és a néhai L. L-né utóbb B. M.-né szül. P. M. törvényes örökösei ellen indított keresetükben azt adták elő, hogy B. M. a végrendeletét kézjegyével el nem látta, tartalmát meg nem értette, azt el nem fogadta, a végrendelkezéshez ép ésszel nem birt és a tanuk a végrendelkezésnél együttesen jelen nem voltak, akként az az 1876: XVI. t.-c. 6. §-ában irt kellékekkel nem birt. Az egyedül védekezett B. I. végrendeleti és törvényes örökös felpereseket a keresetükkel elutasítani és a perköltségben elmarasztalni kérte. Tagadta a kereset állításait, különösen, hogy az 540 korona értékű hagyatéki ingókat egészen ő vette volna birtokába, mert azokat csak V* részben vette birtokába és azzal védekezett, hogy őt B. M. hagyatékának i/4 része törvényes öröklés jogcímén is megilleti, de az örökhagyó kézjegyének valódiságát, valamint a végrendelet alaki kellékeinek megtartását bizonyítani képes nem volt, mert a végrendelkezésnél jelen volt 5 tanú, az ellenirathoz csatolt 5. rendű anyakönyvi kivonat szerint azóta elhalálozott. Felperesek az ingók birtokába vétele tekintetében megkínálták az I. rendű alperest a tagadó főesküvel, mit az elfogadott. A többi meg nem jelent alperes az 1868. LIV. t.-c. 113. §-a értelmében az I. r. alperes védelméhez csatlakozottnak volt tekintendő. A hagyatéki iratoknál eredetiben őrzött Prasicon 1878. június 19-én kelt végrendelet érvénytelennek volt kimondandó, mert magánvégrendeleteknél magából a végrendeletből kellenne kitűnni, hogy az 1876: XVI.t.-c. 1—6. §-át megtartották, e §. pedig világosan azt rendeli, hogy ha a végrendelkező a végrendeletet önkezűleg alá nem írhatja, a végrendelet tartalma a végrendelkező és a tanuk együttes jelenlétében felolvastassák és annak megtörténte után a végrendelkező kijelentése, miként az!okirat az ő végrendelkezését tartalmazza és hogy azoknak megtörténte magán az okiraton a tanuk által igazoltassék, ezen nélkülözhetlen kellékekkel azonban a megtámadott végrendelet ellátva nincs, mert azokat a végrendelkező által tett azon kijelentés: <Minek hiteléül jelen végrendeletet előttem élőszóval felolvasva s jól megértve részemről kiadtam s azt a tanuk előtt sajátkezüleg jegyzett keresztvonásommal is elláttam y nem pótolhatta; mert ebből a végrendelkező és a tanuk együttes jelenlétében történt felolvasás ki nem tűnik. Továbbá: mert e végrendelettel az sem lett bizonyítva, hogy a tanuk a végrendelet tartalmát ismerték, az irni és olvasni nem tudó végrendelkező által használt nyelvet értették, már pedig a végrendelet külkellékeit tárgyazó törvény szószerint a legszorosabban lévén magyarázandó és e kellékek hiánya a jelen esetben e végrendeletet érvényétői fosztja meg. Végrendelet hiányában B. M. után az ideiglenes törv.-szab. 9—11. §-a értelmében az örökösödés a testvéreket illetvén meg, a keresetnek oly értelemben, hogy a néhai B. M. törzsönként egyenlő részekben részesült az állag és érték tekintetében nem kifogásolt hagyatékban, hely volt adandó, ellenben a felperesek keresetüknek azon részével, hogy az 1 ( részben örökölni hivatott B. I. I. r. alperes osztályrésze is a felpereseknek adassék át, el voltak utasitandók, mert végrendelet nem létében ez az alperes ugyanazon a jogcímen hivatott örökölni, mint a felperesek. Felperesek törvényes örökösödési joga a hagyaték 3/4 részére ekként megállapittatván. az I. r. alperes aki a nagytapolcsányi kir. közjegyző által 1900. augusztus 1-én felvett és általa megmagyarázás és helybenhagyás után aláirt tárgyalási jegyzőkönyvben elismerte, hogy mint végrendeleti és törvényes örökös nemssak a neki, hanem a néhai B. .M.-né szül. L. M. ának hagyományozott, tehát az egész hagyatéki vagyonnak a birtokában és haszonélvezetében van, felperesek örök részének kiadásában, birtokbabocsátásában, illetve az ingók nem kifogásolt3/4 rész értékének megfizetésében volt marasztalandó ezért a felperesek által az I. r. alperesnek a birtoklás tekintetében kinált és általa azok részére nézve elfogadott föeskö megítélhető nem volt. 1. r. alperes az 1868: LIV. t.-c. 261. §-a értelmében a perköltség sli részének megfizetésében, mivel a per tárgyának 3/4 része tekintetében pervesztes lett, el volt marasztalandó, mig a perköltségnek ezen felüli része, miután felperesek keresetük »/4 része tekintetében pervesztesek lettek, közte és a felperesek között kölcsönösen meg volt szüntetendő. A pozsonyi kir. Ítélőtábla (1904. évi február 3-án 2,738/903. p. sz. a.) következőleg ítélt: Az első bíróság ítéletének megváltoztatásával a felpereseket néh. B. Mihály 1878. évi június hó 19-én kelt végrendeletének érvénytelenitése és utána törvényes örökösödés iránt támasztott keresetükkel elutasítja és végrehajtás terhével egyetemleg arra kötelezi, hogy a perben védekezett alperesnek 191 k. perés felebbezési költséget 15 nap alatt megfizessenek. Indokok: A felperesek keresetükben mindenekelőtt néh. B. M. 1878 június 19.-én kelt végrendeletének valódiságát támadták meg. Ez a kifogásuk azonban nem volt bírói figyelembe vehető : mert a felperesek jogelődei a kérdéses végrendeletnek 1879. évi március hó 6-án történt birói kihirdetésénél az erről felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint jelen lévén, ugyanakkor annak valódisága ellen mi megjegyzést sem tettek ; sőt azzal, hogy ők, illetve haláluk után jogutódaik a felperesek az azóta lefolyt 22. évi idő alatt a végrendeletet valódisága tekintetében meg nem támadták, a végrendelet valódiságát elismerőknek voltak tekintendők és igy azt a felperesek ezen az alapon most már annyival kevésbé támadhatják meg, mivel ők e hosszú ideig tartó hallgatásukkal maguk szolgáltattak okot arra, hoy az I. r. alperes az összes végrendeleti tanuknak időközben történt elhalálozása következtében a végrendelet valódiságát bizonyítani most már kép-