A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 26. szám - A többszörös eladás kérdéséhez. [2. r.]

A JOG a beteg oldala mellett legyen, őt támogassa és óvja, amennyire emberileg lehet. Arról pedig ne vitatkozzunk, hogy azt a pert, melyet az egyik ügyvéd elveszített, a másik, a jobbik megnyerte volna. Ez a kérdés az egyes esetben soha meg nem oldható, hanem csak abban az általánosságban, hogy az ügyvédi kar magas tudományos és erkölcsi színvonalon neveltessék és azon meg is tartassák és hasonló magas színvonalú bírósággal álljon szemben. A közönség nagy része az irányadó elvek tekintetében egy csodálatos tévedésben van ; azt hiszi, hogy ha ügyvédhez fordul, akkor perét meg is kell nyernie, nem gondolván arra, hogy a támadással szemben van a védelem és a védelemmel szemben van a támadás, mindezek felett a törvény, a perbeli szabályok, a bizonyítékok különböző súlya, megbízhatósága és legelső sorban az emberekből álló bíróság. (Folytatása következik.) A többszörös eladás kérdéséhez. Irta BALOG ELEMÉR dr. (Folytatás.*) Jelesül e szerint az általában eladott dolgoknál az egyes darabok véletlen elpusztulása a vevő terhére esik, hacsak ez által az egész vétel értékének felét el nem veszítette (1,049., 1,064. §-ok.) Egyébként az osztr. polg. tkv. szerint a periculum rei az átadással száll át a vevőre.13) Tervezetünkhöz hasonlóan a német pt. sem tartalmaz semmi különöset az «általában» vétel esetéről.11) Ugy fennálló jogunkban, mint tervezetünkben és a német pt.-ben is a veszélyviselés szabálya dispositiv jellegű, tehát a felek hatályon kívül helyezhetik. A szoros összefüggésnél fogva, mely az eladott dolog hasznai és terhei, másrészt a veszélyviselés között létezik, ha a felek az egyik irányban a szabálytól eltérőleg rendelkeztek, az vélelmezendő, hogy ugyanazt akarták a másik irányban is.16) Tervezetünk 1,401. §-a kereskedelmi törvényünk 344. § ával megegyezően az általános szabálytól eltérőleg, de a forgalom érdekeinek megíelelően szabályozza azon esetet, mikor az eladott ingó dolog a vevő kívánatára a teljesítési helytől különböző helyre küldetik, jelesül ez esetben a veszély már az elküldés időpontjában száll át a vevőre, függetlenül attól, vájjon vevő az elküldés által megszerezte-e a dolog birtokát avagy sem.16) Az elküldés időpontja iránt az 1,128. §. tartalmaz intézkedést. Jelesül e szerint az elküldés megtörténtnek tekintetik, mihelyt a dolog a fuvarozónak, szállítmányozónak avagy a továbbszállítással megbízott egyéb személynek vagy vállalatnak e célra átadatott. Világosság kedvéért, illetőleg mindennemű félreértés elkerülése kedvéért nem tartanám helytelennek a 1,401. §-nál a 1,128. t;-ra való utalást; jelesül az 1. bekezdéshez fűzném: «az elküldés időpontjára az 1,128. §. 2. bekezdése nyer megfelelő alkalmazást*. Tervezetünk álláspontja megegyező a német pt. 447. §-ával, csakhogy itt a szövegben van említve a veszélyviselés időpontjának közelebbi meghatározása. Ez esetekben tehát vevő veszélyviselése korábban következik be, mint rendszerint. Hasonlóképp, ha a szolgáltatás tárgya csak faj szerint meghatározott dolog, akkor a német pt. 300. §-a szerint a veszély azon időpontban megy át hitelezőre, (esetünkben tehát vevőre), amelyben ez azáltal válik késedelmessé, hogy a felajánlott dolgot el nem fogadja. A hitelező késedelembe ejtése mig egyrészt feltételezi, hogy a felajánlás a kötelezettségnek megfelelő legyen, tervezetünk ezt külön ki is mondja (1,192. 2. bekezdés), másrészt a hitelező késedelembe,esik, ha ő ugyan kész a felajánlott szolgáltatást elfogadni, de ő az adósnak ellenszolgáltatást, feltéve, hogy az adós csak ennek fejében köteles teljesíteni, nem ajánlja fel.17) Hogy a hitelező (esetünkben vevő) miért tagadja meg a viszontszolgáltatást, az különbséget nem tesz, mert a hitelező késedelme esetén obiectiv és subiectiv mora között külömbséget tenni nem lehet; exculpatiónak a hitelező részéről helye nincs, a hitelezői késedelem következményei feltétlen beállanak ; az adós még ha késedelemben volt is, megszűnik késedelemben lenni.18) Az adós a hitelezői késedelemmel rendszerint saját késedelmének elhárítása végett él és nem a hitelező késedelméhez fűződő egyéb joghatások szempontjából.19) Az osztr. polg. tkv. szerint egyes irók hite*) Előző közlemény a 24. számban. '•») 429, 1,049., 1,064. §-ok. u) V. ö. Nemet pt. indokolása II. k., 325. 1. lf) Tervezetünk indokolása IV. le, 56. 1. V. ö. osztr. pt. 429. 1. Tervezetünk 1,19 '. §, német pt. 298. §. 18) V. ö. Tervezetünk 1,190. §. '») V. ö. Dt. u. f. : 18. k„ 22. sz., 22. k., 93. sz., 23. k., 93. sz., 26. k., 63. sz , i. ; G r o s s c h m i d: Fejezetek kötelmi jogunk köréből II. k.' 104 1. lező késedelem esetén az obiectiv és subiectiv mora közötti különbséget fennforgónak vélik,24) azonban e felfogásra positiv alap nincs, már pedig a hitelezői késedelem jogi természete, vonatkozással a hitelező és az adós közötti jogvisszonyra, ellene szól emiitett megkülönböztetésnek ; ha tényleg fennforgó volna, akkor ennek, mint kivételes intézkedésnek külön kifejezve kellene lennie. Az osztrák jogban sincs a hitelező részéről exculpatiónak helye. Tervezetünk szerint, ha a szolgáltatás tárgya csak minemüsége szerint van meghatározva, a veszélyviselés átszállásához még nem elegendő, hogy hitelező a felajánlott dolgot el nem fogadja, hanem helyesen kivánja meg tervezetünk, hogy adós a dolgot a hitelező részére készletben tartsa. Ez intézkedés a német pt.-ből hiányzik, de tervezetünk álláspontja indokolt, mert az adósnak az egyedileg meghatározott dologra való concentratiót fenn kell tartani, mert a dolognak mindig készen kell állnia a hitelező rendelkezésére, és miután a hitelezőt éri a veszély, indokolatlan volna, hogy az eladó továbbra is ugy birja a dolgot, mint a concentratió előtt. Erre emlékeztet Dt. u. f. 23. köt. 85. sz., mely szerint, ha az adós a felajánlott dolgot ismét használatba veszi, vagy másnak kölcsön adja, ezzel a dolog felett ismét mint sajátja felett rendelkezett, tehát ezzel lemondott a hitelezői késedelem következményeiről. Tervezetünk 1,198. §. 2. bekezdésében, illetőleg a német pt. 300. §. 2. bekezdésében foglalt szabály nem egyéb, mint kiterjesztése ama szabálynak, hogy a hitelező késedelmének ideje alatt az adós a szolgáltatás tárgyát érhető véletlen kárért, ha ennek veszélyét előbb viselte is, nem felelős. Tervezetünk e tekintetben eltér a német pt.-től2'), amely az adós felelősségét a hitelező késedelmének tartama alatt csak a szándékosságért és a durva gondatlanságért való felelősségre szorítja. Méltányossági szempont indokolja azonban az adós felelősségét enyhíteni és az adóst a csekélyebb gondatlanságért való felelősség alól felmenteni, ha a hitelező a felajánlott szolgáltatást vétkesen nem fogadta el — és ezért ezt tervezetünk is követi32). Ami fennálló jogunkat illeti,23 itt per analógiám a kereskedelmi törvényünk 347., 351., 352,, 356. §-ai nyernek alkalmazást. Az eladó jogosult, ha a vevőt az áru átvételében késedelem terheli, az árut a vevő veszélyére és költségein valamely közraktárban vagy egy magánszemélynél elhelyezni (illetőleg birói letétbe tenni), vagy ha az áru megromlásnak van kitéve és a halasztás veszélylyel jár, ha az árunak tőzsdei ára van, szabad kézből, egyébként pedig hiteles személy közbenjöttével nyilvános árverés utján eladni. Az adós azonban nem járhat el tetszése szerint a hitelezői késedelem esetén sem, mert felelőssége teljesen nem szűnt meg, csak meglazult. Ez azt jelenti, hogy az adós a bekövetkezett kár esetén magát exculpálni tartozik ; igazolni tartozik, hogy a kár a hitelezői késedelem folytán az őt terhelő alantasabb fokú gondossággal elhárítható nem volt. A vevő veszélyviselésének időpontja egy esetben megegyező a német pt.-ben is a római joggal, jelesül örökségvétel esetén. A német pt. ugyanis helyesen ez esetben, eltérőleg az általános szabályoktól, a vételügylet megkötésétől kezdve vevőre hárítja az örökségi tárgyak véletlen megsemmisülésének vagy véletlen rosszabbodásának veszélyét és csak ezzel összhangzó, hogy ezen esetben már a véteíügylet megkötése időpontjától kezdve a vevőt illetik a hasznok és ő viseli a terheket is. Tehát a hasznokat az eladó in natura kiadni tartozik ; ha erre nem volna képes, ugy kártérítéssel tartozik. Viszont a vevő az eladónak az általa viselt terhekért a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint felel (677— (i87. §.)24) Már a code civil szerint az örökség eladója csak az örökösi minőségért felelt, de nem az egyes tárgyakért, kivéve, ha ezek egyenként a szerződési okiratban felsoroltattak (1,696. §.) Ugyancsak a code civil'szerint az örökös nem csupán azon dolgokat tartozik vevőjének kiadni, amiknek a szerződés kötéskor birtokában van, hanem ha valamely hagyatéki telek gyümölcseit leszedte, vagy valamely az örökséghez tartozó követelést behajtott, vagy egyes örökségi tárgyakat eladott, ekkor ezeket a vevőnek megtéríteni tartozik, hacsak ezeket kifejezetten a szerződéskötéskor fenn nem tartotta. De másrészt a vevő is tartozik az eladónak só) így Schey,: BegrifF und Wesen der mora creditoris im osterr. u. gem. Recht 118.1. és K r a i n z : System des österr. alig. Privatrechts, III. kiad., II. k. 147., idézve K o 1 o z s v á r y : i. m. II. rész 95. 1. '-') 300. §. 1. bekezdés. ") 1,198 §. III. bek. ") V. ö. G r o s s c h m i d : i. m. II. k. 110. és köv. 1., K o 1 o z sv á r y : i. m. II. r. 96. 1; R a f f a y : i. m. 469. 1., Z 1 i n s z k y-R e i n e r : i. m. 586 1. í4) A hasznokra, illetőleg a terhekre nézve v. ö. még 101.. ill 103. §-okat.