A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 26. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. [?r.]

204 A JOG gyalni annélkül, hogy talán valaha egyszer is látott volna ilyen tárgyalást. De az igazságszolgáltatás méltóságával és ünnepiességével sem egyeztethető össze, hogy az ügyvédjelölt a szóbeli tárgyalásokon a nyilvánosság előtt, ott, ahol igen komoly dolgokról van szó, végezzen gyakorlatokat és kezdje szárnypróbálgatásait. Ki ne érezte volna a helyzet félszegségét, midőn a fiatal, tapasztalatlan, hézagos ismeretekkel biró ügyvédjelölt egy élemedett, tapasztalt ügyvéddel vagy kir. ügyészszel tárgyal, vagy ki ne tartaná azt visszás dolognak, hogy az ügyvédjelölt a kir. tábla vagy a kir. Kúria előtt törvényt és jogot magyaráz, a főügyészszel vagy a koronaügyészszel a törvény értelmezése és a jog mikénti alkalmazása felett vitatkozik, mikor neki magának még igen sokat kell tanulnia. Az ügyvédség szempontjából pedig azért képtelenség az ügyvédképzés mai rendszere, mert e rendszer mellett az ügyvédjelölt nem is tanulhat. Eltekintve attól, hogy az ügyvédjelölt többnyire a lótás-futást és a járásbirósági tárgyalásokat, tehát a jogi ügyvivői teendőket végzi, — abban az esetben sem tanulhat, ha a főnök őt helylyel-közzel a társas bíróságok előtti érdemleges tárgyalások ellátásával bizza meg. Az ügyvédjelöltet az őt terhelő felelősség tudata, tapasztalatlansága és hézagos ismeretei a tárgyaláson elfogulttá teszik, minélfogva az egész gyakorlat kapkodás és kinos vergődés lesz. Akkor tanulni nem lehet, mikor a jogot megvédeni vagy a jogért küzdeni kell, mikor az ellenfél meggyőző jogi fejtegetéseit és ügyes ténycsoportositását megsemmisiteni kell, — akkor már tudni kell. Hasonló ez ahhoz, mint mikor a katonát a csatában akarnák kiképezni és nem a csata előtt. Tanulni csakis a tárgyalásoknak nyugodt szemlélése, az ott történteknek figyelemmel kisérése és átgondolása által lehet, nem pedig azon aggodalom és elfogultság közt, melyeknek a lelkiismeretes jelölt ki van téve, mert jól tudja, hogy az általa önkénytelenül elkövetett mulasztás vagy tévedés a per kimenetelére döntő befolyású lehet. Azért is az ügyvéd gyakorlati kiképzése csak ugy történhetik, ha minél többször a birói tárgyalásokon jelen van, hallgat, figyel, elméleti ismereteit a gyakorlatban megtestesülni látja és ekképen tanul. Az elméleti és gyakorlati képzést a jellembeli nevelésnek kell betetőznie, amelyről a megalkotandó ügyvédi testületnek kellene gondoskodnia. A joggyakorlati idő letelte után köteles volna a jelölt az ügyvédi vizsgát letenni. Ez az ügyvédi vizsga teljesen elütő volna a mai ügyvédi vizsgától. E vizsgán a jelöltnek szónoki és vitatkozási tehetségéről, tárgyalási képességéről és a birói gyakorlat ismeretéről kellene tanúságot tennie. E célból az ügyvédi testületnek gondoskodnia kellene arról, hogy a jelöltek a szónoklásban és vitatkozásban gyakorolhassák magukat, pl. vita-estélyek rendezése, előadások tartása stb. által. Továbbá tárgya volna az ügyvédi vizsgának a magyar ügyvédség története, különösen a jegujabb kor története, továbbá a nevezetesebb külföldi államok ügyvédi és birói szervezete. Ezekben jeleztük azon alapgondolatokat, melyek szerint az ügyvédképzés és nevelés eszközlendő. Egyebekben mikép szervezendő az ügyvédség, erre nézve irányadók az 1882. évi jogászgyülés megállapodásai, természetesen annyiban, amenynyiben azok a bifurcatióval és annak lényegével összeegyeztethetők. A jogászgyülés teljes ülése a szakosztály következő megállapodásait fogadta el: 1. Az ügyvédi rendtartás reformja szükséges és pedig a következő irányadó elvek szerint: a) A jogi szakoktatás reformálandó. Az ügyvédi rendtartás reformjának szükségességét a fentebbiekben már kifejtettük, de kifejtettük azt is, hogy az ügyvédi kérdés csakis az ügyvédi szervezet reformálásával oldható meg, minélfogva a jogászgyülés e határozatának ez a tágabb értelmezés adandó. A jogi szakoktatás reformját illetőleg, különösen az ügyvédképzés tekintetében szintén jeleztük már álláspontunkat, e kérdéssel tehát itt már nem kell foglalkoznunk. b) Az ügyvéd hivatása gyakorlásában teljes önállósággal ruházandó fel, munkássága s fáradozásának iutalma részére biztosítandó, ennélfogva tehát a visszatartási és elsőbbségi jog megadandó. Hogy az ügyvéd hivatását betölthesse, szükséges, miszerint működésének az önállóság és függetlenség biztosittassék. E célt elérjük a teljes szólásszabadság és az ügyvédi immunitás felállításával; továbbá az ügyvédnek ügyvédi működése közben vagy ügyvédi működéseért való mindennemű sértése vagy bántalmazása külön és a rendesnél súlyosabb büncselekménynyé alakítandó. Szükséges továbbá, hogy az ügyvédség a tárgyalási elnököknek nem egyszer tapasztalt túlkapásai és ' erőszakoskodásai ellen megvédessék; e tekintetben határozott törvényes intézkedés szükséges. rMegváltoztatandok mindazon perrendtartási intézkedések, melyek az ügyvéd megrendszabályozását tárgyazzák vagy a bíróságnak azt a jogot adjak, hogy a két egybehangzó határozat ellen jogorvoslattal elo úgyvédet a bíróság megbírságolhatja. Az ügyvédség anyagi létalapjának biztosítása szempontjából igen fontos a jogászgyülés azon kijelentése, miszerint az ügyvéd munkásságának és fáradozásainak jutalma biztosítandó Az ügyvédre nézve ma az a helyzet áll fenn, hogy munkásságának és fáradozásainak anyagi jutalmazása semmi irányban sincs biztosítva. Előleget kérni, költségjegyzéket perelni, a költségjegyzék kiegyenlítését megsürgetni — nem illő dolog és a nem üzletember ügyvéd csak kényszerből teszi, nem egyszer szégyenkezve. A bíróság és a jogkereső közönség az ügyvédi munkásságot semmire sem becsüli ; a mily természetesnek találja a jogkereső közönség az ügyvédi segély igénybe vételét, époly visszásnak tűnik fel neki az, hogy azt, ki anyagi és erkölcsi felelősség mellett jogának érvényesítése vagy megvédése körül munkálkodott, — honorálni is kell. Erkölcsi tekintetek is kötik és kell is, hogy kössék az ügyvédet fáradozásai anyagi jutalmazásának kieszközlése vagy biztosítása körül, a melyekkel a jogkereső közönség legtöbb esetben visszaél, a helyett, hogy azokat kellőleg megbecsülné. Nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy a legkockázatosabb foglalkozás az ügyvédi foglalkozás, sokszorta kockázatosabb, mint a professionátus kártyázás, mert a kártyaadósság becsületbeli adósság. Ennek az állapotnak meg kell szűnnie. Az ügyvédi foglalkozás nem járhat anyagi kockázattal, mert ez által üzletté alacsonyul, mint azt jelenleg sokszor látjuk. Azért is abifurcatio mellett az ügyvédség felemelésének másik hathatós eszköze az, hogy az ügyvédnek fáradozásának jutalma biztosittassék, mert csak ez által érhető el egyrészt az, hogy az ügyvédnek semmiféle irányban sem kell üzletembernek lennie, másrészt pedig csak ez által adhatunk az ügyvédségnek egy szilárd anyagi alapot, mely nélkül sem függetlensége, sem a kellő erkölcsi színvonala biztosítva nincs. A jogászgyülés az ügyvéd fáradozása jutalmának biztosítását a visszatartási és elsőbbségi jog megadásában látja. A visszatartási jog bifurcatio esetében semmi jelentőséggel sem bir, mert az ügyvéd pénzeket nem kezel és követeléseket nem hajt be, minélfogva nem is juthat abba a helyzetbe, hogy a visszatartási jogot gyakorolhassa. A visszatartási jog megadásának kérdése tehát az ügyvédre nézve teljesen tárgytalanná vált és az csak a jogi ügyvivőnek volna megadandó. Nem nagyobb jelentőséggel bir az elsőbbségi jog megadása sem, mert bifurcatio esetén az ügyvéd tiszteletdiját a jogi ügyvivőtől kapja, minélfogva az elsőbbségi jog gyakorlására sem lesz szüksége. Javaslatunk szerint az ügyvéd fáradozásának jutalmát sokkal hathatósabban kell biztosítani. Ez a biztosítás azonban nem annyira törvényhozási intézkedés által érhető el, mert hisz a mi jelenlegi ügyvédi rendtartásunk (54. §.) szerint is: «az ügyvéd a reája bizott ügyben tett kézpénzbeli kiadásainak ugy időveszteségének megtérítésén felül illő jutalomdijat s mindezek aránylagos előlegek általi fedezését követelheti az általa képviselt féltők), mégis teljesen kiment a divatból az előlegadás, valamint az időveszteségnek megtérítése. Az ügyvéd fáradozásainak anyagi jutalma csakis az ügyvédi kar egyöntetű eljárása és összetartása által biztositható. Az ügyvédi kar egyöntetű eljárása és összetartása által meg kell értetni a jogkereső közönséggel azt, hogy midőn valaki kényszerülve van ügyvédi segélyt igénybe venni, akkor reá nézve irányadó szempont csak az lehet, hogy anyagi vagy erkölcsi károsodástól megóvassék, nem pedig a szerzés, a gazdagodás. Az ügyvédi segély elsősorban a mentésre, a megóvásra irányul. Ha pedig valaki az ügyvédi segélyt valamely jogának érvényesítéséért, tehát szerzésért, veszi igénybe, ugy annak tudnia kell, hogy az ügyvéd, hatalommal nem birván, jogot nem állapithat meg, hanem csupán szakszerű támogatásban részesiti azt, ki bizonyos tényekből vagy visszonyokből maga részére jogot követel. Az ügyvéd munkásságát tulajdonképpen néma jog megvédéseért vagy érvényesítéséért kell jutalmazui, mivel ez nem kizárólag tőle függ, és nem is függhet, hanem azért, mert a jog védése, vagy érvényesítése körül anyagi és erkölcsi felelősség mellett szakszerű segélyt nyújt; támogatja a jogkeresőt vagy a jogi védőt, ott van oldala mellett tudásával és gyakorlatával. Nagy tévedés az ügyvédi munkásságot csak siker esetére akarni jutalmazni; a lóversenynél, a sorsjátéknál, a kártyajátéknál a sikert fizetik, az ügyvédi munkásságnál ajogI segély körüli szakszerű támogatást kell jutalmazni. Az orvost I akkor is kell fizetni, ha a beteg meghal, mert az orvos jutalmát nem a beteg meggyógyitásáért, hanem azért kapja, hogy