A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 26. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. [?r.]

A JOG 203 jöri létre, melynél fogva a bank jogosítva, sőt kötelezve lesz a számlatulajdonos szabályszerűen kiállított cheque-jeit a tedezet erejéig honorálni, tehát az ugynevezett fedezeti szerződés. Ezen visszony lényegileg abban áll, hogy az üzletfélnek a banknál pl. folyó, vagy giro számlán letétje van, mellyel cheque-ek utján rendelkezhetik. így tehát nem igen lehet ezen chequeszerzödést a szerződések szokásos osztályozása alapján egyik csoportba sem besorozni és ezért némelyek contractus sui generis-nek akarják tekinteni.4) A cheque-szerződés két elemből áll, az egyik a letéti, melyben a kibocsátandó cheque-ek fedezete van biztosítva, a másik azon általános megbízás, hogy a bank nemcsak a letét őrzését vállalja magára, hanem azt is, hogy a számlatulajdonos rendelkezéseit teljesiti oly módon, hogy a cheque-ek utján adandó egyes fizetési megbízásokat teljesíteni fogja. A bank mintegy az üzletfél kasszakezelője.6) Ami a letéti visszonyt illeti, a bank természetesen nem kezeli külön, az egyes — mondjuk — letéteket, hanem csak azon összeget köteles készletben tartani, amelyekkel cheque-ek utján az üzletfél disponálni jogosítva van.6) E szerint csakis irreguláris depositumról lehet szó, amelyre már inkább a kölcsön szabályai nyernek alkalmazást. Itt tehát a bankár az egyes befizetett pénzek tulajdonosává válik, miből következik, hogy, ha a bank csődbe megy, a számlatulajdonosnak nincs elkülönítési joga, nem tekinthető külön kielégítésre jogosított hitelezőnek csak mint személyes csődhitelező léphet fel. Ez áll akkor is, -ha a bank kamatot nem is fizet, mert ekkor a kamattal az őrzési és kezelési költségeit rekomptnsálja, — a minthogy az üzletszabályzatokban rendszerint kívánatosnak jelzi, hogy bizonyos összeg állandóan ott tartassák az őrzési dij és kezelés rekompensálása fejében. A postatakarékpénztár chequeforgalmában minden számlatulajdonos érinthetetlen törzsösszeg lefizetésére van kötelezve. Ezek szerint tehát a bankár — szándékosan használom ezen kifejezést egyszerűsítés szempontjából — a nála elhelyezett pénzek tulajdonosává válik, miből következik, hogy a véletlenért is szavatol, illetve ö tekintendő dominusnak; és így ő viseli az olyan veszélyt, amely másra át nem hárítható.7) A magyar polg. törvénykönyv tervezete szerint is megegyezően a német BGB. 700. §-ával ily esetben a kölcsönre vonatkozó szabályok alkalmazandók a visszaszolgáltatás helyére és idejére vonatkozó eltéréssel.8) A római jog ilyen esetben is, amikor t. i. a letéteményes a dolgot elhasználhatta és csak ugyanannyi (tantundem) dolog visszaszolgáltatására volt kötelezve, — a letéti szerződésre vonatkozó szabályokat alkalmazta minden egyéb tekintetben. Sok tekintetben ma is megkülümböztetendő a közönséges kölcsöntől. Nincs kizárva, — a cheque-szerződés mellékszerződésétől függ, hogy a banknál levő fedezet teljesen kölcsönözve van a banknak, amennyiben a számlatulajdonos hosszabb időre is kamatoztatni hagyja és nem főként azért tartja a banknál, hogy fizetéseit a bank által teljesítse, hanem hogy tőkéjét gyümölcsöztesse. A depositum irregulare főként abban külömbözik a kölcsöntől, hogy az előbbinél a főcél: mentesittetni a pénzőrzés gondjaitól és veszélyeitől.9) Az osztrák ptkv. szerint, ha a letéteményesnek a használat megengedtetik, megszűnik letéti szerződés lenni; elhasználható dolgoknál kölcsönzési, elhasználhatlanoknál pedig haszonkölcsöni szerződéssé változik és az ezekkel összekötött jogok és kötelességek állanak elő.»10) A veszély kérdése szempontjából nem szabad figyelmen kivül hagyni a cheque-szerződés másik elemét, — azt t. i., hogy a bank nem csupán őrzési, banem kezelési célból veszi át a letevő pénzeit, hogy a bank magára vállalja, hogy a számlatulajdonos egyes fizetési megbízásait teljesíteni fogja. Sőt felmerülhet a kérdés, hogy ezen mandatárius visszony nem-e absorbeálja teljesen a másikat ?! Az osztrák polg. törvénykönyv 9f><). §-a azt mondj a : «Ha az átvevőre egyszersmind a letett dolgot illető más ügylet is bizatik, mint meghatalmazott ugy tekintetik.s Azon kérdés, hogy ha valaki egy másikért tevékenykedik, ki viselje a veszteséget, mely a cselekvőt, az ügyet ellátót éri, Hammurabi törvénykönyve óta — 2,250 évvel Christus előtt — foglalkoztatta a jogászokat, — és soha egyöntetű felfogás nem volt, — a kérdés mai napig sincs megoldva. A római jogban Paulus szerint a megbízó csak saját 4) A svcici Bundesgericht Tanncnbaum ügyben (Zeitschrift für das ges. Handelsrccht 48 K.), az első fok generalmandatnak fogta fel. 6) ( assenvcrwaltungs Gescháft (Kap p). o) Summendepot (S t a u b). ') S t a u b Comm. zum H. G. B. §. 279. BGB. ») T. 1,394. §. °) D e r n b u r g i. m. 203. 1. ">) 959. §. vétkessége által okozott kárért szavatol, A/ricanus szerint ellenben summa aequitas, hogy a megbízottnak a véletlen kár is i megtéríttessék. A francia code civil11) Africanus felfogását tette magáévá. A német ptkv. nem tartalmaz intézkedést. Tétetett ugyan indítvány, hogy azon veszteségekért, melyeket a megbizott az ügyletnek a megbizás tartalma szerinti ellátásával elválhatlanul egybekötött veszélyek folytán szenved, a megbízó kártalanítást tartozzék nyújtani, — a második javaslat revisiojánál ismét inditványoztatott ily értelmű pótlás, — de mindkét izben eredménytelenül. Az indokolásban az foglaltatik, hogy a tekintetben jöhető esetek sokfélesége miatt ezen kérdés a törvény által el nem dönthető. Az osztr. ptkv 1,014. §-a akként rendelkezik, hogy a hatalmazó köteles a hatalmazottnak az ügylet ellátására szükségkép vagy hasznosan fordított minden költségét . . . továbbá az ő vétke által támadt vagy a megbizás teljesítésével járó minden kárt megtéríteni. Jhcring szerint a méltányosság parancsa, hogy a megbízó még ha az ő részén nincs is culpa, tartozik a megbízottnak megtéríteni azon kárt, amelyet a rábízott ügylet által szenved. Unger szerint, csak ha a kár ex causa mandati állott elő, — de ha a megbizás teljesítésével semmi okozati összefüggésben nincs, akkor vissza nem vezethető a mandátumra és a megbízó terhére nem eshetik. Dcmburg azt mondja, hogy a 240. §-ból kiindulva a megbízó a megbízottnak olyan esélyekért kezeskedik, amelyekközvetlenül a megbizás teljesítéséből erednek, de olyan balesetekért, a melyek csupán kapcsolatosak voltak, nem felel. E szerint Jliering, Unger, Deniburg is megegyeznek abban, hogy a megbízó nem szavatol az olyan véletlen károkért, a melyek a megbizás teljesítése alkalmából véletlenül érték a megbízottat. Wiiidschcid szerint csak akkor kívánhatja a megbizott kára megtérítését, ha a megbízót szemrehányás érheti. Helyes felfogás szerint, ha közvetlenül a megbízottat éri a kár, megtérítést csak akkor igényelhet a megbízótól, ha ez vagy fennálló kötelézettségét nem kellően teljesítette vagy vétkes magatartása okozta a kárt.12) A T.1S) szerint a megbízó köteles a kárt, amely a megbízottat a megbizás teljesítése következtében saját hibáján kivül éri, neki megtéríteni. (.Befejezése következik.) Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. Irta ADMETO GÉZA dr., budapesti ügyvéd, volt jogtanár. Folytatás.*) Ezáltal megszűnnék az ügyvédképzésnek az a módja, a mely nálunk ma fennáll. Az ügyvédképzés és nevelés mai módja tiszta képtelenség, ugy az igazságszolgáltatás, mint az ügyvédség szempontjából. Az ügyvédjelölt ma mások kárán tanul, sok hibát kell elkövetnie, mig megszerzi azt a minimális képességet, amely a jog védelméhez vagy érvényesítéséhez szükséges. Ez pedig az igazságszolgáltatás szempontjából meg nem engedhető, mert ezáltal a jogkereső közönség szenved. Ha pedig az ügyvéd meg akarja óvni felét az ügyvédjelölt által netán elkövethető hibától, ugy maga tárgyalja az ügyet, de akkor meg az ügyvédjelöltnek nincs alkalma tanulni. A mai ügyvédképzés képtelensége igazán szembeszökő csak akkor lesz, ha a szóbeliség és közvetlenség az egész vonalon életbe lép Előre látható, hogy akkor a perfelvételi tárgyaláson kivül az ügyvédjelölt érdemleges tárgyalásokat nem fog ellátni, amint ma sem igen látja el az ügyvédjelölt a társas bíróságok előtti polgári és büntető szóbeli tárgyalásokat. De akkor hogyan tanuljon és miképpen képezze magát ügyvéddé, mikor egész joggyakorlati ideje alatt lót-fut és járásbirósági tárgyalásokat lát el s csak elvétve jut ahhoz, ha ideje és ambiciója van, hogy egyik-másik nagyobb polgári vagy büntető tárgyalásnak egy kis részét hallgathassa; de ez sem jár reá nézve nagy haszonnal, mert az előzményeket nem ismeri, a további fejleményeknél már nem lehet jelen, mert vissza kell mennie az irodába, minélfogva a tárgyalás egészéből kiszakított részt nem is igen érti meg, annál kevésbbé tanulhat belőle, miért is a legjobb szándék mellett is az egész kiváncsiskodás számba megy. E rendszer eredménye azután az, hogy a fiatal ügyvéd kénytelen esküdtszék, a kir. tábla vagy a kir. Kúria előtt tár") Art 2.000. Le mandant dóit aussi indemniser le mandataire des pertes, que celui-ci a essuyóes á l'occasion de sa gestion sóit imprudence, qui lui sóit imputable. la) B ö c k e 1: Archív für civ. 1905-ik évi 3-ik szám. 13) Magyar polg. törvénykönyv tervezete 1,671. §. *) Előző közlemény a 22-ik számban.