A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 25. szám - Francia homestead-törvény - Fiat lux. Fénykévék polg. törvénykezésünknek sz. fővárosunkban tapasztalt állapotaira. Írta Toldy Géza dr. budapesti ügyvéd. Budapest, 1905. Patria irod. vállalat. 216 l. [Könyvismertetés][2. r.]

A JOG 99 mcgváltoztatik és a 11 K. 20 fill. útadóra és ennek 27 f-ben felszámított kamatára nézve az elsőbiróságnak ama rendelkezése, mely szerint ezek sorozása mellőztetett, hagyatik helyben, mert az útadó, az 1800: I. t.-c. 23. !?-ában foglalt rendelkezés értelmében, az ott meghatározott maximumig időről-időre megállapítandó százalékban nem közvetlenül az ingatlan után és nemcsak a föld és házadó, hanem egyéb adók után is vettetvén ki, nem tekinthető az 1881: LX. t.-c. 189. §-a C) pontjának rendelkezése alá eső az ingatlant közvetlenül terhelő, hanem olyan adónak, a mely az imént idézett törvénybeli rendelkezés ellenére, megfelelő törvényes rendelkezés hiányában, mint az ingatlant nem közvetlenül terhelő adó, előnyös sorozásban nem részesülhet. Ugyancsak megváltoztatik az idézett végzésben II. alatt foglalt rendelkezés is és a 857 K 66 f. adóösszegre nézve az elsőbiróságnak ama rendelkezése, mely szerint annak a sorozása mellőztetett, vonatkozóan felhozott és a fennállás kimutatásának hiányára alapított, az 1881 : LX. t.-c. 188. §-ában foglalt rendelkezésnek megfelelő indokolásánál fogva hagyatik helyben. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Ha valónak el is fogadtatnék felperesnek az a tényállítása melyből keresetének jogalapját származtatja, hogy t. i. a közadósnak 2,000 koronát óvadékul adott át, minthogy nem is állította felperes, hogy a visszakövetelt összeg a közadós által külsőleg is felismerhető módon különállóan, elkülönítetten és állított minőségének megjelölésével kezeltetett és mint olyan a csődtömegben feltalálható: felperes a csődtörvény 42. §-a alapján visszakövetelési jogát ez esetben sem érvényesíthetné. A budapesti kir. kerek, trszék. (1904. febr. 3-án 5 781 sz. alatt) Stein Miksa dr. ügyvéd által képviselt W. Manó felperesnek, B. Frigyes dr. mint a köztisztviselők áruháza mint szövetkezet csődtömege gondnoka alperes ellen, 2,000 K. tőke és jár. iránti ügyében következő Ítéletet hozott: A kir. tvszék felperest keresetével elutasítja és végrehajtás terhével kötelezi, hogy alperesnek 60 kor. perköltséget 15 nap alatt fizessen. Indokok: Felperes arra alapította keresetét, hogy 2,000 kor. készpénz összegre, mint általa letett óvadékra a csődt. 42. és 43. §-a értelmében visszakövetelési jog illeti őt meg. Alperes előadta, hogy felperes a keresetben emiitett 2,000 koronát a csődtömeg ellen bejelentette és ez kölcsön cimén, mint II. oszt. követelés elismertetett. De ez nem ok a kereseti követeles elutasítására, mert felperes nem vesztette el a visszakövetelés iránti jogot, ha az fennállott, avval, hogy követelését bejelentés utján érvényesítette. Nem sértheti a jelen per inditása alperes jogait, mert alperes abban az esetben, ha a jelen perbeli követelésre, mint elismert II. osztályú követelésre valamit fizetett, ezt kifogásként a jelen perbeli követeléssel szemben is felhozhatta, ha pedig a jelen per folytán a kereseti követelés megítéltetnék, azt alperes a felosztási terv elkészítésénél vehetné figyelembe. Alperes előadta, hogy felperes a 2. •/. a. okirat szerint nem óvadékként, hanem kölcsönként adta a keresetben emiitett 2,000 korona készpénzösszeget a köztisztviselők áruháza mint szövetkezetnek, avval szemben felperes arra hivatkozott, hogy a szóbeli megállapodás alkalmával a felek csak óvadék adásról beszéltek és ő a 2. •/. alatti okiratot a szóbeli megállapodás alapján elolvasás nélkül irta alá és hogy a 2,000 kor. összeg a szövetkezet könyvében az óvadéki jellegnek megfelelőleg letétként könyveltetett el. Ennek bizonyítása végett felperes a szövetkezet könyveinek felmutatását kívánta. Azonban felperes kereseti követelése felperes állításának bizonyított volta esetében is alaptalan. A készpénzóvadék a letétbe adott dolog fogalom alá tartozik, a melyet az óvadék adó letétbe ad és az óvadék vevő letétbe vesz. Az a körülmény, hogy az óvadékul letett összeg a letétbe vevő biztosítására szolgál, nem változtat az óvadék letéti minőségén. Tehát az óvadéknak csőd esetében való visszakövetelhetése tekintetében a letét visszakövetelhetésére vonatkozó szabályok irányadók. Valamely dolog letétbe adása esetében, a letét a letétbe adó tulajdona marad, és a letétbe vevő a letétbe vétel által annak csak birlalását, nem pedig tulajdonát szerzi meg. Ez a szabály arra az esetre is kiterjed, ha készpénz vagy egyéb helyettesíthető dolog a letét tárgya, mert a letett készpénz vagy egyéb helyettesíthető dolog nem a tulajdonátruházás céljával adatik át a letétbe vevőnek és a letétel folytán nem egyesittetik elválaszthatatlanul a ietétbe vevő készpénzével, vagy a letett dologhoz hasonló helyettesíthető dolgával, e nélkül pedig a letét tulajdonjoga tekintetében a letétel folytán nem áll be változás. Nem változtat ezen az a körülmény, hogy a rendes forgalomban rendszerint megengedettnek tartják, hogy a letétbe vevő a letett készpénzt vagy egyéb helyettesithető dolgokat egészben vagy részben kicserélje és más egyenértékű pénzdarabokkal vagy helyettesithető dolgokkal pótolja. Ez a lehetőség a helyettesithető dolgoknak avval a természetével függ öszsze, hogy azok nem egyedileg, hanem csak szám avagy mérték szerint meghatározva szerepelnek a forgalomban. Tehát a kicserélés megengedett volta nem azt jelenti, mintha a letétbe vevő megszerezte volna a letétbe vett dolog tulajdonát, hanem azt, hogy amikor a letétbe vevőnek magának is van készpénze vagy a letétbe vett helyettesíthető dolgokhoz hasonló dolga - ily esetben a letétbe vevő birlalásában levő készpénzből, vagy helyettesithető dologból a letevőt oly mennyiségű készpénz, v. helyettesithető dolog tulajdonosága illeti meg, a mily mennyiséget ő letétbe tett. Ebből következik, hogy a mig a letétbe vevő birlalásában annyi készpénz v. helyettesithető dolog van, a mennyi a letét tárgyának megfelel, addig arra a letétbe szóló tulajdonjoga fennmarad és a letétbe adó tulajdonjogát nem lehet elveszettnek tartani az által, hogy a letétbe vevő a letétbe vétel óta szándékosan v. véletlenül elcserélte a letett pénzdarabokat v. egyéb helyettesithető dolgokat. Továbbá ebből következik az is, hogy a csődnyitás esetében a letétbe adó, mint tulajdonát, követelheti vissza a letétbe adott készpénzt vagy helyettesíthető dolgot, ha a csődmegnyiltakor megfelelő mennyiségű készpénz v. helyettesithető dolog volt a vagyonbukott birlalásában annélkül, hogy a letevőt annak bizonyítása terhelné, hogy a csőd megnyíltakor talált készpénz, v. helyettesithető dolog természetben azonos i avval, a mit letétbe adott. Ez a felfogás egyezik meg a letétbe vevőnek helyesen felfogott felelősségével is. Abból, hogy a letétbe vevő elcseréli a letétbe vett pénzdarabokat, v. helyettesithető dolgokat, a rendszerinti körülmények közt nem származhatik reá nézve felelősség mindaddig, a mig a kellő mennyiségű kézpénzzel, v. helyettesithető dologgal rendelkezik a letét visszadhatása végett. A letétbe vevő felelőssége csak akkor kezdődik, ha ezen a habáron tul adja ki a saját céljaira a készpénzt v. a helyettesithető dolgokat, ellenben ha ugy kellene a felek közti jogviszonyt felfogni, hogy a letétbe adó tulajdonjoga már akkor megszűnik, a mikor a letétbe vevő a készpénzt, v. a helyettesithető dolgokat elcserélte és már ebből az következik, hogy csőd esetében a letevő nem a letett dolgot követelhetné vissza, hanem csak mint csődhitelező aránylagos kielégítést követelhetne, akkor a letétbe vevőt már a kicserélés alapján sikkasztásért terhelné felelősség. Már pedig helytelen volna a letétbe vevőt sikkasztásért venni felelősségre akkor, ha ő a készpénzt v. helyettesithető dolgokat oly időben cserélte ki, a mikor a kicserélés nem járt a letétbe adóra nézve veszélylyel és a letétbe vevő a kiegészítést a rendes forgalom szabályai szerint megengedettnek tarthatta és a mikor e szerint a letétbe vevő tulajdonkép a saját pénzét v. helyettesithető dolgát adta ki. E szerint az óvadék adó, mint letétbe adó a készpénz óvadékot, a csődt. 42. §-a értelmében tulajdonjogilag vissza követelheti, ha a csöd megnyitásakor megfelelő összegű készpénz volt a csődtömegben. Ugyanebből következik, hogy oly esetben a mikor a csódmegnyitásakor a csődtömegben a letett összegnél kevesebb készpénz volt, a betevő a meglevő készpént, mint az ő óvadékából maradtat, követelheti vissza. Azonban minthogy nem vitás a felek közt, hogy a jelen esetben csődmegnyiltakor nem volt készpénz a csődtömegben, ennélfogva felperesnek azért nincs visszakövetelés iránti joga, mert a^visszakövetelés tárgya hiányzik. Felperes azt is előadta, hogy a 2,01)0kor. készpénz a szövetkezet részéről elfizettetett, v. árukba befektettetett, és így a szövetkezet vagyonába beruháztatott. Felperes azt vitatta, hogy ezen az alapon őt a meglevő ingó vagyon értékéből illeti meg visszakövetelési jog a letett óvadék értéke erejéig. Ez a felfogás helytelen, mert a letétbe vevő a letét jogtalan felhasználása esetében a letét erejéig mint adós válik a letevővel szemben felelőssé és igy a letevő a letéteményes által jogtalanul felhasznált letétértéket csak mint hitelező követelheti. Nem változtat ezen az a körülmény sem, ha a letét felhasználása sikkasztásnak tekintetik, mert ha a közadós büntetendő cselekmény utján jut is valamely dologhoz, volt tulajdonosa azt, illetve annak értékét a csődt. 43. §-a értelmében csak akkor követelheti tulajdonjogilag vissza, ha a dolog természetben megvan, v. annak értéke a csődnyitás után folyik be a tömeggondnok kezéhez, ennélkül pedig a volt tulajdonos csak mint csődhitelező léphet fel a közadós által eltulajdonított dolog értéke erejéig. Igaz ugyan, hogy a csődtörvény 43. §-a értelmében oly esetben, amikor a közadós a visszakövetelhető dolgot a csődnyitás előtt értékesítette és az értékesítés ellenértéke a csődnyitás után folyik be, a visszakövetelésre jogosult, a befolyt ellenérték kiadását követelheti. Oly esetben a mikor a visszakövetelhető dolog készpénzben állott, ezt a szabályt a felperesre nézve a legkedvezőbb értelmezésben is csak ugy lehetne felfogni, hogy ha a letéteményes a letett összegből valamely dolgot vásárol és ez a dolog a csőd megnyitásakor megvan, akkor ez mint a letéteth elyettesitő és a csőd tömegben meglevő érték a csődnyitás után befolyt készpénz tekintete alá tartozik. Ezen felperesre nézve legkedvezőbb felfogás szerint is csak akkor lehetne felperesnek a csőd megnyíltakor talált ingókra, mint a felperes által adott óvadékból vásárolt és azt helyettesítő dolgokra visszakövetelési joga, ha bizonyittatnék, hogy a szövetkezet a felperes által adott óvadékból bizonyos egyedileg meghatározott dolgot, v. dolgokat vásárolt és ezek a csőd megnyitásakor megvoltak, ezt pedig felperes nem is állította. Ennélfogva felperest a jelen esetben sem a csődt. 42. §-a sem a csődt. 43. §-a értelmében nem illeti meg a visszakövetelési jog. De alaptalan a kereseti követelés ezeken kívül még a következő okokból is. A készpénzóvadékot avval a rendeltetéssel is lehet adni, hogy az óvadékvevő azt használhassa. Az óvadék természete nem zárja ki azt, hogy az óvadékvevőnek meg legyen engedve az óvadék felhasználása, mert lehetséges, hogy az óvadékvevő az óvadékot a saját biztosítása miatt szükségesnek találja, ellenben az óvadékadónak elég bizalma van az óvadékvevőhöz abban a tekintetben, hogy az óvadékvevőnek az óvadék használata iránti jogot megadja. Ha az óvadékvevőnek meg van engedve az óvadék felhasználása akkor az annyit jelent, hogy az óvadékvevő jogosítva van az