A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 24. szám - Fiat lux. Fénykévék polg. törvénykezésünknek sz. fővárosunkban tapasztalt állapotaira. Írta Toldy Géza dr. budapesti ügyvéd. Budapest, 1905. Patria irod. vállalat. 216 l. [Könyvismertetés][1. r.]

94 A JOG I. r. és társa, II. r. alperesek ellen ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése és jár. iránti ügyében következőleg ítélt: Felperes keresetének a kir. jbiróság helyt ad és a sárfalvai 322. sz. tjkvben 2,117. hrsz. a. felvett pótkertnek a végrehajtás áloli elvonását kimondja és a felhívott tjkvben 11,670/1903. sz. a. T. Gy. javára 583 K 37 f. s jár. erejéig bekebelezett zálogjog kitörlése bekebeleztetni s a vonatkozó árverésfeljegyzés töröltetni rendeltetik. Egyben kötelezi T. Gy. alperest arra, hogy K. M. felperesnek 102 K 80 f. perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizessen. Felperes T. J.-né Síül. F. E. alperessel szemben keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes keresetet indított alperesek ellen a sárfalvai 322. sz. tjkvben 2,117. hrsz. ingatlan végrehajtás alóli elvonása s jár. iránt,—előadva keresetében, hogy c pótkertet megvette s azt akeresethez csatolt bizonyítvány s kataszter-birtokiv tanúsága szerint tényleg ö birja a jogelődeivel egyetemben már 40 év óta,miért is kérte, hogy ez ingatlannak a végrehajtás alóli elvonása kimondassék, a végrehajtási zálogjogjog töröltessék s alperesek perköltségben marasztaltassanak. I. rendű alperes T. Gy. kérte felperest keresetével elutasítani, mert felperesnek a kereseti ingatlanra dologi jagai nincsenek, keresete a jogcímet s a jogalapot nélkülözi ; ezért tagadta, hogy keresettel felléphetne. Tagadta, hogy felperes a kereseti ingatlant megvette, hogy azt tényleg békésen és háboritlanul jóhiszeműen birtokolná. Kérte felperest keresetével elutasítani s költségeiben marasztalni. Felperes ezután becsatolta az okiratoknál fekvő német szövegű haszonbéri szerződést s kérte kihallgatni tanuként a szerződésben bérbeadóként szereplő T. L., T. és T.-t s e tanuk igazolni fogják, hogy a kereseti ingatlant megvette s már 40 év óta birja. I. rendű alperes erre előadta, hogy a csatolt szerződés nem adásvevési, hanem haszonbéri szerződés, mely szerint az ott szereplő ingatlan 10 évre adatik bérbe s c szerződés megcáfolja felperes perbeli állításait. Továbbá tagadta, hogy a szerződésben említett ingatlan, a per tárgyát képező ingatlannal azonos volna. Tagadta, hogy a szerződésben felperes vagy jogelődjének jogát bizonyítaná; tagadta, hogy a szerződésben szereplő T. L. T. és T. a peres ingatlan felett jogosan rendelkezhettek. A biróság elrendelte a bizonyitásfelvételt, melynek során T. L., T. és T. vallották, hogy a peres ingatlant, mely a szerződésben emiitett ingatlannal azonos, tényleg ezelőtt 40 évvel eladták felperes nagyapjának, K. F.-nek s azóta azt ő, illetve jogutódai birják. Előadták tanuk, hogy az adásvételt haszonbéri szerződésbe foglalták azért, mert akkor még nem lehetett az ingatlant eladni, hanem csak zálogba adták tartozás fejében. I. rendű alperes tagadásával szemben a biróság a helyszínen peres felek s tanuk közbenjötte bemondásai alaján megállapította, hogy a fent nevezett tanuk tényleg e kereseti ingatlant adták el s hogy azt özv. T. S.-né s jogelőde soha sem birta, hogy az 40 év óta felperes, illetve jogelődei birtokában van. Ezt özv. T. S.-né is elismerte. Miután pedig beigazolást nyert a tanuk esküvel erősített vallomása és a bemutatott szerződés alapján, hogy a tanuk és felperes jogelődje közt létrejött haszonbéri szerződés burkolt adásvevési szerződést foglal magában, igazolja ezt a szerződés ama kitétele, hogy a 10 év lejárta után, amennyiben bérbeadók a haszonbéri összeget vissza nem adhatják, vagy visszaadni nem hajlandók, haszonbérbe vevő fel van jogosítva a pótkertet addig haszonélvezni, mig a fenti összeget vissza nem kapja ; igazolja az is, hogy bérbe vevő s jogutódja tényleg már 40 év óta használja a bérbe vett ingatlant, de igazolja az is, hogy a biróság területén számtalan ilyen burkolt 90 évre szóló bérbeadásról kötöttek adásvételi szerződést, ami tanúsítja, hogy a szerződés kelte idején az ilyen burkolt adásvétel szokásban volt. Beigazolást nyert az is, hogy a szerződésben előforduló s felperes által megvett e 40 é\ óta birt pótkert a peres ingatlannal azonos, ezzel beigazolást nyert felperes keresetének jogalapja. És miután a kir. Kűria 55. sz. döntvénye alapján oly harmadik személytől, ki a végrehajtás alá vont telekkönyvezett ingatlanra a végrehajtató nyilvánkönyvi jogait előzően tulajdoni jogot szerzett, meg nem tagadható a jogosultság, hogy a végrehajtató ellen az 1841: LX. t.-c. 168. §-a alapján keresetet indíthasson, habár joga tkvileg nincs is bejegyezve: ezek alapján felperes keresetének lelyt adni s az ítélet rendelkező része szerint a peres ingatlan végrehajtás alóli elvonását kimondani és alperest perköltzégekben is marasztalni kellett, mert özv. T. S,-né ama vallomásából, hogy a kereseti ingatlant soha sem használta, kétségtelen, hogy I. r. alperes, mint II. r. alperes veje, rosszhiszeműen szerzett arra zálogjogot. II. r. alperessel szemben felperes keresetével elutasítandó, mert az 1881 : LX. t.-c. 168. §-a alapján a kereset végrehajtató ellen indítandó, II. r. alperes pedig tkvi tulajdonos. A szegedi kir. ítélőtábla (1904. évi december 14-én 5,394. sz. a.) következőleg ítélt: Az elsőbiróság ítéletének nem felebbezett az a része, amely szerint a felperes II. r. alperessel szemben keresetével elutasittatott, érintetlenül hagyatik, felebbezett többi része pedig megváltoztatik, felperes keresetével az I. r. alperessel szemben is elutasittatik és végrehajtás terhével arra köteleztetik, hogy T. Gy. I. r. alperesnek 20 K 30 f.-ben megállapított felebbezési költséggel együtt 103 K 50 f. perköltséget 15 nap alatt megfizessen. Fmlokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy a sárfalvai 322. sz. tjkvben 2,116. hrsz. a. foglalt ingatlannak tkvön kívüli tulajdonosa és az ingatlant mint tulajdonát 40 év óta békésen birtokolja. A birtokláshoz való jogának a kimutatására pedig a válaszirathoz •/. alatt eredetben mellékelt haszonbéri szerződésre hivatkozott és így a felperes keresetét lényegileg a •/. alatti ^ okiratra alapította, ennek a •/. alatti okiratnak a valódisága a védekezett I. r. alperes tagadásával szemben a felperes által hivatkozott és ezt az okiratot kiállító, az I. r. alperes részéről sem kifogásolt T. L. és T. T. tanuk vallomásával beigazoltatott. A •/. alatti haszonbéri szerződésnek cimzett okirat tartalma szerint, T. L. T. és T. tíz egymásután következő évre haszonbérbe adják a Sárfalva községben levő egy fél pótkertet K. F.-nek 200 fit. haszonbéri összegért olyan kikötéssel, hogy amennyiben a haszonbérbeadók a haszonbéri összeget a kikötött határidő lejárata után vissza nem adhatják, vagy visszadni nem hajlandók, ez esetben haszonbérbe vevő jogosítva van ezen pótkertet addig haszonélvezni, mig a fenti összeg vissza nem fizettetik. A /. alatti okirat eme tartalma szerint egy adóssági kötelezvényt képez, amelyben az okiratot kiállítók 200 frt. kölcsön használata ellenében K. F.-nek az okiratban megjelölt ingatlan haszonélvezetét átengedik és igy az okiratnak eme tartalmával szemben a kihallgatott tanuk azon vallomása, hogy a kérdéses ingatlant a felperes jogelődjének tényleg eladták és csak azért nem állítottak ki adásvételi szerződést, mert a szerződés kiállítása idejébe a földet nem lehetett eladni, figyelembe nem jöhet azért, mert a tanuknak az eladást tanúsító vallomása az okirat tartalmával egyenesen meg van cáfolva s különben is a tanuk csak oly ideiglenes adásvételt tanúsítanak, amelynél az eladók javára a visszaváltási jog kikötetett, ami az ősiségi nyiltparancs 19. §-ában tiltotta érvénytelen zálogszerződés burkolását célzó s igy érvénytelen jogügylet volna. Az a körülmény pedig, hogy a kereseti ingatlan az okirat kiállítása idejében adásvétel tárgyát nem képezhette volna, nem igazoltatott. Ezek szerint a peres felek közötti vitás kérdés eldöntésénél a •/. alatti okirat tartalma az irányadó; ez az okirat pedig fent ismertetett tartalma szerint oly jogügyletet tartalmaz, mely az ősiségi nyiltparancs 19. § a által tiltott, tehát érvénytelen zálogszerződést képez, ami jogszerzés alapjául nem szolgálhat s az annak alapján gyakorolt birtoklás elbirtoklását nem eredményezheti. Mindezek alapján az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni, felperest keresetével elutasítani és mint pervesztest az 1868: LIV. t.-c. 251. §-a alapján az I. r. alperes részére a perköltségek és az azzal egy tekintet alá eső sikeres felebbezés költségeinek a megfizetésére is kötelezni kellett. A m. kir. Kúria (1905. évi április 19-én 1,222/1904. p. sz. a.) következőleg ítélt: A másodsiróság ítélete megváltoztatik és az I. r. alperest marasztaló elsőfokú biróság Ítélete hagyatik helyben, azzal a kiegészítéssel, hogy az 1. r. alperes a felperesnek, a felebbezés ezúttal 18 K 30 f.-ben meghatározott költségét is, 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhével megfizetni tartozik. lm/okok: A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az 1. r. alperesre vonatkozóan az elsőbiróság ítélete azért hagyatott helyben, mert bár a felperes részéről a per folyta alatt bemutatott •/• alatti okiratot, tartalma szerint, a másodbiróság zálogszerződés burkolási célzónak minősíthette is, de minthogy valamely jogügylet jogi minősítésére nézve az abban részt vevő feleknek az akarata az irányadó és jelen esetben, amellett, hogy a per tárgyát tevő ingatlan tkvi tulajdonosaként bevezetett T. J.-né T. E. a helyszíni szemle alkalmával kijelentette, hogy ő ezt az ingatlant soha sem használta. T. L., T. T. tanuk azt vallották, hogy általok és T. L. és testvérök által a szóban forgó ingatlan felperesnek, illetve jogelődjének adatott el és felperes és jogelődei ezt az azóta eltelt 40 év óta bírták és birják, — a királyi Kúria bizonyítottnak fogadta el, hogy felperest a per tárgyát tévő ingatlan adásvétel jogcímén illeti meg. A fentebbiek tekintetbe vételével pedig nyilvánvaló, hogy T. Gy. ki a per ada-. tai szerint a végrehajtást szenvedő T. J.-né T. É.-nak veje és ugyancsak azzal és a felperessel együtt sárfalvai lakos és erre való tekintettel a fentebbi ténykörülményekről tudnia kellett, a szóban forgó ingatlanra a végrehajtást rosszhiszeműen vezette, minélfogva a másodbiróság ítélétének a megváltoztatásával az elsőbiróság felperes keresetének helyt adó és T. Gy.-öt a perköltségben marasztaló ítéletét helyben hagyni és őt mint teljesen pervesztest a perköltséggel egy tekintet alá eső és a felperesnek okozott felebbezési költségben is marasztalni kellett. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Fedezeti váltó adása nem szünteti meg a követelést, II. r. alperesnek felelősségét nem szünteti meg az az ellenvetése, hogy felperes bár a fedezeti váltó már lejárt, annak idején elmulasztotta követelését I. r. alperes mint egyenes adós .ellen érvényesíteni, nem is igyekezett e követelést I. r. alperes ellen biztosítani, hanem más követelést hajtott be tőle azzal a célzattal, hogy a kereseti követelést majd II. r. alperesen hajtja be. A szolnoki kir. törvényszék mint keresk. biróság (1904. évi márc. hó 30-án 4,147,1904. sz. a.) Czukor Ferencz ügyvéd által képviselt I. Jakab utóda cég felperesnek, nem védekezett F. I. cég I. r. és személyesen védekezett Hasznos József ár. ügyvéd II. r. alperes ellen, 1699 kor. 72 fill. tőke s jár. iránti ügyében következőleg ítélt: Alperesek egyetemlegesen kötelesek 1,699. kor. 72 fill. tőkét, ennek 1901. évi július 31-től járó 5% kamatait és 120 kor. perköltséget lo nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett felperes részére megfizetni.