A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 24. szám - Fiat lux. Fénykévék polg. törvénykezésünknek sz. fővárosunkban tapasztalt állapotaira. Írta Toldy Géza dr. budapesti ügyvéd. Budapest, 1905. Patria irod. vállalat. 216 l. [Könyvismertetés][1. r.]

A JOG 95 Indokok : Felperes ezen a jogalapon, hogy I. r. alperes a részére szállított 2 vagyon faáru vételárával adósa, II. r. alperes pedig [. r. alperesért készfizető kezességet vállalt, kérte alpereseket a kereseti tökében, ennek járulékaiban és a perköltségekben marasztalni. I. rendű alperes nem védekezett és a perfelvételre nem jelent meg, de mert II. r. alperesnek a védekezése kiterjed I. r. alperesre is, most jelölt I. r. alperes az 186'8. évi 54. t.-c. 1 12. ij. szerint II. r. alperes védekezéséhez csatlakozottnak tekintetett. Minthogy U. r. alperesnek, ellentétben az elleniratbeli tagadásával, a viszonválas ,ban tett részbeni beismerő előadása alapján, továbbá ettől eltekintve a felperes által becsatolt és sem valódiság sem tartalmi valóság tekintetében nem kifogásolt A. B. C. D. I. G. H. J. K. L. alatti okiratokkal bizonyítva vannak azok a kereseti tények, hogy felperes első rendű alperesnek a megrendelésére, ennek részére 1,699 kor. 72 fillér vételárban 2 vaggon faárut szállított, a 2 vaggon faárut első r. alperes át is vette, és a vételár kifizetéséért 11. r. alperes készfizető kezességet vállalt, — minthogy II. r. alperes maga sem állítja, hogy a vételárt első rendű alperes felperesnek kifizette, minthogy II. r. alperes semmiféle olyan körülményt nem bizonyított, a miből megállapítható lenne, hogy felperes a kereseti követelás tekintetében az egyenes adóssal szemben késedelmesen járt volna el és ez által II. r. alperesnek a visszkereseti jogát kockáztatta, mert felperes kellő időben még a lejárati idő évében peresítette a kereseti követelést; minthogy a II. r. alperes által kihallgatni kért tanuk olyan lényegtelen körülményekre hivattak fel, a melyek a per elbírálásánál közömbösök s különben is azok közül: F. Ignác maga elsőrendű alperes, a másik két tanú pedig alpereseknek legközelebbi rokona, mindannyian tehát nagyon érdekeltek; minthogy a szakértők meghallgatása is teljesen felesleges, mert hogy két vaggon faárut vett át I. r. alperes és a kereseti összeg ennek a vételára, a G. alatti bizonyítja; továbbá, hogy a 2 vaggon faáru lehetett több is 200 m. mázsánál, azt a kereskedelmi szokás nem zárja ki és H-od. r. alperes kezességi nyilakozatát nem korlátozta azzal, hogy a 2 vaggon faárunak nem szabad 200 mázsánál többnek lenni, sem az első rendű alperes által történt átvétel után az I. alattiban emiitett kifogást nem tett: — mindezeknél fogva alpereseket rendelkező résznek megfelelőleg marasztalni kellett. A vételár megfizetésére a H. alattiban haláridő lévén kikötve, a lejárattól a késedelmi kamatok megítélendők voltak. A bpesti m. kir. ítélőtábla (1904. évi szept. 29-én 1,474. sz. a. v.) következőleg itélt: Flőre bocsátva azt, hogy az 1881. 59. t.-c. 35. §. második bekezdésének rendelkezésénél fogva, az elsőbiróság ítéletét a II. r. alperes felebbezése alapján az I. r. alperes nevében is felebbezettnek kellett tekinteni, a kir. ítélőtábla az első bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az E. alatti levélből kitűnik, hogy II. alperes 1901. évi márc. hó 24-én készfizetői kezességet vállalt a felperes részéről I. r. alperesnek szállítandó két vaggon épületfa vételáráért, a C. és D. alatti fuvarlevelek pedig bizonyítják, hogy felperes 1901. évi március 26-án és 28-án a két vaggon épületfát, melyet a per nem vitás adatai szerint I. r. alperes tőle hitelben vásárolt, vasúton az I. r. alperes cimére elküdte. Tagadja ugyan II. r. alperes, hogy felperes az A. és B. alatti számlabeli árukat I. r. alperesnek kiszolgáltatta, és hogy ő az E. alatti levélben az A. és B. számlákban részletezett áruk vételáráért vállalt készfizetői kezességet, — tagadása azonban sulylyal nem bir; mert ezeknek az áruknak 1. r. alperes részére a kezesség elvállalása után történt kiszolgáltatását nemcsak a C. D. alatti fuvarlevelek, hanem I. r. alperesnek G. alatti levele is bizonyítja; és mert e levél tartalma azt is kétségtelenné teszi, hogy I. r. alperes a C. és D. alatti szállítmányokban éppen ezt a két vaggon épületfát vette át a felperestől, melynek vételáráért II r. alperes az E. alatti levélben kezességet vállalt. Nem lehet figyelembe venni II. r. alperesnek az A. és B. alatti számlákban feltüntetett árumennyiségek és árak helyessége tekintetében előterjesztett általános tagadását sem ; mert II. r. alperes e számlák tételeit részletesen nem kifogásolta; s mert a G. alatti levélből és a szintén nem vitás H. alatti váltóból kitűnő az a tény, hogy I. r. alperes az árukat átvette, azoknak az A. és B. alatti számlákban kitett árát, ennek, és az árumennyiségnek kifogásolása nélkül elismerte és a vételárról felperesnek fedezeti váltót adott, különben is bizonyítja, hogy az A. és B. alatti számlákban részletezett árumennyiségek és áruk helyesen vannak felszámítva. Minthogy pedig fedezeti váltó adása nem szünteti meg a követelést, felperes, aki nem is állította, hogy I. r. alperes a vételárra adott fedezeti váltó értékét kifizette volna, az E. alatti levélalapján a kereseti vételárért I. r. alperessel egyetemlegesen felelős, II. r. alperesnek ezt a felelősséget nem szünteti meg az az ellenvetése, hogy felperes, bár a fedezeti váltó már 1901. évi július 31-én lejárt, annakidején elmulasztotta követelését I. r. alperes mint egyenes adós ellen érvényesíteni, nem is igyekezett e követelést I. r. alperes ellen biztosítani, hanem más követelést hajtott be tőle azzal a célzattal, hogy a kereseti követelést majd II. r. alperesen hajtja be. Mert II. r. alperes nem is állította, hogy felperes a kereseti követelést már akkor is elkésve érvényesítette, mikor azt a szolnoki kir. járásbíróság előtt perelte, avagy hogy a jelen per megindításával a bírói illetőségnek a járásbirósági perben történt leszállítása után is késedelmeskedett, — már pedig a nem vitás tényállás szerint felperes a kereseti követelést alperesek ellen a szolnoki kir. járásbíróság előtt már 1901. év folyamán érvényesítette és az e perben hozott marasztaló első bírósági ítélet alapján I. r. alperes ingóinak lefoglalása által a követélésre fedezetet is szerzett, melytől egyedül annak következtében esett el, hogy II. r. alperes a birói illetőség ellen kifogást tett és a másodbiróság e kifogás alapján az eljárást megszüntette. Ily tényállás mellett azonban, tekintve, hogy I. r. alperes ingatlana 1903. évi márc. 10-én árvereltetett el, felperes pedig a járásbirósági per megszüntetése után jelen keresetét már 1902. évi június 30-án megindította, mulasztást, mely II. r. alperes kezességi kötelezettségének megszüntetését vonhatná maga után, felperes akkor nem követett el, ha a követelés I. r. alperessel szemben ingatlanának elárverezése folytán behajthatatlanná vált volna. Nem szüntette meg II. r. alperes kezességi kötelezettségét az I. alatti levél sem, mert felperes tagadásával szemben nem bizonyította, hogy kezességének visszavonását a felperes jóváhagyólag tudomásul vette. Végül alaptalan II. r. alperesnek az a kérelme is, hogy mivel a C. és D. alatti két vaggon szállítmány súlya közel 30,001) kgrammot tesz ki, a kereskedelmi forgalom pedig egy vaggon szállítmány alatt csak 10,000 kgram sulyu árut értenek, kezességi kötelezettsége szorittassék a kereseti követelés kétharmad része. Mert II. r. alperes, a K. alatti feladó vevény szerint részére küldött levelet be nem mutatván, valóul kell elfogadni felperesnek azt az állítását, hogy ő a kereseti áruk elküldésekor azok kiszolgáltatásáról a II. r. alperest értesítette, II. r. alperes tehát, a ki nem is állítja, hogy a küldött áruk mennyisége és vételára ellen az értesités vétele után felszólalt volna, most már nem tehet kifogást a miatt, hogy az A. és B. alatti számlabeli áruk 20,000 kgrmnál nagyobb súlyúak és nem igényelheti kezességi kötelezettségének 20,(100 kgr. sulyu áru vételárára való szorítását. Mindezeknél fogva annak tekintetbe vételével, hogy II. r. alperes nem mutatta ki, hogy a kereseti vételár fizetésére 1901. jul. 31-nél későbbi határidő köttetett volna ki, és hogy alperesek a per lényegére is túlnyomó részben vesztesek, a kir. Ítélőtábla az első bíróság ítéletét helybenhagyta. A m. kir. Kúria (1905. április 17-én 1,579/v. sz. a.) következőleg itélt : A másodbiróság ítélete a benne felhozott indokok alapján helybenhagyatik. Alperes a váltó aláírására, a rendőrközeg által, letartóztatás fenyegetése folytán előidézett kényszer hatása alatt állott, — ha pedig e kényszer fennforgott, a váltó nyilatkozat alperesre nézve váltói kötelezettséget akkor sem állapit meg, ha utóbb a váltótartozást be is ismerte. A brassói kir. törvényszék mint váltóbiróság (11 04. évi jun. 6-án 3,959 1904. polg. sz. a. Manoiu Miklós dr. ügyvéd által képviselt C. György felperesnek, Wasz Ignác dr. ügyvéd által képviselt D. Leon alperes ellen, 1,574 K. 40 f. tőke s jár. iránti ügyében következően itéll. A kir. törvényszék a perújításnak az 1881 : LIX. t.-c. 69. §. 2. pontja alapján — kapcsolatban a váltóeljárás 43. §-val — helyt ad, — érdemben azonban felperest ujitott keresetével elutasítja, az alapperben 7,521,1903. p. sz. a.) hozott ítéletet hatályában fenntartja s végrehajtás terhével kötelezi felperest, hogy 68 K. perköltséget alperesnek 3 nap alatt megfizessen. Indokolás: Perujitó felperes perujitási keresetében az alapperben nem érvényesített tanubizonyitást ajánlván fel arra, hogy alperes váltókötelezettsége fennáll, — a perújításnak az 1881: LIX. t.-c. 69. §. 2. pontja alapján — figyelemmel a váltó eljárás 43. íj-ára — hely adandó volt. Az ügy érdemét illetően azonban a kir. törvényszék a keresetnek helyt nem adhatott s az alapperben hozott ítéletet hatályban fenntartotta, mert a 7,521 1903. p. sz. ítélettel felperes keresetével azon az alapon utasíttatván el, — mivel a kereset tárgyává tett 3 drb. váltót alperes nem szabar akaratból, hanem kényszerítés folytán irta alá, — az ujitott ped rendjén felperest terhelte a bizonyítás a tekintetben, hogy alperes a váltók aláírásával érvényes váltói kötelezettségat vállalt magára: Mig azonban a felperes által hivatkozott és kihallgatott P. Antal tanú a váltók kiállítására vonatkozóan semmit sem tud, s arra nézve is, hogy alperes felperesnek tartozik, — csupán a felperestől nyert értesítések alapján bir tudomással, — M. Miklós dr. tanú vallomása is csak arra vonatkozóan szolgálhat részbizonyitékul, hogy alperes előtte elismerte volna, hogy a keresetbe vett összegből tartozik valamivel alperesnek, mivel a tanú által bizonyított az a körülmény, hogy alperes neki egyezséget ajánlott a kereseti összeg egy részére nézve, az egész tartozás elismerését nem bizonyítja. A tartozásnak, vagy annak egy részének a tanú által bizonyított elismerése azonban, miután ez legfeljebb uj követelési alapul szolgálhat a hitelező részére — az alapperben hozott ítéletben megállapított fenti tényállással arra nézve, -— hogy alperes váltói kötelezettséget vállalt, s illetve, hogy a váltókat szabad akaratból e célból irta alá, bizonyítékul nem szolgálhat. Ez alapon tehát az alapperben hozott ítéletben megállapított tényállás az ujitott per rendjén szolgáltatott bizonyítékok által sem szenvedvén módosulást, a csupán váltói kötelezettségre alapított s az alapperben hozott ítélet hatályon kívül helyezésére irányított perujitási keresetnek helyt adni nem lehetett. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla (1904. évi július 21-én 2,523/1904. p. sz. a.) következően itélt: A kir. Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a perújítás megengedése kérdésében nem érinti, egyebekben pedig helybenhagyja.