A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 24. szám - Fiat lux. Fénykévék polg. törvénykezésünknek sz. fővárosunkban tapasztalt állapotaira. Írta Toldy Géza dr. budapesti ügyvéd. Budapest, 1905. Patria irod. vállalat. 216 l. [Könyvismertetés][1. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 24. számához. Budapest, 1905. június 11. Köztörvényi ügyekben. A kolozsvári kir. ítélőtábla 12. számú polgári teljesülési döntvénye. Az 2868: LW. t.-c. 35. §. 2. bekezdésében foglalt az a szabály, hogy a könyvkivonati és számlakövetelések a könyvvitel helyének bírósága előtt perelhetők, alkalmashaió-e abban az esetben, amidőn a könyvbeli követelés szerződéssel való vonatkozás nélkül vagy a peres felek között, a kereskedelmi üzlet köréhez tartozó szerződéssel való vonatkozásban (nem teljesítésből vagy hiányos teljesítésből) fölmerült kárból (vételár leszállítására is irányulóan) származik P Határozat : Az 1868: LIV. t.-c. 35. íj. 2. bekezdésében foglalt az a szabály, hogy a könyvkivonati és számlakövetelések a könyvvitel helyének bírósága előtt perelhetők, abban az esetben, amidőn a könyvbeli követelés szerződéssel való vonatkozás nélkül vagy a peres felek között, a kereskedelmi üzlet köréhez tartozó szerződéssel való vonatkozásban (nem-teljesitésből vagy hiányos teljesítésből) fölmerült kárból (vételár leszállitásra is irányulóan) származik, nem alkalmazható. Indokok: A megoldandó kérdés lényegeben azzal a kérdéssel íügg össze, hogy mily követelések vezethetők be a kereskedelmi könyvekbe ? E tekintetben a kereskedelmi törvények kétféle irányt követnek: A francia kereskedelmi törvény (Code de Commerce) és ennek alapján keletkezett törvények (hollandi, olasz) meghatározzák a könyvvezetés módját. A Code de Commerce 8. §-a szerint a kereskedő köteles bevezetni könyvébe ^követeléseit és tartozásait, üzletének működéseit, ügyleteit, váltóelfogadásait és hátirásait, és általában mindazt, amit bármi cimen bevesz és fizet — és a háztartására havonként fordított összeget*. E szerint tehát a bevezetés alapjául tények szolgálnak. Ellenben a német kereskedelmi törvény s az ezt követő törvények (az osztr. keresk. törv. és a magyar keresk. törv. is) csak általános szabályt jelentenek ki a könyvvezetésre nézve. A magyar kereskedelmi törvény (1875: XXXVII. t.-c. 25. §-a) általánosságban akként rendelkezik a kérdés felöl, hogy a könyvek ugy vezetendők, hogy a kereskedő ügyleteit és vagyoni állását teljesen feltüntessék. Ebből folyik egyfelől az, hogy a kereskedő köteles bevezetni a könyvébe mindazt, ami üzleti körében felmerül, ami vagyonát érinti, tehát: követeléseit, tartozásait, ügyleteit, kiadásait, bevételeit, stb., tekintet nélkül az alapul szolgáló jogcímre, tekintet nélkül arra, hogy a követelések már lejártak '(esedékesek) vagy csak jövőben járnak le, — tekintet nélkül arra, — hogy bíróilag meg vannak Ítélve vagy meg nem ítéltek, biztosak vagy kétesek, behajthatók vagy behajthatatlanok (a kétesekre és behajthatatlanokra nézve azonban a K. T. 28. §. megszorító intézkedést tesz); de folyik ebből másfelől az is, hogy a bevezetések a tényeknek kell hogy megfeleljenek, valóságon kell hogy alapuljanak és nem alapulhatnak a kereskedő subjektiv nézetén, felfogásán. Bevezeti tehát pl. a kereskedő az ügylet megkötését, az ügylet folytán tett kiadásait, bevezeti a megvett áru átvételét, a vételár kifizetését, az áru eladását, az átvett vételárt, de az ügylet megkötése alkalmával vagy azután is, míg teljes lebonyolítást nem nyer (tehát pl. a tovább eladásra vett áru eladásáig) nem vezetheti be az esetleges (várható) nyereséget vagy veszteséget, mert ez még nem alapszik tényen, hanem csak a kereskedő számításain, éppen ezért ennek bevezetése teljesen ferde világításba állítaná a kereskedő vagyoni helyzetét. Egészen hasonló szempont alá esik a kárkövetelés és a kártartozás. Ennek- a bevezetéséhez is hiányzanak az objektív mozzanatok és csupán a kereskedő subjektiv felfogási körében nyugszik annak a meghatározása : van-e kár ? ha van, felelős-e azért valaki és ki ? s ha felelős, mennyiért ? Tehát ennek a bevezetése is a kereskedő vagyoni állásának nem feltüntetésére szolgálna, hanem helytelen szinbe való helyezésére vezetne. Ezért helyes és rendes könyvvitel mellett a kereskedő nem vezetheti be könyvébe az őt ért kárból származtatott követelését, és pedig nemcsak akkor, ha a kár valamely ügyletre való vonatkozás nélkül keletkezett, hanem akkor sem, ha az valamely kereskedelmi ügylettel való vonatkozásban, annak nemteljesitéséből vagy nem megfelelő teljesítéséből merült föl, mert a kereskedelmi forgalom az ügyletek teljesítésén alapszik, nem pedig azok nemteljesitésén. Tehát a kereskedelmi könyvek is — természetük és rendeltetésük szerint — az ügyletek teljesítésének a feltüntetésére szolgálnak, nem pedig az ellenkezőre. Összefügg ezzel az, hogy a K. T. 31. §-a, tekintettel a kereskedő iránti bizalomra és megbízhatóságra, a kereskedelm; könyveket részbizonyitó erővel ruházza föl; éppen ezért csak olyan bejegyzéseknek lehet ezt a kedvezményt megadni, amelyek tényeken alapulnak, s abban nincs is kétség és vita, hogy a kárkövetelés tekintetében — ha be is van jegyezve — a kereskedelmi könyvek e bizonyító ereje nem alkalmazható, sőt a birói gyakorlat az egyenleg áthozatal tekintetében sem alkalmazza a könyveket ilyen nem teljes bizonyítékul, hanem visszanyúl az előző tételekre, amelyekből (tartozásokból és követelésekből) alakult az egyenleg. És végül a vitatott felfogás mellett szól a K. T. 28. §-ának az a rendelkezése, hogy a leltár és mérleg összeállításánál (ezek pedig a könyveken alapulnak) a kétes követelések valószínű értékükben veendők föl, a behajtathatlanok pedig lejegyzendők: amiből az ellenkezőre való következtetéssel (a contrario) folyik, hogy a függő tételek, amilyen éppen a kárkövetelés, mgforditva csak akkor vezetendők a kereskedők könyvébe, amidőn megszűntek függők lenni, tehát amidőn az ellenfél által már el vannak ismerve vagy bíróilag meg vannak állapítva, amidőn már tényen alapulnak; — aminthogy a kereskedő könyvvezetési gyakorlatában elő is fordul (Bun Samu: «Az egyszerű és kettőskönyvvitel tankönyve* III. kiadás 1896. 71. §.) — és ezt lehet helyes és megfelelő gyakorlatnak venni — hogy a függő tételeket külön számlába, a függő tételek számlájába (conto sospenso) vezetik, és csak akkor irják a kereskedő könyvébe, amidőn birói ítélet vagy elismerés folytán alap és mennyiség tekintetében valódi követelésekké váltak. Ebben az irányban fejlődik általánosságban a birói gyakorlat is: a Kúria 1,080/90. számú határozata szerint a jövendőben teljesítendő ügylet a könyvbe be nem vezethető;— 1897. I. G. 172. számú határozata szerint a szállított áruknak az ellenfél részéről való átvétele az árukat szállító kereskedő könyvébe nem vezethető be; — a budapesti kir. ítélőtábla 3,671/82. számú és a pécsi kir. ítélőtábla l,484/'.i3. számú határozata szerint a kárkövetelés nem könyvelés tárgya; a kolozsvári kir. ítélőtábla 2,611/96. számú határozata szerint a kötbér nem bejegyzés tárgya; az osztrák főtörvényszéknek 1874. szeptember hó 16-án kelt határozata szerint kárkövetelés (nem megfelelő szerződés-teljesítés miatt) nem tartozik a kölcsönös kereskedelmi forgalomból eredő ama kereskedelmi követelések közé, amelyekre nézve a törvény a kereskedelmi könyveknek részbizonyitó erőt ad ; — 1890. október hó 1-én kelt határozata szerint pedig a kárkövctelések nem tekinthetők keresk. ügyleteknek, amelyek a törvény 28. és 34. §§. szerint a kereskedelmi könyvekbe való bevezetés tárgyai (Geller Leo dr. Österr. Justizgesetze, IV. kiadás. 1893. II. k. 19 ». 1.) Minthogy a felsorolt okoknál fogva a még meg nem itélt vagy el nem ismert kárkövetelés nem tartozik a kereskedelmi könyvbe bevezetendő tételek közé, az ilyen kárkövetelésnek a kereskedelmi könyvbe való bevezetése nem nyújt alapot arra, hogy az iránt az 1868: LIV. t.-c. 35. §. 2. bekezdése alapján a könyvvitel helyének bírósága előtt perelni lehessen. Minthogy valamely jogügylet jogi minősítésére nézve az abban részt vevő feleknek az akarata az irányadó, jelen esetben, a mellett, hogy a pertárgyát tevő ingatlan telekkönyvi tulajdonosaként bevezetett, a helyszíni szemle alkalmával kijelentette, hogy ő ezt az ingatlant sohasem használta, a szóban forgó ingatlan felperesnek, illetve jogelődének adatott el és felperes és jogelődei ezt az azóta eltelt 40 év óta birták és bírják, — a kir. Kúria bizonyítottnak fogadta el, hogy felperest a pertárgyát tévő ingatlan adásvétel jogcímén illeti meg. A fentebbiek tekintetbevételével pedig nyilvánvaló, hogy a végrehajtást szenvedő veje és ugyancsak azzal és a felperessel együtt sárfalvai lakos, és erre való tekintettel a fentebbi ténykörülményekről tudnia kellett,— a szóban'forgó ingatlanra a végrehajtást roszhiszemüen vezette. A nagyszentmiklosi kir. járásbíróság (1904. évi szept. 24-én 9,051 sz. a.) Schreyer Viktor ügyvéd által képviselt K Xikola felperesnek, Opreán Nesztor dr., ügyvéd által képviselt T. Györ^v