A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 24. szám - Fiat lux. Fénykévék polg. törvénykezésünknek sz. fővárosunkban tapasztalt állapotaira. Írta Toldy Géza dr. budapesti ügyvéd. Budapest, 1905. Patria irod. vállalat. 216 l. [Könyvismertetés][1. r.]

190 A JOG I—III. IV. V. VI. VII. VII1-X. ossz. Egyezségi 3 10 4 124 27 25 193 Fiz. meghagyás 502 1,027 2,747 2,238 2,523 2,228 11,265 Elrendelt végrh 68 102 241 501 290 2*1 1,443 Megkeresés 27 47 317 164 162 189 936 Oröks. ügy 410 119 136 239 284 509 1,697 Öröks. bizony. 42 12 11 12 9 20 106 Anyakvi ügy 57 — — 107 47 2i0 451 Végrehajtás 4,138 986 40,050 189 30 303 15.694 Polg. megkér. 414 398 994 1,271 1,160 1,138 5,375 Polg. vegyes 97(1 1,373 2,761 2,287 770 3,240 11,401 Elnöki 254 106 413 b6 36 30 875 Telekkönyvi 6,420 — — — — — — Összesen 13,303' 4X80 477704" 7,168 5,868 8,06 i 79,136 Esik egy biróra 2,217 522 2,510 651 586 1,007 Hozzáadva a mái t 144 158 225 258 240 357 kimutatott S 514 1,200 936 1,535 1,390 1,390 Esik egy biróra átl.2,875 1,880 3,671 2,44 i 2,21(1 2,754 Tessék már most ezt a munkát a törvényszékek által végzett munkával összehasonlítani, és nyomban ki fog tűnni, hogy mennyivel több és — az egyesbirói intézményből folyóan — felelősségteljesebb munka nehezedik a fővárosi járásbíróságok bíráinak vállaira. Annál meglepőbb, hogy e felelősséget még fokozni iparkodnak. A sommás bíró nemcsak saját tényeiért, hanem a melléje beosztott, — a currentiát végző jegyző és kezelője minden ténykedéseért is felelős. így nemcsak a fogalmazók conceptusát, de még a felsőbírósághoz felterjesztett periratokat is meg kell alaposan vizsgálnia, hogy valahogy fegyelmi eljárás alá ne kerüljön. Ez korántsem tréfa! A tábla elnökségétől egy szigorú rendelet érkezett az alantas bíróságokhoz, melyben mindazon esetekben, amelyekben valamely ügynek elintézése «rendelvény» folytán a táblánál lehetetlenné vált, utasítva lettek, hogy a legnagyobb szigorral járjanak el és az illető mulasztással terhelt biró ellen a «megtorló eljárást* megindítsák. Kétséget nem szenved, hogy e rendeletet is csak a minisztérium bölcsei kisüthették! A túlságos módon igénybe vett bíráktól az ily — apró részletekre terjedő ellenőrzést megkívánni nem lehet, — hacsak őket tulajdonképpeni feladatuktól elvonni nem akarják. De miért ne lehessen ezen tisztán technikai és administrativ intézkedésekért a jegyzői és joggyakornoki kart felelőssé tenni és őket ezen ügyek ellátására, — saját signaturájuk mellett — feljogosítani ? Amint a törvényszéknél, ugy itt is a kevésbbé fontos, bírói el intézést nem igénylő ügyeket, a jegyzők kiadmányozhatnák az igazságszolgáltatás legkisebb sérelme nélkül. És ezek, felelősségük tudatában, bizonyára sokkal szabatosabban és nagyobb gonddal is dolgoznának. * * * Ezen utolsó összeállításunk szerint első sorban áll az V. ker. jbság 3,671 ügygyei, — végrehajtási beadványai folytán, melyek teendői javarészét képezik; második helyen áll az I—III. jbság 2,87ö üggyel, — nagyszámú telekkönyvi elintézései folytán. Következik a VIII—X: 2,754, a VI: 2,444, a VII: 2,216 és a IV: 1,888 ügygyei. Az érdemleges munka recordját fentebb kitüntettük. A budapesti büntető járásbíróság létszáma: 8 (5) járásbiró ; 7 (10) albiró; 1 (1) jegyző; 1 (1) aljegyző és 13 (13) joggyakornok; 21 (21) irodai alkalmazott és 8 (8) szolga = 59 (59). Ügyészségi megbizott 23 (23). Érkezett 25,491 ügy, az év végén folyamatban maradt 1,635. Ebből esik az érkezett vétség és kihágási ügyekre 23,516(22,210) és hozzáadva az előző évi 2,229 hátralékot, = 25,745. Elintéztetett pedig 24,145 (21,846). Tárgyalás megtartatott 22,691 (19,815). ítélet hozatott 5,389 (4,594). Folyamatban maradt 1,600 (2,229). Büntetőügyi megkeresés volt a m. é. 55 (120) db. hátralékkal együtt 865 (934), ebből elintéztetett 830 (999), maradt folyamatban 35 (35). Vegyes ügy érkezett és befejeztetett 1,171, (1,076). Elnöki 251. A befejezett ügyek száma összesen 26,397. Esik tehát egy biróra átlag 1,759 ügy, melynek nagy része természetesen a jegyzők és joggyakornokok elintézési körébe esik. Tárgyalási átlag: 1,512 és ítéleti átlag 359. Kiemelendőnek tartjuk, hogy a büntető biró sokkal több nyugalommal és kényelemmel tárgyalhat, mint polgári kartársa. A felek csak felhívásra jelenhetnek meg előtte ; a tárgyalás közben ildomosán tartoznak viselkedni; szobája rendesebb és jobban kifejezésre juttatja a Justitia méltóságát. Van a várakozó felek részére egy előszoba és egy szolga, aki a szükséges felvilágosításokat megadja és a rendre ügyel. Nem volna-e ajánlatos — ugyanezt a rendet, honoris causa, — polgári bíróságainknál is meghonosítani? A meritorialis ítélkezés az utóbbi időben itt erősen javult — mind gyérebbek lesznek azon birák, akik bölcsességüket a tollvivő jegyzőtől kölcsönkérik. Az uj elemek kivétel nélkül beváltak — ugy szorgalom, mint képzettség tekintetében. (Folytatása következik.) Révai Lajos dr. Irodalom. Fiat lux. Fénykévék polg. törvénykezésünknek sz. fővárosunkban tapasztalt állapotaira, irta Toldy Géza dr. bpesti ügyvéd. Budapest, 1905. Patria irod. vállalat. Nagy 8° 216 1. Ára 6 korona. Némi kíváncsisággal vettük kezünkbe ezen, sokat igérö címmel ékeskedő dolgozatot. Nagy leleplezéseket vártunk, óriási panamára készülődtünk, — és ugy jártunk vele, mint az a vidéki atyafi, aki a vásáros bódék kikiáltóinak és nagy reklamképeinek felülve, kíváncsiságból átlépi a küszöböt, hogy azonnal csalódottan Amiket szerző könyvében felfedez, azok mind már régóta tudva lévő, a szaklapok által — és nem utolsó helyen általunk per longum et latum tárgyalt dolgok. Most is folyik lapunkban egy nagyszabású értekezés dr. Admeto ügyvéd tollából, mely nagyjában a Toldy által pertraktált kérdésekkel is foglalkozik. De milyen különbség hang és felfogás dolgában! Mig Admeto nagy látkörrel, klassikus objektivitással, nyugalommal és előkelőséggel tárja élénkbe tanulságos fejtegetéseit — addig Toldy csak subjective tud gondolkozni, a sok fától nem látja az erdőt" és apró mozaikokban torzképeket állit élénkbe. Hiszen mindaz, amit mond, sok igazságot rejt magában, és az összbenyomás mégis az, hogy szerzőnek nincs igaza. Soh' sem éreztük annyira a példabeszéd igazságát: — si duo faciunt idem, non est idem ! A Rembrandt modorú kép megköveteli a sötét hátteret, — de muszáj-e éppen Rembrandt-íéiét festeni ? Már a jóból is a tulsok megárt, hát még az epéből! Az ilyen dolgok egyenkint, — egy cikk keretében — egészen helyén valók. Még akkor is megbocsáthatók, ha írójuk pamphletet akar irni — de már komoly munkába egybegyűjtve, sehogysem helyénvalók. Hiába szabadkozik szerző, hogy műve nem tudományos munka, hogy ő sem köz-, sem magántudós, csak ^közönséges épeszű jogászember*. Aki munkájának annyi ezer tiszteletpéldányával keresi fel a magyar jogászvilágot, «ahány szükséges ahhoz, hogy célját elérje,» — annak kritikát is kell eltűrnie és a nagyközönség előtt full dress-ben megjelennie. Ettől pedig szerző nagyon távol áll; és bár «örömmel hajol meg bárki előtt, aki meggyőzi, hogy rosszul látott,>• — mégsem fogja elismerni akarni, hogy hibája egyedül abban rejlik, hogy vizsgálódásaira tulsötét szemüveget használt. Sokat abból, amit szerző mond, mi is aláirunk, — de mindig csak a speciális esetre alkalmazva és nem generálisáivá. Oly magaslatról, mint Admeto nézi a dolgokat, az egyes sérelmek összetörpülnek, — mert nem az intézményekben, hanem az egyes emberekben rejlik a hiba. Ezen pedig egy bölcs, nagyszabású igazságügyi politika tud segíteni, — persze Szilágyiakat és nem holmi pygmaeákat feltételezve a ministeri székben . . . A munka egy általános és egy különös részből áll, — ez utóbbi a szerző ügyvédi gyakorlatának és keserves tapasztalatainak hamvvedreit őrzi. Ezen tisztán subjectiv részszel nem foglalkozunk ezúttal, — ami nem zárja ki, hogy arra alkalomadtán külön vissza ne térjünk. A kévemutató szerint a munka egy : lidércnyomásból (látomás) ; egy könyv történetéből (tájékozható) és XXVIII kévéből, végül kibontakozásból (búcsúztató) s egy «post nubila Phoebus* látomásból áll, — oly különcködés, melyet egy saját utján haladó lángésznek megbocsátunk, mely elnézésre azonban szerző pusztán e munka megjelenése alkalmából még nem tarthat igényt. Az első kéve «fiat statistica pereat mundus» cimet viseli és nem váltja be, amit igér, mert statistikával, vagy ennek kinövéseivel vajmi keveset foglalkozik. < Az igazságszolgáltatást — úgymond— az állam jól jövede lmező gyári vállalatként kezeli; főcél: minél kevesebb és olcsóbb munkaerővel annak minél behatóbb kiaknázása.* Eddig még követhetjük a szerzőt, de korántsem akkor, mikor ezen eszmemenet betetőzéséül azt állítja, hogy «a vállalat gyáriasságát fájdalom visszatükrözik annak termékei is*. Ez azért nem áll, mert a biró egyénisége teljesen független az állami harpagonságtól. Biráink legnagyobb része ideális gondolkozású; ezt már akkor tanúsította, mikor e sanyarú pályára lépett, — semmiképpen sem vállal tehát solidaritást az állam kufárkodásával és ennek dacára is képzettségének legjavát nyújtja. Ily hamis paradoxonoktól hemzseg a munka, — és ez természetes is, mikor szerző valamely célzat szolgálatába szegődött. «Az állam nemcsak kellő számú birót nem alkalmaz, hanem túlzott takarékosságból birói teendőket csekélyebb állású s fizetésű bírákkal, sőt jegyzőkkel is végeztet; e mellett silányul is fizeti biráit. . . Mai biráink felemelt fizetéseikért sem dolgozhatnának többet, mint a mennyire képesek. Ahhoz, hogy főv. biráink ügyeiket tisztességesen elvégezhessék, — a mostani létszámot legalább felére; hogy jól: kétszeresére kellene kiegészíteni.* ^Igazságügyi kormányunk administrativ köntösbe bujtatott rendeletekkel — nem egyszer biráink függetlenségét is megtámadva — mind mélyebben nyul bele bíróságaink qualitativ működésébe. A statisztika számai mögött kiszámítja, hogy a külföldi nagy városoknak sincs lakosságuk számához képest több birája, mint Bpestnek. A statistika jó segédeszköz, de rosz kiinduló pont. Vizsgáljuk azt, hogy hány ügydarabot kell a bíróságoknak feldolgozni nálunk és másutt. Es hány munkatulfeszitésből eredő neurastheniáról szóló orvosi bizonyítványt csatolnak be a birói kar tagjai nálunk és másutt ? Ezekben a statistikákban fővárosunk bíróságait egész Európában semmiféle más bíróság mee sem közelítheti.* & 6 Arany igazság, amit szerző itt mond és azt annál is inkább helyeselhetjük, mert «a budapesti kir. Ítélőtábla működése* című cikksorozatunkban ugyanerre, mint sürgősen orvosolandó bajra, reámutattunk. «Ha bíróságainknak az utolsó évekről szóló tevékenységi