A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 24. szám - A többszörös eladás kérdéséhez. [1. r.]

186 A JÖÓ Az ilyen bűncselekmények közt első helyen áll a sikkasztás. Jellemzi a régi magyar büntetőjognak helyes érzékét, hogy akkor, amidőn a sikkasztás fogalma majdnem ismeretlen volt a magyar büntetőjogban, tulajdonképpen csak a letét elsikkasztását ismerte a magyar régi törvényhozás, — az infámián kivül csak magánjogi büntetést szabott ezen sikkasztásra, t. i. az érték kétszeresének megtérítését. Sőt, mint a btkv. indokolásában fel van említve, még az iránt is kétely forgott fenn, hogy vájjon büntetendő cselekménynek tekinthető-e egyáltalában a letét elsikkasztása, vagy nem-e csak egyszerű kártérítést maga után vonó tény az ? Egyébként annak a kérdésnek elbírálásánál, hogy a btkv. 359. §-ba ütköző sikkasztás elkövethető-e annélkül, hogy kára legyen sértettnek, miután az elidegenítetteken kivül van annyi ingósága a vádlottnak, amely fedezi a végrehajtató követelését, nemcsak a btkvet, hanem a végrehajtási törvényt is figyelemmel keli kisérni. S ha a kettőt egybevetve vizsgáljuk, éppen ellenkező conclusióra kell jutnunk, hogy t. i. a sikkasztás nem követtetik el akkor, hogyha végrehajtató kövételését fedezik a fenmaradt lefoglalt tárgyak, — ugy értvén ezen fedezést, hogy a fenmaradó ingók elárvereztetése után a végrehajtató követelése befolyik s így kifizettetik, vagy ami azzal egyenlő, az érvényesített követelést kiegyenlítették, mielőtt az árverésnél konstatálva lesz, hogy a tárgyak vagy azok egy része hiányzik. Ugyanis a végrehajtási törvény 106. §-a értelmében: «A végrehajtást szenvedőnek jogában áll kijelölni azon sorrendet, melyben az árverés történjék, sőt az összeirt ingóságok helyett más ingóságokat is bocsáthat árverés alá, de ha ezekből a követelés és járulékai ki nem kerülnének, az árverés az összeirt tárgyakra folytattatik. Ha a marasztalt ezen jogával élni nem akar, az árverés az összeirási sorrend szerint tételenkint történik. A végrehajtás foganatosítására illetékes bíróság az érdekeltek valamelyikének kérelme folytán, és szükség esetén a többi érdekeltek meghallgatásával, gyűjteményeknek, s a körülmények figyelembe vételével, ugyanazon fajú vagy nemű tárgyaknak együttes elárverezését rendelheti meg, habár azok több külön tétel alatt foglaltattak is le. Az e tárgyban hozott végzés ellen felfolyamodásnak helye nincs.» Ennélfogva, ha a végrehajtás alkalmával lefoglalt tárgyak egyáltalában nincsenek meg, sőt végrehajtást szenvedettnek pénze sincs annyi, hogy a végrehajtató követelését s járulékait kiegyenlítse, de vannak oly értéktárgyai, vagy más ingóságai, amelyeknek árverés alá bocsátásával fedezni s igy kifizettetni tudja a végrehajtató követelését árverés utján, — a bűncselekmény szintén nincs elkövetve. S itt vissza kell térnünk a magánjogban és büntetőjogban egyáltalán ismert helyettésithetö és nem helyettesitlietö dolgok fogalmára. Nem helyettesíthető dolognál a sikkasztás el van követve az által, hogy a btkv. 355. §-ában jelölt cselekmények valamelyike elkövettetik ; elidegeníti, elzálogosítja a tárgyat, vagy azzal bármely módon mint sajátjával rendelkezik. így a német judikaturában, — gyakorlatunkban még nem fordult elő hasonló eset, — marasztaló Ítélet hozatott egybehangzóan a bíróságok által azon nővel szemben, aki egy zárt borítékban más részére leendő kézbesítés végett átadott 20 márkát a boríték felbontásával felhasznált, dacára annak, hogy amidőn az illető, kié volt, a 20 márkát kérte, azt neki nyomban átadta, és igazolni volt képes, hogy 20 márkája neki mindenkor volt birtokában. A bíróságok Ítéletüket igy indokolták, hogy a borítékba zárás által ezen 20 márka elvesztette fungibilis jellegét, tehát vádlott nőnek ugyanazt a 20 márkát kellett rendeltetési helyére juttatni, s amidőn azzal, mint sajátjával rendelkezett, sikkasztást követett el. Minden más esetben azonban helyettesíthető dolognak elidegenítése nem képez sikkasztást, ha az illető kimirtatja, hogy a megfelelő mennyis égit és minőségű dologgal mindenkor rendelkezett. Ugyanezen állásponton van a btkvünk indokolása is, amidőn azt mondja: «Akire bizonyos pénzösszeg bizatik, a végett, hogy azt megőrizze; ha ez azon pénzdarabokat elsajátítja, illetőleg saját céljaira felhasználja, de a tulajdonos által a visszaadásra felszólittatván, a felhasznált pénzdarabok helyett ugyanannyi értékű pénzt, más darabokban ad vissza: nem követett el sikkasztást, sőt egyáltalán nem követett el büntetendő cselekményt. De nem igy áll a dolog, ha a tulajdonos bizonyos meghatározott pénzdarabokat — például egy csomagba bepecsételten, vagy e nélkül is — adott át őrizet végett, azon kikötéssel, hogy az őrző, ugyanazon individuális pénzdarabokat adja vissza. A példa a fungibilis dolgokra egyáltalán kiterjeszthető : mert minden fungibilis dolog in abstracto — egyszersmind helyettesíthető is; ami azonban viszont nem áll: mert minden fungibilis dolog helyettesíthető is egyszersmind. Nem fogja egyébiránt tőlünk kívánni senki — hogy arra is kiterjeszkedjünk: vájjon a pénz természeténél fogva fungibilis dolog-e ? Mindenki meg fogja engedni, hogy kivétel nélkül, a fungibilis dolgok közé számíttatik.)) Nem akarjuk e helyütt a külföldi törvényhozások hasonló intézkedéseinek egész sorozatát idézni, mert a btkv. indokolása úgyis felsorolja, és az érdeklődők ott megtekinthetik. Tény azonban az, s a fentiekkel igazoltuk, hogy a büntetőjogban elfogadott szabály az, hogy a készpénz helyettesíthető dolog, s igy sikkasztást nem követ el az, aki azzal a pénzösszeggel, mely reá bízatott, mint sajátjával rendelkezik, ha ő, bár más pénznemben, mindenkor és mindig rendelkezik, ugyanolyan összeggel és a rábizónak abban a percben, amikor kéri, a megfelelő összeget rendelkezésre bocsátja. A büntető jognak ezen tételét a végrehajtási törvény 106. §-ával egybe vetve, kétségtelen tehát, hogy a btk. 359. %-aba ütköző sikkasztás csak akkor van elkövetve, ha a végrehajtó követelése kielégítést nem nyert és nem nyert azért, mert a végrehajtást szenvedett az örizetére bizott lefoglalt ingókat eltidajdonitotta*) Igaz, hogy a büntető sankciónak mindig az a célja is megvan, hogy quasi a köznek védelmére is szolgáljon, de itt is áll az: hogy a pápánál pápábbnak az államhatalomnak sem kell lenni. Egészen más védelemre szorul a köz a tolvajjal, a gyujtogatóval, a rablóval szemben, akivel a sértett semmi néven nevezendő összeköttetésben legtöbbször nincs és egész más védelmet kiván e köztől a sértett, aki előbb magánjogi összeköttetésben van a bűncselekmény elkövetőjével, — különösen a sikkasztásnál, ahol nemcsak ügyletet köt vele, hanem rá is bizza saját tulajdonát, tehát módja van csak olyanra bízni, a kit ő arra alkalmasnak talál s akiben megbízik. De hogy a judicatura is az általam jelzett álláspontot fogadja el, legjobban igazolják azon ítéletek, amelyekben ismételten felmentett a bíróság vádlottat, amidőn a lefoglalt tárgy elidegenítése előtt kifizette tartozását. Sőt felmentő Ítéletet hozott a bíróság, midőn a lefoglalt tárgyak eladási árát az adós a tartozás törlesztérére fordította.**) Ugyanezt igazolja azon körülmény is, hogy a szabályszerű végrehajtást kívánja meg a joggyakorlat,***) hogy a sikkasztás fenn forogjon, továbbá hogy az ingóságok meg nem létének árverési jegyzőkönyvvel való igazolása elengedhetlen feltétele a bűnösség kimondásának, mert addig még mindig kétes, hogy nem nyerhet-e az eltulajdonított tárgyakon kivül is kielégítést a végrehajtató. Végül ezt igazolja azon körülmény, hogy ugyancsak felmentő ítéletet hozott a Kúria, midőn vádlott az ingót a hitelező beleegyezésével adta el, vagy a becsértéket lefizette a végrehaj tatónál.**'"*) \ A többszörös eladás kérdéséhez. Irta BALOG ELEMÉR dr. A többszörös eladásnál hazai jogunkban különösen annak büntetőjogi minősítése igényel bővebb fejtegetést. A tulajdon kérdése és a veszélyviselés kérdése vitán kivül áll nézetem szerint. Ezért főként az előbbi kérdést fogom vizsgálni de lege lata és de lege ferenda; utóbbi kérdéseket csak röviden említem meg. Tekintettel arra a körülményre, hogy ingó dolgok vétele különös jelentőséggel bír kereskedelmi jogunkban, a kereskedelmi törvényünk kapcsolatos intézkedéseit is röviden figyelembe fogom venni. Ami a tulajdon kérdését illeti, azt a büntetőjogi fejtegetések során fogom tisztázni, — ezért elsősorban s. veszélyviselés kérdését bocsátom előre. Ami az ingó dolgokat illeti, magánjogunkban szabály, hogy az átadásig minden haszon és kár az eladót éri, ő viseli következetesen a véletlen kár veszélyét is,1) vagyis ha a dolog az átadás előtt megsemmisül, akkor vételárat nem követelhet, hasonlókép ő viseli az értékcsökkenés veszélyét is2). A veszélyviselés szabályai alkalmazásának alapfeltétele, hogy a meg*) Marosvásárhelyi kir.tszék vádtanácsa. 1904. febr. 25-én 1 499/904 sz. a. A marosvásárhelyi kir. Tábla 1904. márc. 22-én 510/1904 sz a helybenhagyta a beszüntetést. **) Lásd Németh: Büntetőjog 300—301. oldal Büntetőjog tára XII. kötet és 319. oldal. m. kir. Kúria « XVI. « « 373 « « « XVIII... « 334 « « « XX. « « 182 « « « XXV. « 121. és 122. « « XVIIi:2tefl4e2Öo^,tára VL kÖtCt ™ °lda1' XIV- kÖtet 158 ^ 97- * **T1 KÚ,T; BüntetöÍ°g tára : XVIII. kötet 333. oldal és III. kötet iti. és óca. oldal. ') Dt. u. f. XXXVII. k. 89. szám. 2) V. ö. Tervezetünk: 1,400., 1,405., 1,421., 1,173. §-ait továbbá a német polgan törvénykönyv 446., 451., 440. §. 1. bekezdés'323. §-ait.