A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 23. szám - A budapesti kir. itélőtábla működése 1904 ben. [4. r.]

90 kifizetni, hogy ebből I. J, aki K. L. adósa volt, felperes férje helyett ennek utasítására Sz. S. szül. 0. E. 900 K-t fizetett ki azért: mert felperes férje Sz. S.-nének azon a cimén adósa volt, hogy szülői örökrészét tőle megvásárolta; végül, hogy 0. L., aki felperes férjének a vadosfai 120. sz. tjkben foglalt ingatlanát eladta, az ingatlan vételárra K. L.-tól, az 1,200 K.-ból, felperes férjének utasítása folytán, 200 K-t kapott. Tekintve azt, hogy felperest hitbér az 1840 : XXII. t.-c. alapján fejlődött bírói gyakoriat értelmében megilleti s ennek összegét a birói gyakorlat 40 osztr. ért. frt.-ban állapította meg; tekintve azt, hogy a beszerzett hagyatéki iratok I. r. alperes kizárólagos örökösi minőségét és a hagyaték mivoltát igazolják, I. r. alperest felperesnek hilbér cimén támasztott követelése fejében 80 K. tőke, ennek a férj elhunyta napjától járó 5°/0 kamata megfizetésében el kellett marasztalni; ellenben a keresetnek hozomány cimén 1,200 K. tőke és kamata megfizetésére irányuló részét el kellett utasítani, mert felperes alperesek tagadásával szemben nem bizonyította be azt, hogy azt az 1,200 K, melyet a felhívott tanuk szerint felperes férje saját tartozásainak törlesztésére fordított, férjének hozomány cimén engedte volna át, sőt a vadosíai 12 >. sz. tkönyv azt igazolja, hogy az abban foglalt ingatlant felperes és az elhunyt férje közös tulajdonul szerezték meg s ekként felperes a férje rendelkezésére bocsátott készpénz ellenértéke gyanánt ingatlan vagyont szerzett. A győri kir. ítélőtábla (1904. február hó 4. 3,323. sz. a.) ítélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének, a hitbérkövetelésre vonatkozó nem neheztelt részét nem érinti ; az ítéletnek felperest 1,200 K hozomány követelésre nézve keresetével elutasító részét megváltoztatja akként: hogy feiperes követelését e cimen kiskorú O. A., mint néhai O. P. örökösével szemben 866 K.-ban megállapítja s felperest feljogosítja, hogy a jelen ítélet alapján annak jogerőre emelkedése után 826 K. hozomány-tőke erejéig a zálogjognak a beledi 358., 1,194., 1,212. és a vadosfai 120. sz. tkvckben kiskorú O. A. nevén felvett ingatlan járulékokra leendő bekebelezését a tkvi hatóságnál kérhesse. Indokok: A válaszirathoz H) a. eredetiben mellékelt egyezséglevél szerint, K. L. a felperesnek, ennek apai és anyai öröksége fejében 60O frttal tartozott. K. L, I. J. és özv. Sz. L.-né O. E. tanuk bizonyították, hogy K. L. adósságának kifizetése céljából egy drb. földet I. J. eladott és a vevő felperes hozzájárulásával az ő 600 frt.-os követelésének törlesztéséül a vételárból 450 frtot O. E. fizetett ennek azon követelésére, amelylyel neki felperes férje (). P. anyai örökségi osztályrésze átvételeért adósa volt. O. L. és K. L. tanuk vallomásával továbbá bizonyítva van, hogy O. P. testvérétől O. L.-tól egy hold földet vásárolt és a vételárból K. L. a felperes 600 frt követelésébe beszámítva 150 frt-ot fizetett, O. L. felperes ebből azonban 50 frtot visszavett. Ezek szerint felperes saját külön vagyonából 550 frt, vagyis 1,100 K.-t férje vagyonába fektetett be; a házasság fennállása alatt a nő részéről férjének átadott s annak vagyonába beruházott készpénz pedig hozománynak tekintendő, ha az átadáskor dyennek kifejezetten meg nem jelöltetett is. Felperes az O. L.-től vásárolt s a vadosfai 120. sz. tkkönyvben felvett ingatlan fele részét tulajdonul megkapta, mely fele résznek értéke a D. alatti hagyatéki leltár szerint 274 K. s igy a férje vagyonába beruházott 4,100 K-ból még825 K. nincs kielégítve. Ennek az összegnek kifizetését felperes, férjének 1902. évi február hó 14-én történt elhalálozásakor a hagyatékból követelni jogosult volt. Minthogy azonban felperes a hagyatéki tárgyalás alkalmával kijelentette, hogy hozomány követelését csak akkor érvényesiti végrehajtás utján, ha kiskorú O. A. elhal, vagy vele békés egyetértésben meglenni nem tudna; — s minthogy felperes keresetében is azt adta elő, hogy követelesét per utján azért érvényesiti, mert kiskorú gyermekének halála esetén követelését veszélyeztetve látja; s felperesnek ezen nyilatkozatából az tűnik ki, hogy ő a hozománykövetelését a gyámsága alatt álló kiskorú leányát illető hagyatéki vagyonra, amelyet özvegyi jogon haszonélvez, — biztosítani kívánja, ennélfogva a kir. ítélőtábla felperes fentebb megállapított hozománykövetelésének a kiskorú O. A.-ra atyjától örökségül hárult ingatlanokra zálogjogi bekebelezéssel leendő biztosítását ítélte meg. Tekintettel arra, hogy felperes részben pervesztes s az ismeretlen örökösöknek ügygondnok utján való perbe vonására szükség nem volt; mert a kereset indításakor a hagyatéki eljárás már befejeztetett és kiskorú O. A. kizárólagos örökösnek igazoltatott; ő pedig a perre okot nem adott: az elsőbiróság ítéletének a perköltséget a felek között kölcsönösen megszüntető része helyben volt hagyandó. A magyar kir. Kúria (1905. ápril 28-án, 3,180 sz. alatt), következő ítéletet hozott: A másodbiróság által 826 kor. megállapított hozományi követelésre nézve mindkét alsó bíróság ité'ete megvátoztatik akként, hogy alperes végrehajtás terhével köteleztetik ezt a 826 kor., a másodbiróság ítéletében megjelölt hagyatéki vagyon erejéig, kamat nélkül 15 na]) alatt megfizetni. A perköltségre nézve a másodbiróság ítélete helyenhagyatik. Indokok: A per során alperes nem védekezett azzal, hogy felperes hozományi követelésének a kiskorú alperes életében érvényesítéséről lemondott volna, ennélfogva, ugy tekintettel arra, hogy azzal szemben, hogy ez a hozományi követelés a felek között vitássá vált, a felperesnek a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozata joghatályosnak nem tekinthető, felperes részére a másodbiróság ítéletében' foglalt helyes álláspont értelmében, 1902. február 14-én követelhetővé vált hozományi követelése megítélendő s e részben mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatandó, volt. A kamatra nézve a másodbiróság Ítélete azért hagyatott helyben, mert a felperes követelését meghaladó értékkel bíró hagyatéki vagyont, melvből a felperes követelése kielégítendő lesz, a felperes haszonélvezi, ezzel tehát követelésének kamatjára nézve is kielégítettnek tekintendő. A perköltséget illetően a másodbiróság ítélete az ebben ide vonatkozóan felhozott indokoknál fogva hagyatott helyben. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A csendes társ a számadásra vonatkozó jogosultság tekintetében a betéti társaság kültagjával és a közkereseti társaság nem üzletvezető beltagjával egy szempont alá esik, tehát épp ugy mint ezek, a Ker. tv. 83. i;-aban felsorolt jogokon kivül külön számadást (1881 : LIX. t.-c. 81. §-a) nem követelhet; követelheti azonban, ha akadalyoztatik, birói uton is a könyvek és iratok rendelkezésre bocsátását. A marosvasárhelyi kir. törvényszék: (1903. dec. 17-én 9,349. sz. a.) Kötelezi alperest, hogy a . . . számadásokat ezen tszékhez 30 nap alatt terjessze be. . . . Indokok : Felperes keresetét arra alapítja, hogy alperessel . . . társas irodát nyitott, azon megállapodás mellett, hogy az ügynökségekből, mint a többi vállalatokból befolyó tiszta jövedelemnek 2/3-ad része alperest, Wad része pedig őt illesse. Ezen szerződést alperes . . 1902. augusztus 8-án egyoldalulag felbontotta . . . (Felperes) követelte alperestől, hogy neki az 1900. év második felétől 1902. évi augusztus hó 9-ik napjáig terjedő időre, illetve az ezen időt követő félévre is, a közös üzletre vonatkozó számadást adjon, ellenkező esetben fizesse meg neki a keresetben előadott számítás szerint őt illető 8,504 korona 1)3 fillért. . A bizonyítékokat a tszék az 1893. évi XVIII. t.-c. r>4. i;-a alapján mérlegelvén, dacára annak, hogy a kereskedelmi cégjegyzékben csupán alperes van a kérdéses üzlet birtokosának bevezetve, ami csak harmadik személyekkel szemben irányadó, bizonyítottnak találta, hogy peres felek között 1900. év július havától 1902. évi augusztus hó 8-áig a vitatott társasviszony csakugyan fennállott és miután nem vitás, hogy ezen társasviszonyt alperes egyoldalulag bontotta fel s azt továbbra fenntartani felperes nem kívánja, miután mindenki jogosítva van üzlettársától az összeköttetés fennállása idejére számadást követelni, azt pedig alperes adni vonakodik, a törvényszék alperest az ítélet rendelkező része értelmében az üzleti összeköttetés tartamára szóló számadások előterjesztésére kötelezendőnek találta . . A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla (1904. febr. 24-én, 276. sz. a.) Az elsőbiróság végzését megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes, mint a-szerinte alperessel együtt alkotott közkereseti társaság tagja lép fel, habár a társaság mint ilyen a cégjegyzékbe bevezetve nem is volt. Mint közkereseti társaság tagja azonban, az üzletvezetéssel és pénzkezeléssel állítólag megbízott alperestől a keresetben megjelölt számadást nem követelheti; mert az 1875. évi XXXVIII. t.-c. 83. §-a az üzletvezetésben részt nem vevő társasági tagnak is megengedi, hogy a társasági ügyek menetéről tudomást szerezzen ; e végből jogosítva van a társaság kereskedelmi könyveit és iratait megtekinteni s azok alapján a maga részére mérleget készíteni. A törvényben biztositott e jognál fogva miudenik társasági tag meggyőződést szerezhet a társasági üzlet menetéről, annak jövedelmeiről és kiadásairól, a számadást tehát, melynek alapjául a kereskedelmi könyvek és iratok szolgálnak, mindenik társasági tag maga elkészítheti. A társasági tagoknak ily joga mellett, egyik — az üzletkezeléssel megbízott — társasági tag, a szabályszerű könyvvezetésen felül még ezen külön számadás-tételre — a törvény kifejezett rendelkezésének hiányában — nem kötelezhető. A társasági tagnak tehát meg kell elégedni azzal, hogy a kereskedelmi könyvekből a maga jutalékát kiszámíthassa, és társától a rendes könyveken felül számadást nem kívánhat. Hogy a társaság rendes kereskedelmi könyveket nem vezetett, maga felperes sem állítja; s e szerint felperesnek nem számadás előterjesztését, hanem amennyiben ugy véli, hogy alperessel szemben követelése van, egyenesen ezt kell követelni. Felperes keresete tehát, melyben alperest, mint társasági tagot számadás előterjesztésére kéri, kötelezni alaptalan. A kir. Kúria (1905. márc. 15-én, 599 904. v. sz. a.) Mindkét alsóbiróság végzése megváltoztattatik akként, hogy alperes köteleztetik az I. L egyéni cégnek az 1900. év második felétől 1902. év augusztus hó 9. napjáig terjedő összes kereskedelmi könyveit és segédiratait 15 nap alatt az 1881. évi LX. t.-c. 222. §-ában meghatározott jogkövetkezmény terhe mellett a felhívó felperesnek rendelkezésére bocsátani. Indokok: Végzésének indokaiban helyesen állapította meg az elsőbiróság, hogy peres felek 1900. évi július havától 1902. évi augusztus hó 8-áig a felperes által vitatott társasviszonyj ban állottak. Tekintve azonban, nogy a kereskedelmi cégjegyzékbe