A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 23. szám - A budapesti kir. itélőtábla működése 1904 ben. [4. r.]

A JOG csupán alperes van az egyéni cég tulajdonosául bejegyezve: a Kúria megállapítja, hogy a felhívó felperes az alperasnek csendes társa volt, aki mint a számadásra vonatkozó jogosultság tekintetében a betéti társaság kültagjával és a közkereseti társaság beltagjával egy szempont alá esik, ezeknél azonban több joggal nem bir, őt tehát a másodbiróság végzésének e részben helyes indokai szerint az üzletvezetés ellenőrzése tekintetében a kereskedelmi törvény 83. §-ában felsorolt jogokon kivül az 1881: LIX. t.-c. 81. és következő szakaszaiban szabályozott számadás követelhetése iránti jog a cégjegyzékbe bejegyzett másik taggal, t. i. az alperessel szemben meg nem illeti. Minthogy azonban a kereskedelmi törvény idézett szakasza nem zárja ki az üzletvezetésben részt nem vevő csendes társnak azt a jogát, hogy amennyiben az ellenőrzésnek a gyakorolhatásában, illetve a könnyvek és iratok betekintésében a társaságnak üzletvezető tagja részéről akadályoztatnék, a könyveknek és iratoknak rendelkezésre bocsátását birói uton követelhese, mivel az üzletvezető tagnak számadási kötelezettsége éppen ezeknek az okiratoknak-rendelkezésrebocsátásában áll; továbbá, minthogy a peres felek közt nem vitás, miszerint a társaság üzletetét az alperes vezette, aki a társaság könyveinek és ezek segédiratainak a társaság fennállása alatt birtokában volt és most is birtokában van, az ezek felett nem rendelkező felperes tehát nem fosztható meg attól a jogától, hogy az üzleti könyvek és minden más vonatkozó adatok közvetlen megvizsgálása utján a bejegyzések helyességéről meggyőződést szerezhessen és magának a társaság fennállása alatt elért eredmény végösszegét feltüntető részletes kimutatást készíthessen s az ilyképp kimutatott eredmény és követelés megállapítását esetleg per utján szorgalmazhassa; végre, minthogy a felhívó felperesnek számadás előterjesztésére irányuló kereseti kérelmében benne foglaltnak veendő az a kérelem is, hogy a társaság fennállása alatt vezetett könyvek és segédiratok előterjesztessenek : ezek alapján stb. Az oly áru, mely természeténél fogva gyors romlásnak van kitéve, a megérkezés után azonnal lévén átveendő és megvizsgálandó ; azért a megérkezés után csak a 3-ik napon megvizsgált dinnye, vagy pedig fiatal kukorica árunak rendelkezésre bocsátása elkésett. (M. kir Kúria 1,' 0U/190Í. — l'JUó. március 16'.) A felek között egy hasznait cséplőgép iránt létrejött adásvételi szerződés hatálytalannak kimondatott, abból az okból, mert megállapítást nyert, hogy a gép tetemesen hosszabb időn át volt már használatban, mint a hogyan azt az eladó az eladáskor állította. A hatálytalanítás ellen az sem szolgált akadályul, hogy a nem teljesen szakértő vevő a vétel előtt alaposan megszemlélte és megvizsgálta a gépet. — Az olyan szerződés, amelynek létesítésénél az egyik szerződő fél a másik szerződő féllel szemben ennek nevezetes vagyoni hátrányára rosszhiszemüleg járt el, illetőleg a másik szerződő felet annak nevezetes vagyoni hátrányára a szerződés tárgya tekintetében tévedésbe ejtette, az utóbbi szerződő fél részéről ezen az alapon hatályára nézve me; támadható és e tekintetben mi jogi jelentőséggel sem bir az, hogy szerződésileg ki nem köttetett, hogy a szerződés tárgyául szolgált és az eladó által bizonyos korúnak 12 év) emiitett hasznait gép körülbelül ilyen (12 éves) koru. (M. kir. Kúria, mint felülvizsgálás bíróság. 1904. G. 4'JtK — 190A január 25.J Az alapszabályoknak abból a rendelkezéséből, hogy a közgyűlésre vonatkozó meghívás legalább 15 nappal annak megtartása előtt közzéteendő, nyilvánvaló, hogy a kérdéses 15 napi határidő kiszámításánál maga a közgyűlés napja figyelembe nem jöhet, hanem az előirt közzététel alapszabályszerünek csak akkor tekinthető, ha a közgyűlés napját legalább 15 nappal megelőzőleg tétetett közzé a meghívás. (Budapesti kir. ítélőtábla. 3,3d4/19ü4.—1905. március 7.J Valamely szövetkezetnek más szövetkezetbe történ beolvadása esetében a beolvadt szövetkezet azon tagja, aki az illető közgyűlési határozathoz hozzájárult, önálló belépési nyilatkozat nélkül is tagja lett a beolvasztó szövetkezetnek. iM. kir. Kúria 292 1904.-1905. március 8.) Amennyiben az aláirt részvénynek még be nem fizetett része iránti követelés a részvénytársaság ellen vezetett végrehajtás alkalmával lefoglaltatik, ezt a követelést a foglaltató az egyes részvényes ellen csak akkor érvényesítheti, ha a befizetést illetve a részvénytőke még be nem fizetett részének bekövetelését a társaság elhatározta. A társaságot ebbeli jogainak gyakorlásában csakis a csődtömeg képviselete helyettesitheti. (M. kir. Kúria l,ő76 1904.—1905. március 17.) A társasági alapszabályokban okvetlenül meg kell állapítani azt is, hogy a közgyűlés az év mely szakában hivandó össze. (Budapesti kir. Ítélőtábla. 650 1905. V. — 1905. március 22.) Nem alkalmas a tőzsdei választott biróság kikötésére az olyan űrlap mint okirat, melyre az ügyleti fél neve nem irva, hanem nyomtatva van. (Budapesti kir. ítélőtábla. 434 1905. v. — 1905. március 22.) A zálogjoggal biztosított követelésre teljesített fizetés a csődtörvény 27. §-a alapján sikeresen meg nem támadható abban az esetben, ha a hitelező külön kielégítési jogát megállapító ez a zálogjog meg nem tamadtatott. (M. kir. Kúria 927 1905. — 1905. március 1.) A felszámolási határnap megtartásával a hitelezők jogot nyernek a csődvagyont a tömeggondnok és csödválasztmány által önállóan kezelni és értékesíteni, ebből folyó körülmény az, hogy a hitelezőknek határozata csődvagyonnak miként leendő értékesítése kérdésében is irányadó és foganatosítandó, tehát a csődhltelezöknek az a határozata, mely szerint az értékesítés a megjelölt feltételek és módozatok mellett biró' árverés utján eszközlendő, a csődválasztmányt kötelezi. (Budapesti kir. ítélőtábla : 468 L9Q5. v. — 1905. február 22) A fizetési halasztásra alapított kifogás nem késett el a kifogásokra kitűzött tárgyalás kezdetén, ha az ados csak az eredeti váltó megtekintése után ismerhette fel a váltónak tőle való származását. (M. kir. Kúria 673 19J4. — 1905. március 1. Ha a váltón az intézvényezett neve felett két más aláírás van, mindakettö kibocsátónak vélelmezendő s ezért ha a váltó saját rendeletre szól, a két kibocsátó rendelvényesnek is lévén tekintendő, az egyiknek forgatmánya által a forgatmányos nincsen legitimálva. (M. kir. Kúria 1,089/1904. v. — 1905. február 3.) Az, aki a váltón látható névaláírása valódiságára nézve kinált esküre a perben oly nyilatkozatot tesz, hogy ó i ezt az esküt a névaláírásnak a váltón levő aláírással való feltűnő hasonlatossága miatt letenni nem meri >, az aláírását megtagadottnak nem tekinthető. (M. kir. Kúria 345 1904. — 1905- január 17.) Bűnügyekben. Védő nem jelölte ugyan meg, hogy a kir. ítélőtábla ítéletének mely intézkedése ellen élt a B. P. 384. !<-ának 9-ik pontja alapján semmisségi panaszszal, de a bűnügy adataiból megállapít ható, hogy azért, mivel a bizonyító eljárás kiegészítése végett felhívott tanuk ki nem hallgattattak. Minthogy azonban ez már az elsőfokú biróság által megtartott főtárgyaláson kérelmeztetett és annak megtagadása miatt használt perorvoslat figyelembevételét a kir. ítélőtábla mellőzte, ez az alaki semmisségi ok tehát a B. P. 428 §-a szerint semmisségi panaszszal már nem érvényesíthető. Vádlott kutyája sértett megsérelmeztetése napján megköttetett-ugyan, de miután vádlott juhászkutyáját csak ideig • lenesen hozta be a községbe kiherélés végett és annak megkötését maga is szükségesnek látta s igy veszélyességét az is fokozta, hogy a kutya abban az időben heréitetett ki ily körülmények között tehát vádlottnak kötelessége lett volna a kutya megköttetését akként és oly módon hajtani végre, hogy az el ne szabadulha son és a kutya veszélyességére való tekintettel tartozott volna vádlott ezen felül a kutya megkötéséről meggyőződést szerezni, valamint azt is ellenőrizni, hogy az elszabadítható, vagy más által esetleg elbocsátott kutya a zárt udvarból ki ne mehessen. Vádlott azonban ezeket az elövigyázati rendszabályokat nem foganatositván, öt a köteles gondosság elmulasztása terheli. A m. kir. Kúria (1905 év ápril. 9-én 3,766. sz. alatt) gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétsége miatt V. M. ügyében következő végzést hozott: Védő által a B. P. 384. §. 9. pontja alapján bejelentett semmisségi panasz a B. P. 434. §-ának harmadik bekezdése értelmében visszautasittatik. Ugyancsak védő által a B. P. 385. igának 1. a.) pontjára alapított semmisségi panasz pedig a B. P. 437. t;-ának negyedik bekezdése értelmében elutasittatik. Indokok: Védő nem jelölte ugyan meg, hogy a kir. ítélőtábla ítéletének, mely intézkedése ellen élt a B. P. 384. §-ának 9. pontja alapján semmisségi panaszszal, de a bűnügy adataiból megállapítható, hogy azért mivel a bizonyító eljárás kiegészítése végett felhívott tanuk ki nem hallgattattak. Minthogy azonban ez már az elsőfokú biróság által megtartott főtárgyaláson kérelmeztetett és annak megtagadása miatt használt perorvoslat figyelembe vételét a m. kir. ítélőtábla mellőzte, ez az alaki semmisségi ok tehát a B. P. 428. §-a szerint semmisségi panaszszal már nem érvényesíthető : annál fogva e részben a semmisségi panaszt vissza kellett utasítani. Védő által a B. P. 385. ij-ának 1. a.) pontjára alapított semmisségi panaszát pedig el kellett utasítani mert a kir. Ítélőtábla ítéletében foglalt ténybeli és helyes jogi megállapítások szerint: vádlott kutyája sértett megsérelmeztetése napján megköttetett ugyan, de miután vádlott juhászkutyáját csak ideiglenesen hozta be a községbe kiherélés végett és annak megkötését maga is szükségesnek látta s igy veszélyességét az is fokozta, hogy a kutya abban az időben heréitetett ki, ily körülmények között tehát vádlottnak kötelessége lett volna a kutya megköttetését akként és oly módon hajtani végre, hogy az el ne szabadulhasson és a kutya veszélyességére való tekintettel tartozott volna vádlott ezenfelül a kutva megkötéséről meggyőződést szerezni, valamint azt is ellenőrizni, hogy az elszabadítható, vagy más által esetleg elbocsátott kutva a zárt udvarból ki ne mehessen. Vádlott azonban ezeket az elövigyázati rendszabályokat nem foganatositván, őt a köteles gondosság elmulasztása terheli s ebből folyóan a vád alapjául szolgáló tett büntetendő cselekmény tényálladékát állapítja meg. Vádlott az elsöbiróság ítéletét csupán büntetés enyhítése végett felebbezte, a bűnösség kérdésében hozott rendelkezése tehát a nevezett bíróságnak, a Bp. 387. íj nak rendelkezése szerint jogerőssé vált; jogerős birói határozatok ellen pedig, az utóbb idézett törvényszakasz a semmisségi panaszt kizaria. A m. kir. Kúria (1905. április 13-án 2.9»>7 1905. B. sz. a.) súlyos testi sértés büntette miatt vádolt A. Imre s társa elleni, ügyben következő végzést hozott: