A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)
1905 / 22. szám - A budapesti kir. itélőtábla működése 1904-ben. [3. r.]
A J OG neki visszautasította. Ezzel az eljárással lényegében beleegyezettnek tekintendő abba, hogy a váltón lévő aláírások valódiságát felperes esküjével bizonyítsa. A tszék ítéletének ama rendelkezését, hogy felperes részére a prts. 17:2. §. e) pontja szerinti eskü lett ítélve, felebbezésében nem is panaszolja. Ezek szerint az aláírások öszszehasonlitására nem volt szükség. Az időelőttiségi kifogás sem alapos, mert az a körülmény, hogy a vonatkozó hagyatéki iratok szerint Sátoralja-Ujhelyen 1903. márc. 8-án elhalt K. Ernő hagyatéka még átadva nem lett, gátló akadályul nem szolgált arra, hogy felperes a nevezett váltókötelezett örököseit és a netáni ismeretlen örököseit ügygondnok képviseletében perbe vonja. Minthogy pedig az örökösök a hagyaték erejéig felelősök az örökhagyó tartozásaiért és az a körülmény, hogy a 19,233 K 89 fill. követeléssel szemben a szenvedő állapot 20,565 K 27 fill.—t tüntet fel, közömbös, mert az örökösöknek nem áll jogukban a hitelezők közül némelyeknek a többi rovására előnyt nyújtani, s ha az örökösök a hagyatéki vagyont megtartani akárják, vagy az összes hagyatéki tartozásokat kielégíteni, vagy pedig a hagyatéki egész vagyont a hitelezők kielégítésére hagyni kötelesek : az alpereseknek az ítélet rendelkező része szerinti értelemben való felelősségük kétségtelen. A m. kir. Kúria (1905. évi március 1-én 714 1904. v. sz. a.) következően itélt: A másodbiróság ítélete a benne felhozott és az elsőbiróság ítéletéből átvett indokoknál fogva helybenhagyatik. A közeli rokonoknál végzett olyan teendők, aminőket felperes az örökhagyók házánáJ teljesitett, dijazás kinemkötése esetében, ellenszolgáltatás nélkül teljesítettnek vélelmeztetnek, és azokért utólagos dijazás nem igényelhető. A szolnoki kir. törvényszék (1903. április 27-én 6,945 sz. alatt) Sz. P. ügyvéd által képviselt S. M.-né sz. B. Zs. felperesnek, Ny. K. dr. ügyvéd által képviselt B. j.-né sz. Cs. N. L. és érdektársai alperesek, mint néhai K. M. G. és neje sz. Cs. N. Zs. örökösei ellen 4,42<i K. s jár. iránti ügyében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik és köteles 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett, 90 K. perköltséget alperesek részére megíizetni. Indokok: Felperes azon a jogalapon, hogy őt K. M. G. és neje Cs. N. Zs. tényleg, de a törvényes formák mellett nem, — örökbe fogadtak, még az 1876. évben 5 éves korában és ettől az időtől kezdve férjhez meneteléig részint a háztartás körül, részint a sütő mesterségben dolgozott örökbe fogadó szülői mellett és részökre, azután pedig az 1900. év március hó 31-ig állandóan segédkezett a varrni valókban, — kérte az alpereseket, mint K. M. G. és neje Cs. N. Zs. örököseit, örökségük erejéig 4,420 K. tőkében, ennek járulékaiban és a perköltségekben marasztalni. A kir. tszék a bizonyítási eljárás mellőzésével, elutasította felperest keresetével, mert annál a visszonynál fogva, amelyben felperes volt alpereseknek jogelődeivel, felperes a maga részére semmiféle jogokat nem származtathat. K. M. G. és neje felperest nevelésre és tartásra fogadták fel, ennek a kötelezettségüknek eleget is tettek, miként azt felperes is beismeri, sőt még ki is házasították. Valamint a gyermek a szülői házánál, ezeknek tartásában és nevelésében töltött idő alatt, díjazást esetleges munkálkodásáért nem követelhet, - éppen ugy nem követelhet felperes sem, ki saját előadása szerint ugy tekintette magát, mint alperesek jogelődeinek gyermeke, — megkapva az egyenértéket a reáforditott gondozásban. A tekintetben, hogy féijhez menetele után, miféle munkálatokat teljesitett felperes alperesek jogelődei részére, a bizonyítás felperes részéről meg sem kiséreltetett, - - nem állapítható tehát meg, hogy ezekért mennyi dijazás illethetné meg felperest; egyébként erre vonatkozólag sem állott felperes alperesek jogelődeivel szerződéses visszonyban ; amit tett, tette részint hálából nevelőszülői iránt, részint abban a reményben, hogy örökösödni fog utánnuk. Nincsen tehát a keresetnek semmi törvényes alapja. A perköltségekben felperes az 1868: I.IV. t.-c. 251. Ji-a alapján marasztaltatott; az ügyvédi dijak és készkiadások az 1868: L1V. t.-c. 252. §-a szerint állapíttattak meg. A budapesti kir. ítélőtábla (1904. február 20-án 2,587. sz. alatt) következőleg itélt; A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja s ielperesi ügyvéd felebbezési diját saját fele ellenében 30 koronában megállapítja. Indokok: Felperes nemis állította, hogy a K. M. G. és neje részére teljesitett szolgáltatások fejében, részére a nevezettektől dijazás igértetett. Vitatta ugyan, hogy a nevezettek őt örökbe fogadni s vagyonukat reá ruházni ígérték, azonban annak bizonyítását, hogy az örökbefogadás és a vagyonátruházás feltételét képezte volna az általa ott teljesitett munkálatoknak, — meg sem kísérletté. Minthogy pedig a közeli rokonoknál végzett olyan teendők, aminőket felperes K. M. G. és neje házánál teljesített, amint azt az elsőbiróság is helyesen kifejtette, dijazás ki nem kötése esetében, ellenszolgáltatás nélkül teljesítettnek vélelmeztetnek, és azokért utólagos dijazás nem igényelhető, a felperest keresetével elutasító első bírósági ítéletet ezen, a perköltségben marasztaló részét pedig saját indokainál fogva helybenhagyni kellett. A m. kir. Kúria következőleg itélt: A másodbiróság Ítélete, a benne felhozott és az elsőbiróság ítéletéből átvett indokoknál fogva helybenhagyatik. A haszonbérleti szerződés joghatálylyal létesül, ha a felek a létesített jogvisszony lényeges feltételeire nézve határozott megállapodásra jutottak, ez pedig megtörtént az által, hogy a haszonbérlemény tárgyára, a haszonbérlet tartamara és a haszonbéri összeg mennyiségére nézve a kölcsönös megegyezés létesült. Ha a felek abban egyeztek is meg, hogy a szóbeli uton keletkezett megállapodásról utóbb írásbeli szerződést állítanak ki, az előzetes megállapodás hatályára, illetve a szerződés érvényere nézve az, hogy az irásbafoglalás meg nem történt, csak abban az esetben bírhatna befolyással, ha a felek a szóbeli, vagy levelezés utján létesült megállapodás érvényét kifejezetten irasDa foglalástól tették volna függővé. ( A ni kir. Kúria 1904. október 27. G. 546/904. sz. a.) Aki mással abban állapodik meg, hogy versenytől tartózkodik, az nem fejt ki díjazást érdemlő gazdasági tevékenységet, hanem csupán más kárán akar gazdagodni. Ily kikötés, ha nincs is nyilvános árverésről szó, erkölcstelen s abból bíróilag megítélhető követelés nem származik. Habár a viszontkereseti követelés nem származik a felperesi követeléssel ugyanazon jogalapból, mégis mert ugy a kereset, mint az alperesi viszontkereset határozott pénzösszegre irányul, tehát a kereseti és viszontkereseti követelés hasonnemü, s mert különben is kereskedők, akik egymással kereskedelmi összeköttetésben állanak, ezen összeköttetésből származó kölcsönös követeléseiket, akár származnak egy jogalapból, akár nem, egymás ellen ugyanazon perben kereset és viszontkereset utján érvényesíthetik, a viszontkereset érdemileg elbirálandónakmondatott ki. (A m. kir. Kúria 1904. szeptember 6. 905/1908. sz. a ) Perújítás rendén nincs kizárva, hogy a perujitó fél oly uj bizonyítékot is használhasson, melyet magában a perujitási keresetben meg nem jelölt. (A m. kir. Kúria 1905 március 30-án I. G. 654. sz. a.) Abban a kérdésben, hogy a kötbér mérséklendő-e, éppen nem irányadó az, hogy a kötbérrel sújtandó fél minő vagyoni előnyökben részesülhetett a kötbérhez jogosult félnél alkalmaztatása idejében, hanem irányadó egyedül az, hogy a jogosult félnek minő vagyoni érdeke fűződik a kötbérrel biztosíttatni kivánt teljesítéshez, s hogy ez a vagyoni érdek mily mérvben sértetett meg a másik fél szerződésellenes eljárásával és hogy ezzel az érdekkel a kötbér összege helyes arányban áll-e vagy sem. (A m. kir. Kúria mint felülvizsgálati bíróság 1905. március 11. G. 598 904. sz. a.) Helytelen jogi felfogás az, hogy a hagyatékhoz tartozó és az örökhagyó hitelezőjének kielégítésére szolgálható vagyonrésznek csak az tekinthető, amelyet a hagyatéki bíróság ilyen gyanánt megjelöl ; ellenkezőleg az örökhagyó hitelezője jogosítva van mindeu vagyont, amelyről kimutatja, hogy az örökhagyó halálakor annak tulajdona volt, még ha az a hagyatékbiróság részéről ilyennek nem minősíttetett is, követelése kielégítésére fordítani. (M. kir. Kúria 191)5. március 14-én I. G. 560. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az a körülmény, hogy a csődtömeggondnok a felszámolási tárgyalás alkalmával az alperes által bejelentett váltókövetelést elismerte, nem szolgál akadályul arra nézve, hogy miután az illetékes büntetőbíróság azt a váltónyilatkozatot, amelynek alapján a követelés bejelentve és elismerve lett, jogerős ítélettel hamisnak nyilvánította, a nyilván tévesen fennállónak elismert ezen követelést utólag valótlannak kimondassa és ennek a felosztási tervből való törlését per utján ne követelhesse, s mert a csődtörv. 100. §-a értelmében a csődtömeghez tartozó vagyon tekintetében a képviseleti jog a csődtömeggondnokot illeti, kétséget sem szenved, hogy a felperes tömeggondnok a tömeg vagyoni érdekét érintő jelen per indítására is jogosult volt. A kaposvári kir. törvényszék (1903. március 4. 1,725/1903. sz.) a. Kommen Elek dr. ügyvéd mint közadós R. Istvánné csődtömeggondnoka felperesnek, — Bakony: ügyvéd által képviselt nagyatádi tak.-pénztár alperes ellen 794 K. 77 f. tőke s jár. iránti perében következően itélt: A kir. törvényszék az alperes által 5,302/p. 899. sz. a. 840 K. tőke s jár. erejéig bejelentett és a formaszerü felosztási terv 3 t. a. felvett 840 K tőke s jár. erejéig terjedő követelését a csődtömeggel szemben valótlannak nyilvánítja és az alperest arra kötelezi, miszerint tűrje, hogy ezen bejelentett követelése a felosztási tervből töröltessék. Kötelezi egyúttal az alperest, hogy a felperesnek 65 K. 80 f. perköltséget 15 nap és végrehajtás terhe alatt fizessen meg. Felperesi ügyvéd dijait és kiadásait a csődtömeg irányában 65 K 80 f.-ben, az alperesi ügyvédeit 30 K 30 f.-ben állapítja meg saját fele irányában. Ezt az ítéletet K. E. dr. felperessel és B. K. alperesi ügyvéddel Nagy-Atádon, jogerőre emelkedése után pedig a csődbiztossal közli s a kereset mellett fekvő felosztási tervet a felperesnek kiadja. Indokok : Alperes a vb. R. J. csődtömegébe 5,302 fr. 99. sz. a. egy Nagy-Atádon 1899. február lH-án 420 írtról kiállított, N. J. által kibocsátott, R. J. által elfogadott, H. E. férj. R. J.-né által forgatott váltó alapján 840 K. erejéig követelést jelentett be, mely követelése a felszámolási tárgyalás során egész terjedelmében valódinak ismertetett el és a követelések II. osztályába soroztatott, sot a formaszerü felosztási tervbe is annak 3 t. a. felvétetett és az ezen követelésre eső aránylagos összeg 794 K. 77 f.-ben megállapittatott. Ezen megállapított és ekként sorozott követe-