A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 22. szám - A budapesti kir. itélőtábla működése 1904-ben. [3. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 22. számához. Budapest, 1905. május 28 Köztörvényi ügyekben. A budapesti kir. ítélőtábla 6-ik szánni polgári döntvénye' A tartás, élelmezés, életjáradék vagy ehhez hasonló követelések iránti perekben az 1893: XVIII. t.-c. 117. §. -5. pontja alapján végrehajthatónak kimondott itélet, vagy az 1881: LIX. t.-c. 48. §-a értelmében végrehajtható két egybehangzó ítélet alapján kért vagy elrendelt végrehajtás esetében, nyerhet-e alkalmazást az 1881: LX. t.-c. 42. §-a, különösen az 1893: XVIII. t.-c. 117. §. 5. pontjának korlátai között, vagyis a kereset beadását megelőző félévre hátralevő s a per folyama alatt lejárt részletekre nézve ? (Vonatkozással abudapesti kir. ítélőtáblának 7,345/P 1897 8,847/P. 1904, 8,813/P. 1904, 787/P. 1904, a szegedi kir. ítélőtábla 2,135 P. 1904. sz. határozataira és az 1,592/P. 1905. sz. üo-yre. Határozat: Tartás, élelmezés, életjáradék, nyugdíj és ehhez hasonló természetű követelések iránt indított perekben az 1893: XVIII. t.-c. 117. §. 5. pontja alapján végrehajthatónak kimondott ítélet, vagy az 1881: LIX. t.-c. 48. §-a értelmében végrehajtható két egybehangzó ítélet alapján kért vagy elrendelt végrehajtás esetében, az 1893 : XVIII. t.-c. 117. §. 5. pontjának korlátai között, vagyis a kereset beadását megelőző félévre hátralevő, s a per folyama alatt lejárt részletekre nézve a végrehajtási törvény 42. i; a alkalmazást nem nyerhet. Indokolás : A tartás, élelmezés és életjáradék, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső nyugdíj és más hasontermészetü igények cimén támasztott és megítélt követelések a jogosult eltartására, megélhetésének biztosítására szolgálnak, miért is az ily követelések behajtása a jogosultra rendszerint sürgősen szükséges. Az ilyen követelések behajtásának sürgős voltát elismeri maga a törvény s az 1893: XVIII. t.-c. 117. §-ának 5. pontja, éppen erre a sürgős szükségre való tekintettel rendelkezik akként, hogy az ily ügyekben hozott elsőbirósági Ítéletek, tekintet nélkül a íelebbezésre, végrehajthatók. Ezek szerint a törvény perjogilag biztosította a jogosult emiitett természetű követeléséhek a sürgős behajtását és a törvény által biztosított ennek a kedvezménynek az érvényesülését hiúsítaná meg, ha az 1881. évi LX, t.-c. 42. §-a az ily ítéletek alapján kérhető végrehajtás esetén is alkalmaztatnék. A most idézett szakasznak a célja egyébként, a végrehajtást szenvedő veszélyeztetett esetleges igényének a biztosítása mellett, végrehajtható végrehajtási jogának biztosítás nyújtásához kötött megszoritása; minthogy azonban az emiitett esetekben a jogosult, az esetek túlnyomó részében teljesen vagyontalan s ez okból biztosíték nyújtására képtelen : az 1881: LX. t.-c. 42. §-ának alkalmazása egyértelmű volna a jogosult végrehajtási jogának felfüggesztésével, minek folytán a törvény által biztosítani kivánt célon tul menne s a marasztalási összeg birói letétbe helyezésével a jogosult megélhetése kockára tétetnék. A törvény (1893: XVIII. t.-c. 117. §. 5. pontja) azonban a végrehajthatóságot nem terjeszti ki bármily régi időről hátralévő összegre, hanem nyilván abból kiindulva, hogy addig is, amig az Ítélet jogerős leend, a megélhetés legyen a jogosult részére biztosítva, korlátot állit fel és csupán a kereset beadását megelőző félévről hátralevő s a per folyama alatt lejárt részleteket engedi — a nem jogerős ítélet alapján végrehajtani. Ennél tovább menni, vagyis a végrehajtási törvény 42. §-ának alkalmazását a félévnél régibb időről hátralevő részletekre is kizárni nem indokolt. Ugyanilyen tekintet alá esnek a nyugdijkövetelések és a baleset következtében előállott keresetképtelenség alapján kártérítésképpen megítélt életjáradék is — amennyiben a végrehajtás az 1881 : LIX. t.-c. 48. §-a értelmében két egybehangzó itélet alapján kéretett és rendeltetett el. Mindezek alapján tehát ki kellett mondani, hogy «tartás, élelmezés, életjáradék, nyugdíj és ehhez hasonló természe'ü követelések iránt indított perekben az 1893: XVIII. t.-c. 117. §. 5. pontja alapján végrehajthatónak kimondott itélet, vagy az 1881: LIX. t.-c. 48. §-a értelmében végrehajtható két egybehangzó ítélet alapján kért, vagy elrendelt végrehajtás esetében az 1893: XVIII. t.-c. 117. §. 5. pontjának korlátai között, vagyis a kereset beadását megelőző félévre hátralevő s a per folyama alatt lejárt részletekre nézve, a végrehajtási törvény 42. §-a alkalmazást nem nyerhet*. Kelt Budapesten, a budapesti kir. ítélőtáblának 1905. évi április hó 18. napján tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1905. évi május hó 11. napján tartott teljes ülésben. A kir. ítélőtábla elnöke helyett Frenreisz István tanácselnök, Kelemen Imre tanácsjegyző albiró. A kereseti kérelem változtatásáról nem lehet szó akkor, amikor a felperes az örökös alpereseket utóbb az örökölt vagyon erejéig kívánja marasztaltatni. Felperesnek ez a kérelme a feltétlen fizetésre irányuló kereseti kérelemben benfoglaltnak tekintendő. Az örökösöknek nem áll jogukban a hitelezők közül némelyeknek a többi rovására előnyt nyújtani, s ha az örökösök a hagyatéki vagyont megtartani akarják, vagy az összes hagyatéki tartozásokat kielégíteni, vagy pedig a hagyatéki egész vagyont a hitelezők kielégítésére hagyni kötelesek. A kolozsvári kir. törvényszék (1903. évi szept. 15-én 8,829. sz. a.) Ötvös Lajos ügyvéd által képviselt B. Emil felperesnek. Weisz József dr. ügyvéd által képv. özv. K. Józsefné ellen 800 K. tőke s jár. iránt következőleg ítélt: Alperesek egyetemlegesen kötelesek az 1903. március hó 8-ik napján Sátoraljaújhelyt elhalt K. Ernő váltókötelezett rájuk átszálló hagyaték erejéig a keresethez A. B. a csatolt Kolozsvárt 1902. június 1-én kelt 560 és 240 kor. váltók alapján, mint K. Ernő elfogadó örökösei a kereseti 800 kor. váltótőkét, ennek 1902. október 1-től járó 6% kamatát és az ügygondnoki költségekkel együtt 172 kor. perköltséget 3 nap alatt különben végrehajtás terhével felperesnek megfizetni, de csak azon esetben, ha felperes leteszi a következő esküt: <En B. Emil esküszöm stb., hogy a Kolozsvárt 1902. június hó 1-én kelt (felmutatott) 500 kor. és 240 kor. váltón lévő K. Ernő elfogadói aláírás K. Ernő sajátkezű aláírása. Isten engem» stb. Az eskü jelentkezésre a V. E. 27. §-a az irányadó. Ha felperes a fenti esküt nem tenné le, felperest keresetével elutasítja és arra kötelezi, hogy kisk. K. Bellának — a képviselő kezéhez 85 kor. 20 fill. s T. Camill dr. hagyatéki ügygondnoknak pedig 28 kor. költséget 3 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett fizessen meg. Indokok: I.) Kisk. K. Bella természetes és törvényes képviseletében a gyámanya megtagadta a váltón levő elfogadói (K. Ernő) névaláírás valóságát. Felperes az 18(38. évi 54. t.-c. 171 §-ban előszabott bizonyító kötelezettségének megfelelően az aláírás valódiságára (K. Ernő) örököseinek esküt ajánlott meg, egyúttal kijelentette, hogy visszautasítás esetén az esküt letenni maga is kész. Alperes az esküt visszautasította felperesre. Ily tényállás mellett az aláírás valódiságának s ezzel a fennforgó jogvitának eldöltét a kir. törvényszék a felperesnek ezennel megítélt, a prtrts. 172. §-a pontjában irt eskü le- vagy le nem tételétől tette függővé. II.) Nem védekezett K. Paula és K. Ede a védekezett alperes védelméhez csatlakozottaknak tekintettek (prt. 112. §.) III.) K. Bella alperes időelőttiségi kifogást is érvényesített azon alapon, hogy a C. alatti bizonyítvány szerint is a hagyaték még nem adatván át, az örökösök nem marasztalhatók. Ez a jogi kérdés sem az örökösök lakóhelyén érvényes magyar magánjogban, sem az erdélyi hazarész területén irányadó ált. ptkvban nem találja igazolását. Magánjogunk szerint ugyanis külön birói átadás nem szükséges ; az örökös is a hagyatékot birói beavatkozás nélkül elfoglalhatja. Az ált. ptkv. 811. §-a értelmében pedig az örökség hitelezői az örökösödési nyilatkozatot bevárni nem kötelesek, hanem közvetlenül a hagyaték mint eszmei egység ellen felléphetnek. IV. Végül az ismeretlen örökösök védelmére rendelt ügygondnoknak a követelés fennállását és valódiságát tárgyazó bizonyitatlan védelme birói figyelembe nem jöhetett. Az örökösök marasztalása a váltótőke és jár.-ban a V. t. 21., 23, illetve az egyetemlegesség kimondása a ptk. 820. ij-án alapul. A kolozsvári kir. ítélőtábla (1904. évi január 27-én 03 1904. sz. a.) következőleg ítélt: A kir. törvényszék ítélete oly értelemben, hogy alperesek, mint a K. Ernő örökösei kötelesek a Sátoralja-L'jhelyen 1903. április 22-én felvett leltárban 1—10 t. a. foglalt 19,233 K 89 fillérre értékelt vagyon erejéig teljesíteni a törvényszék által megszabott kötelezettségüket, helybenhagyatik azzal, hogy felperesnek jogában fog állani az esküt csupán az egyik váltón lévő aláírás valódiságára is letenni, a mely esetben az alperesek kötelezettsége csak az esküvel erősitett és ekként a K. F.rnő valódi aláírásával ellátott vonatkozó váltóbeli összeg és járulékainak fizetésére szorítkozik. Indokok: A kir. ítélőtábla a törvényszék ítéletét a fenti értelemben, mellőzve annak indokaiból az optkv. 811—820. Jj-okra alapított érvelést, egyéb indokai alapján s azért hagyta helyben, mert a kereseti kérelem változtatásáról nem lehet szó akkor, amikor a felperes az örökös alpereseket utóbb az örökölt vagyon erejéig kívánja marasztaltatni. Felperesnek ez a kérelme a feltétlen fizetésre irányuló kereseti kérelemben bennfoglaltnak tekintendő. Az alperesek közül egyedül K. Berta megtagadta ugyan a váltókon lévő K. Ernő aláírások és a D) a. levél valódiságát is, de 1 a váltókon lévő aláírások valódiságára felperestől felajánlott esküt