A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 2. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. [?r]

A JOG a csoport tagjainak személyes és anyagi érdekeit védi, ezzel szemben — itt tisztán jogi szempontból beszélek — a képviselőházban, de bármely közjogi testületben az obstruáló párt nemcsak jogot, de kötelességet teljesit tömegek legmagasabb közérdekének védésében. Ismételten hangsúlyozom, hogy de lege lata jogi. fejtegetésben szóba sem jöhet egy, az életben tagadhatatlanul előforduló más eset. Előadó lényegesebb érveit sorra vettem ; azzal zárom soraimat, hogy előadó nagy tévedéseinek oka abban leli magyarázatát, hogy politikai meggyőződését akarta jogi fegyverekkel diadalra juttatni; én magam érvelésem során gondosan kerültem, hogy politikai meggyőződésem, a mely pedig in abstracto az előadóéval nem is éppen ellenkező, megnyilvánuljon. Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. Irta ADMETO GÉZA dr., budapesti ügyvéd, volt jogtanár. \y (Folytatás.*; Ily módon a kamara hatósági volta túltengett és az egész kamarai életet a hierarchia és a bürokratismus szelleme árasztotta el, az autonómia szelleme pedig meghúzódott szerényen a kamara hatósági irodájában. Az ügyvédi kamara nem foglalata az ügyvédség érdekeinek, törekvéseinek és kívánságainak, hanem hatóság az ügyvédek felett. Az ügyvédet bárki megfenyegetheti a kamaránál való feljelentéssel, de az ügyvéd sohasem hivatkozhatik arra, hogy panaszt emel kamarájánál, ha vele jogtalanság történt. A kamara ahelyett, hogy összehozta és összeforrasztotta volna az ügyvédeket ; ahelyett, hogy a kari szellemet és összetartozandóságot növelte volna, az ügyvédeket inkább szétválasztotta. A vezetőség sohasem tartotta feladatának, hogy az ügyvédséget, mely -- 1875. évig sok viszontagságon ment keresztül,— egy erős autonóm életre nevelje, sőt ellenkezőleg minden erre irányuló törekvést perhorreskált, pedig csak egy erős autonóm élet lett volna képes a romboló elemek nek gátat vetni. Az ügyvédség számban szaporodott, tekintélyben hanyatlott, anyagi jólléte csökkent, külömböző intézkedések jogait csorbították, —a vezetőség ezt sohasem észlelte, és ha észlelte, sohasem lépett avval a közgyűlés elé, sohasem fordult az ügyvédség zöméhez, hogy az ügyvédség bajait megbeszélve együttesen és tömegesen szálljon sikra érdekeiért és jogaiért. Hosszú éveken át az igazságügyminiszterhez felterjesztendő évi jelentést a választmány készitette és ahhoz az ügyvédség zömének hozzászólása nem volt; hosszú harc kelleti ahhoz, hogy az ügyvédség kivívta magának azt a jogot, hogy az évi jelentést a közgyűlés és ne a választmány szerkeszsze és terjeszsze fel a miniszterhez. Es sajátságos dolog, hogy az ügyvédségnek autonómiájából folyó ezt a jogát a miniszter, tehát az adminisztratív hatóság ismerte el szemben az ügyvédség által saját kebeléből választott vezetőséggel, mert ez az ügyvédségnek ezt a jogát éveken át makacsul tagadta. Joggal mondhatja az ügyvédség, hogy sokkal rosszabbul járt, mint ha valami miniszteri hivatalnok igazgatta volna. Ily visszonyok közt egészséges és valódi önkormányzati élet nem fejlődhetett ki a kamarában, miáltal az ügyvédség meg volt fosztva azon erőtől, melyet az önkormányzat nyújthat. Az önkormányzat édestestvére a tisztségbeni váltógazdaság. Valamely önkormányzattal felruházott testület tagjai csak akkor fogják önmagukat kormányozni, ha lehetőleg minden tag bizonyos idő múlva tényleges kormányzásban részt vehet, mert a vezetőség megválasztásának joga az önkormányzatnak ezt a lényegét ki nem meriti. Az önkormányzat e lényegének keresztülvitele pedig annál inkáb követelhető az ügyvédségnek önkormányzattal felruházott testületénél, mert az ügyvédi testület tagiaiegy és ugyanazon képzettséggel, foglalkozássaljoggal és kötelességgel birnak, szóval egyenlők, — nem mint például a megye vagy város önkormányzati testületének tagjai, a hol az önkormányzat e lényegének keresztülvitele sok nehézségbe ütköznék. E váltógazdaság egyrészt azt eredményezte volna, hogy időnkint a vezetőségben uj felfogások, uj törekvések és kívánságok érvényesültek volna, valamint a vezetőség uj és uj oldalról ismerte volna meg azon bajokat, melyekben az ügyvédség szenved; másrészt pedig rendkívüli módon fokozta volna a kamarai tagok érdeklődését az ügyvédség törekvései, kívánságai iránt, az összetartozandóságot növelte volna és minden nagyobb bajnál az ügyvédség zöme szállott volna sikra. A dinasztikus felfogás mindezt lehetetlenné tette és az autonóm életet csirájában elfojtotta ugy, hogy a kamarai tagok legnagyobb része a közgyűléstől és a kamarai élettől távol maradt. Megtörtént egy*) Előző közlemény a multévi 46. számban. néhányszor, hogy a kamarai közgyűlésen egyik-másik tag valamely irányban egy erélyes akció megindítását javasolta, vagy pedig az ügyvédséget érintő ügyben erősebb, de objectív kritikát akart gyakorolni, — rögtön felhangzott a vezetőség részéről a kenetteljes intelem, hogy a kamara ilyen akcióba bele nem mehet vagy ilyen kritikát nem gyakorolhat, mert hát a kamara hatóság. Hogyan fejlődhetett tehát ily körülmények közt egy egészségess erőteljes autonóm élet? Innen van azután az, hogy az ügyvédség már évek óta sopánkodik helyzete miatt, de egyetlenegy erélyes lépést nem tett sorsa javítása iránt, mert a^nagy intelligenciával biró, nagy szellemi és erkölcsi erőket magában foglaló testület atomjaira van felbontva. Sohasem fordult az ügyvédség az országgyűléshez kérvényével, melyben helyzetét feltárva, a mindinkább szaporodó tévnézeteket és előítéleteket eloszlatva, szervezetének nagyszabású reformját kérte és követelte volna; ily célból a sajtót soha igénybe nem vette és magának e célból sajtót teremteni nem is törekedett. Társadalmi uton sem szervezkedett, de még kamarai rendkívüli közgyűlést sem tartott ily célból és mindezt nem tette, mert nem tehette, mivel nincs szervezve. Ausztriában megalakult a «Die freie Advocaten-Vereinigung des ősterreichischen Abgeordnetenhauses», amely egyesülésnek tagjai az ügyvédképviselők, kik az összes kari érdekeket és ügyeket, valamint az egyesüléshez érkezett panaszokat beható megbeszélés tárgyává teszik és minden egyes esetben, amelyben az ügyvédség érdeicei, akár a bíróságok eljárásai, akár a zugirászat által csorbát szenvednek, az igazságügyminiszternél panaszt emelnek és orvoslást követelnek. Nálunk ilyen társadalmi szervezkedésre még kísérlet sem tétetett. Az osztrák ügyvédek akciójának van is bizonyos irányit eredménye és például az osztrák igazságügyminiszterium vezetésével megbízott miniszterelnök : Kórber dr. az 1904. év október havában értekezletre hivta az osztrák ügyvédi kamarák állandó delegatióját, hogy alkalmat adjon a delegátusoknak az ügyvédséget illető kívánságok és panaszok előterjesztésére. A tanácskozás tárgyát képezte az adminisztratív eljárás reformja abban az irányban, hogy az ügyvédi képviselet biztosittassék, a zugirászat visszaélései kiirtassanak és az ügyvédeknek a közigazgatási ügyekben a politikai hatóságok által az aktabetekintési jog megengedtessék. Ezenkívül megbeszélés tárgyává tétettek egyes polgári és büntető bíróságnak ügyvédekkel szemben tanúsított túlkapásai. (Jogt. Közlöny 190i. évi 44. sz.) A sok éven át összehalmozódott keserűség azonban a legközelebbi-múltban elemi erővel kitört. A vezetés birtokában levő dinasztia konsternálva volt és megbotránkozott, de már minden hiába való volt, a szétszórt atomok tömörülésre törekedtek, az autonóm élet utáni vágy érvényre jutni kívánt és valóságos forrongás lett a kamarában; az egy órás közgyűlések helyébe 2—3 napos, nem egyszer viharos közgyűlések léptek. Ezek a közgyűlések azonban az ügyvédség desorgartisatióját a maga teljességébert tárták fel, minden parlamentáris rend, szokás és felfogás híjával valóságos tumultusok e küzgyülések; azokon az ügyvédség pártokra szakadva jelenik meg, egyik párt a másik párt szónokát nem akarja meghallgatni, ha pedig olyan kamarai tag szólal fel, ki egyik párthoz sem tartozik, azt meg egyik párt sem akarja meghallgatni. A szólásszabadság iránt az ügyvédség részéről tanúsított türelmetlenség, a tanácskozási fegyelmezetlenség szinte megdöbbentő volt. A higgadt tanácskozást, az érvek harcát, annak elismerését, hogy mindenkit kötelesek vagyunk csendben meghallgatni, a fékevesztett szenvedélyek uralma váltotta fel. Az ügyvédség minden őszinte barátja szomorodott szívvel látta, hogy minő gyümölcsöket termett az egynegyed század óta tartó ügyvédellenes irányzat és az egynegyed százados kamarai bürokratismus. A pártokra szakadt ügyvédség, egységes eszme és gondolat nélkül, személyek körül csoportosul és azok körül folyik a harc. A kamarai élet csak a kamarai választások közeledtével kezd élénkülni; ilyenkor ágitálást és a tömegek megmozditására irányuló törekvést látunk mindenfelé és a kamarai választások a mi politikai választásaink mérvét, képét és erkölcseit kezdik már felölteni. Amidőn azonban a változások már lezajlottak, az ügyvédség ismét előbbi tespedésébe visszaesik és akkor már senkisem gondol arra, hogy az ügyvédséget ne személyekért, hanem az ügyvédség eszméjének érvényesítéséért, az ügyvédség érdekeiért s felemeléseért kellene tettre szólitani. De ez nem is lehet másként, mert a mozgalom mindig személyek és nem az ügyvédség összességének érdekeiért indul meg, amikor pedig a személyi érdek elérte célját, vagy pedig legyőzetett, lecsendesül addigra, mig újból a személyi érdekért harcolnia lehet, vagyis a legközelebbi választásig. Hogy a mozgalom az ügyvédség fölemeléseért, egy nagyszabású ügyvédi reform mielőbbi foganatosításáért indulna meg, arra az ügyvédség desorganisált testülete