A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 22. szám - A megrohanásos házasságkötés házassági törvényünkben a tiltó akadályok tana. [6. r.]

A JOG 173 cselekménynek a hitelező károsítására kell irányulnia, legalább is arra a következtetésre kell hogy vezessen, miszerint a delictum­nak nem kizárólagos vezéreleme és alkotó ismérve a hitelező meg­károsítása. Továbbmenve, elképzelhető számos elkövetési módja a btk. 359. i;-ába ütköző delictumnak, midőn a hitelező tulajdonképpen nem károsodott, vagy mert a foglalás tárgyát képező követelésnek megfelelő ingóság megmaradt még a foglalás színhelyén, vagy pedig mert a tettes csak a lefoglalt tárgyak egy pár értéktelen darabját vonta el az árverés elől. A bűnvádi eljárás ennek dacára kell hogy megindittassék" és vádlott bűnössé nyih ánitassék azon az alapon, hogy a bírósági kiküldött által foganatosított eljárás hatályát önhatalmúlag saját ténye által megsemmisítette, vagyis egy olyan tárgyon, mely a foglalás folytán korlátolt tulajdonává alakult, olyan jogot gyakorolt, amelyre csak a kizárólagos tulajdonos jogosult. Természetes, hogy ha teljesen értéktelen volt az az ingóság, akkor nincs bűncselekmény, nincs jogtárgy, speciális dolus, de ez nem jelenti azt, hogy ebben a bűncselekményben hiányzik a közjogi elem; hiszen az alaki delictumok legclassicusabb fajánál a közokirathami­sitásnál is megszűnik, illetve elvész a delictum akkor, ha a közokirathamisitás oly módon és körülmények között követte­tett el, hogy a jogsérelem okozása ki van zárva, «ha jogsére­lem nem háramolhatik.» A Btk. 359-ában bizonyos erkölcsrendcszeti törekvéseket találunk, mint jelentékeny alkotó ismérvet, az ököljog repressió­ját a vagyoni élet terén, a magánegyénnek a köz által a másik személy elleni oltalmát, a köznek erkölcsi őrködését a civilis jogügyletek felett. Es az a pecsét, amelynek feltörése a közha­talom simbolikus megsértését képezi, egyszersmind arra is irá­nyul, hogy a magánszemély ne nyúljon teljes vakmerőséggel abba a jogkörbe, melyet a foglalás a törvény patronátusa alá helyezett. A megrohanásos házasságkötés házassági törvényünkben és a tiltó akadályok tana. Irta BALOG ELEMÉR dr. (Eolytatás.i*) Már csekélyebb tere van a megrohanásos házasságkötés­nek a házassági törvény 24. £-a esetében, mely szerint tilos a nőnek házassága megszűntétől, illetőleg érvénytelenné nyil­vánításától számított 10 hó eltelte előtt uj házasságot kötni, kivéve, ha a nő szült vagy ha a házassága impotentia miatt lön érvénytelenítve (54. §. c) pont). Az inditó ok itt a szüle­tendő gyermek törvényessége kérdésével függ össze, jelesül a házasság megszűntétől számított 10 hónapon belül született gyermek törvényes, ugyancsak a házasság tartama alatt 6 hónapon belül született gyermek az. Ki légyen a gyermek atyja ? az apasági vélelmek itt keresztezhetik egymást. A com­inixtio sanguinis, a vérség megóvásának érdeke : a születhető gyermek érdekéből állíttatott fel ez akadály; ahol ezek fel nem merülnek, ott nincs is meg az akadály, mint fenntebb láttuk. A német p. t. 1,313. íj. megegyező törvényünk álláspont­jával, csakhogy nem emliti a II. kivételt, az impotentia esetét. Összefügg ez azzal, hogy ez mint külön érvénytelenségi ok, nincs a törvényben említve, hanem csak az 1333. ij-ból vezethető le. Jelesül ez tekinthető a másik fél oly személyes tulajdon­ságában való tévedésnek, mely őt a tényállás ismerete és a házasság lényegének megfontolt mérlegelése mellett a házas­ságkötéstől visszatartotta volna. Sajátságos, hogy Németország­ban ez akadály alól való dispensatio adására a bíróság, még pedig az Amtsgericht illetékes, ahol a nő lakik, illetőleg a hol a házasság köttetik, illetőleg a berlini [. Amtsgericht (kgl. Verordnung 1899. november fi). A római jogban is a gyászéven belül házasságot köthetett az özvegy, ha időközben szült. A római jogban ez akadály megsértése infamiával és súlyos vagyon­jogi hátrányokkal járt. Indokát a források a turbatio sangui­nisben adják: praetor enim ad id tempus se re tullit, quo vir elugeretur : qui sólet elugeri propter turbationem sanguinis 11. §. 1. D. III. 2. Büntetés érte az özvegyet és az uj hitves társat egyaránt, miként emlitém : . . si quis ergo post huius­modi exitum mariti nuptum se collocaverit, infamia notabitur 11. §. 3. D. 8. 2. ugyancsak 1. I). i. h. Praeterea secundo viro ultra tertiam partém bonorum in dotem ne det, neque a plus, quam tertiam partém relinquat 1. C. 5. 9. 1. még 4. C. fi. 56 Novella 22. c. 22-25. Sajátságos, hogy az egyházjog ez akadályt megszüntette C. 4. 5. X de secundis nuptiis 4, 21. Ha a törvény megvan hozva, akkor indokát az alkal­mazás kérdésénél nem kutathatjuk, igy kénytelenek vagyunk *i Előző közlemény a 21-dik számban. , oda concludálni, hogy ugy házassági törvényünk 24. §-a., mint a német p. t. 1,313. §-a esetén, hogyha ugyanazon házasfelek akarnak házasságra lépni 10 hónapon belül, tegyük fel első házasságuk felbontatott vagy érvénytelenné nyilváníttatott, ugy dispensatiora szorul a nő az uj házasság kötéséhez. Igaz ugyan, hogy az ily esetben a dispensatio rendszerint meg fog adatni. Egyébként nálunk az igazságügyminiszter eléggé megadja a. dispensatiot, igy 1901-ben 10,83 kapott dispensatiot (1. Raffay i. m. 165. 1.). De másrészt az igazságügyminiszter megtagadhatja a dispensatiot, ugy hogy marad tere a megrohanásos házasság­kötésnek. De eltekintve ettől, más sürgős és fontos okok is lehetnek a házasságkötésre, jelesül a nő teherbe van ejtve jöven­dőbelijétől és a férfi magáénak akarja a gyermeket. Különben e §-ban helytelenítem még az érvénytelenné nyilvánítás idő­pontját kezdőpontul felállítani, ennek nincs értelme, sokkal helyesebb volna a 10 hónapot a különéléstől számítani, termé­szetesen az érvénytelenné nyilvánitást az uj házasságköthetéshez be kellene várni. Házassági törvényünk 24. tj-ának megfelelő elvet látjuk kifejezve a Code civil 228,—296. §-aiban a büntetésre vonatkozólag 1. Code penal 194. 1. pontját. Tilos az egyházi felsőbbség engedélye nélkül hazásságot kötni annak, aki azon egyház szabályai szerint, amelyhez tartozik, egyházirend vagy fogadalom okából házasságot nem köthet. E § nak tiltó akadályként való minősítésének helytelenségéről már előző cikkemben nyilatkoztam, itt csak annyit, hogy itt is igen üdvös a megrohanásos házasság esetleg a felekre, mert a dispensatio megérkezése, avagy az áttérés utáni idő bármi oknál fogva késői volna avagy az illető nem is akar áttérni; termé­szetesen a kiközösithetés kérdését itt most nem érintem. A házassági törvény 25. §-a emiitette egyházi szabályok, amelyek szerint egyházi rend vagy fogadalom okából valaki házasságot nem köthet, a mindenkori jogállapot szerint itélendők meg. Jelenleg a római katholikusoknál a felsőbb egyházi rendek nem köthetnek házasságot, továbbá az ünnepélyes fogadalmat tett szerzetesek és a jezsuiták, kiknél már az egyszerű fogadalom ez akadályt vonja maga után. Görögkeletieknél csak a szerzetesi fogadalmat tett egyének nem köthetnek házasságot. Ha ujabban valamely egyház szabályai megtiltanák a házasságot egyházi rend vagy fogadalom okából bizonyos személyeknek, ezek feltét­len a házassági törvény 25. § a alá esnének, bár a tilalom a házassági törvény életbeléptekor még nem forgott fenn és viszont, ha valamely egyház bizonyos személyekre e tilalmat, amely még a házassági törvény életbeléptekor fennforgott, megszünteti, ezek szabadulnak e tilalom alól is. Az egyházi szabályokra való utalás a ht. 2Í). ij-ának az úgynevezett comitativ utalás, nem pedig incorporativ, mely utóbbira példa fennálló jogunkban az országbírói értekezlet utalása a 21. §. az osztrák polgári törvény­könyv telekkönyvvel kapcsolatos szabványaira. Az osztrák pol­gári törvénykönyvnek ujabb ez irányú változtatása sem érintene bennünket, amit hangoztatni tontos, most, mikor az osztrák pol­gári törvénykönyv a revisio küszöbén áll. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a házassági törvény 25. §-a csak egyházi bontó akadályok esetén hatályos. Ex papot azonban nem érinti a házassági törvény 25. i?-a, mert már az 1868. évi 53. t.-c. 8. §-a szerint az elhagyott felekezet szabályai nem kötelezők. Jelenleg ezen elvet az 1895. évi 43. t.-c. 23. §-a juttatja kife­jezésre, amely expressis verbis kimondja, hogy az elhagyott egyház elvei az abból kilépettre semmiben sem kötelezők. Az egyházi, illetőleg a szerzetesi fogadalom már a római jogban házassági akadályt képezett: Ouod enim sacri canones prohi­bent, id etiam nos legibus nostris vetamus. 44. §. 4. C. 1. 3. A házasággal a szerzetesség, illetőleg a papság megszűnt, de a megkötött házasság érvényét már nem érülté: Sed et si quis inter reverentissimos constitutos clericos, ultra lectorem aut cantorem dicimus, omnino contraxerit nuptias, hunc ex nostra constitutione cadere sacerdotis constituimus atque volumus. Nov. 22. c. 42. (1. még 5. C. 1. 3., Novella 5 c. 8; Novella 22. c. 42. etc.; Novella li. c. 1. §. 3. Novella 123. c. 14.) Eontos a megrohanásos házasságkötés házassági törvé­nyünk 26. §-a esetén, jelesül e szerint tilos a házasságkötés a véderőről szóló törvény értelmében szükséges minősülési enge­dély nélkül. A véderőtörvény (1889. évi VI. t.-c. 59. §.) szerint ily engedélyre szorulnak, akik a hadköteles kort még el nem érték, illetőleg a harmadik korosztályból még ki nem léptek, kivéve, kik az ujoncállitásnál töröltettek, illetőleg a harmadik korosztályba nem soroztattak. Ezek igen nehezen kapnak nősülési engedélyt a honvédelmi minisztertől. Pedig igen nagy számban vannak azok, kik nősülni akarnak, kü­lönösen a földmivelő osztályban, kiket esetleg fontos érde­kek fűznek a nősüléshez, de ami még nem elég ok a dis­pensatiora ; pl. vagyoni állásban eltérő jegyesek vannak, vagy tegyük fel, hogy egyenrangúak is, de a férfi fél és jcggal le.

Next

/
Thumbnails
Contents