A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 21. szám - Magánjogi tanulmányok az igényper keretében. [Könyvismertetés]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 21. számához. Budapest, 1905. május 21 Köztörvényi ügyekben. A kassai kir. Ítélőtáblának 10. számú polgári döntvénye. Feljegyezhetö-e a telekkönyvben a liitelezö érdekében kikötött az a terhelési tilalom, hogy a jelzálog tulajtionosa a hitelező beleegyezése nélkiil az 1896 : /'. t.-c. alapján szölöfelujitási kölcsönt fel ne vehessen? (Vonatkozással a pozsonyi kir. Ítélőtáblának 13. szánni, a kolozsvári kir. Ítélőtáblának 11. számú, a határozattárba felvett határozataira s a szegedi kir. Ítélőtáblának 5. számú polgári döntvényére, valamint a kassai kir. ítélőtáblának 19 >4. évi 2,990. 3,247. és 3,248. p. számú, azokkal ellentétes végzéseire. Határozat: . A hitelező érdekében kikötött az a terhelési tilalom, hogy a jelzálog tulajdonosa a hitelező beleegyezése nélkül, az 1896 : V. t.-c. alapján szölöfelujitási kölcsönt fel ne vehessen, a telekkönyvbe fel nem jegyezhető. Indokok: A telekkönyvi intézménynek a közhitel érdekében általánosan elfogadott alaptétele az, hogy a telekkönyv oly jogok nyilvántartására szolgál, amely jogok iránt az anyagi jogszabályok szerint a jogosítottakat az intézkedés szabadsága megilleti. Az ily jogok szerzése, változása, korlátozása, megszüntetése, telekkönyvi bejegyzésre tehát akkor alkalmas, ha a telekkönyvi jogosított a fennálló anyagi jogszabályok szerint a bejegyzendő szerzés, változás, korlátozás, megszüntetés iránt szabadon rendelkezhetik és rendelkezett. Különleges korlátozó rendelkezés hiányában az ingatlan tulajdonosát megilleti az a jog, hogy ingatlanát elidegenítheti s megterhelheti. Azonban hazai jogrendszerünk a tulajdonjogból folyó rendelkezési szabadságot korlátozza, egyrészt a közérdek -szempontjából, másrészt a magántulajdon szabad forgalma érdekében. Ez utóbbi szempont nyilvánul abban az általánosan követett anyagi jogszabályban, amely szerint a tulajdonos nincs jogosítva ingatlanát a mindenkori utódokra kiható érvénynyel forgalmon kívül helyezni: nem foszthatja meg utódait beláthatatlan időkre a tulajdonjoggal járó rendelkezési szabadságtól. Már pedig a telekkönyvezett ingatlan tulajdonosának oly intézkedése, hogy ingatlana a mindenkori tulajdonos részéről általánosságban vagy bizonyos irányban jelzálogul leköthető ne legyen, telekkönyvi feljegyzés esetén az utódokat is kötelező oly korlátozás volna, amely a tulajdonosnak rendelkezési szabadságát egy bizonyos irányban megszüntetné. Az ily intézkedés pedig a fentebb ismertetett anyagi jogszabályba ütköznék. Nyilvánvaló ezekből, hogy a telekkönyvezett ingatlannak tulajdonosa nincs elzárva ugyan attól, hogy ingatlanát az elidegenítés vagy megterhelés tilalma alá helyezze, azonban nyilvánvaló az is, hogy e joga gyakorlatában korlátozva van. A m. kir. Kúria 74. számú polgárjogi döntvénye az elidegenítési s terhelési tilalomra vonatkozóan meghatározza azokat az alapfeltételeket, amelyek mellett valamely telekkönyvezett vagyonra nézve az elidegenítés és megterhelés tilalma kiköthető és szabályozza e kikötésnek korlátait is. E döntvény kimondja egyrészt, hogy valamely ingatlan állagára vonatkozó igény biztosítása végett végintézkedés vagy élők közötti átruházásnál a tulajdonos vagy harmadik személy érdekében kiköthető az elidegenítés és terhelés tilalma; másrészt kimondja, hogy a hitelező érdekeinek megóvása céljából a telekkönyvezett ingatlan tulajdonosa joghatályosan meg nem engedheti, a hitelező ki nem kötheti a jelzálogul kijelölt ingatlanra nézve az elidegenítés és megterhelés tilalmát. A m. kir. Kúriának 74. számú polgárjogi döntvénye szerint tehát a telekkönyvezett ingatlannak tulajdonosa korlátozva van a megterhelési tilalom felállításában: korlátozva van különösen abban az irányban, hogy valamely hitelezője érdekében akár általánosságban, akár megszoritottan ingatlanára a megterhelés tilalmát engedélyezhesse; következésképen a hitelező érdekében kikötött ily tilalomnak nincs joghatálya, amennyiben pedig kiköttetett, az ily kikötés a telekkönyvi rendtartás 69. S-a szerint telekkönyvi bejegyzésre alkalmatlan. Minthogy tehát az 1896: V.. t.-c. alapján felvett szölöfelujitási kölcsönnél a jelzálog tulajdonosa szintén nem korlátozható, illetve a megterhelés tilalma az ily kölcsönre sem terjeszthető ki; ezért ki kellett mondani, hogy a hitelező érdekében kikötött az a terhelési tilalom, hogy az adós a hitelező beleegyezése nélkül az 1896: V. t.-c. alapján szölöfelujitási kölcsönt fel ne vehessen, telekkönyvileg fel nem jegyezhető. A tkvi rendszerrel kapcsolatos anyagi törvényeink csak a jóhiszeműen szerzett nyilvankönyvi jogokat védik, s a rosszhiszeműség bizonyítását a tkvi jogosulttal szemben is megengedik. A s.-a.-ujhelyi kir. törvényszék (1903. február 12-én 1,451,1903. p. sz. a.) Kiss Sándor dr. ügyvéd által képviselt F. Mihály és neje G. Betti sárospataki lakos felperesnek, Pekáry Gyula ügyvéd által képviselt idsb. S. József alperes sárospataki lakos ellen, ingatlan birtoka és jár. iránt indított rendes perben következőleg ítélt: A kir. törvényszék id : S. József alperest _arra kötelezi, hogy a sárospataki 4,596. sz. tjkvben A. I. 2 sor. 3,/38 b. hr. sz. alatt felvett ingatlant, a mely a bírósági szakértő által készített csatolt vázrajzban b. c. d. e. betűkkel van jelezve, összesen 133 n-öl területben — adja át 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett F. .Mihály és neje G. Betti felpereseknek a birtokába; kötelezi továbbá alperest arra, hogy ugyanezeknek a felpereseknek, ugyancsak a fenti idő és jogkövetkezmények terhe alatt, a birtokba adni rendelt ingatlannak az elvont haszna fejében, az 190(1. évi április hó 13 napjában kezdődően, a tényleges birtokba adásig, évi 10 (tiz) korona tőkét, — továbbá 496 k 10 f. okozott perköltséget fizessen meg. A viszontkeresetet a kir. törvényszék elutasítja. Indokok: A kir. törvényszék az U. Samu és neje szül Seh Janka tanuk esküvel megerősített vallomásával beigazoltnak találja, hogy S. József alperes, mint S. Gizella jogutóda és a néhai S. Sándor örökösei között, olyan osztályegyezség, amely szerint id: Sch. József, a S.-féle házon és telken kívül — a hagyatékból egyéb ingatlanokat s igy a sárospataki 13. sz. tjkvben volt, jelenleg a sárospataki 4,596. sz. tjkben foglaltat is megkapta volna, különösen tekintettel arra is, hogy a szakértő megállapítása szerint a 37, 38. hrsz. és 39, 40. hr. számú ingatlanok a természetben régebben egy kő-fallal egymástól el voltak válaszva, — sohasem jött létre. V. Imre tanúnak ugyancsak esküvel megerősített vallomásával igazoltnak veszi, hogy maga az alperes is tudta, hogy a peres ingatlan neki nem tulajdona, mert mint tulajdonosnak semmi oka sem lett volna esetleges perlekedéstől félni és az ingatlanért vételár cimén, annak egész értékét megajánlani, — ugyancsak a tanúnak a vallomásával és a csatolt telekkönyvi kivonattal a kir. tvszék azt is igazoltnak veszi, hogy a felperesek a sárospataki 4,596. sz. tjkvben 371/38 1). hr. számú ingatlannak a jogszerű telekkönyvi tulajdonosai. Miután pedig jogszabály a;:, hogy mindenki jogosítva van a maga tulajdonát attól, aki azt jogtalanul tartja elfoglalva, — visszakövetelni, ennélfogva a kir. tvszék az alperest, mint a válaszirat szerint az 1881. év óta kezdődően nem jogszerű birtokost, a felperes mint jogszerű és telekkönyvi tulajdonos által követelt, összesen 133 •-ölet kitevő, csatolt vázrajzon szabályosan feltüntetett területnek a kiadására kötelezte. Miután jogszabály az is, hogy a birlaló tartozik a jogos tulajdonosnak, a birtokból befolyt, általa jogtalanul megtartott hasznot visszatériteni, miután a szakértő ezt az elvont hasznot évenkénti In K-ban állapította meg; s végül miután az alperes tudomással birt arról, hogy a felperesek mikor vették meg a peres ingatlant, tehát tudta, hogy mikortól illeti meg ennek a haszna is a felperest, ennélfogva a kir. tvszék az elvont haszonnak a vétel napjától kezdődő megtérítésére alperest kötelezte. A viszontkeresetet a kir. tvszék azért utasította el. mert, a felperesek a peres ingatlant ugy vették meg, aminő állapotban az 1900-ban volt, ők tehát az által, hogy az ingatlan az 1900. évét megelőzően hasznavehetetlen volt, és csak rövid idővel a vétel előtt befásitva, — jogtalanul nem gazdagodtak, s miután a felperesekkel mint vevőkkel szemben, az alperes egyáltalán nem tekintetik jóhiszemű birtokosnak, ennélfogva ezen a cimen a viszontkeresete sem jogos. A kassai kir. ítélőtábla (1903. ápril. 21-én 933 1903. p. sz. a.) következően itélt : A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felpereseket keresetükkel elutasítja, és őket kötelezi, hogy alperesnek 338 kor. 44 fill. per- és első felebbezési-, valamint 14 kor. 80 fill. jelen felebbezési költséget is 15 nap alatt és végrehajtás terhével fizessenek meg, végül az alperesi visszontkereset felett az ítélet hozatalát mellőzi. indokok : Felperesek keresetüket arra alapították, hogy a sárospataki 4,596. sz. tjkvben A. I. 2 sor 37—38 b. hrsz. a foglalt ingatlant megvették, és annak tulajdonjoga javukra bekebeleztetett: de annak birtokba vételében őket az alperes megakadályozta, és azt birlalásából kibocsátani vonakodik. Alperes