A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 21. szám - Az államnyelv érvényesülése nemzetiségi vidéken. [Hozzászólás Czippot György: Az államnyelv érvényesülése nemzetiségi vidéken című cikkéhez. A Jog, 1905. 20. sz. 153-154. p.] - A törvénykészitésről

162 A JOG mint ma, amikor a zaklatás és követelődzés az illendőség határait egészen a — mondjuk csak: szerénytelenségig túlhaladja. Hogy Plósz Sándor di\, tudóshoz és művelt emberhez illő szerénységgel, dobszó és öndicséret nélkül dolgozik, hogy nem vágyik a novellák és apróbb törvények fél munkát érő pár száz szakaszából, vagy ezekért kisajtolandó dicsőség olcsó babéraira, hogy nem vet az áskálódók közzé ki nem forrott, meg nem érett kóficokat, ez csak ambícióját, lelkiismeretességét bizonyítja. Ki ne tudná, hogy ő a magyar állam legpontosabb, leglelkiismeretesebb és szorgalmasabb hivatalnoka ? Hogy hivatalában mindég ott van, hogy mindenkinek rendelkezésérc áll folytonosan, hogy mégis akkor dolgozik és végez legtöbbet, mikor a hivatalos óra elmúlt, a hivatal üres, az államgépezet többi munkásai: a tisztviselők már régen ki is pihenték magukat! Miért, hogy épen tőle kívánnak még ennél is többet ? Ha lehetetlent magunk sem tudunk létrehozni, mástól sem szabad azt követelnünk. Jól tudjuk mindannyian, hogy törvényeink legnagyobb része rossz, és alkalmazásában visszásságokra vezet. Tudják ezt az elégedetlenkedő tényezők is, még pedig épen azok, akik leglármásabban követelik az uj törvényeket, és leghevesebb kíméletlenséggel támadják a minisztert. Tudják, hogy a félig végzett, jól meg nem fontolt, felületes munka vezet ilyen visszásságokra, sőt talán éppen önmaguknak hízelegnek a tökéletlenségek okainak e téren kutatása és fölfödözése dicsőségével. Miért hajszolják olyan nagyon a félmunkát ? Vagy ha az a még ki nem forrott törvénytervezet jogerőre emelkedik és kötelezővé lesz évtizedekre, jobb lesz annak a tökéletlenségeit nyögni, mint azt előre a lehetőség határai között jóvá, tökéletessé tenni s mint ilyent léptetni életbe ? A legéletbevágóbb visszonyok törvényes szabályozásáról és rendezéséről van szó Uraim s ezért kell alaposan megtárgyalni minden apró betűt, vesszőt és pontot, amely a törvényekbe kerül és a mely évtizedek furfangjainak és megkerülő politikájának lesz hivatva ellentállani. Az összes tervezetek készen vannak, és a miniszternek, ha hiúsága a becsületes önérzeténél kisebb nem volna, miből sem állana valamennyit a Ház asztalara tennie. Nem áll tehát, hogy az ügyet semmivel sem vitte előbbre ! Mert mindent megcsinált és pedig mindent személyes beavatkozással, irányítással és résztvétellel. Elkészítette az egy tömegben és minden részében még soha nem szabályozott, és valamennyi jogintézményünkbe és törvényünkbe mélyen belenyúló magánjogi codexet ; a törvénykezési eljárást, amely felöleli és egyöntetűen szabályozza a törvénykezés egybefoglalható minden ágát. A telekkönyvi rendtartást, a végrehajtási eljárást, a büntető törvényt; a kereskedelmi törvény legfontosabb részeit, a szövetkezeti törvényt, a cheque törvényt, az uzsora törvényt, a kartell törvényt, amelyek hamarjában eszembe jutnak. Ezeken kivüi munkában, sőt készen van a magánjogi codex-el kapcsolatos rendelkezések és törvények hatalmas tömege, hogy többet ne említsek : az életbeléptetés nagy körültekintést igénylő előkészítése, a házassági, családjogi gyámsági, betétszerkesztési, birtokminimumról szóló, mezőrendőrségi, vízjogi, épületjogról szóló, kereskedelmi, váltó, zálog, nemzetközi magánjogról szóló, kamatról szóló, közjegyzői, műemlékekről szóló, örökösödési jogról, végrendeletekről stb. száz mindenféléről szóló törvények és rendeletek részben meg, — részben ujjáalkotása s a codex-el összhangzásba hozatala. Mikor ilyenformán egész jogrendszerünk törvénybefoglalásáról és újjászervezéséről van szó, nem csodálkozhatunk, ha ez lassan megy épen annál a miniszternél, a kinek legtöbb a gondja, dolga, a maga tárcájával is, meg a többieknek a fontos jogkérdéseivel is. Az igazságügyi miniszter a kormány jogi tanácsadója és ügyvédje, ami elég terhes feladat önmagában is. Hanem azért megcsinálta a sürgetett törvényeket es pedig csinálta és nem csináltatta, mert mint alapos és tudós szakember mindenbe belenéz, mindent felül birál, ért és maga irányit. És mikor szakértői véleményezés és kritika alá bocsátja az óriási munka keserves eredményét, csak bölcseségéről tesz tanúbizonyságot. Hadd szóljon hozzá mindenki, akinek valamelyes gondolata van, aki magát erre hivatottnak érzi, hadd legyen a mű a lehető legtökéletesebb. Hát ez a lehető legjobb módszer. Ha nem tenné,hanem a társadalmi együttélés összes feltételeit és rugóit majdan korszakokon át irányító és uralgó fontos törvényeket a megrostálás, a komoly és mentül szélesebb körű felülbírálás mellőzésével ültetné a nemzet nyakára, akkor érdemelne elitélést és megrovást. Akik e nagy munkájában keserűséget okoznak neki és jobbra hivatott igyekezettel ártani s a nemzet ítéletét és elismerését félrevezetni törekszenek, helyesebben tennék ha a szinte követelőleg kihívott bírálatot a tervezetek fölött gyakorolnák s ezzel annak mentül gyorsabban tökéletessé válását siettetnék. Ezzel több szolgálatot tennének a küzügynek, mintha a mások el nem vitatható, előbb utóbb méltánylás tárgyát képező és irigyelt érdemeit kisebbítik. Abban nagyon tévednek, hogy jó az a tervezet ugy, a hogyan van, a hogyan ezt a részeinek a készítésével megbízott jeles szakértők gonddal megcsinálták. Ezek ugyanis, minden szaktudásuk mellett sem terjeszkedhettek ki az összes részletekre, és nem lehettek olyan sokoldalúak, mint a száz és ezerfelől felidézett kritika, mely a maga szempontjából boncolgatja annak gyöngéit, vagy esetleg fogyatékosságait. Nagyon jó volna, ha minden álszemérmet félretéve, a kevésbbé bátrak is bejelentenék esetleges észrevételeiket. Minden eszme eredményezhet uj gondolatokat és uj szempontokat, amelyek hasznosak lehetnek. A ministérium meghallgatja a legaprólékosabb megjegyzést is, de lelkiismeretes és célszerű munkálkodása mellett nem is lehet meg nem hallgatnia. És az észrevételezésnek most van az ideje. A ház asztaláról kerültek ki a legrosszabb törvényeink is és szomorú tapasztalás, de igaz, hogy ami tökéletlennek kerül oda, tökéletlenül jön ki onnan is ! Ezért kell jót terjeszteni a ház elé, meg azért, mert a törvényalkotás és módosítás, mint éppen a szóbanlevő példa mutatja, lassú és nehéz mesterség. Ha tehát a minister a tökéletességre törekszik, ha nem téveszteti el vele az ideális szent célt, a ma érdemtelen gyalázatának isszonya helyett, a ma megérdemelt dicsőségének hiu vágya: az csak érdemeit növeli, és teszi halhatatlanokká. Jól tudom, hogy a miniszter nem szorul semilyen, annál kevésbbé gyarló védelemre. Jól tudom, hogy ízléstelen dolog ez a szóvátétel és hivatottabb tollak sokkal meggyőzőbb és alaposabb okokkal, nyomós bizonyítékokkal tudnának előállni, ha a köztudomású szerénység őket vissza nem tartaná. De midőn éppen a törvénykészités külsőségeihez óhajtok hozzászólni, fölháborit az a csúnya hajsza, amely e téren éri a nagy tudású és kiváló tehetsége javát ifjúságától fogva e téren gyümölcsöztető, ambiciósus, igazán szakminisztert. Ennek az érzésnek kellett engednem, a mikor az igazságtalan támadókkal szemben az igazságra rámutattam. Ami magát a tárgyat illeti, ugy tudom, hogy a bíróság köréből sokakat visszatart a hozzászólástól az álszemérem. Nem érünk rá a tervezet beható tanulmányozására. Alapos hozzálátás nélkül pedig félünk a boncolásba bocsátkozni, nehogy esetleges tévedésünk vagy tájékozatlanságunk kedvezőtlen megítélésünkre vezessen. Ezért talán nem lenne célszerűtlen minden törvényszék területén felhívást intéztetni az érdeklődőkhöz, hogy jelentkezzenek, akik hajlandók a tervezeteket, vagy ezek egyes, általuk megjelölendő részét áttanulmányozni és feldolgozni. Ezek közül, elnöki előterjesztés alapján, szabadságoljanak, megjelölt munkakörükhöz mérten, egy-két hónapra egyeseket minden törvényszék területén, a kiknek ez alatt az idő alatt kötelességük legyen a választott részt alaposan átdolgozni. Az a körülmény, hogy munkájuk eredménye a minősítést is befolyásolja, biztosítaná a lelkiismeretes és szorgalmas munkálkodást. így talán gyorsabban menne a megrostálás és jó törvénykészités. A jó törvénynek azonban fontos kelléke a könnyen alkalmazhatóság is. Ezzel küzdenek legtöbbet a gyakorlat emberei. A mai állapot megkívánja, hogy bármi kis ügynél is, de főként a szokatlanabb és ritkább dolgoknál, egész előtanulmányt tegyen az ember, ha intézkedni akar. Ez roppant időrabló és munkakedv rontó mesterség, amikor az embernek amúgy is sok a dolga ! Hogy példákkal szolgáljak : A járásbíróságnál a bünvizsgálat teljesitésével megbízott bírónak az 1896. évi XXXIII. t.-c. 89—129. igával kapcsolatban, folytonosan figyelemmel kell lennie az ezektől messze elszórt 42., 276., 254., 261., 406. §-okra, a 124. §. 1. bekezdezése mellett a 97. stb. §-okra. Ugyanazon törvény 521. stb. §-a járásbíróság előtti eljárást szabályozván, azt mondja, hogy a megelőző §-ok megfelelően alkalmazandók. Tehát a járásbirósági eljárásban töviről hegyire ösmerni és tanulmányozni kell a törvényszéki eljárást is. Vagy pedig, amikor az 1893. évi XVIII. t.-c. 179. §-a azt mondja, hogy: «amennyibeti a 172 — 178. §-bóI más nem következik, a jelen fejezetnek a 136 — 139., 143 —145., 148., 150., 154., 155., 164—171. §§-ban a 140. §-nak második és a 153. §-nak első bekezdésében foglalt rendelkezései a nyilvános előadás alapján elintézendő felebbezés esetében is megfelelően alkalmazandók. Azonban azzal az eltéréssel, hogy a felebbezés a 136., illetőleg a 114. §§. értelmében akkor is