A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 21. szám - Néhány szó a birtokperekröl

A JOG 163 visszautasítandó, ha az a 132. §, 3. pontjában foglalt kellékeknek meg nem felel, továbbá, hogy a 130., 137., 139. és 140. §§-ban elrendelt idézés helyett az érdekeltek a 172., illetőleg 173. §£. értelmében értesitendők ; végre, hogy a 167. §. esetében a felebbezési bíróság az elsőbiróságtól eldöntött kérdésekre köteles szorítkozni». Továbbá mikor a 208., 213, illetve a 214. §§. í. és 2. bekezdései ekként rendelkeznek: «Amennyiben a jelen fejezet határozataiból más nem következik, a felülvizsgálati eljárásban a felebbezési eljárásra vonatkozó szabályok megfelelően alkalmazandók.» «Amennyiben a 209-212. §§-ból más nem következik, a jelen fejezetnek a felebbezési bíróság Ítélete elleni télül vizsgálat ellenében is megfelelően alkalmazandók.)) — «A sommás ügyekben hozott végzések elleni felfolyamodásra nézve, a mennyiben a jelen törvény eltérő intézkedést nem tartalmaz, az 1881 : LIX. t.-c. a fel folyamodásra vonatkozó részei alkalmazandók.)) «A kir. törvényszékeknek a felebbezés során hozott végzései ellen irányuló felfolyamodásokra, amennyiben a jelen törvény eltérő intézkedést nem tartalmaz, azok a szabályok alkalmazandók, amelyeket az 1881 :LlX. t.-c. 52—54., 56 — 58. §§-ai a sommás perekben hozott elsői )irósági végzések elleni felfolyamodásra megállapítanak.)) Vagy amidőn a 215. §. elrendeli az 1893:XVIII. t.-c. r^ves szakaszainak megfelelően való alkalmazását, illetőleg a 219. §. az előző rendelkezéseket hatályon kívül helyezi! Miért nincsenek ezek tüzetesen felsorolva? Vegyük továbbá a 224. §.-t, amely szerint; «az 1877 : XXII. t.-c. rendelkezései, amennyiben nem a községi bíráskodásra vonatkoznak, hatályukat vesztik.» Miért kell kitalálgatni, hogy melyek azok? Vagy a 225. §-t, amely nem mondja ki, hogy kisebb polgári peres ügyekben a kir. járásbíróság ítélete ellen perújításnak helye nincsen, hanem ezt magától értetődőnek tekinti azon az alapon, mert perújítást csakis az alapper bíróságánál lehet megindítani, ilyen ügyben pedig az alapper bírósága az elöljáróság, ahol az 1877: XXII. t.-c. 63. §-a értelmében perújításnak helye nincsen. Vagy a 229. §., 230. amelyek a végrehajtási törvényben (1881: LX.) háromféle eljárást rendelnek alkalmazandónak, a nélkül, hogy megjelölnék és kétségtelenné tennék, hogy melyiket mely §-nál kell alkalmazni. Ott vannak a magyar polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat $-ai tele vonatkozással! Az 1. §. 1. pontja szerint: «A járásbíróságok hatásköréhez tartoznak: 1. Vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke ezer koronát meg nem halad, amennyiben értékre való tekintet nélkül a törvényszékek hatásköréhez nincsenek utasítva.* Miért nem részletezi a javaslat ezeket ? Miért kell a 2. §-ban utánna keresgélnünk és esetleg kételyben lennünk az iránt, hogy nem tartalmaz-e még valamely másik §. is ilyen kivételt ? Ugyanez áll a 3. §. 1. pontjára, amely viszont e törvényszékek, mint kereskedelmi bíróságok hatáskörébe tartozóknak mondja «amennyiben értékre való tekintettel ajárásbiróságok hatásköréhez utasítva nincsenek)) . . stb. Itt meg viszont az 1. §-t kell végig böngészni, hogy megtudjuk mik tartóznak ide. Mire jó ez? Miért nem mondja meg az a §., hogy 1,000 koronán felül ezek, meg ezek stb. tartoznak ide! Ilyen az 1. §. 11. pontja is. E szerint a nő-tartási perek, amennyiben nincsenek a házassági pl. bírósághoz utasítva (704. §.) a járásbíróság elé tartoznak. Miért kell itt megint a 704. §-t. felhajtani és megtanulni? Miért kell továbbá a 3., 130. §. 1., 420. §. 2,500. pontja értelmében a bíróságot amint kereskedelmi biróságot» s több eíéle megjelölni? Hogy a teleknek is, meg a bíróságnak is több gonddal és nehézséggel kelljen, csupán külsőségek miatt megküzdeni ? Mért hagy utánkeresésnek helyet a 497. §. a tekintetben, hogy mikor van helye felebbezésnek, azzal, hogy ezt mondja: «Felebbezésnek a törvényszékek, mint első bíróságok és a járásbíróságok ítéletei ellen van helye, kivéve, ha a törvény a felebbezési kizárja.» Vagy hasonlóképpen az 542. §. a felülvizsgálat dolgában, az 588. §. 589., 590. §. a perújítás kér_ désében ? Miért mondják ki az 505. §. 2., 531. §. 3, 532. §. 4., 541. §., 543. §., 568, 569. §„572.§., 575., 576. §. stb. §-ok azt, hogy az előző $-okban foglalt eljárások megfelelően alkalmazandók ? Ezt is jó megemlíteni, de jó lenne azért a megfelelő eljárást töviről hegyére mindenütt leirni! Mennyi félreértésre, találgatásra, magyarázásra, idő és munka fecsérlésre adnak okot az ilyen utalások! Vagy az összevonatkozó helyeknek szétszórása, mint pl. az 1896. évi XXXIII. t.-c! A bírónak el kell olvasnia másik eljárást és törvényt, — akkor is, amikor nincsen szüksége rája, — egészen, csupán azért, hogy találgathassa, hogy melyik §. alkalmazandó, melyik nem ? Azután azt kell keresnie, hogy a felfedezett §.-t hogyan alkalmazza. A sok oda nem tartozó rész olvasása aztán összezavarja, megtéveszti és kész a chaos. Nézzük például a közös legelő felosztásának telekkönyvi keresztülvitelét. Ez kétféle, a szerint amint a telekkönyvi betétszerkesztés már megtörtént, vagy nem történt. Vegyük csak az előbbit! Akkor a keresztülvitel a telekkönyv részleges átalakítása által történik, még pedig a 20,326/1890.1. M r. 59. §-a értelmében : az 1869. évi 2,579 sz. I. M. r. 6 —29. §. megfelelő alkalmazásával és a 20,326/1890. I. M. r. 60- 63. §-ai szerint. Az 1869. évi 2,579. sz. I. M. r. 7. §-nak g. pontját azon ban a 45,041/1889. sz. I. M. r. hatályon kivül helyezte. Az i, j. pont pedig az 1868 : I. t.-c.-re utal, a 14. §-al kapcsolatos 37,958/1893. sz. I. M. r. és a 14. §-t módosító 24,366/1893. sz. I. M. r. 107. § a.—a 22 §-t pedig hatályon kivül helyezi a 24,366/1893. sz. I. M. r. 111. §-a. A 2,579/1869. sz. I. M. rendeletet módosítja a 2,152/1 K70. sz. I. M. r, és a 40,101/1881. sz. I. M. r. Előbbit hatályon kivül helyezi a 7,538/1876, utóbbit a 45,041/1889. sz. I. M. r. A 20,326/1890. sz. I. M. r. 60. tj-a azonban mégis a í-0,101/1885. sz. I. M. rendeletre utal, mig a 62. §; b. pontja és a 63. §. már a 45,041/1889. számra. Figyelemmel kell lenni még az 1886 : XXIX. t.-c. 3. t?-ára, költségek tekintetében a 20,260/1895. sz. I. M. rendeletre, valamint arra, hogy a teljesen idevágó 1892. évi XXIX. t.-c. és 1893. évi 34,366. sz. L M. r, ha a betétszerkesztés már megtörtént, nem alkalmazható. Ha az átalakítási és hitelesítési eljárást ezek szerint megcsináltuk, akkor a bevezetést a 37,497/1893. sz. I. M. r. értelmében kell teljesíteni. Már most tessék elképzelni, hogy mennyit kell elolvasni annak, aki ezt jól akarja megcsinálni ? Micsoda munka ez, micsoda zűrzavar, és e mellett is nyugodt lehet-e abban, hogy amit csinált,jól csinálta? Biztos-e arról, hogy nincs-e még más valamely idevágó rendelkezés, amely az idézettek egyik-másik részét módosítja, pótolja, vagy hatályon kivül helyezi ? Ez alapokon tanácsos volna a törvények és rendeletek olyatén elkészítése, hogy azok a hasonlatosságot, vagy azonosságot, a könnyebb átértés és megjegyzés szempontjából megemlítsék ugyan, épen olyan utalásokkal, mint mostan, de az utalások mellett mondják el és ismételjék a felsoroltakat, valamint az eljárást szórói-szóra, vagy ha kell <s.megfelelöen», hogy az mindig együtt és kéznél lehessen, és ahhoz semmi tanulmány, keresés, magyarázás vagy kétség ne férhessen. Ha pedig rendelet, vagy törvény a régieket valamely részükben módosítja, helyezze a régieket teljesen hatályon kivül és lépjen helyettük érvénybe a réginek a megtartott részeit szórói-szóra ismétlendő uj törvény, vagy rendelet. Ezenkívül a hatályon kivül helyezett, vagy módosított törvényeket és szakaszokat és ezt eszközlő rendelkezéseket rendesen közölje a hivatalos lap és az igazságügyi, esetleg más ministeriumi szakközlöny évenként külön mellékletben. Olyan formán, mint most a milléniumi «Corpus Juris» teszi. Hogy azok iránt kétség ne lehessen. A különbség azonban az legyen, hogy a közlést mindig elülről kezdje, ne pedig ugy, mint a Corpus Juris. mely csak azokat a §-okat emliti meg, amelyeket az előző évben módosítottak és helyeztek hatályon kivül. Vagyis az évenkénti közlésnek az előző év végén fennálló állapotnak nem csak az előző évben hozott törvényekkel szemben fennálló, hanem teljes képét kelljen nyújtania. Jó volna ezenfelül az úgynevezett codificatorius osztálynak feladatává tenni, hogy minden év elején terjessze be a ministérnek, — ez pedig az országgyűlésnek a törvényekkel szemben összegyűjtött előző évi tapasztalatokat és ezek alapján elkészített javaslatait. így az ujitás és alkalmazkodás lehetősége könnyebb volna. Ezeket tartottam szükségesnek egyelőre érinteni, éppen most, mikor uj és korszakalkotó törvények beterjesztése és elfogadása áll a küszöbön. Néhány szó a birtokperekröl. Irta CSAPLAKY LIPÓT dr, Sátoraljaújhely. Az uj polgári perrendtartás az én igénytelen dicséretem nélkül is remek míí; a gyakorlati jogász akkor látja leginkább az uj polg. perrend kitűnőségét, ha a régi perrend egy hiányára bukkan és vizsgálja, hogy e hiány megvan-e az uj perrendnél ? akkor azután arról győződik meg, hogy a hiány nemcsak hogy