A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 19. szám - A budapesti kir. ítélőtábla működése 1904-ben. [1. r.]

74 A JOG A másodbiróság ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok : Való ugyan, hogy az 1874. évi XXXIV. t.-c. 47. §-a szerint az ügyvédnek ugyanazon ügyben mindkét felet képviselni tiltva van ; felperesnek az a ténykedése azonban, hogy 6' az elsőrendű alperes által a kiscelli takarékpénztár volt igazgatósági tagjainak III—VII. r. alpereseknek megbízásából tett 60%-os kényszeregyezségi ajánlat elfogadtatásában a hitelezőknek általa képviselt érdekcsoportjánál közreműködött, a csoportonkint magához hívott hitelezők nagyobb részével elfogadtatta, és a kényszeregyezséget megkötötte, nem esik az 1874. XXXIV. t.-c. 47. §-nak említett rendelkezése alá, mivel a kényszeregyezség létesítése közös érdek elérésére irányult és az érdekeltek előnyére eszközöltetett. Ezeknél, és egyéb az első bíróság által felhozott indokoknál fogva a másodbiróság ítéletét megváltoztatni és az elsőbiróság ítéletét helybenhagyni kellett. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Oly esetben, midőn bizonyos árumennyiség nem egyszerre, hanem részletenként szállítandó, az eladó az egész ügyletre nézve szerződésszegövé válik már akkor, ha csak egy részlet szállítmány nem felel meg a törvényes vagy kikötött kellékeknek; nem állhat meg felperesnek azon kifogása sem, hogy alperes a K. T. 347. és illetve 354. g-ai értelmében csak arra lett volna jogosítva, hogy a nem megfelelő árut neki rendelkezésre bocsássa és illetve köteles lett volna az utólagos teljesítésre ujabb határidőt adni, miután a K. T. idézett szakaszaiban foglalt intézkedések csakis a hely külömbségi, de nem a helyi vételre vonatkoznak. A K. T. 347. §. és következő szakaszainak rendelkezései helyi ügyleteknél is megfelelően alkalmazandók. A marosvásárhelyi királyi törvényszék, mint kereskedelmi bíróság (81/1904. P. szám alatt 1904. évi február hó 4 napján) Sebestyén Miklós dr. ügyvéd által képviselt B. Albert marosvásárhelyi sörgyáros felperesnek, Csongvay Lajos ügyvéd által képviselt K. György szászrégeni lakós alperes ellen 1,355 korona 82 fillér és jár. iránt folyamatba tett és az eljárás során 849 korona 60 fillér és járadékaira leszállított rendes perében következőleg ítélt : A királyi törvényszék felperest keresetével elutasítja és végrehajtás terhével kötelezi, hogy alperesnek 15 nap alatt 153 korona 30 fillér perköltséget fizessen meg. indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy egy 1902. évi február hó 17-ik napján kötött szerződéssel alperes a szászrégeni városi sörház (sörraktár) bérletét reá átruházta és ugyanazon szerződésben arra is kötelezte magát, hogy a bérlet tartama alatt, azaz 1904. évi december 31-ig sörszükségletét felperestől szerzi be a szerződésben meghatározott árakban. Alperes egy néhány hétig a szerződés értelmében felperestől szerezte be sörszükségletét, de miután onnan összesen 12£ hektoliter sört megvett volt, az összeköttetést megszakította miáltal felperes, ki alperes sörszükségletét évi 1911 hektóliterre teszi, a szerződés kötése utáni első esztendőben 1,355 korona 82 fillér kárt szenvedett, mely összegnek, valamint az ezután a kereset beadásának napjától járó kamatok és végre a perköltségekmegfizetésében alperest elmarasztalni kéri. Alperes, ki beismeri, hogy a szászrégeni városi sörház bérletet felperesnek átadta, hogy az alább megjelölendő feltétel alatt köteles volt 1904. évi deczember 31-ig sörszükségletét felperestől beszerezni, és hogy ezen ügyben 1902. évi február hó 17-én felpereshez levelet intézett, tagadja, hogy ezen levél szerződésnek lenne tekintendő és tagadja különösön, hogy a keresetnek A.) alatti melléklete ezen levélnek hü másolata, illetve fordítása. A kereseti állításoktól eltérőleg a tényállást ugy adja elő, hogy mikor felperesnek a szászrégeni sörház bérletét átadta és az 1902. évi február 17-én kelt levelével arra is kötelezte magát, hogy kőbányai sörszükségletét felperestől fogja beszerezni, ezen levélben hivatkozott egy közötte és felperes között megelőzőleg létrejött szóbeli megállapodásra, mely szerint felperes kötelezve volt, neki kőbányai sörként kizárólag világos Szent István sört szállítani; mikor tehát a fenti levélben egyszerűen ezt a kifejezést kőbányai sör használta ; az alatt nem bárminemű kőbányai, hanem kizárólag idevaló világos Szent István sört értett, és ezt felperes is csak ugy értelmezhette és bizonyára ugy is értelmezte, mert az összeköttetés kezdetén a kikötött világos Szent István sört szállította. Miután azonban felperes később, mikor a Szent István sör beszerzése neki nehézségekbe ütközött, ezen sör szállításával felhagyott és a helyett az első magyar serfőző részvénytársaságnak a kikötöttnél sokkal gyengébb minőségű gyártmányát szállította, felperes maga szerződésszegővé vált és alperes jogosan bontotta fel a vele kötött szerződést és jogosan járt el, mikor ezután sörszükségletét máshonnan szerezte be. Azon állításának bizonyítására, hogy a fent megjelölt szóbeli megállapodás, mely akkor is, ha az 1902. évi fébruár hó 17-ik napján felpereshez intézett levele szerződés jellegével bírónak tekintetik, ennek tartalmával nem ellenkező, hanem csakis ennek bővebb megmagyarázására szolgál, felperes és közötte létrejött, s a melyre a fenti levélben, mint megállapodásra ugy is hivatkozás történik és ugy a szerződés elbírálásánál minden körülmények között figyelembe veendő, hivatkozik M. Izidor, B. Oszkár W. Adolf és K. József tanukra és felajánlja felperesnek a visszakínálható főesküt arra, hogy ilyen szóbeli megállapodás nem jött létre. Végül kifogásolja a felperes által felszámított sörmenynyiséget és a kár nagyságát. Felperes ezzel szemben tapadja az ilyen szóbeli megállapodás létrejöttét és az alperes által 1902 évi február hó 17-ik napján hozza intézett levelet szerződésnek tekintvén, azt vitatja, hogy ha az alperes által állított megállapodás létre is jött volna, az az optkv. 887. S a alapján ipso jure érvénytelennek, nem létezőnek tekintendő Igaz, hogy alperesnek részint Szent István sört, részint a magyar serfőzőrészvény-társaság gyártmányát szállította, mely a hogy tanukkal igazolni fogja, közéj*- fajú és minőségű kőbányai sör és ennélfogva a keresethez csatolt levélben foglalt megállapodásnak, mely csak Kőbányai sörről szól, megfelelő volt. Hogy alperes a magyar serfőző részvénytársaság gyártmányát kifogás nélkül elfogadta, bizonyítja S. Ignác, M. Izidor és R. Albert tanukkal. Alperes rosszhiszeműségét abban is látja, hogy az összeköttetés felbontása előtt szállított utolsó hordó sör nem a magyar serfőző részvénytársaság gyártmánya, hanem Sz. István sör volt. Hivatkozik a K. T. 347. és' 354. §-aira, melyek ^ szerint alperes még abban az esetben is, ha az áru ellen kifogásai voltak, nem volt jogosítva a szerződést felbontani, hanam az áru rendelkezésre bocsátása mellett, köteles lett volna az utólagos teljesítésre kellő időt adni. A felperes által felajánlott esküt elfogadja. Végül a kár nagyságára vonatkozó alperesi kifogást illetőleg, annak bizonyítására, hogy mennyi volt hektoliterenként a kára,illetve elmaradt haszna, a kőbányai sörgyár számláival és a szállítólevelekkel igazolja, az alpere* által egy esztendőn belül elfogyasztott és más cégtől beszerzett sör mennyiségét pedig alperes üzleti könyveinek előmutatása után, alperessel egyetértőleg 120 hektoliterben állapítja meg és miután e szerint kára csak 849 korona 00 fillér, keresetét ezen összegre szállítja le. Nem vitás ezek szerint peres felek között, hogy felperes az összeköttetés ideje alatt ugy Szent István sört, mint a magyar serfőző részvénytársaság sörét szállította, de vita tárgyát az képezi, hogy a sör minőségére nézve jött-e létre peres felek között az alperes által vitatott szóbeli megállapodás vagy sem, tekinthető-e ezen megállapodás jogérvényesnek vagy sem s ha igen, lehet-e ez befolyással alperes fenti szerződési kötelezettségére ? S. Ignác és R. Albert- tudják, hogy a sör, mely a felperesi megbízottnak alperes részére leendő átadás végett átküldetett és mely részint Szent István sör, de legnagyobb részt a magyar serfőző részvény társaság gyártmánya, tehát nem Szent István sör volt, mindig kifogástalan minőségű és nem zavaros volt és nincsen tudomásuk arról, hogy alperes a sört az átvételnél kifogásolta volna, de ezen tanuk a sör átadásánál nem is voltak jelen, tehát nem is bírhatnak közvetlen tudomással arról, hogy alperes a sör átvételénél minő magatartást tanusitott. Hogy a sör minőségére nézve peres felek között szóbeli megállapodás jött-e iétre vagy sem, nevezett tanuk nem tudják. M. Izidor tanú azt vallja, hogy alperes az összeköttetés kezdetén egy-két hétig, a magyar serfőző részvénytársaság sörét elfogadta, ezután pedig K. József kijelentette, hogy ilyen sört többé nem fogad el, hanem csakis világos Szent István sört. Az összeköttetés megszakítása előtt átküldött legutolsó hordó sör Szent István sör volt, de tanú nem tudja, hogy ezen sör zavaros-e vagy sem, csak azt tudja, hogy alperesnek mindig frissen kezelt sört szállítottak, a sör minőségére vonatkozó szóbeli megállapodást illetőleg csak arról van tudomása, hogy kőbányai sör szállításáról volt szó, de azt, hogy ezen sör minősége közelebb megjelöltetett volna, nem tudja. Ezzel szemben W. Adolf tanú vallja, hogy mikor peres felek az ő, valamint K. József, B. Oszkár és M. Izidor jelenlétében a sörraktár átadását és a sörszállitási ügyletet tárgyalták, K.József alperes üzlettársának azon megjegyzésére, hogy alperes csak Szent István sört vehet, felperes kijelentette, hogy ilyen sört fog szállítani, annál inkább miután ő ezen gyárnak a részvényese. K. József, ki ezen tárgyalásnál szintén jelen volt, azt adja elő, hogy mikor a kérdéses sör szállításról szó volt, a felek jelenlétében ő maga mondta felperesnek, hogy a sör szállításra vonatkozólag az ügylet csak ugv jöhet létre, ha felperes Szent István sör szállítására' kötelezi magát, mely feltételt felperes minden fenntartás nélkül elfogadta. Hogv az összeköttetés megszakítása előtt szállított utolsó hordó sörön minő jelzés volt. arra tanú nem emlékszik, de a sör színéből látta, ho gy az nem lehetett Szent István sör és azért tanú maga felhívta erre alperes vendéglősének figyelmét és felszólította őt, hogy a sört felperesnek visszaküldje; végül B. Oszkár tanú azt vallja, hogy 1902. évi február vagy március hónapjában jelen volt, mikor peres felek a sörszállitási ügyletet megbeszélték, akik akkor a sör minőségét is megállapították, ámbár nem tudja, hogy épen Szent István sör szállításában állapodtak meg, vagy sem, e tekintetben csak arra emlékszik, hogy olyan sör szállítására kötelezte magát felperes, a milyen azelőtt W. Prangott cég által alperesnek szállíttatott, ami pedig hogy Szent István sör volt, kétség nem merült fel. P. János tanú igazolja azon alperesi állítást, hogy alperes több hordó sört felperesnek visszaküldött, mert nem Szent István sört szállított és azt is igazolja, hogy M. Izidor, a felperesi cég szászregem megbízottja az alperesi vendéglőben több izben megjelent es K. Józsefet kérte, hogy ne küldje vissza a sört, ámbár az nem Szent István sör és zavaros, mert különben kárban marad és hogy 1902. év nyarán több vendég maradt ki alperes vendéglőjéből mert nem világos sört mértek ki. Ezen tanuk vallomását a királyi törvény szék az 1893: XVIII. t.-c. 04. §-a szerint mérlegelven tényállásként megállapította, hogy peres felek között a sörszállitási ügyletre vonatkozólag azon megállapodás jött létre, hogy felperes köteles kőbánvai sörként világos Szent István sört