A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 19. szám - A budapesti kir. ítélőtábla működése 1904-ben. [1. r.]

A J szállítani és hogy felperes annak dacára, hogy alperes a más minőségű sört kifogásolta, nem kizárólag Szent István sört, hanem a magyar sörfőző részvénytársaság más fajú gyártmányát szállította. Miután ezek szerint felperes maga az által, hogy a megállapodás ellenére a magyar serfőző részvénytársaság másfaju gyártmányát szállította alperes részére, a közötte és alperes között létrejött szerződést megszegte, s igy alperes jogosítva volt az üzleti összeköttetést megszüntetni, a mely jogán még az a körülmény sem változtatna, ha a felperes által az üzleti összeköttetés megszüntetését megelőzőleg átküldött utolsó hordó sör tényleg Szent István sör lett volna, mely oly esetben, midőn bizonyos árumennyiség nem egyszerre, hanem részletenként szállítandó, az eladó az egész ügyletre nézve szerződésszegővé válik már akkor, ha csak egy részlet szállítmány nem felel meg a törvényes vagy kikötött kellékeknek; miután nem álhat meg felperesnek azon kifogása sem, hogy alperes a K. T. 347. és illetve 354. §-ai értelmében csak arra lett volna jogosítva, hogy a nem megfelelő árut neki rendelkezésre bocsássa és illetve köteles lett volna az utólagos teljesítésre ujabb határidőt adni, miután a K. T. idézett szakaszaiban foglalt intézkedés csakis a hely külömbségi, denem a helyi vételre vonatkoznak, végül miután felperesnek az optkv. KH7. §-ára alapított kifogását sem találta a királyi törvényszék alaposnak azért, mert az alperes által bizonyított szóbeli megállapodás az 1902. évi február hó 17-én kelt Írásbeli elfogadási nyilatkozat tartalmával nem ellenkezik, sem pedig uj toldalékot sem foglal magában, hanem, miután a Szent István sör is kőbányai sör, csupán ezen szóbeli nyilatkozat megmagyarázására, bővebb értelmezésére szolgál, -— mindezek alapján a királyi törvényszék felperest keresetével elutasitandónak és mint teljesen pervesztest az 1808: LIV. t.-c. 251. >;-a alapján a perköltségekben is elmaraszialandónak találta annyival is inkább, mert felperes az alábbiak szerint a Szent István sin- szállítására vonatkozó kötelezettség megállapítása nélkül is szerződésszegőnek volna tekintendő, mivel azon sör, melynek árát felperes akár kiszámításánál alapul vette és melyet a csatolt számlák szerint az első magyar serfőző részvény társaságtól beszerzett, A. Bernát ezen társaság igazgatójának vallomása szerint nem középfajú és minőségű sör volt. Ezen tanú vallomásával szemben a királyi törvényszék F. Vilmos tanú vallomásának kevesebb jelentőségét tulajdonított, miután ezen utóbbi tanú, mint idegen gyárnak az igazgatója az első magyar serfőzde részvénytársaság gyártmányait nem ismerheti oly alaposan, mint maga a gyár igazgatója, s igy felperes még abban az esetben is ha, ahogy ő vitatja, csupán kőbányai közép fajú és minőségű sör szállítása lett volna kikötve a sörnek A. Bernát által bizonyított minőségben történt szállítása által sem tett volna eleget a szerződésileg elválalt kötelezettségének. Az ügyvédi munkadijak és költségek megállapítása a 1808 : LIV. t.-c. 252. íj-án alapul. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla (969/1904 1'. szám alatt 1(.)<)4. évi április hó (j-án) UHt : A királyi ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, felperes kárkövetelési jogát alperessel szemben megállapítja, — s utasítja az elsőfokú bíróságot, hogy ennek az ítéletnek jogerőre emelkedése után az alperes által fizetendő kárösszeg kérdésében és a perköltség viselésére is kiterjedőleg hozzon ujabb ítéletet. Indokok: Alperes nem cáfolta meg M. Izidor és S. Ignác tanuk vsllomása által arra nézve nyújtott bizonyítékot, hogy alperes a peres felek között létre jött szerződés alapján felperestől rendelt, s feiperes által küldött, illetőleg felperes megbízottja által alperesnek átadott sört minden ellenmondás nélkül elfogadta s felhasználta. Ebből folyólag most már alperest terheli annak bizonyítása, hogy a felperes által szállított sör minőségére nézve rossz és szerződésellenes volt, — hogy tehát alperes a kereskedelmi tv. 348. és 358. i^-aiban meghatározott elállási jogot gyakorolhatja. A nevezett tanuk vallomásával szemben csak P. János alperesi tanú vallomása áll, a kinek — vallomása szerint tudomása van arról, hogy alperes a felperes által szállított sörből néhány hordó sört, kifogásolt minősége miatt, visszaküldött. — E tanú azonban meg nem mondja, hogy tudomását honnan meriti, s az időpontot sem tudja megjelölni, melyben a sör kifogásolása történt. E tanú vallomása tehát a fentebb megnevezett tanuk vallomását nem gyöngíti. Minthogy ezek szerint bizonyítottnak veendő, hogy alperes a felperes által szállított sört föntartás nélkül elfogadta és megtartotta, s igy az, hogy felperes szerződésellenesen rossz árut szállított, s ezen az alapon felperes szerződésszegő volt volna, meg nem állapitható, — hiányzik az alap, melynél fogva alperes a sörön, — már az átvételkor fölismerhető állítólag hiányos minősége cimén, a szerződéstől jogosan elállhatott. .Minthogy alperes ennek dacára a szerződéstől elállott, s a részére szükséges sör mennyiséget nem felperestől szerezte meg, ezzel alperes a felek közötti szerződést megszegte, minélfogva az ez által felperesnek okozott kárt a kereskedelmi tv. 551. és 352. $-ai alapján elvileg megtéríteni tartozik. Az a kérdés, hogy a kártérítési követelés kiszámítása helyes alapra van-e fektetve, a kártérítési összeget megállapító ítélet keretébe tartozik. Ez az ítélet csak közbeszóló határozatnak lévén tekintendő, — a perköltség viselése fölött ezúttal rendelkezni nem lehetett. A magyar királyi Kúria (774/1904. V. szám alatt 1905. évi február hó 28 napján következő Íteletet hozott: A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával, az elsőbiróOG ság Ítélete hagyatik helyben azzal a kiegészítéssel, hogy felperes az elsöbiróság ítéletében megítélt perköltségen felül még 71 korona 30 fillér felebbezési költséget is köteles az alperesnek 15 nap és végrehajtás terhe alatt megfizetni, mely összeg az alperes ügyvéde részére is felebbezési munkadíj és költség cimén saját fele ellenében megállapíttatik. Indokok: A k. t. 347 §. és következő szakaszainak rendelkezései helyi ügyleteknél is megfelelően alkalmazandók lévén, az első bíróságnak Ítélete az ezzel ellenkező valamint az A. Bernát tanú vallomására alapított indokok mellőzésével egyéb megfelelő indokai alapján hagyatott helyben. A biztosítási kötvény megtámadhatatlansági kikötése lényegileg azt jelenti, hogy a biztosító a biztosítottat terhelő közlési kötelezettség elmulasztásának vagy a tudatos elhallgatásnak jelentőséget nem tulajdonit, hanem azokról a körülményekről amelysket a kockázat elvállalása szempontjából fontosnak tart. a biztosított által nyújtott adatokra való tekintet nélkül, maia fog meggyőződést szerezni. A megtámadhatatlaáság kikötése nem jogosítja fel ugyan a szerződő felet csalásra, ámde valótlan előadás, vagy tudatos elhallgatás magába véve még csalást nem képez, mert ehhez megkívántatik a valótlanul nyilatkozó vagy a köteles nyilatkozattételt elmulasztó felnek olyan ténye, amely a való tényállás kiderítését a biztositóra nézve lehetetlenné teszi vagy legalább is lényegesen megnehezíti. (M. kir. Kúria 113/lVO.j. sz. 1905. március lü-án.) A 'Paritás frachtfrei Nagyszeben» meghatározással eladott áru iránti vételi ügyletnek ez árunak Nagy Szebenbe történt elfuvarozása utáni felbontása esetében a Nagy-Szebenbe történt fuvarozás költségét az eladó viseli. (M: kir. Kúria 520/1904. — 1ÍJ05. március 16.) Bűnügyekben. A kir. ítélőtábla megállapította, hogy vádlott szerzője a bevádolt cikknek ; megállapította továbbá, hogy a cikkben foglalt állítások a sértett személyére vonatkozólag állíttattak. Helyesen mondotta ki a kir. Ítélőtábla, hogy az állitások tárgyilag a rágalmazás tényálladékát foglalják magukban. Vádlott felmentése, a B. T. K. 263. ^-ára hivatkozással, azért mondatott ki. mert az állitások valótlanoknak nem bizonyultak ), amiből a kir. ítélőtábla azt következteti, hogy azok valók. Ez a rendelkezés nem felel meg a törvénynek. A B. T. K. 263. Íj ának utolsó bekezdése a büntetlenséget attól teszi függővé, hogy az állitas valósága bebizonyittassék ; a törvény tehát nem éri be azzal, hogy a valótlanság bizonyítást nem nyert, hanem azt kívánja, hogy a valóság positive igazoltassék. Ami nem bizonyult valótlannak, az még nem szükségképpen való, a törvény pedig a valóság bizonyítását rója a vádlottra. Ezekből következik, hogy a kir. ítélőtábla valósággal azt állapította meg, hogy a fömaganvádloról állított ama tény, hogy a kutmérgezés gyanúja öt terheli, bebizonyítva nem lett. Az a körülmény, hogy a kir. ítélőtábla megállapítása szerint a vádlott célja a hatósági beavatkozás előidézése volt, a tényálláson mitsem változtat, mert a törvény külön rágalmazó célzatot nem kíván. Az a körülmény pedig, hogy a fömagánvádlónak meggyanusitása a községben keringő hirre való hivatkozással történt, a vádlott felelőssége szempontjából közömbös, mert aki a hirt tovább adja, azért, mint saját cselekvéseért. épugy felel, mint az, akitől hallotta. A hir terjesztője köteles annak valóságáról meggyőződést szerezni magának és ez fokozott kötelessége annak, aki a terjesztést újság utján eszközli. Minthogy ezek szerint a kir. ítélőtábla tévesen alkalmazta a törvényt abban a kérdésben, hogy a büntethetőséget kizáró körülmény forog-e fenn: ítéletét a B. P. 385. ij. 1. c) pontjának semmisségi okából a B. P. 437. ij. harmadik bekezdése értelmében megsemmisíteni kellett. A m. kir. Kúria (19J5. évi március 2-án 1,925 1905. Btö. sz. a.) nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás vétségével vádolt K. József elleni ügyben következőleg itélt. Mindkét alsóbirósági ítélet a B. P. 385. §-ának 1. c) pontja alapján megsemmisíttetik; vádlott mint szerző bűnösnek mondatik ki a B. T. K. 258. §-ába ütköző, a 259. ij. szerint minősülő rágalmazás vétségében, melyet azáltal követett el, hogy a Sopronban megjelenő «Radical» cimü lapnak 1903. évi március 15-én kiadott 038., számában P. Terézről azt az állítást tette közzé, hogy őt a K. Éva kútja megmérgezésének gyanúja terheli, s ezért a B. T. K. 259. $-a alapján, a 92. alkalmazásával, az 1892: XXVII. t.-c. 3. §-ában meghatározott célokra fordítandó, behajthatlanság esetén 5 (öt), illetve 1 (egy) napi fogházra átváltoztatandó 100 (egyszáz) korona fő és 20 (husz) korona mellékbüntetésre Ítéltetik. Köteleztetik vádlott, 22 korona eddigi és a még felmerülendő bűnügyi költséget az 1890. XL1II. t.-c. 9. §-ában meghatározott módon megtériteni és a fömagánvádlónak 80 (nvolcvan) korona perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Egyúttal köteleztetik a «Radical cimü lap kiadótulajdonosa, hogy jelen ítéletet indokaival együtt a lap legközelebbi számában közzétegye, mely közzététel költségeit a vádlott viseli. Indokok : A kir. ítélőtábla megállapította, hogy vádlott szerzője a bevádolt cikknek ; megállapította továbbá, hogy a cikkben