A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 19. szám - A budapesti kir. ítélőtábla működése 1904-ben. [1. r.]

152 A JOG befolyása kihasználásának céljából létesült; 2. ha a két szerkesztő a lap anyagi sorsától teljesen független állandó javadalmazásban részesül ^ a kiadótól, és ha ez utóbbinak a lap irányára való befolyásának lehetősége ki van zárva; 3) a lapnak kizárólag — tehát minden közgazdasági kérdés megbeszélésének kizárásával — jogi kérdésekkel kell foglalkoznia; 4. semmiféle ellenszolgáltatással járó hirdetést közölni nem szabad, hacsak a lap hirdetései bérbe nem adattak és a kiadó hirdetést el nem fogadhat. Pro foro externo bírónak ügyvéddel való társulása, legtöbb esetben valójában a birói állással összeférhetlen, minden esetben azonban a birói hivatással való összeférhetetlenség fennforgásának látszatát kelteni alkalmas. Ha a biró szerkesztői mivoltában a lap anyagi sorsával jut érdekeltségi visszonyba és betetőzésül még az ügyvéd-kiadótulajdonostól részesül díjazásban, akkor oly esettel állunk szemben, mely nemcsak rosszalandó, de megszüntetendő is, mert az ily visszony nemcsak a biró, de a bíróságok tekintélyének aláásására is vezethet. Elvként kell, hogy álljon, hogy minden oly érdekközösség biró és gyakorló ügyvéd közt, mely anyagi hasznot célzó munkában vagy vállalkozásban nyilvánul, a birói függetlenség elvével meg nem egyeztethető. Ezen elv alól ki nem veendő azon eset sem, ha a szerkesztő biró az ügyvéd-laptulajdonostól állandó díjazásban részesül, — mert az ily visszonyok kb.elé többnyire ismeretlenek lévén, a felületesen itélő tömegnél az ily visszonyok alapját, mibenlétét nem keresi, nem kutatja, csak az állandóan előtte levő szoros nexust látja, amely biró és ügyvéd között a lap fején folyton elébe tárul. A birói cégér alatt, de közremunkálásuk nélkül könyvpiacra kerülő határozat-gyűjteményekről cikkíró következőképp vélekedik . . «]\íás kérdés azonban, hogy morális szempontból nem-e elitélendő az, hogy egy biró oly munkához — legyen az jó vagy kevésbbé jó — kölcsönzi nevét ellenszolgáltatás mellett, amelynél nem munkája, csak neve íizeitetik meg. Ha élelmes vállalkozók bíráknak neveit meg tudják szerezni ily célokra, — és ügyes ügynökeik utján az ily munkákat — a visszonyokat nem ismerő vidéki jogászközönség tájékozatlanságát felhasználva, borsos összegekért és többnyire évekre terjedő lekötöttséggel, egyedül a birói cégér kihasználásával, sóznak annak nyakába, amely munka anyaga akármelyik szaklap határozati mellékletében legnagyobb részében feltalálható, - HL;\ a bírónak ilyetén szereplése a birói felelősség szempontjából talán közömbös, de hogy erkölcsi szempontból nem-e kifogásolható — ez más kérdés !>• Végül még cikkíró a többi szaksajtó ellen fordul, mely ezen fontos kérdést — az okát nem kutatjuk, — teljes közönyösséggel agyonhallgatja. «Csodálni való — úgymond, — hogy a magvar jogi szaksajtó, eltekintve a «Jog» állásfoglalásától, milyen hidegtn, közömbösen viselkedik a felvetett kérdéssel szemben. S bár egyrészt, — figyelembe véve, hogy saját érdekeiről is van szó — önzetlenségének is adja tanújelét, midőn a kérdést nem bolygatja, addig másrészt végtelen kárt okoz a hazai jogászságnak, midőn egyrészről téves hitében hagyja meg egyes irodalmi vállalatok mibenléte és értéke felől, — másrészt kárt tesz a köznek, ha az irodalmi visszonyok elfajulása fölött napirendre tér. Pedig a sajtónak legfontosabb kötelessége volna a közvéleményt felvilágosítani, irányítani azon esetekben, amelyekben indokolt annak feltételezése, hogy az tévesen alakult bizonyos dolgok felett. Ha ebbeli kötelességét nem teljesiti, vét nemcsak jól felfogott érdeke ellen, de vét a közérdek ellen is, amely pedig védőjét kell, hogy tisztelje benne. * * * Ugyan e tárgygyal a Budapesti Hirlap f. hó másodiki száma is foglalkozik. Osmerteti a vita anyagát, majd igy folytatja: «Habár a magyar birói kar olyan erkölcsi színvonalon áll, hogy tekintélyét és függetlenségét féltenünk nem kell-, a midőn különben is csak néhány bíróról van szó, a kik ilyen vállalkozásokban részesek, mégis megokoltnak tartjuk, hogy a kérdéshez mi is hozzászóljunk és pedig éppen az okból, mert a magyar birói kar tekintélyét és függetlenségét olyan féltve őrzött kincsnek tekintjük, a melyet semmiféle gáncsnak érinteni nem szabad. Az országgvülési képviselők összeférhetetlenségéről szóló 1901. évi XXIV. törvénycikkbe le van fektetve az az alapelv, hogy a képviselők állásukat önmagukra nézve nem hasznosíthatják és hogy a magánérdeknek a közérdek róvására érvényesülni nem szabad, mert csak ekképp tartható fönn a képviselőház tagjainak jó hire. E törvényben kimondott irányelvek, nézetünk szerint a bírákra nézve még fokozottabb mértékben alkalmazandók, mert a birói függetlenség még fokozottabb közérdek, mint a képviselői függetlenség megóvása. A birákra nézve az 1869. évi IV. törvénycikk 8. szakasza ki is mondja, hogy a biró nem folytathat semmiféle olyan foglalkozást, mely a birói hivatal függetlenségével össze nem fér, annak 9, szakasza szerint pedig a biró magánosoktól nem fogadhat el semmi néven nevezendő adományt, vagy javadalmazást. Az 1868. évi LIV. törvénycikk 56. szakasza értelmében továbbá birói személyeknek- nem szabad oly ügyekben résztvenni, a melyekben közvetlenül, vagy közvetve kárt, vagy hasznot remélhetnek. Ezzel szemben a bíróságoknak a jogi szaklapokban megnyilatkozó tagjai azt hozzák föl, hogy a bírákat az irodalmi munkásságtól eltiltani vagy elriasztani nem észszerű dolog. Ebben a föl fogásban mi is osztozunk, sőt nagyon is kívánatosnak tartjuk, hogy a rátermett birák minél inkább gazdagítsák a magyar szak"ÍLM BÍ8ZVÉNV TiqsAa. irodalmat. Ámde az a magas piedesztál, a melyen a magyar biró áll, nézetünk szerint megkívánja, hogy ez a munkálkodás ideális célokból történjék. A mivel nem azt akarjuk mondani, hogy a biró irodalmi munkássága a kellő anyagi honorálásban is ne részesüljön, hanem ez a honorárium valóban a szellemi munkáért fizetett tiszteletdíj természetével bírjon és ne fajuljon el iparszerü nyereséggé. Az állam gondoskodjék arról, hogy a birói tekintélyt és függetlenséget vértezze oly nagy birói fizetéssel, hogy ő rá ne szoruljon arra, hogy bármely foglalkozást, tehát az irodalmi foglalkozást is iparszerüleg űzött mellékkeresetnek^ legyen kénytelen tekinteni. Az pedig éppenséggel rossz vért szül, ha miként igen szavahihető emberek állítják — a kormány kivételes anyagi támogatásban részesiti az olyan szaklapokat, a melyeknek birák a szerkesztői. Ugy vagyunk értesülve, hogy a Kúria elnöke és az igazságügyminiszter tudomással birnak a most fejtegetett kérdésről. Az ilyen fontos kérdéseket agyonhallgatással a napirendről letüntetni nem lehet; a jogászközönség méltán elvárhatja, hogy e kérdésben illetékes helyeken állást foglaljanak*.*) Az aradi ügyvédi kamara 1904. évi jelentése, egyéb tervbe vett javallatok között, a mai gazdasági rendszertől elválaszthatatlan hitelélet fejlesztésére és szabályozására fontosnak tartja a csődönkivüli kiegyezésről és kényszeregyességi ől szóló javaslatokat és ezzel kapcsolatban a csődtörvény módosítását. Ugyancsak sürgeti az ügyvédi rendtartás és az ügyvédi kamarák reformját is, mely utóbbiak autonomikus jogkörét lényegesen bővítendőnek véli; azt is szükségesnek tartja, hogy fegyelmi ügyekben a másodfokú bíráskodást egy vegyes tanács gyakorolja, melynek fele kúriai birákból, fele pedig ügyvédekből álljon. Az ügyvédség helyzetének orvoslására a jogi vizsgák reformját, az ügyvédeknek birói állásokra való sürübb kinevezését és a gyakorlati időnek 5 évre való meghosszabbítását ajánlja. A telekkönyvi ügyekben ügyvédi kényszer behozatalát sürgeti és határozottan követeli az ügyvédi költségmegállapitás kérdésének törvényes szabályozását a törvényben meghatározott minimummal. Az Ügyvédjelöltek Országos Egyesülete a napokban tartotta az idei rendes közgyűlését, melyen a régi tisztikar és választmány felmentése után az uj tisztikart a következőkép alakították meg. Elnök lett: Marsc/um Géza di., alelnökök: Tűnődi Endre dr., Nagy András dr., Titkár : Peller Imre dr.; jegyző : Kátdl Jenő dr.; pénztáros : Déri Jenő dr.; II. pénztáros : Bártfai Farkai Samu dr.; ellenőr: Kutassi Elemér dr.;könyvtáros: Lányi Márton dr.; háznagy: Lbwy Mór dr. A válaszmány tagjaivá megválasztanak: Barsodi Miklós dr., Dororhi Ervin dr., Ehrlich Miksa dr., Elek Béla dr., Fekete Vilmos dr., Lénárt Albert dr., Madarász Gyula dr., Misner István dr., Proszwimmer Béla dr. Sulyok Kálmán dr., Vas Géza dr., Zsembery István dr. Póttagok lettek: Gállay László dr., Karafiáth Jenő dr., Rédei József dr. Lázár Andor dr. A közgyűlésen, mely a tagok élénk résztvéte mellett folyt le, az ügyvédi kamarát Okolicsányi Géza dr. képviselte, a jogvédő egyesület részéről pedig Teller Miksa dr. volt jelen. Az egyesület tevékeny tisztikara és választmánya az elmúlt évben is vagy buzgalommal dolgozott az egyesület céljainak előbbrevitelén. Bankkölcsön kieszközlése nem ügyvédi ténykedés. A budapesti kir. törvényszék: Az elsőbirói végzés megváltoztattatik, a pergátló kifogás elvettetik, a per érdemi tárgyalása elrendeltetik. Indokolás: Az Ügyv. prtts. 66. §-ában érintett eljárás alá a 44., 46. és 48. S-okban felsorolt kötelességszegések miatti panaszok tartoznak. A kötelességszegés pedig csak ugy értelmezhető, hogy az ügyvédi ténykedésből merült fel, mert különben nem volna kötelességszegés. Tekintve, hogy a keresetben érintett bankkölcsön kieszközlése, bekebelezése és felvétele ügyvédi ténykedésnek nem minősithető, mert a 38. §. értelmében ügyvédi ténykedést csak a feleknek bíróságok és hatóságok előtti képviselete képez és annálfogva a felvett kölcsönösszeg egy részének visszatartása az ügyvédi kötelességszegés szempontja alá nem vonható : az elsőbirói végzés megváltoztatásával, a pergátló kifogást elvetni és a per érdemi tárgyalását elrendelni kellett. (1905. április 11-én H. E. 101.) A közjegyzőknek adandó birói megbizatások kiosztása tárgyában Fésiis György fiumei kir. közjegyző kérvényt adott be a fiumei kir. törvényszékhez, melyben az iránt folyamodik, hogy ezentúl a milliós hagyatéki ügyek, tekintet nélkül a hónapra, melyben az elhalálozás történt, felváltva ossztassanak ki a közjegyzőknek és minthogy Gelletich kir. közjegyzőnek már két olyan esete volt, a legközelebbi egy millió korona értékű hagyatéki ügy feltétle rül neki osztassék ki. A fiumei kir. törvényszék folyamodót kérelmével elutasította. A budapesti kir. Ítélőtábla' pedig a beadott felfoiyamodást visszautasította, mert a kir. közjegyzőnek adandó birói megbizatások kiosztása a kir. törvényszék belső ügykezelésének köréhez tartozik. A kiosztás aránytalansága által netán okozott sérelmek tehát nem perrendszerü jogorvoslat igénybe vételével, hanem a felügyeleti hatósághoz intézendő panasz vagy előterjesztés utján orvoslandók. (1905. márc. 14-én 729.) *) Amig a nyilvánosságnak folylon szaporodó közegei e kérdés megoldását sürgetik, addig a legilletékesebb tényezők e mozgalmat se nem látják, se nem hallják. Mire várnak ezek az urak ? Nagyobb botrányra ? ! A sz rkesztőség. NYOMDÁJA BUDAPESTÉ*