A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 18. szám - Széljegyezetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. [? r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 18. számához. Budapest, 1905. április 30. Köztörvényi ügyekben. Igaz ugyan, hogy az 1881: LIX. t.-c. 50-ik §-a szerintcsak jogerőre emelkedett, tehát szabályos kézbesítést is feltételező itélet ellen lehet semmisségi keresettel orvoslást szerezni, s hogy ilyen a semmisségi kereset beadásakor még nem volt. Mind e mellett azonban a keresetet, abból az okból, mert az a még jogerőre nem emelkedett marasztaló itélet ellen adatott be, elutasítani nem lehet, minthogy az azzal megtámadott itélet a jelen per folyamán még az itélet hozatala előtt a nagykorúvá vált felperesnek szabályszerűen kézbesittetvén, ő az ellen felebbezéssel nem élt, s így az jogerőre emelkedett, a jelen kereset előfeltétele tehát a per folyamán bekövetkezvén, az a kereset joggyakorlatunk szerint el nem utasítható. A brassói kir. tszék (1903. évi október hó 3-án 7,183 903. P. sz. a.) Manoiu M. dr. ügyv. ált. képv. E. I., mint kiskorú B. V. gyámja suriani lakos felperesnek, Mosoiu J. ügyv. ált. képv. D. Juon J. R. alsómoecsi lakos alperes ellen a 8,170/902. P. sz. itélet megsemmisítése s jár. iránti 12,007/902. p. sz. keresettel indított rendes perében következőleg itélt : A kir. tszék a D. Joan J. R. által D. J. George és kiskorú B. V. M. ellen ingatlan tuiajdona s jár. iránt indított perében az evi október hó 8. napján 8,170/902. P. sz. a. hozott jogerős Ítéletet az azt megelőző eljárással együtt B. V.-vel szemben megsemmisíti és kötelezi D. Joan J. R. alperest, hogy az itélet alapján az alsó moecsi 847. sz. tjkvben íoglalt ingatlanokra a 11,443/903. tkv sz. végzéssel javára eszközölt tulajdonjogi előjegyzést 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett töröltesse és hogy B. V. felperesnek 63 K perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessen még. indokok: Minthogy a felperesi ügyvéd meghatalmazását aláíró B. V. a Fogaras vármegye árvaszékétől beszerzett iratok között levő 13,367/902. sz végzés tanúsága szerint a meghatalmazás kiállítása és a kereset beadása idejében már nagykorú volt: ez okból a kir. tszék felperes gyanánt egyedül B. V.-t tekintette. Az ügy érdemében a kir. tszék megállapította, hogy a 3,855/902. sz. keresettel folyamatba tett per folyamán B. V. még kiskorú volt, aki e perben törvényes képviselőjének mellőzésével idéztetett, s e hiba utólag helyre nem hozatott; végre megállapította, nogy a jelzett perben hozott 8,170 902. sz. itélet a jelen per folyama alatt f. évi január hó 23. napján jogerőre emelkedett. A beszerzett árvaszéki iratok tanúsága szerint B. V.-nek édes anyja és gyámja 1902. évi január 19. napján elhalván, helyette E. I. neveztetett ki B. V. gyámjául, minélfogva alperesnek az 1902. évi április hó 9. napján beadott keresetében már E. I. gyámot kellett volna perbe idéznie. Alperes azonban nem E. I.-t, hanem a már elhalt E. M. B. M.-nét kérte perbe idézni, ellenben E. I. a kereset beadásáról soha sem lett értesítve, s ugy a keresetet, mint a 8,170/902. sz. ítéletet a kézbesítési vétivek tanúsága szerint az akkor még kiskorú B. V. vette át. Minthogy azonban 8,170,902. sz. Ítéletet a 11,747 992. sz. végzéssel elrendelt ujabb kézbesítés alkalmával is B. V. A ette át 1903. évi január hó 8-dik napján, tehát már oly időben, amikor a gyámhatóság által nagykorúsítva volt: ez okból az említett itélet jogerőre emelkedése megállapítandó volt. Az 1881: LIX. t.-c. 39. §-ának i) pontja értelmében alaki semmisségi okot képez az a körülmény, ha az önképviseletre nem jogosított személy törvényes képviselőjének mellőzésével idéztetett perbe, s e hiba utólag helyre nem hozatott. Minthogy pedig felperes keresetét erre a jogalapra alapította és az alapperben hozott itélet a jelen per folyama alatt jogerőre emelkedett: ez okból az alapperben hozott ítéletet az azt megelőző eljárással együtt az 1881 : LIX. t.-c. 50. §-a értelmében megsemmisíteni kellett. Alperesnek a kereset elutasítására nézve felhozott azon állítását, hogy a 3,855/902. sz. keresetet a községi kézbesítőtől nemcsak B. V. felperes, hanem vele együttesen anyja özv. B. M.-né és E. I. vették át, s hogy ez által a kereset megindításáról nevezettek is közvetlen tudomással bírtak : figyelembe vehető s ezen körülményre a felajánlott tanubizonyitás elrendelhető nem volt, mert B. M.-né a fentebb előadottak szerint a 3,855/902. sz. kereset beadása idejében már megvolt halva, s így felperes állítása részben valótlan: mert továbbá a jelzett kereset E. I.-nek kézbesittetni nem rendeltetett; s ha tehát nevezett a kereset beadásáról tudomással is birt volna, vele szemben a kereset beadásának törvényes jogkövetkezményei meg nem állapithatók. A perköltségre és az ügyvédek dijaira vonatkozó intézkedés az 1868: LIV. t.-c. 251., 252. §-án alapszik. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla (1903. évi december hó 9-én 3,806'903. P. sz. a.) következőleg itélt: A kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a részeges megváltoztatással, hogy a perköltséget a felek között kölcsönösen megszünteti, egyébbként helybenhagyja, a felebbezés költségeit szintén kölcsönösen megszünteti. Indokok : A kiderített tényállás szerint, felperest az alapperbe anya, mint gyámja által idézték, holott felperesnek a gyámja akkor már nem élt; s az alapperben meg nem jelenés alapján hozott ítéletet is az anyánaü, mint gyámnak akarták kézbesíteni, — kinek nevét a kézbesítési vevényre felperes irta oda — s magát névrokonként jelölte meg. Ebből a tényállásból kiindulva alperesnek az a kifogása, hogy a felperes által megsemmisíteni kért itélet még ma sem jogerős, nem bír tartható alappal Az itélet ugyanis a perjog szerint alakilag jogerőre emelkedik, ha az a perbe idézett félnek a törvénykezési rendtartás szabályai szerint lett kézbesítve, ha ezt a vétbizonyitvány tanúsítja s ha a fél törvényes idő alatt rendes perorvoslattal nem élt. Minthogy az, hogy a kézbesítést elfogadó nevét a vétbizonyitványra néviró irja oda, tiltva nincs. Jelen esetben a megsemmisíteni kért itélet B. M, gyámnak a perbe történt idézéshez képest, az erről szóló vétiv szerint 1903. január 8-án alakilag szabályszerűen lett kézbesítve: az az itélet tehát ettől számított 15 nap alatt alakilag jogerőre emelkedettnek tekintendő. Más kérdés azután az, hogy ha a kézbesítésnek a vétbizonyitvány által tanúsított alakja valótlanságon alapul és ez be is bizonyítható : — ezen az alapon van-e semmisségi pernek helye? Magának a kézbesítésnek alakilag vett szabályszerűsége az 1881 : LIX. t.-c. 50. §-ának intézkedéséből kivehetőleg a semmisségi pert nemcsak nem zárja ki, hanem semmisségi pernek éppen az alakilag (látszólag) szabályos, tényleg és valóban azonban szabálytalan eljárás esetén van helye. Az a további kifogása alperesnek, hogy a jogerőre emelkedés a semmisségi kereset megindításakor még nem következett be: való ugyan, de nem döntő jelentőségű körülmény. Mert az 1881 : LIX. t.-c. 39. §-ának ezúttal fennforgó i) pontja szerint megjelölt semmisségi esetre: a törvény rendes felebbviteli jogorvoslatot (felebbezést) enged ugyan, s erre tekintettel nyilvánvaló az is, hogy ugyané t.-c.-nek a semmisségi keresetet szabályozó 50. §-a nem állithatott föl a 39. §-ban. már szabályozott semmisség esetére uj, párhuzamos jogorvoslatot, hanem a semmisségi kereset csak annak a félnek részére szolgálhat, aki a 39. §. szerint engedett felebbezési rendes jogorvoslattal nem élhetett vagy oly körülmények között nem élt, melyek mellett mulasztása jogkövetkezményeként a rendkívüli jogorvoslat igénybevétele tekintetében jogvesztést megállapítani indokoltan nem lehet. Minthogy pedig a perjog szabályai szerint az itélet jogerőre emelkedése tekintetében felebbezés nem használása miatt a semmisségi keresetre való jog elvesztését maga után vonó mulasztás csak azt a felet terhelheti, kinek részére az itélet kézbesítésének szabályszerűen megtörténte alakilag is szabályszerű s a valóságnak is megfelelően helyes vétbizonyitványnyal igazolva van, nem pedig azt a felet is, kinek az itélet a törvénykezési rendtartás szabályai szerint kézbesítettnek egyáltalán nem tekinthető, s amelyik, mint jelen esetben felperes, az ítélethez csak mellékesen, jogosulatlan néviróként hozzájutott. Ezekből folyólag, habár tény, hogy felperes a semmisségi kereset indításakor az ítéletről tudomást nyerve, a fennforgó semmisségi ok alapján felebbezéssel élhetett, s ezzel a semmisségi per s ennek költségeit kikerülhette volna, de mivel az itélet részére kézbesítettnek, a már kiemelt hibánál fogva — nem tekinthető, ha az ellen felebbezéssel nem is élt, ez részéről nem olyan mulasztás, hogy annak folytán reá nézve semmisségi keresetre való jog igénybevétele jogszerűen kizártnak volna vehető. Amennyiben pedig őt az arra való jog megilleti, ugy kétségtelen, hogy a semmisségi keresetnek tényleg idő előtt, még pedig a felebbezés határideje alatt történt beadása is, csupán az időelőttiség kifogására nyújt okot, mely azonban a törvénykezési gyakorlat értelmében, nem a kereset elutasítását vonja maga után, hanem a per egyéb körülményei mellett a perköltségviselés iránt teendő rendelkezésre lehet csak befolyással. Nem volt döntő figyelembe vehető alperesnek az.az állítása sem, hogy az alapperbeli keresetet az a szerint perbe hivott anya, mint gyám mellett maga a kiskorú felperes és ennek akkor már kinevezett uj gyámja a most képviselőként fellépett gyám együtt vették át. Az anya ugyanis az iratok szerint akkor már elhalt: a kiskorúnak a perbeli kézbesítés elfogadása körüli ténykedése, az 1893: XVIII. t.-c. 7. §. eseteit kivéve, az 1877: XX. t.-c. 87. §. értelmében joghatálylyal nem bir; s ugyancsak lényegtelen a fentebb és az elsőbirósági ítéletben kifejtettek szerint az is, hogy a kiskorú uj gyámja a nem részére rendelt kézbesítés körül közreműködött, vagv annak szabálytalan meg-