A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 18. szám - Széljegyezetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. [? r.]

A JOG líl helyrajzi számmal — és nem dűlő elnevezéssel — van jelölve, az érdekelt fél semmit sem tud meg, miért is azzal hónapokig a telekkönyvi irodát ostromolja tudakozódásával — addig az állam költségén készült s a községbe kiküldött telekkönyvi betétmásolatokat, saját községében a községházán betekinthetni, annak adatait birtokivével s a tényleges állapottal összehasonlítani s esetleges jogorvoslatait megtehetni módjában lenne. * Ezek után áttérek cikkíró ur azon kérdésére, hogy a szoros értelemben vett szerkesztés folyamán a bizottság az észrevett hibát saját hatáskörében javíthatja-e vagy sem? Feleletem, hogy a feltett esetben nem. Sajnálom, hogy nem tudom mily törvényszakasz alapján lett a jkv. felvéve, mivel a cikkben a törvény 1. §-ára történt nivatkozás valószínűleg nyomdai tévedés. Az értekezés tartalmából azonban, mivel az 5 örököstárs egyike amerikai lakos, akivel szemben az 1886. évi XXIX. t.-c. 16. és 1891. évi XXXVIII. t.-c. 6. §-a nem alkalmazható. (Betétszerkesztési utasítás 91. §. 4. pont) azt kell következtetnem, hogy az az 1886. évi XXIX. t.-c. 18. §-a alapján vétetett fel. Hacsak a telekkönyvbe vetett, (ámbár a decentralisatió óta különböző ítélőtáblai ellentétes határozatok folytán máris bomladozó) hitet nem akarjuk megingatni, a tkvi rendts. egyik sarkalatos kellékét: a prioritást — a tkvi rendts. 61. §-át — soha—még ezen, mondjuk tényleges igazság (?) esetében sem — szabad kijátszani s ennélfogva a bizottság felvett jegyzőkönyvének tartalmát figyelembe tartozik venni; s a tkvi hatóság, ha ellentmondás nem adatott be, a jogerős itélet folytáni beadványt elutasítani tartozik, — ellenkezője történnék ennek, ha az ítéletes beadvány széljegyzete előzte volna meg a bizottsági jkv széljegyzetét. Ha azonban az amerikai örökös ügygondnoka eddig oly lelkiismeretesen védte meg gondnokoltja érdekeit, valószínűnek tartom, hogy továbbra is oly lelkiismeretességet fog tanúsítani azáltal, hogy 5 soros bélyegmentes ellentmondását az itélet becsatolásával, melylyel gondnokoltja jogutódi minőségét igazolja, beadja s kéri, hogy a bizottság által felvett jkv tartalmának azon része, mellyel az Amerikában levő r> ik örököstárs jutaléka is átíratott, figyelmen kivül hagyassék, illetve ezen 1/s rész tulajdonjogra az előbbeni tkvi állapot visszaállittassék és ennekutánna egy beadványban az itélet értelmében ezen 1/r> rész jutalékra gondnokoltja tulajdonjogának tkvileg leendő bejegyzését kérheti. Hogy ellentmondás nemcsak a jkv egész tartalma, de annak egy része ellen is beadható, — igazolja Baross Gyula dr.-nak, tehát autentikus egyénnek a "Telekkönyvi szakközlöny » 1893. évi febr. l én megjelent 1-ső számábani az ellentmondásról irt fejtegetése, melyben ezt irja: «Ha az ellentmondó csak részben tartja magára nézve a bejegyzést sérelmesnek, ezen körülmény különösen kiemelendő. Ez eset legtöbbször akkor áll be, ha a tényleges birtokos valamely ingatlannak pl. csak egy részét szerezte meg, de a tulajdoni bejegyzést az egész ingatlanra sikerült kieszközölnie.)) Hogy a jelzett esetben az ügygondnok nem a jkv egész tartalma ellen él ellentmondással, biztosra vehető, mert az esetben a */s rész iránt a tényleges birtokos által indítandó perben előreláthatólag pervesztes s a perköltségekben marasztalt lesz. * Sejtem, hogy cikkiró ur ezen megoldással nincs megelégedve, inert ellenvetheti, hogy ha a fél tekintettel az érték csekélységére nem él ellentmondási jogorvoslattal, miért üttessék el az anyagi igazságtól csupán a tkvi alakiság miatt, mig az értékesebb ingatlan tulajdonosa anyagi igazságot is nyer. Mi betétszerkesztők, az alaki jog végrehajtói, gyakran vagyunk abban a helyzetben, hogy utasításaink merev rendelkezései összeütközésbe jönnek lelkiismeretünkkel, látván az alakiság miatt a lényeg megdőltét. De hát, — «est modus in rebus», — az igazat szerető ember keresi és megtalálja a nyitját. Egy közclmultbani esetet hozok fel: A tkvi hatóság a perbíróság megkeresésére elrendeli a végrehajtási zálogjogot 5 tkv-ben levő László Marcella tkvi ingatlanaira (illetőségére.) A két tkv-re vonatkozólag kimondja, hogy miután ezen tkv-ben a beadvány elintézését egy betétszerkesztési jkv előző széljegyzete gátolja, erre nézve intézkedését a végleges betétek szerkesztéséig függőben hagyja. A végleges betétszerkesztés folyamán a fennálló széljegy szemet szúrván, kiveszem a beadványt az irattárból és azon meggyőződésre jutok, hogy László Marcella végrehajtást szenvedettnek, kinek férje Gregár Frigyes, a községben birtoka már nincsen, ő maga is ösmeretlen helyre költözött s a végrehajtási zálogjog 3 tkv-ben László Marcella Lékó Jánosné és 2 tkv-ben László Marcella Kemény Jánosné ingatlanaira nyert bejegyzést. Az elintéző biró nem volt hibás, mert a tkv-ben csak LMSZIÓ Marcella szerepelt s a férjek nevei csak a betétszerkesztés folyamán kerültek a tervekbe s a betétekbe. Igazságérzetem nem engedte, hogy más két személy nagyértékü ingatlana esetleg árverés alá kerüljön s mások szenvedjenek kárt vagy tönkrejussanak, csupán az alakiság miatt. Az illető referenssel való megbeszélésem eredménye az lett, hogy hivatalos jelentést tettem, erre a referens a felek megidézésével tárgyalást tűzött, melynek megtartására azonban valószínűleg nem kerül a sor, mert a végrehajtató — nehogy a tárgyalás költségeit is viselnie kelljen, a végrehajtási zálogjog kitörlését előreláthatólag már előbb kérni fogja. Nem voltam köteles hivatalból intézkedni, sőt §-t sem tudnék találni eljárásom helyességére; de az igazságérzettől áthatva ugy hiszem, hogy nem vétettem vele senkinek, sőt valószínűleg minden érdekelt s az ügyben szerepelő személynek — még a hitelező takarékpénztárnak is, — részben anyagi, részben erkölcsi jót tettem. Ha a «Jog* mult számában felmerült kérdésben a fél (ügygondnok) nem él ellentmondással, ugy hiszem nem képezne fegyelmi eljárás tárgyát, ha a trts. 168. §-ának alkalmazásával jelentést tétetne a járásbiró ur s az ügygondnok megidézésével a tárgyalási jkvbe venné be az ügygondnok szóbeli ellentmondását, melyre az 1/B rész jutalékra az előző állapot visszaállítását elrendelné s ujabbi kérelemre intézkedne ezen l,6 rész átírásáról az itélet alapján. De a cikkiró ur által cikkében közölt véleményére azt mondja a tkvi rendtartás 61. §-a: «Noli me tangere.» Ettenberger Lajos, betétszerk. kir. albiró Szekszárdon. Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és / a magyar ügyvédi kérdéshez. Irta ADMETO GÉZA dr., budapesti ügyvéd, volt jogtanár. (Folytatás.*) Ezen két különböző ügykörnek egy kalap alá foglalásából származott nagyrészben nálunk az az állapot, hogy az ügyvédség sem tekintélyivel, sem törvénykezési, sem társadalmi sulylyal nem bir, anyagilag pedig a tönk szélére jutott. Tisztán az üzleti szempontot látják akkor is, mikor az ügyvéd a jog birodalmában működik és ennélfogva működését erkölcsileg és anyagilag másképpen kellene értékelni, mint abban az esetben, mikor működése az üzletszerűség jellegét viseli magán. Másrészt pedig van akárhány ügyvéd, aki a magasabb ethikai és jogi szempontokat ott is érvényesiti, ahol működésének az üzletszerűség elvéhez kellene alkalmazkodnia, ez által pedig az ügyvéd anyagilag károsodik. Sőt megtörténik az is, hogy az ügyvéd az üzletszerűség elveit akkor is alkalmazza, mikor tisztán a jog birodalmában mozog és ebből a legtöbb gáncs származik az ügyvédre, pedig lélektani képtelenség magasabb jogi és ethikai tekintetek figyelembevételét attól kívánni, kit az élet iskolája vagy egyéni mivolta jó üzletemberré tett. Azért is tekintélynek, törvénykezési súlynak, megbecsülésnek és általában egy felemelt helyzetnek csak ott örvend az ügyvédség, ahol e két ügykör egymástól el van választva, ahol egy alsóbb rendű és egy magasabb rendű ügyvédség van, mint ezt Franciaország és Anglia ügyvédsége mutatja, máshol mindenütt pedig, — még a német birodalmat sem kivéve, — az ügyvédség még hozzá fogható helyzetben sincsen, mint Angliában vagy Franciaországban. Hogy pedig valamely ország ügyvédsége tekintélynek, megbecsülésnek és törvénykezési súlynak örvendjen, — az elsőrendű igazságszolgáltatási és ennélfogva a jogkereső közönség érdeke. Hogy az ügyvédnek ne kelljen semmitéle tekintetben és irányban üzletembernek lennie, ott, ahol az ügyvédség bifurkálva van, eltiltották az ügyvédet fegyelmi vétség terhe alatt attól, hogy a féllel közvetlenül érintkezzék, és mint tudjuk, csakis a solicitor, illetőleg avoué utján és közbejöttével érintkezik az ügyvéd a féllel. Sok ügyvédnek az a baja nálunk, hogy nem tud a felekkel bánni és nem érti a módját a kliensszerzésnek. Nagy jogi tudással, fényes szónoki képességgel, nemes önérzettel kliensekéi: szerezni nem lehet, — egyrészt azért mert a nagyközönség nem is képes megítélni, ki a nagy jogász,' ki az igazi fényes szónok, egyáltalában ki a kitűnő ügyvéd. Másrészt pedig a kliensekkel való bánáshoz és a kliensszerzéshez *) Előző közlemény a 16. fíírr.lár..