A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 18. szám - Széljegyezetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. [? r.]

142 A JOG üzleti szellem kell, amely élelmes, reklamiroz, egy kicsit a dobot is megüti, ha kell, sürög-forog, ott van mindenütt, ahol kell és nem túlságosan kényes tudására, működésére és tekintélyére. Minderre nem képes az ügyvéd, ki a jog birodalmában él, ki tudásával, szónoki képességével száll sikra a jog érvényesítéséért és védelmeért, ki nem egyszer tudós, filozófus vagy politikus. Nem képes már azért sem, mert a foglalkozás és környezet nagy befolyással van az ember jellemére, az a szellemi környezet pedig, melyben az igazi ügyvédnek nevelődnie, fejlődnie és élnie kell, mindenre inkább alkalmas lehet, csak nem az üzleti szellem kifejlesztésére. Ha pedig képes lenne, evvel aláásná a jogvédői kar tekintélyét és méltóságát. Minthogy pedig ez attribútumokra a jogvédői karnak a köz érdekében szüksége van, hát egyenesen lehetetlenné tették reá nézve az üzleti tehetség kifejtését De az ügyféllel való érintkezés tilalma nemcsak attól menti fel az ügyvédet, hogy nem kell üzletemberré lennie, de biztosítja azt is az ügyvéd részére, hogy a jogvédői pályán csakis a tudás, a tehetség és jellem boldogulhat. Javaslatunk szerint ugyanis, ugy mint külföldön, az alsóbbrendű ügyvéd (ügyvivő) mindazon ügyeken kivül, melyek sablonosak, s inkább gyakorlatot, mint nagyobb jogi tudást igényelnek és ennélfogva ellátásuknál az üzleti szempont dominál, - még a perek előkészítését is látná el. Most már a fél, aki pert akar indítani vagy az ellene indított perben védekezni kíván, felkeresi az ügyvivőt, ki a pert előkészítvén, annak bíróság előtti ellátásához maga az ügyvivő keres és mintegy biz meg ügyvédet. Az ügyvivő jó üzletember lévén, nagy érdeke, hogy ügyfele a pert megnyerje, mert ő áll a féllel szemben, ő számol el vele, az ő tanácsára, illetőleg megkeresésére látta el az illető ügyvéd a pert a bíróságnál, tehát a féllel szemben ő felelős és neki kell a félnek esetleges szemrehányásait eltűrni és ő van kitéve annak, hogy kliensét elveszíti, — mi természetesebb tehát, mint az, hogy az ügyvéd kiválasztásánál az ügyvivőt egyedül az a szempont fogja vezetni, hogy az ügyet egy képzett, tehetséges és lelkiismeretes ügyvéd kezébe adja. Evvel szemben a bifurcatio ellenesei ugyan azt mondják,hogy a bifurcatio és az ügyféllel való érintkezés tilalmának behozatalával az ügyvédi kar az ügyvivőktől fog függni és pl. az az ügyvéd, ki az ügyvivőnek a leányát veszi el, igen sokat fog plaidirozni. Ha ilyen kivételek elő is fordulnak, ezek azt az igazságot meg nem döntik, hogy általában véve az ügyvivők mégis a képzett, talentumos ügyvédeket fogják felkeresni, mert ezt az ügyvivők üzleti érdeke kívánja. Az ügyvédnek az ügyvivőtől való függése pedig nem oly terhes, mint a laikus, sokszor tudatlan jogkereső közönségtől való függés, mert az ügyvivő jogilag és gyakorlatilag képzett lévén, sokkal inkább jogosult az ügyvédnek a fórumon való működését megbírálni, mint a szeszélyes, nagyon könnyen megtéveszthető és nagyon könnyen tévedő, sokszor tudatlan nagy közönség. Az a függés különben lényegében csak abban áll, hogy az ügyvédi kar csakis az ügyvivői karral jut viszonylatba és fel lesz mentve a jogkereső közönséggel való terhes és a mi visszonyainknál fogva az ügyvédre nézve nem egyszer lealázó érintkezéstől. A bifurcatiónak az igazságszolgáltatás, tehát a köz érdekében az az előnye van, hogy mindazon jógügyek, melyeknél a magasabb jogi és ethikai szempont dominál, ahol a jog érvényesítéséről, a jog és az egyéni szabadság védelméről vagy az igazibb jog kivívásáról van szó, egy olyan kar kezébe adatnak, melynek tagjai nevelésüknél, magas jogi képzettségüknél, az őket körülvevő tekintélynél és megbecsülésnél fogva működésük közben mindig a magasabb jogi és ethikai szempontokat fogják szem előtt tartani és pedig nemcsak azért, mert ily irányban neveltettek és erre képeztettek, hanem azért is, mert az a környezet, melyben működnek, bennük e magasabb szempontokból kiinduló felfogást mindinkább kifejleszti és fokozza. A többé-kevésbé sablonos és üzletszerűen kezelendő ügyek pedig azok által láttatnának el, kiknek éppen csak annyi jogi képzettségük van, amennyi ez ügyek ellátásához okvetlenül szükséges, de akiknek egészséges üzleti szellemük van és azt nyíltan, minden diminutio nélkül vallhatják is és ki is fejthetik. Nagy érdeke a jogkereső közönségnek, hogy ezek az üzletszerűen kezelendő ügyek ne egy oly kar által láttassanak el, melynek egyes tagjai féltve őrzik tekintélyüket és méltóságukat és ennélfogva ez ügyek ellátására nem is igen alkalmasok, mások meg az anyagi haszon eléréseért félretesznek minden tekintetet, mivel a minél nagyobb anyagi haszon megszerzésében látnak kárpótlást ama diminutióért, mely őket az üzletszerűen kezelendő ügyeknek ily szellemben való ellátásáéit amúgy is éri, — hanem egy oly kar által láttassanak el, melyre nézve el van ismerve, hogy működésének alapja a tisztességes üzletszerűség és ennélfogva tagjai épugy becsülésben és tekintélyben részesülnek, mint bármely más üzleti foglalkozás emberei. Az ügyvédségre nézve pedig az az előnye van a bifurcatiónak, hogy egyedül ez által, az ügyek s illetőleg a működés elválasztása által, adhatjuk meg az ügyvédségnek azt a tekintélyt, becsülést, melyre magasztos hivatásának teljesítéséhez feltétlenül szüksége van. Ha az ügyvéd házakat kezel, kölcsönöket kieszközöl, számlákat behajt és külömböző ügyeket kijár, amellett pedig a jog védelmére kél és az igazibb jog kivívásáért sikra száll, bajos azt kívánni, hogy benne csakis a jog bajnokát lássák és ne az ügyvivőt is. Azért nincs mit csodálkozni azon, ha a kereskedő az ügyvédben is csak olyan üzleti személyzetet lát, mint akár a könyvelőjében vagy cégvezetőjében vagy a gróf ügyvédjét nem többre becsüli, mint magántitkárát vagy gazdatisztjét. A bifurcatio ellenesei az ügyvédség kettéválasztása ellen különösen két okot hoznak fel. Az egyik ok az, hogy a bifurcatio által a per költségei tetemesen szaporodnának ; utalnak e tekintetben különösen Angliára, ahol a legtöbb perben a solicitor mellett nemcsak egy kings counsel, hanem még egy junior is eljár, mi pedig a mi szegényes gazdasági visszonyaink mellett az ebből származó többletkiadás fényűzését meg nem engedhetjük magunknak. A másik ok pedig az, hogy — miután az ügyvivő veszi fel az informatiót, szerkeszti meg a keresetet és készíti elő a pert, az ügyvéd pedig csak letárgyalja a pert, — a per vitele kettészakittatik, miáltal a perek ellátása rosszabbodni és a jog védelme szenvedni fog. Amellett még arra is figyelmeztetnek a bifurcatio ellenesei, hogy nálunk az ügyvédek tisztán plaidirozásból és tanácsadásból megélni nem tudnának. Ami az első ellenvetést illeti, hogy az ügyvédség bifurkálása által a perek felette meg fognak drágulni, komoly érvet nem képezhet a bifurcatio elejtésére. Először is azért nem, mert igazságszolgáltatási visszonyaink és az ügyvédség helyzetének javulása egyenesen megkívánja a perek megdrágulását, mert nálunk nagyrészben a jogkereső közönség nem valódi jogkereső közönség, hanem szerencsét próbáló közönség. Oly meggondolatlanul, oly könnyelműen, nem egyszer rejtett célok elérése végett sehol sem perelnek, mint nálunk. Az illető nagyon jól tudja, hogy neki csak meg kell bízni az ügyvédet, ez azután az esetleg több éven át húzódó perben nemcsak munkáját előlegezi, hanem még a készkiadásokat is. Ha azután a pert megnyeri és a perköltségeket az ellenfélen behajthatja az ügyvéd, szerencsésnek érezheti magát. Ha pedig az ügyvédnek dijait és készkiadásait saját felétől kell megkapnia, százféle módját is ismeri a mi úgynevezett jogkereső közönségünk annak, hogy miképpen kell az ügyvédet kijátszani. Az előlegadástól közönségünk teljesen elszokott, költségjegyzéket pedig nem szívesen perel az ügyvéd, minélfogva a jogkereső közönség semmit sem kockáztat, az egész kockázatot viseli az ügyvéd. Az ügyvédi foglalkozás pedig hivatásánál fogva olyan foglalkozás, melyre nézve a kockázat viselését teljesen ki kell küszöbölni. A kockázatviselés az ügyvédi foglalkozással össze nem fér és azt üzletté alacsonyítja le. Létezik a jogkeresőknek egy bizonyos típusa, mely minden egyes ügyével mindig más és más ügyvédhez megy és egyiket sem fizeti. Ez a tipus, bár nem vagyontalanokból áll, rajtuk mégis mi sem hajtható be s miután a budapesti ügyvédi kamara sajnos elég népes, e típushoz tartozók egész életükre ingyenes ügyvéddel vannak ellátva, ki helyettük még a készkiadásokat is fedezi. Ezek az állapotok a jogszolgáltatás szempontjából is tarthatatlanok. Azért is bifurcatio esetében az ügyvédeknek egyetértő elhatározásképen épugy kellene eljárniok, mint a francia ügyvédeknek. A francia ügyvéd nem megy másként tárgyalni, hacsak teljes tiszteletdiját (tehát nem előleget) a tárgyalás előtt meg nem kapja. A francia ügyvéd az iratokat visszaküldi az avoué-nak, ha nincsenek teljesen felszerelve, vagyis ha hiányzik az a boríték, melyben tiszteletdija van. Az ilyen egyöntetű eljárás azután azt togja eredményezni, hogy csak azok fognak perlekedni, kiknek valami igazi érdekük vagy joguk forog kockán, melynek kivívásáért vagy megvédéseért szívesen fogják a mindenkor jól megérdemelt tiszteletdíjat az ügyvédnek megfizetni. A szerencsét próbálók, a kalandorok le fognak maradni s nem fogják a bíróságokat a perekkel elárasztani. Az ügyvédeknek pedig ez az egyöntetű s fegyelmi vétség terhe alatt betartandó eljárása, ha nem is mindenkire nézve az anyagi jólétet, de mindenesetre a tisztességes, rangszerü megélhetést fogja biztosítani. (Folytatása következik.)