A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 1. szám - Javaslat a BTK. revisiójához

A J sos. Tekintve végül, hogy ezek szerint a kereseti váltó fizetés végett helyesen mutattatott be felperesnél mint telepesnél, s az óvás is szabályszerűen vétetett fel felperesnél, az előadottak szerint tehát alpereseknek egyik kifogása sem helytálló, ezeknél fogva alpereseket a rendelkező része értelmében marasztalni kellett. Az alperesek által a legutóbbi tanúkihallgatás foganatosítása alkalmával felhívott S. J tanú kihallgatása azon okból mellőztetett, mivel ezen tanú kihallgatása fölöslegesnek mutatkozott. A perköltségre és az ügyvédi munkadíjakra és költségekre vonatkozó intézkedés az 1HÍ58: LIV. t.-c. 251. és 252. §-ain alapszik. Ezen itélet peresfelek képviselőinek kiadatni rendeltetik. A kassai kir. ítélőtábla (1903. évi október hó 19-én 2,890/90:3. v. sz. a.) következőleg ítélt: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét annyiban, amennyiben a kir. törvényszék özv. F. S. dr.-né I-ső rendű alperest, mint a kereseti váltó elfogadóját 2,000 korona tőkében, annak 1901. évi március hó 5-ik napjától számítandó 6%-os kamatában és 261 korona 50 fillér perköltségben a felperes javára elmarasztalta, úgyszintén az alperesi ügyvéd járandóságának megállapítását tárgyazó részében helyben hagyja, a felperesi ügyvéd járandóságát érintő részében fentartja, egyebekben megváltoztatja s a felperest özv. F. S. dr.-né 1-ső rendű alperes ellen intézett keresetének a fennebb kitett tőkét és járulékait meghaladó részével, továbbá az 5,012, v. 1901. számú sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett az özv. Sch. M.-né Il-od rendű alperes elleni egész keresetével elutasítja s a felperest végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy özv. Sch. M.-né Il-od rendű alperesének 210 korona perés 16 korona 15 fillér felebbezési költséget 3 nap alatt megfizessen. Indokok : A kereskedelmi törvény 320. Sj-ára alapított alperesi kifogást a kir. törvényszék helyesen mellőzte. Eltekintve ugyanis attól, hogy c törvény idézett S-a rendelkezései csakis abban az esetben nyerhetnek alkalmazást, ha az üzleti összeköttetésben álló felek mindenike kereskedő, nz alperesek kereskedői minősége pedig bizonyítva nincs, a fennforgó esetben a kereskedelmi törvény 320. §-ában érintett hallgatólagos beleegyezés már azért sem nyerhet megállapítást, mert a felperes azzal a tényével, hogy a kereseti váltót 1901. évi március hó 7-én mcgóvatoltatta, s erről a ll-od rendű alperest a ('. alatti feladóvevény szerint ugyanazon a napon postára tett ajánlott levélben értesítette, kellően kifejezést adott annak az álláspontjának, mikép a váltóösszeg kifizetéséhez ragaszkodik és az alperesek részéről a váltó meghosszabbítása iránt hozzá intézett ajánlatot el nem fogadja. Alapos azonban a kereseti váltó jogtalan telepítésére fektetett alperesi kifogás. A felperesnek ugyanis nem sikerült olyan tényeket bizonyítania, amelyekből megállapítást nyerhetne, hogy az alperesek a kereseti váltónak a felperes és illetve egyik alkalmazottja részéről utólagosan történt telepítésébe, nevezetesen ezeknek a szavaknak: fizetendő 'Miskolcon a Borsod-miskolci hitelbanknál* a váltóra Írásába hallgatólagosan beleegyeztek, kifejezett beleegyezést pedig a felperes nem is vitatott. Az alperesek részéről bemutatott 9-/10' . és 11"/. alatti régibb váltókon ugyanis telepítés egyáltalán nem fordul elő, s a kihallgatott tanuk vallomásából arra sem vonható következtetés, hogy az alperesek a felperes pénzintézetnél uralkodó olyan gyakorlatról, mikép ez a nála leszámítolt váltókat kivétel nélkül mindig magához telepiti, tudomással birtak volna. Az a felperesi részről vitatott tény pedig, hogy az alperesek a kereseti váltó előzőit és a felperesnél elhelyezett egyéb váltóikat a lejárat előtt mindig .Miskolcon a felperesnél rendezték, figyelemmel arra, hogy a lejárat előtti váltórendezés a dolog természete szerint csakis a váltóbirtokosnál történhetik, nem nyújthat támpontot annak felismerésére, hogy az alperesek a kifogásolt telepítésbe hallgatólagosan beleegyeztek volna. A váltóbirtokos által a váltókötelezettek beleegyezése nélkül a váltóra vezetett utólagos telepítés a váltó tartalmának jogellenes megváltoztatását jelentvén, a felperes által nem az eredeti tartalom szerint az intézvényezettnéí annak a váltón kitett lakhelyén, hanem Miskolcon a telepesnél eszközölt fizetés végett' bemutatásnak és fölvett óvásnak váltójogi hatálya nincs. Ennek következtében a felperes az I-ső rendű alperestől mint elfogadótól a szabálytalan óvás költségeit és a váltódijat nem igényelheti, a másodrendű alperessel mint kibocsátóval szemben pedig viszkeresetét elvesztette. A kereseti váltó eredeti tartalmához képest nem lévén telepítve, az I-ső rendű alperes, mint elfogadó a váltótörvény 23. §-a értelmében a váltóösszegnek és törvényes kamatainak megfizetését szabályszerű óvás hiányában sem tagadhatja meg. A kir ítélőtábla tehát az elsőbiróság ítéletét a most kifejtettek értelmében részben megváltoztatandónak találta, a felperes mint e részben vesztes a II. rendű alperesnek okozott per-és felebbezési, viszont az I. rendű alperes mint lényegileg szintén pervesztes a felperesi perköltség viselésére a prts. 251. §-a alapján köteleztetett. Az alperesi ügyvéd perbeli járandóságát a kir. törvényszék megfelelő összegben állapítván meg, az eme járandóság felemelését célzó felebbezési kérelem mint alaptalan nem volt teljesíthető. A m. kir. Kúria. (1904 évi március hó 4-én 22 v. 1904. sz. a.) következő ítéletet hozott: A másodbiróság Ítélete annak megemlítésével, hogy felperes által a felebbezésben felhozott uj bizonyítékok, melyek az első bíróságnál elő nem fordultak, az 1881 : LIX. t.-c. 29. t>- rendelkezése folytán figyelembe nem vétettek, indokainál fogva annyival inkább helyben hagyatik, mert S. S. és K. S. tanuk azt bizonyították, OG hogy a kereseti váltó akkor, mikor az a váltókötelezett alperesek aláírásával ellátva a felperes birtokába került, sem az intézyényezett lakhelyével, sem más fizetési helylyel ellátva nem volt és a kihallgatott tanuknak e tekintetben egybehangzó vallomásuk szerint, a váltón levő telepítést felperes illetve hivatalnoka S. S. irta a kereseti váltóra, már pedig a váltóbirtokos nincs jogosítva a váltót megállapodás hiányában az intézvényezett lakhelyétől külön fizetési helylyel kitölteni, vagyis telepíteni, mivel a váltó lényeges kellékeinek kitöltése tekintetében, az őt megillető jogát az intézvényezett lakhelyének kitöltésével, mely ily esetben a váltótörvény 3. íj 7. pontja szerint egyúttal fizetési helynek tekintendő, már kimentette, a váltót tehát csakis a forgalomban szokásos tartalommal töltheti ki, ilyennek pedig az intézvényezett lakhelyétől külömböző fizetési hely nem tekinthető. Bűnügyekben. Vádlott a B. P. 384. g.c) pontja alapján jelentett be ugyan semmiségi panaszt, de azon az okon, mert a sértett megsérelmez tetésére rászolgált. Minthogy azonban ez az ok a B. P. megjelölt pontjában meghatározott kizáró okok egyikének sem felel meg és igy a semmiségi ok világosan megjelöltnek nem tekinthető, ennélfogva a semmiségi panasz a B. P, 434. íj- harmadik bekezdése értelmében visszautasítandó volt. A püspökladányi kir. jbiróság (1904. évi március x-;m 20/3. sz. a.) könnyű testi sértés vétsége miatt Sz. A. elleni ügyben következőleg ítélt. Sz. A. 50 éves róm. kath. nyíregyházi szül. püspökladányi lakos, magyar honos, nőtlen, vasuti munkás, kevés vagyona van, vádlott — bűnösnek mondatik a Btk. 30]. és 302. §-aiban meghatározott könnyű testi sértés vétségében elkövetve azáltal, hogv 1904. évi február hó 3-án Y. T. S.-nén kővel való megütés által 6 nap alatt gyógyult testi sértést okozott, s ezért a Btk. 302. íjalapján a Btk. §-ának alkalmazásával az itélet foganatba vételétől számitandó egy (1) napi fogházra mint főbüntetésre és az 1892. évi 27. t.-c. 3. §-ában meghatározott célokra fordítandó 15 nap alatt végrehajtás terhe alatt fizetendő, behajthatlanság esetén a Btk. 53. íj. alapján egy (1) napi fogházra átváltoztatandó tíz (10) korona pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre Ítéltetik. Köteles vádlott az ezentúl felmerülendő bűnügyi költséget az 1890. évi XI.III. t.-c. 4. §-ában meghatározott időben és módon végrehajtás terhe alatt az államkincstárnak megtéríteni. Indokok : V. T. S.-né azon feljelentést tette Sz. A. ellen, hogy ez őt 1904. évi február hó 3-án kővel megütötte, s ez által rajta 6 nap alatt gyógyult testi sértést ejtett, kérte azért a könnyű testi sértés vétségében bűnösnek kimondani és megbüntetni. Vádlott a tárgyalás során beismerte, hogy a kérdéses alkalommal sértettet, akivel 3 év óta egy háztartásban él, megütötte azért, mert nem olyan vacsorát készített, amely ő neki s a vendégül meghívott V. A. festőnek, ki ugy vállalta el szobája festését, hogy kosztot is kap, megfelelő lett volna. Mindezek dacára, mivel a kérdéses alkalommal ittas volt, s azt se tudja, mivel ütötte meg sértettet, kérte felmentését. A hit alatt kihallgatott V. A. tanú előadta, hogy a kérdett alkalommal egész nap a vádlott szobájában dolgozott, s mikor vádlott este hazajött vacsorálni, észrevette, hogy neki a vacsora nem izlik. A feletti haragjában sértettel a vacsora miatt összeszólalkozott s ezen összeszólalkozásból kifolyólag sértettet egy kővel megütötte. Tanú vallomásával megállapittatott, hogy vádlott a kérdéses alkalommal ittas volt, de nem annyira, hogy akaratának ura ne lett volna. Minthogy pedig a kiderített tárgyalás szerint, vádlott cselekménye figyelemmel a sérülés gyógytartamára, a könnyű testi sértés vétségének a tényáiladékát állapítja meg, abban bűnösnek kimondani s az itélet rendelkező részében kiszabott büntetéssel sújtani kellett. A büntetés kiszabásánál enyhítő körülménvül vétetett vádlott beismerése, büntetlen előélete, ittas és izgatott kedélyállapota. A bűnügyi költségekre vonatkozó intézkedés a Bp. 480. §-án alapszik. A debreceni kir. törvényszék az 191(4. évi április hó 18-ik napján 3,963/1904. B. a. ítélt: A királyi törvényszék a kir. járásbíróság ítéletét a Bp. 327. ij-ának a) pontja értelmében azzal a kiegészítéssel, hogy a vádlott szándékosan, de ölési szándék nélkül bántalmazta a magánvádlót, helybenhagyja indokainál fogva. A m.'kir. Kúria(1904. szeptember 28-án 6,233 1904. sz. a.) végzést hozott: A semmisségi panasz visszautasittatik. Indokok: Vádlott a Bp. 384. íj. 1. C) pontja alapján jelentett be semmisségi panaszt, de azon az okon, mert a sértett megsérelmeztetésére rászolgált. Minthogy azonban ez az ok a Bp. megjelölt pontjában meghatározott kizáró okok egyikének sem felel meg és igy a semmisségi ok világosan megjelöltnek nem tekinthető, ennélfogva a semmisségi panasz a Bp. 434. íj- harmadik bekezdése értelmében visszautasítandó volt. A B. T. K. 85. íj ának 3. pontja esetén a B. T. K 92. S anak alkalmazása mellett fogház helyett pénzbüntetés szabandó ki. (A m. kir. Kúria 1901. dec. 18. 7,732. sz. a.) Vádlott a csödnyitás előtt két nappal éjfélkor saját üzletéből két zsákba bevarrt arut S. A.nak átellenben levő üzletébe elrejtés végett átvitetett. Minthogy vádlott ezen cselekményenek