A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 17. szám - Büntető parancs ellen van-e helye ujrafelvételnek?

66 A JOG Alperes a felülvizsgálati tárgyaláson azt az uj panaszt, illetőleg pergátló kifogást hozta fel, hogy a peres kérdés első sorban az iparhatóság elé tartozik. Alperesnek ezt a panaszát, illetőleg kifogását tekintetbe kellett venni; mert a S. E. 27., 166. és 185. §. szerint az a kifogás, hogy a polgári pert más hatósági eljárásnak kell megelőznie, az eljárás bármely szakában megtehető, illetőleg hivatalból is figyelembe veendő ; következésképen amennyiben ez az eset fenforog, az akörülmény, hogy alperes felül vizsgálati kérelmében megfelelő kérelmet elő nem terjesztett, nem zárja ki azt, hogy a megfelelő határozat hozassék meg. Felperes keresetét arra alapitotta, hogy az ő gyári üzletében alperes üzletvezetőnek volt alkalmazva és díjazására az öt megillető járandóságnál többet vett fel, keresetét ennek a többletnek visszafizetésére irányitotta ; alperes pedig viszonkeresetét arra alapitotta, hogy az öt megillető díjazási járandóság több, mint amit díjazására felperestől felvett: ugy felperes kereseti, mint alperes viszonkereseti követelésének érvényesítése az ipartörvény 176. §. szerint első sorban az iparhatósághoz akként tartozik, hogy az iparhatósági eljárásnak a polgári pert meg kell előznie. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa l'Jüő márc. 8. G. 576. sz. a.) A püspökségi javadalomra elrendelt zárlatnak a hivatalos lapban történt közzététele után a főpap (püspökj ingóságaira, a javadalmi törzsvagyon és az ingyen visszamaradó felszerelvény s egyéb értékek elkülönítéséig, valamint a javadalmi értékek kiegészítéséig, a főpap magánhitelezői részéről végrehajtás nem vezethető. (Bpesti kir. tábla 1905 márc. 2. 11,263/1901. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Felperes kereseti követelését az egyesületi vísszonyból kifolyólag származtatja s az ilyen visszonyból származó követelések csakis az egyesület összes ügyleteire kiterjedő összeszámoskodása, esetleg számadási per utján hozhatók tisztába. A nagyváradi kir. törvényszék mint kereskedelmi bíróság (1903. évi máj. 13-án 5,068/903. sz. a.) Hlatki Endre ügyvéd által képviselt F. I. felperesnek, Keleti József ügyv. által képviselt K. I. alperes ellen 1,247 kor. 81 fiil. iránti ügyben itélt: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja és végrehajtás terhével kötelezi, hogy alperesnek 180 korona perköltséget 15 nap alatt fizessen. Indokok: A kereset szerint V. S., K. S., F. J. felperes és K. J. alperes 1898. évben meg nem határozott időre közös haszonra és veszteségre szilvapálinkafö'zés végett egyesültek. Az egyesületet a tagok 1900. évi január hóban megszüntették, a keresethez A. a. mellékelt zárszámadást elkészítették, s abban K. J. terhére 68 korona 67 2/4 fül. adóssága és 1,179 kor. 132/4 fill. veszteség van feltüntetve. Az egyesületnek összes tartozása váltókon alapulván, alperesnek a terhére irt 1,247 korona 81 fillér a keresethez B) alatt foglalt váltóban foglaltatik, amelyet felperes mint a váltó elfogadója kifizetett. Alperes ezt az összeget kifizetni nem akarván, felperes alperest annak megfizetésére kérte kötelezni. Felperes keresetét az ahhoz A. alatt mellékelt zárszámadásra alapitotta s alperes tagadásával szemben azt kívánta bizonyítani, hogy ahhoz az egyesület minden tagja s ezek között alperes is hozzájárult. A perben kihallgatott K. S. és V. S. tanuk azt vallották ugyan, hogy alperes az A. alatti számadást helyesnek elfogadta, minthogy azonban a periratok s a tanuk vallomása szerint is az üzletek vezetésével a megnevezett tanuk voltak megbízva s mint ilyenek számadásra kötelezettek és így érdekeltek lévén, vallomásuk az A. alatti zárszámadás valódisága tekintetéből annál kevésbbé fogadható el bizonyítékul, mert a perben szintén kihallgatott L. Zs. tanú, aki az egyesület tagjai megbízásából a zárszámadást elkészítette, azt vallotta, hogy alperes a számadást ugy részleteiben, mint egészben kifogásolta s annak aláírását megtagadta, s minthogy felperes kereseti követelését az egyesületi visszonyból kifolyólag származtatja s az ilyen visszonyból származó követelések csakis az egyesület összes ügyleteire kiterjedő öszszeszámoskodása, mi jelen per folyamán meg nem történt, esetleg számadási per utján hozhatók tisztába, felperest keresetével elutasítani s az 1868 évi LIV. t.-c. 251. §-a értelmében mint pervesztest a perköltségek megfizetésére kötelezni kellett. A nagyváradi kir. Ítélőtábla (1903. évi dec. 2-án 2,068. sz. a.) itélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. A magyar királyi Kúria (1905. évi febr. 28-án 205/904. v. sz. a.) itélt: A másodbiróság ítélete az elsőbiróság Ítéletéből átvett indokok alapján helybenhagyatik. A csődtörvény 157. §-ának rendelkezése szerint, a felszámolási határnap megtartásával, a hitelezők nyernek jogota csödvagyont a tömeggondnok és a csődválasztmány által kezelni és értékesíteni s a csődtörvény 160. §-ának rendelkezéséből kitetszően a vagyon kezelését és értékesítését tárgyazó rendelkezések a felszámolási határnap eltelte után csődbirósági jóváhagyás tárgyául egyáltalán nem szolgálhatnak. (Budapesti kir. tábla 1905 február 7. 3.151 904 sz. a.) A takarékpénztár volt igazgatójának évi segélydijat szavazott meg s azt az intézet fennállásának tartamára kívánta biztosítani, amiért is, ha a takarékpénztár fenállásának időtartamát meghosszabbította és ez alapon működését alapszabályszerüleg folytatja, az alapszabályoknak részbeni módosítása nem bír azzal a hatálylyal, mintha az eddig fenállott takarékpénztár megszűnt és helyébe egy uj intézet alapult volna, s nincs jogosítva a segélydíj fizetését megtagadni. (M. kir. Kúria 1904. december 15. 637/1904. V. sz. a.) Ha a biztosítási szerződésben a kötvény megtámadhatlansága köttetett ki, ugy a biztosító a közlési kötelesség megsértését sikerrel nem vitathatja, mert a megtámadhatlansag kikötése által a biztosító a vele szerződő felet a törvény szerint reá rótt közlési kötelezettség és ebből folyóan az ennek megszegésével máskülönben járó terhes jogkövetkezmények alól felmenti. A megtámadhatatlanság kikötése a szerződő felet csalásra ugyan fel nem jogosíthatja, ámde a valótlan előadás vagy tudatos elhallgatás magában még csalást nem képez ; mert ehhez megkívántatik a valótlanul nyilatkozó vagy a köteles nyilatkozattételt elmulasztó félnek olyan ténye, amely a való tényállás kiderítését a biztositóra nézve lehetetlenné teszi vagy legalább is lényegesen megnehezíti. iM. kir. Kúria 1905. márc. 16. 1,638/901. sz. a.) A kőművesmester, aki valamely ház építésénél a kőműves munkát elvállalja, ebbeli foglalkozásában nem foglalkozik kereskedelmi ügyletekkel, mert foglalkozása munkájának értékesítésében, nem pedig ingó dolgoknak a kereskedelmi törvény 258. §. 1. pontja alá tartozó továbbadás végetti megszerzésében vagy a kereskedelmi törvény 259. §. első pontja alá tartozó át- vagy feldolgozásában áll. (M. kir. Kúria 1901. november 25. 3,103/904. sz a.) Bűnügyekben. A Bp. 430. §-a szerint megfelelően alkalmazandó 388. §-nak második bekezdése értelmében a semmisségi panasz az Ítélet kihirdetésekor jelentendő be. Tekintve azonban, hogy vádlottak és védőjük a másodfokú Ítéletnek a kir. törvényszéken történt kihirdetése alkalmával akként nyilatkoztak, hogy a közvédőnek a kir. ítélőtáblánál bejelentett semmisségi panaszát magukévá teszik s e szerint semmisségi panaszuk a közvédöéhez hasonlóan a Bp. 385. i? ának 1. a) pontja alapján bejelentettnek veendő, ellenben, ugyanezen vádlottak és védőjük a Bp. 384. §-ának 4. és 9. pontjában és a Bp. 385. §-ának 1. c) pontjában meghatározott semmisségi okokat csak a semmisségi panasz Írásbeli indokolásában hoztak fel: ez az utóbbi semmisségi okokra alapított semmisségi panaszukat mint elkésettet vissza kellett utasítani. A rózsahegyi kir. törvényszék, mint büntető bíróság (201/1903. btő szám alatt 1902. évi február hó 3-án) T. Ferencné és társai ellen közokirathamisitás büntette miatt foglalt vád fölött a vád és védelem meghallgatása után a következőleg itélt: Szadablábon levő 1. T. Ferencné szül. H. Mária 52 éves, rom. kath., férjes, vagyontalan, írni, olvasni nem tudó, medzibrógyi születésű és budapesti (I. ker. Ihász-utca 7,994. sz.) lakos I. rendű, 2. B. J. G. István 57 éves, rom. kath. írni olvasni tudó vagyonos medzibrógyi születésű és lakós II. rendű, 3. S. András 52 éves, rom. kath., irni, olvasni nem tudó. vagyonos knyarsai születésű és medzibrógyi lakós III. rendű vádlottakat a btk. 400. §. 2. bekezdésébe ütköző közokirathamisitás büntette helyett a btk. 92. §-ának alkalmazásával és a btk. 20. §-ának felhívásával annak vétségében bűnösnek mondja ki, elkövetve az által, hogy T. Ferencné szül. H. Mária Budapesten 1901. évi január hó 19-én kötött szerződéssel és ezt kiegészítő 1901. évi február hó 8-án kelt nyilatkozattal a medzibrógyi 53. és 69. sz. tjkvben irt s még nevén álló összes ingatlanokat a magát S. Józsefnek kiadott B. J. Istvánnak annak dacára adta el, hogy azt már a Medzibrogyon 1888. évi október hó 29-én kelt egyezséggel fivérének H. Jánosnak eladta volt, B. J. István és S. András pedig e körülményeket tudva az ingatlanokat S. J. javára megvették. Ez által mind a hárman szándékosan és jogtalan haszon végett közreműködtek arra, hogy e szerződés és nyilatkozat alapján az alsókubini kir. járásbírósághoz, mint telekkönnyvi hatósághoz 1901. évi január hó 31-én 200. és 1901. évi február hó 11-én 240. tkvi szám alatt benyújtott tulajdonjogi bekebelezést kérő beadványok révén a telekkönyvbe H. János jogutódai jogviszonyainak lényegére vonatkozó valótlan tények és körülmények vezettettek be, s azért vádlottakat a btk. 400. §-ának 2. bek. és 92. §§-ai alapján az Ítélet foganatba vétele napjától számítandó három—három (3—3) hónapi fogházra itéli s kötelezi vádlottakat a Bp. 480. §-a alapján, hogy az eljárás folyamán eddig 110 korona 34 fillérre felmerült bűnügyi költséget egyetemlegesen, a felmerülendőt pedig fejenként az 1890. évi 43. t.-c. 9. §-ában jelzett módon a m. kir. államkincstárnak megtérítsék ezen költségnek 2 3-ad részét B. J. G. István II. rendű, és S. András II. r. vádlottakkal szemben behajthatónak, ellenben V3-ad részét T. Ferencné szül. H. Mária I. rendű vádlottal szemben a hivatkozott törvénycikk 4. §-a alapján egyelőre behajthatatlannak mondja ki. A Budapesten 1901. évi január hó 19-én kiállított adásvevési szerződést, nemkülönben az ugyanott 1901. évi február hó 8-án kiállított nyilatkozat a Bp. 490. §-a alapján érvénytelennek nyilvánítja, s ennek folytán az ítéletnek jogerőre emelkedése után az ezen okirat alapján a medzibrógyi 53. sz. tjkvben B) 16. és a 69. sz. tjkvben B) 36—37. szám alatt és 200/1901. és 240/1901. tkvi számú végzésekkel S. István nevére bekebelezett tulajdonjog törlésének az alsókubini kir. járásbíróság telekkönyvi hatóságnál hivatalból való bekebelezését, nemkülönben a fentebb érvénytelennek nyilvánított okiratokra a szabályszerű megsemmisítési záradékot reá vezetni rendeli. Indokok: A mai főtárgyalás adataival a következő tényállás nyer beigazolást. T. Ferencné szül. H. Mária budapesti lakós