A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 17. szám - Büntető parancs ellen van-e helye ujrafelvételnek?

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 17. számához. Budapest, 1905. április 23. Köztörvényi ügyekben. Habár a felek közötti szerződés a nem pontosan teljesített fizetés esetét nem is sorolja fel a szerződés bontó feltételéül, mégis figyelembe véve nagyfokú pontatlanságát és fizetési késedelmét az alperesnek, a felperes feljogositottnak tekintendő, hogy alperessel szemben, aki szerződéses kötelezettségeinek lényeges részükben meg nem felelt, a szerződést felbontsa. A pestvidéki kir. törvényszék (1004. február 20-án 1,921 P. 190-1 szám alatt) Siklóssy József ügyvéd által képviselt Pilisszántó és vidéki gazdák hitelszövetkezete, mint az «orsz. közp. hitelszövetkezet tagja* cég felperesnek, R. Eötvös Károly ügyvéd által képviselt T. Pál alperes ellen 1,311 K. 70 fill. és jár. iránti ügyében következő ítéletet hozott: .Alperes köteles felperesnek 1,311 K. 70 fill. tökét és ennek 1900 nov. hó 1-tó'l járó 5o/0-os kamatát és 362 K. 96 fill. perköltséget 15 nap alatt és végrehajtás terhével megfizetni. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy alperes felperesneK, ennek pilis-szántói korcsmájában leendő kimérés végett, a B. a. szerződés alapján bizományba átvett bor, sör és pálinkáért, a megejtett elszámolás szerint 1,311 K. 70 fillérrel tartozik; amiért is kéri őt ezen összeg és 1000 nov. 1-től járó 5°/0-os kamatai és a perköltségek megfizetésére kötelezni. Alperes beismerte, hogy K. J. és B. Károlyival, akik magukat a Pilis-szántó vidéki gazdák hitelszövetkezete megbizottainak adták ki, szerződött akként, hogy 1899. év nov. 5-től kezdve ő a pilis-szántói házában egy nagyobb és két kisebb szobát a szövetkezet részére korcsmahelyiségül enged át, amelyben a szövetkezet által szállítandó italnemüeket a szerződésileg megállapított jutalék mellett mint csapos ki fogja mérni. A szerződés 6 évre köttetvén, de a szövetkezet azt már 1900 jul. 15-én minden ok nélkül felbontotta és 1900. aug. 12-én az italmérést is minden alap nélkül megvonta, dacára annak, hogy alperessel több olyan beruházást is teljesíttetett, amelyek az italmérési jog gyakorlására hasznosak, de melyekre alperesnek mint magánembernek szüksége nincs és azonkívül a szerződés jogtalan felbontása által 5 évi szerződéses haszontól is megfosztotta. Azt, hogy felperesnek a kimért italok után bármivel is tartozik, tagadta, amiért is kéri felperest keresetével elutasítani és a szerződés jogtalan felbontása által okozott, az elleniratban részletezett 3,326 K. kárösszeg és ennek 1903. febr. 28-tól járó ő°/o-os kamatai megfizetésére kötelezni. A kir. törvényszék mindenekelőtt alperesnek e tárgyban is előterjesztett kifogására való tekintettel a C) a. cégkivonat alapján megállapítja, hogy a «Pilisvidéki gazdák hitelszövetkezeten cég a bpesti kir. keresk. és váltótörvényszék 1899. márc. 21-én 29,989 sz. alatt jegyeztetett be, és hogy ezen cég szövege 1900. okt. 5-én 104,986 sz. a. következően változott «Pilisszántó vidéki gazdák hitelszövetkezete, mint az orsz. közp. hitelszövetkezet tagja* s igy felperesi cégnek a «pilis-szántó vidéki gazdák szövetkezetével)) való azonossága, amelynek képviseletében a C) a. cégkivonat szerint cégjegyzési jogosultsággal bírt H. János és B. Károly a kereset alapjául szolgáló szerződést megkötötték, kétségtelenül igazolva van. A B) a. szerződés alapján, amelynek valódiságát alperes szintén elismeri, a kir. törvszék megállapítja, hogy alperes felperes italmérési jogán csaposként mérte ki felperes italait, amelyek után a szerződés 2. p. körülirt jutalékokat kapta és a szerződés 4. p. szerint alperes a 200 frt.nál nagyobb értékű italt magánál nem tarthatott és ha mégis ennél több italt kívánna rendelkezése alatt tartani, a többlet árát köteles a szövetkezetnek készpénzben előre kifizetni, és az előre ki nem fizetett szeszes italok elárusitásából származott bevételeit a csapos minden hétfői napon köteles volt a szövetkezet pénztárába befizetni, amikor is felperes az alperesnek járó jutalékokat köteles volt kifizetni. A szerződés ezen pontjából tehát kétségtelenül kitűnik, hogy felperes alperesnek csak 200 frtért italt tartozott hitelben, illetve utólagos heti elszámolás mellett kiadni és alperes minden hétfőn köteles volt az előző héten elárusított italok árát beszolgáltatni. A Q a. könyvkivonat szerint alperes felperesnek 1900. jul. 14-én 989 frt 96 krral tartozott és felperessel szemben csaprészek cimén 203 frt 91 kr. követelése volt, tehát felperesnek 786 frt 65 kr. értékű, vagy ha a nála maradt 120 frt 20 kr. ért. 217 1. pálinkát is a javára irják, 650 frt 85 kr. ért. itallal nem számolt el. Alperes azonban ezen elszámolási adatokat kifogásolja ; amely kifogással szemben a kir. tvszék megállapítja, hogy a felperes által vezetett és eredetben felmntatott folyószámla-könyv átfűzve ugyan nincs, de be van kötve és az 1875. évi 37. t.-c. 25. ij-a ért. egyéb kellékeknek megfelel; a bevezetések pedig semmi szabályellenességet vagy aggályosságot fel nem tüntetnek és megállapítja, hogy a C) a. tételei az eredeti bejegyzésekkel mindenben egyeznek, s igy a kir. törvényszék ezen könyvkivonatot az 1868. LIV. t.-c. 175. §-a alapján részbizonyitéknak elfogadja, s miután ezen könyvkivonat adatainak helyességét B. Pál és Cs. Sámuel is bizonyítják és a könyvben foglalt bejegyzések hitelessége mellett azon körülmény is szól, hogy a becsatolt átvételi könyv, amelybe az átvett italok mennyisége K. M. vallomása szerint az átvételkor alperes jelenlétében vezettetett be, ugy az átvett italok mennyisége és értéke, mint az alperes által teljesített fizetések tekintetében a folyószámla-könyvvé! teljesen azonos tételeket tünteti fel; s minthogy végül B. Pál. P. Elemér és Cs. S. eskü alatti vallomása szerint alperessel az elszámolás 1900. szept. hó elején megtörtént és alperes ezen elszámolás eredményekép az igazgatóságnak 1903. febr. 3-án tartott ülésén beismerte, hogy 1,311 K. 70 fillérrel a szövetkezetnek tartozik és ezen vallomásokkal szemben alperes azt, hogy felperes neki a szerződés 2. p. alapján bármivel is tartozik nem is állítja, ennélfogva a kir. tvszék a könyvkivonattal és a tanuk vallomásával teljesen bizonyítottnak találta, hogy alperes felperesnek 1900. jul. 15-én a javára eső jutalékok levonása után 786 frt 65 krral és az 1900. szept. 1-én megejtett elszámolás eredményeként az alperesnél szintén hitelben volt pálinka értékének leszámításával 655 frt 85 krral tartozott. Minthogy pedig a szerződés 2. p. szerint alperes minden hétfőn tartozott az előző héten kikapott és elárusított italok utáni bevételeket beszolgáltatni, alperes pedig 1900. jul. 15-én az el nem árusított italok leszámításával 655 frt. 85 krral tartozott, amely tartozás a szerződés hivatk. pontja szerint 1900. jul. 15-én, de legkésőbb a végleges elszámolás megtörténtekor, vagyis 1900. szept. elején esedékessé vált, — felperes ezen összeg megfizetését az esetben is követelhetné, ha a szerződés a felek között továbbra is fennállott volna; amiért is a kir. tvszék alperest ugy a kereseti tőke, valamint az 1900. nov. 1-től, tehát az esedékesség utáni időtől számított késedelmi kamat megfizetésére is kötelezte; ellenben alperest viszontkeresetével elutasította, mert igaz ugyan, hogy a szerződés 2. pontjának be nem tartása bontó feltételként kikötve kifejezetten nincs ; de másrészt ezen pont szerint felperes alperesnek 200 frt. ért. italnál többet hitelbe adni nem tartozott; tehát mindaddig, mig alperes a tartozását meg nem fizeti, felperestől italoknak utólagos elszámolás mellett leendő kiszolgáltatását nem követelheti; s miután alperes azt, hogy ő a szerződés 2. pontjában irt joga alapján felperestől készpénz fizetés mellett követelt italokat, nem is állítja, ennélfogva felperes azáltal, hogy alperestől az utólagos elszámolás melletti italmérését megvonta, szerződésszegést nem követett el és igy alperesnek sem elmaradt haszon, sem pedig a beruházások értéke cimén felperes ellen jogos követelése nincs, éspedig az utóbbi címen különösen még azért sem lehet követelése, mert a beruházás a saját ingatlanába történt; s miután azt, hogy felperes a beruházások értékének megtérítését a szerződés felbontása esetére ígérte, alperes nem is állítja, miután továbbá a viszontkeresetbe vett beruházások alperesnek szerződés szerinti kötelességét nem képezték, ennélfogva alperes az érték megtérítését az esetben sem követelhetné, ha azokat tényleg felperes utasítására teljesitette volna, mert alperes nemis állítja, hogy felperes az italok kiszolgáltatásst azon beruházásoktól tette volna függővé. Alperes mint teljesen pervesztes fél a pt. 251. §-a alapján a perköltség megfizetésére is köteleztetett. A budapesti kir. Ítélőtábla (19Ü4. jun. 1. 4,360. szám alatti következő ítéletet hozott: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Habár a felek közötti szerződés a nem pontosan teljesített fizetés esetét nem is sorolja fel a szerződés bontó feltételéül, mégis figyelembe véve az elsőbiróság által megállapított nagyfokú pontatlanságát és fizetési késedelmét az alperesnek, a felperes feljogositottnak tekintendő, hogy alperessel szemben, aki szerződéses kötelezettségeinek lényeges részükben meg nem felelt, a szerződést felbontsa ; e szempontból indulva ki, helyben volt hagyandó az elsőbiróság ítéletének az alperest marasztaló s a perköltség fizetésére kötelező rendelkezése a vonatkozó s az itt felhozottakkal nem ellenkező indokai alapján, azonban az 1868. évi LIV. t.-c. 173. §-ára, mint az 1875. évi XXXVII. t.-c. rendelkezései által hatályon kivül helyezettre való hivatkozás elhagyásával, a viszontkeresetre vonatkozó részében pedig, mert a szerződés felbontására a fentiek szerint felperesnek jogos oka volt. A m. kir. Kúria (1905. márc. 2-án 7,708. sz. a.) ítéletet hozott: A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik, az elsőbiróság ítéletében felhozott indokokból, azzal a hozzáadással, hogy az 1868. évi LIV. t.-c. 173. §-a mellett az 1875. évi XXXVII. t.-c. 31. §-a is felhivatik.