A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 17. szám - Büntető parancs ellen van-e helye ujrafelvételnek?

136 A JOG működő bíróságok tevékenységével összehasonlítjuk. E célból igen becses anyag áll rendelkezésünkre. A budapesti kir. ítélőtábla elnöksége ugyanis volt oly szíves összes mult évi statistikai anyagát rendelkezésünkre bocsátani, — melyre legközelebb kimerítően vissza fogunk térni. Ugyanezt cselekedte a temesvári kir. ítélőtábla elnöksége a kerületéhez tartozó törvényszékek és járásbíróságok tekintetében. És ezen szerencsés véletlen dacára is csak igen szerény mértékben alkalmazhatjuk ezen összehasonlítást. Mert minden tábla területén más-más módon készülnek a kimutatások és egyik sem oly áttekinthetően, mint a kolozsvári táblának alárendelt bíróságoknál. A legaprólékosabb detailokra kiterjedő részletezés és a főszempontok teljes mellőzése nagyjában megakadályozza intentiónk megvalósítását. A kolozsvári kir. tábla területén működő törvényszékeknél azt tapasztaljuk, hogy az érkező beadványok száma ugyan emelkedik (1900: 73,002, 1901: 78,581, 1902: 85,937, 1903: 88,024, 1904: 84,327), a hátralék pedig évről-évre csökken (1900: 5,266, 1901: 4,593, 1902: 2,243, 1903: 1809, 1904: 1,881). A törvényszékek működése ennek folytán annál nagyobb elismerést érdemel, mert a birák létszáma a négy év alatt csak egygyel növekedett: (1900—1: 71—71, 1902—4: 72—72), a kezelők száma pedig 138-ról 123-ra fogyott. Az ítéletek száma is évről-évre növekedik (1900: 6,800, 1901 : 8,477, 1902: 9,252, 1903: 10,374, 1904: 10,669). Ezen számadatokból, természetcsen csak külső képét nyerjük a birák ítélkezésének ; ebből persze még nem vonhatnók le a következtetést a törvényszékek belterjes működése, az ítéletek helyes és megállható volta tekintetében. Mert ehhez szükséges lett volna annak kimutatása is, hogy hány ítélet vált elsőfokulag jogerőssé, hány lett ezek közül 11- és Ill-fokulag helybenhagyva és megváltoztatva? Az ügyek szerinti átlag egy bírónál 1903-ban (az előző három évben a beadvány szerinti átlag va'n kimutatva) 1,223, 1904-ben 1,171. Legkevesebb ügy : 738, — esik átlagban 1903-ban a deési tszék biráira: 1904-ben is ugyanezekre csak 556'; legtöbb; 1,611, illetve 1,072 a besz- tercei tsz. biráira. ítéleti átlagul a minimum : 105 ítélet csík l!'03-ban a deési, 1904-ben 110 a besztercei tszékre ; legtöbb 1903 : 177 és 1904: 185 adévai tszékre. -A területi átlag szerint esik egy bíróra 1903: 144, 1904: 148 ítélet. A kezelőknél a minimum 1903: 521, 1904: 556 (mindkettő Deés); a maximum 1903: 977, 1904: 763 (mindkettő Kolozsvár). — Az ítéleti területi átlag 1903: 716, 1904: 685. Állítsuk most ezen adatokkal szembe — amennyire a nyújtott anyag erre képesít — a budapesti kir. tábla alatt működő 13 törvényszék működését. 1904-ben érkezett beadvány 1, polgári 260,587, telckkvi 137,387, büntető 134,K79, fegyelmi 288, sommás felebbv. öjjyek 9,572 — 542,713. Ebből az év végén folyamatban maradt összesen 7,975 — elintéztetett tehát összesen 534,738 beadvány. Ezt az óriási ügy halmazt pedig elintézte (a 13 elnököt és 30 albirót is számba véve) 1904: 206, 1903: 203 biró. Esik tehát egy bíróra 2,595. 8 beadvány. Ügyek szerint csoportosítva érkezett polgári ügy 1904-ben 34,785 (1903: 35,441), ebből befejeztetett: 16,239 (18,579). Az év végén folyamatban maradt 9,093 (9,142). Érdemleges Ítélet hozatott 6,971 (7,040); meg nem jelenés folytán 1,629 (1,754); pert befejező végzés 3,627 (5,093), sommás váltóvégzés 24,006 (24,206), egyezséget jóváhagyó végzés 251 (280). Összesen 36,484 (38,373). A meg nem jelenés folytán hozott Ítéleteket levonva, melyek a kolozsvári táblához tartozó tszékeknél is mellőztettek, marad tehát 34,855 (36,619). Esik tehát egy bíróra (az elnököktől eltekintve) átlag 1806 (192-7.) Kitűnik tehát, hogy a kolozsvári 144 (148) átlaggal szemben a budapesti Ítéleti átlag 1806 (192 7), körülbelül 25°/0-al nagyobb A temesvári tábla területén az összes ügyek száma a hatósága alatt álló 2 tszéknél: 71,786; esik egy biróra 833-tól kezdve (Fehértemplom) 1,937-ig (Lúgos) ierjedő ügy. Ezen kimutatásban hiányzik a birák és az Ítéletek száma — összehasonlításra tehát ez nem alkalmas. Lássuk már most a járásbíróságok tevékenységét. A kolozsvári tábla alatt működő járásbíróságok ügyforgalma is évről-évre emelkedik (1900: 271,616, 1901: 290,451, 1902: 318,644, 1903: 333,143, 1904:328,574), a hátralékok száma pedig egyre fogy (1900 : 40,208, 1901 : 29,414, 1902 : 22,454 ; 1903 :19,400, 1904: 16,091). Ezzel szemben a birák létszáma alig változott (1900120, 1901:121,1902—4:122) és a kezelők száma is alig észrevehetően emelkedett (1900: 276, 1901—2: 274, 1903: 277, 1904: 280). Az ügyek szerinti területi átlag volt 1903: egy bírónál 2,730, 1 kezelőnél 1,203, 1904: 1 b. 2,693, egy k. 1,173. Az ítéleti területi átlag pedig 1903: 338, 1904: 336. Legkevesebb ügygvel szerepel az ó-radnai jbság, egy biróra esett (1903: 1,663, 1904: 1,652. A kezelők Eldoradója volt 1903: Szamosujvár (900), 1904: Balázsfalva (834). Lógtöbb ügy esett Mócsra (1903; egy b. 4,314, 1904: 4,304). A kezelőkre nézve P. újra (1903 : 1,911. 1904: 1,755). Révai Lajos dr. iFolytatása következik) Vegyesek. Aki országos vásár alkalmával csődület közepette birbicskocka-játékon tetten éretik, tiltott szerencsejáték üzése miatt a kih. bünt. törvény 87. t?-a értelmében büntetendő. E kihágás el birálása a kir. biróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. ministerium 1904. évi december hó 2-án hozott határozata. A kir. ministerium a S. Sándor és K. Géza ellen tiltott szerencsejáték által elkövetett kihágás miatt folyamatba tett ügyben az e -i járás főszolgabirája és az e—i járásbíróság közölt felmerült hatásköri összeütközési esetet megvizsgálván, következőleg határozott: Ebben az ügyben az eljárás a kir. biróság hatáskörébe tartozik. Indokok: Az e—i járás főszolgabirája, 1904. évi május hó 24-én L—n megtartott országos vásár alkalmával, S. Sándor és K. Géza b—i lakosokat tiltott szerencsejátékkal foglalkozva, nagy csődület közepette birbicskocka-játékon tetten érte s őket a tőlük elvett tárgyakkal együtt, a csendőrség utján az e- i kir. járásbíróságnak átadta. A nevezett kir. járásbíróság előtt tartott tárgyalás alkalmával a följelentett egyének azzal védekeztek, hogy a szóban forgó szerencsejáték üzésére a községi jegyzőtől hatósági engedélyt nyertek. A kir. járásbiróság az ügy érdemében való tárgyalás után 1904. évi 10,712. sz. alatt hozott végzésével az ügyiratokat illetékes elbírálás végett az e —i járás főszolgabirájához tette át. Kifejtette a kir. járásbiróság, hogy a terheltek különböző közigazgatási hatóságtól bábütésre engedélyt nyertek, s erre való tekintettel náluk a törvénysértő szándék nem forog fenn, már pedig kihágás is csak annak tudatában követhető el, hogy az törvényt sért. Hivatkozott a kir. járásbíróság arra is, hogy a 64,573/901. sz. belügyministeri rendelet rendelkezései ellen vétők a rendelet 15. §-a szerint a kih. btkv. 76. §-a értelmében büntetendők, amely törvényszakaszban körülirt kihágás elbírálása az 1897. évi XXXIV. t.-c. 19. §-a által a közigazgatási hatóság hatáskörébe van utalva. Ezen tényállás alapján az eljárást a kir. biróság hatáskörébe kellett utalni, mert a följelentett egyének cselekménye, s nevezetesen az, hogy vásáron, tehát nyilvános helyen szerencsejáték-vállalatot tartottak, egyedül a kih. btk. 87. §-a szempontjából bírálható el, az ebben a törvényszakaszban meghatározott kihágás elbírálása pedig az 1897. évi XXXIV. t.-c. 18. §-a 4. pontjának és 19. §-a 1. pontjának egybevetett értelme szerint a kir. biróság hatáskörébe van utalva. Az a körülmény, hogy a följelentett egyének a m. kir. belügyminister által 1901. évi aug. 4-én 64,573. sz. alatt kibocsátott körrendelet 8. §-ának tilalma ellenére egyes közigazgatási hatóságoktól, a bábütésből álló szerencsejáték üzésére engedélyt nyertek, nem szolgálhat indokul az ügynek a hatáskörből való elutasítására, hanem annak jogi következménye a beszámítás tekintetében az ügy érdemében hozandó határozattal bírálandó el. Ugyancsak az ügy érdemében hozandó határozattal bírálandó el az is, hogy az a játék, amelyet a följelentett egyének űztek, szerencsejátéknak s illetve oly cselekménynek tekintendő-e, amelynek nyilvános üzése tiltva van. Végül megjegyeztetik, hogy amennyiben az eljárás során adat merülne fel arra, hogy a följelentett egyének a 64,573/901. sz. belügyministeri rendelet rendelkezéseit is megszegték s ezáltal a hivatkozott rendelet 15. §-ában meghatározott kihágást is elkövették, a kir. biróság saját hatáskörében ezt is elbírálhatja. Ingatlannak potom áron való megvétele mint fegyelmi vétség. A m. kir. Kúria: Vádlott ügyvéd az 1874: XXXIV. t.-c. 68. tj-ának b) pontjába ütköző fegyelmi vétségben vétkesnek nyilvánittatik és 200 kor. pénzbirságra ítéltetik. Indokok: Az ügyvédi kamara fegyelmi bírósága azért mentette fel a vádlott ügyvédet az ellene emelt fegyelmi vétség vádja alól, mert a fennforgó körülmények között nem találta megállapíthatónak, hogy a vádlottnak a vád alapjául szolgáló cselekményeiben az 0. R. 68. §-ának b) pontjában meghatározott fegyelmi vétség ismérvei fennforognának. Minthogy azonban a vádlott ügyvédnek amaz egyetlen cselekménye is, hogy az 1902. február hó 15-én közjegyzői hitelesítéssel ellátott meghatalmazás szerint jóváhagyta A. A. irodai alkalmazottjának ama tényét, miként a . . 54. és 126. számú telekjegyzőkönyvekben S. J. nevére felvett s 1,778 koronára becsült ingatlanokat részére, az 1902. febr. 14-én megtartott nyilvános árverésen 6 koronáért megvette és ezt a vételt magára nézve kötelezőnek elismerte, az ügyvédi kar tekintélyét nagy mértékben sérti s a közfelfogás szerint alkalmás arra, hogy az ügyvédbe helyezett bizalmat megrendítse. Minthogy továbbá a vádlott ügyvéd a potom áron való vételhez még akkor is ragaszkodott, midőn már nyilvánvaló lett, hogy az elárverezett ingatlanok nem a végrehajtást szenvedó S. L. Lfnak, hanem a . . S. I. I.-nak képezték tulajdonát s eme vételtől való elállását ezután is, sőt még a bíróságok előtt való nyilatkozatai szerint is ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a teljesen jogtalanul elárverezett ingatlan tulajdonosa S. I. I. panaszló a felmerült 64 kor. árverési költséget fizesse meg; hogy a vételtől csak az 1903. évi augusztus hó 8-án vagyis a fegyelmi feljelentés megtétele után állott el s intézkedett az előbbi telekkönyvi állapotnak visszaállítása iránt s eme viselkedésével annak is nyilvánvaló jelét adta, hogy intézkedéseire csupán a súlyos következményeknek előrelátása indította, ezzel a magatartásával pedig az ügyvédi tisztesség ellen vétett s a tiszteletre és bizalomra méltatlanná vált. (1904. márc. hó 12-én 71. sz) 'AÍIM RésZVÍNv TÁRM8Á0 N /OMDÁJA GUOAPtfiTF>.