A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 17. szám - Büntető parancs ellen van-e helye ujrafelvételnek?

A sem bizonyít. Mint élesen domborítja ki Grosschmid Béni, ez nem családjogi statusper, ez csak obligationalis visszonyt létesít; lehet, hogy valaki, hogy ép ez akadályt létesítse, bosszúból veszti el ily perét. Mindenkor az anyakönyvvezető dönti el a törvénytelenség kérdését; ha gondatlan ; felelős. Ha az egybeadást megtagadja, a bíróság dönt azon kérdésben, vájjon tekinthető-e az illető a gyám törvénytelen leszármazójának, — avagy idegen tőle. Házassági törvényünk szerint (130. §.) az önálló iparűzés általi nagykorúság (gyámi törvény 5. §.) egyrészt, másrészt a kiskorúságnak a gyámi törvény 28. §. a) és b) pontjaival egybe nem eső okokból történt meghosszabbítása a házassági törvény alkalmazásában tekintetbe nem jön. Bennünket különösen e második rész érdekel annyiból, hogy itt a 19. tárgytalan ; tehát például a tékozlás miatt kiskorúsága meghosszabbított szabadon köthet házasságot, sőt még beleegyezést sem tartozik kikérni és ezt helyesnek is tartom. Elvégre ki vagyona kezelésére képtelen, személyes szabadságában azért nem korlátolandó. Ethikai szempontok ugyan ellene szólnak a 19. §. alóli emiitett kivételnek, de végelemzésben itt már tényleg indokolatlan volna a korlát. Ellenben a 19. §-t kiterjeszteni a gondnoki visszonyra, szükségesnek nem tartom. Sclivarz Gusztáv ellenjavaslatában (i. m. 26. 1.) ezekre is ki akarta terjeszteni — az 1875. évi február 6-íki német birodalmi törvény nyománCsakhogy itt az illetéktelen befolyásnak oly tere nem lehet, amennyiben, akikről itt leginkább szó lehet, a tékozlók, ezek ha vagyonilag nem is tudnak disponálni, de házasságkötésükben nem gátolhatok és ha a törvény megengedi ezek házasságkötését a törvényes képviselő beleegyezése nélkül, akkor nincs ok, hogy e tilalmat felállítsuk a gondnoki visszony esetén, a legfontosabb esetben úgyis bontó akadályt állit fel a ht. 6, illetőleg 127. §. c) pontja (gyámi törvény 28. a). Figyelembe veendő, hogy a gondnok nem igen élhet hatalmával vissza, mert minden fontosabb lépéshez gyámhatósági jóváhagyás kell. Már a római jogban tilos volt a gyámnak és fiának a gyámolttal házasságra lépni. Senatus consulto (Antoninus és Covimodits idejéből való volt), quo cautum est, ne Lutor pupillám vei filio suo vei sibi nuptum collocet, etiam nepos s:gnificatur (159. D. 23, 2; 60. D. i. h.) Joggyakorlatunk vajmi ritkán bontja fel a házasságot házasságtörés címén, legtöbbször ez az akadály convertálódik vagy hűtlen elhagyássá (77. §). illetőleg a házassági törvény 80. a) illetőleg c) pontjára (házastársi kötelességek szándékos magaviselet általi súlyos megsértése, illetőleg erkölcstelen élet megátalkodott folytatása). Ennek kettős oka van; egyrészt diffamáló volta miatt a felek rendszerint tartózkodnak ez akadály érvényesítésétől és az ily felek válni akarnak, a bizonyítás módja pedig itt nagyon nehéz, sokszor lehetetlen. De másrészt oka ennek az is, hogy a házasságtörés büntetést von maga után büntető törvényünk 216. £-a szerint, amennyiben e szerint, ha a házasság e címen felbontatik jogerősen, a sértett házastárs indítványára a házasságtörő fél három havi fogházzal büntettetik. Büntető törvényünk 246. tj-anem mondja ki, hogy vájjon a nem házas is büntetendő-e, aki házasságban levő egyénnel házasságtörést követett el. Nézetem szerint igen, ha tudta, hogy házas egyénnel van dolga; ha nem, akkorlegIegfeljebb titkos kéjelgés cimén lehet ellene feljelentést tenni és ez mint kihágás büntettetik az elévülési határidőn belül. A felbontás iránti kereset félbeszakítja az elévülést. Bűnvádi eljárásunk (1896: XXXIII. t.-c. 7. §. 2. bekezdés) szerint a bíróságnak vagy bármely más hatóságnak ily előleges magánjogi kérdésre vonatkozó határozata a büntethetőség kérdésében nem kötelező. E szerint, am: nem igen tételezhető fel, a büntető bíróság esetleg nem állapítaná meg a házasságtörést, bár a polgári bíróság fenforogni látta. Mégis ha a polgári bíróság a házassági törvény 76. §-a alapján a házasságot felbontotta és a házasságtörő feleket a ht. 805. £-a értelmében a házasságkötéstől eltiltotta, ezekre a tiltó akadály fenforog, mert az anyakönyvvezetőt a házassági biró ítélete érdekli. Világosan kitűnik ez a 20. §. szövegezéséből. Ha a felek mégis házasságot kötnek, ugy büntetést kapnak, dacára, hogy a büntető bíróság nem állapította meg a házasságtörést. Ha azonban a másik fél tudomással nem bírt arról, hogy a felbontó ítéletben el lett tiltva házasságot kötni házasságtörő társával, akkor a házassági törvény 124. §-a őt nem éri, mert nem a házasságtörés ténye a tilalom alapja, hanem a felbontó ítéletben lévő tilalom a házasságtörő felek között. Másrészt a házassági törvény 124. §-a alkalmazást nyer, mihelyt a felek a házassági törvényben megszabott akadály vagy érvénytelenségi ok ellenére kötöttek tudva házasságot ; tehát ez teljesen eltekint a büntető törvénytől és a büntető bíróság ítéletétől a büntethetőség kérdésében. (Reiner i. m. 846. csak felveti a kérdést). (Folytatása következik.) JOO 135 Büntető parancs ellen van-e helye ujrafelvételnek? Irta RE1CH PÉTER KORNÉL, bpesti büntető törvszéki joggyakornok. A magyar bűnvádi perrendtartás a bíróságot éberré tette ; mert nemcsak, hogy számtalan helyen önmagának ellentmondó, hanem hiányos és érthetetlen. Egy ügyvéd a büntetőparancs ellen újrafelvételi kérelmet terjesztett elő, hivatkozván arra, hogy a mi perrendtartásunk nem zárja ki az ujrafelvétel iránti eljárás megindítását ez esetben, miután ezt meg nem tiltja. Ámde a körmönfont okoskodás nem állhat meg. Tekintsük először is a büntetőparancs jogi természetét és ennek hatályát. A büntető parancs a terheltre előleges tárgyalás nélkül szab ki büntetést, annélkül, hogy a bíróság terhelt ellen ítéletet hozna. A büntető parancsban kiszabott, szabadságvesztés büntetésre átváltoztatható pénzbüntetésben marasztaltatik a vádlott, aki ha ezt le nem fizeti a kellő időben, vagy a tárgyalásra határnap kitűzését kéri, a kitűzött tárgyalási határnapon a bíróság vagy ítél, vagy ha a vádlott vagy képviselője nem jelentek meg, tárgyalás nélkül kimondja a végrehajthatóságot. A magyar bűnvádi perrendtartás itt kifelejtette azt, amit a német bűnvádi perrendtartás 450. §-a szépen megjelöl. «Ein Strafbefehl, gegen welchen nicht reetzeitig Einspruche erhoben worden ist, erlangt die Wirkung eines rechtskraftigen Urtheils», —tehát, ha a büntetőparancsot a törvényes határidőn belül ellentmondással meg nem támadták, a büntető parancs hatálya egyenlő a jogerős ítéletével. A M. J. 747. lapján ugyan indokolta igy, de a törvényből kimaradt. Az ujrafelvétel a bp. szerint az alapügyjo^erős kifejezését tételezi fel, ezt mondja a német Bp. is. Ámde arról, hogy büntető parancs esetében lehet-e helye újrafelvételi eljárásnak, — egyik sem szól. Lehet, hogy az ez alá eső ügyek csekély jelentősége okozta ezt, akár pedig annak sajátos természete. A magyar Bp. szerint n'ncs kimondva a végrehajtható büntető parancs jogerőssége, s igy még egy körrel szűkebb tért enged az újrafelvételi eljárásnak. A büntető parancs ellen egyedüli pcrorvoslat az igazolás iránti kérelem, mely, ha elvettetett, további perorvoslatnak helye nincs. Az ujrafelvétel feltételezi, hogy az alapügyben megelőzőleg tárgyalás tartatott s ott a tényállást a beszolgáltatott bizonyítékok alapján tisztázták legyen. Ámde a büntető parancsnak lényege az, hogy a bíróság csupán a feljelentés, illetőleg a vádinditvány alapján állapítsa meg a bepanaszolt egyén bűnösségét és büntethetőségét, s erről a Bp.-ban felsorolt személyek hivatalos eljárása közben szerzett tapasztalatból nyertudo mást s a feljelentés valósága ellen kétség nem merül fel s a közvádló írásban indokoltan indítványozza a büntető parancs kibocsátását. Tehát, ha az ePen, aki ellen a bíróság a büntető parancsot kibocsátotta és ez jogerőssé vált, egyáltalában nem szolgáltatott ártatlansága vagy mondjuk nem bűnössége mellett bizonyítékot, mert, ha ezt a neki nyitva lévő tárgyaláson megtette, ítélettel változtatják meg a büntető parancsot, s igy a Bp. ííó §. 3- pontja szerint: t. i. uj tényt vagy uj bizonyítékot kell felhoznia, mely akár magában, akár kapcsolatban a befejezett eljárás folyamán felhozottakkal az illető nembünösségét, vagy a büntető törvények enyhébb intézkedése alá eső bűncselekményben való bűnösségét teszi valószínűvé ; miután bizonyíték egyáltalán nem lett szolgáltatva, uj bizonyíték vagy uj tény eo ipso fel nem hozható, mert hisz a terhelt factum concludense az, ha a Bp. 535. §-ban körülirt jogával nem élt, a büntető parancs végrehajthatóvá, illetve jogerejűvé vált. Egyébként a büntetőparancs hatálya még az is, hogy miután ezzel a terhelt bűncselekményének büntetőjogi következményei ki vannak merítve, az általa elkövetett tett miatt, habár helytelenül is minősítették, vagy esetleg meg nem felelő büntetéssel sújtották, a terhelt ellen ujabb bűnvádi eljárás nem indítható. A tett a végrehajthatóság kimondásával, tehát jogerejűvé váltával res iudicatát képez, s igy az ujrafelvétel iránti eljárás ki van zárva. Belföld. A kolozsvári kir. ítélőtábla területéhez tartozó 7 kir. törvényszék és 40 kir. járásbíróságnak 1900—190-i-ig terjedő ügyforgalma és tevékenysége. (Folytatás.) Az eddig közölt szám-adatok csak akkor birnak kellő értékkel, ha ugy az egyes bíróságok, mint az egyes birák tevékenységét nemcsak saját területükön belül — hanem más táblák területén *) Előző közlemény a 14-ik számban.