A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 17. szám - A megrohanásos házasságkötés házassági törvényünkben és a tiltó akadályok tana. [4. r.]

134 A JOG sem szabad egyszerű vagyonjogi visszonyt látni. A római jogi források az adoptio minus plenanak is családjogi jelentőséget tulajdonítottak; igazolják ezt Inst. 1, 11. §. 9. col. §. 8. (In pluribus autem causis assimilatur is, qui adoptatus, vei arrogatus est, ei, qui ex legitimo matrimonio natus est), J. 1, 10. §. 1: Et haec adeo ita sunt, ut, quamvis per adoptionem parentum liberorumve loco sibi esse coeperint, non possint inter se matrimonio imigi, in tantum ut etiam dissoluta adoptione idem iuris est. Ellenben már az adoptio plenara vonatkoznak 2. §. 2. D. 4, 5; 4. § 10. D. 38, 10; 23. D. 1. 7 ; 10. §. 1. C. 8, 48. Már a magyar házassági törvény 131. §.-a világosan kimondja, hogy az adoptio minus plena a házassági törvény alkalmazásában figyelembe nem jön. A német p. t. szerint a gyermek az örökbefogadás által az örökbefogadó törvényes gyermekének jogi állását nyeri. A canonjog szerint is, egyezőleg a római joggal, még az örökbefogadási visszony megszűnése esetén sem lehet házasságot kötni az örökbefogadónak az örökbefogadottal egyrészt, másrészt utóbbi leszármazóival, kik már az örökbefogadási visszony keletkeztekor apai hatalma alatt voltak (paternitas legális 1. lö, D. 1, 7 ; 55. D. 22, 2; Inst. 1, 10. §. 1, valamint egyik félnek a másik hitvestársával (affinitás legális 1. 114. D. 23, 2 ; 23. D. í, 7), ellenben csupán az örökbefogadási visszony tartama alatt ntm köthetnek házasságot az örökbefogadott és az örökbefogadó atyai hatalma alatt álló lemenői (fraternitas legális I. 1. 10. §. 2). Ugyancsak ezt juttatja kifejezésre 17. pr. §. 1. D. 23, 2 : Per adoptionem quaesita fraternitas eousque impedit nuptias, donec manet adoptio . , továbbá a római jogban és ugyancsak a canonjogban is csak ez örökbefogadási viszony megszűntéig van akadály az örökbefogadott és az örökbefogadó unokái, szülője, testvére, szülőjének testvére között: Patris adoptivi mei matrem, aut materteram, aut neptem ex filio, uxorem ducere non possum scilicet si in famíliám eijus sim: alioquin si emancipatus fuero ab eo, sine dubio nihil impedit nuptias, scilicet quia post mancipationem extraneus intellegor. (1. 55. §, i. D, 23 2.; 17. §. 2. D. i. h.; Just. 1, 10 §. 5.). De az adoptáló atya anyai féltestvérét elvehette az adoptált, ugy szintén adoptiv nővére gyermekét 12. §. 4. D. 23, 2.: Adoptivae sororis filiam possum uxorem ducere, cognata enim mea non est filia eius, quia avunculus netno fit per adoptionem ; et eae demuus cognationes contrahuntur in adoptionibus, quae legitimae essent, id est quae agnatorum ius haberent; pari ratione et sororem patris mei adoptivi possum ducere, si non fűit eodem patre nata. Házassági törvényünk 18 §-ánál kifogásolom még, hogy a b) pont esetében az igazságügyminiszter felmentést adhat. Ez indokolatlan is, miért legyen felmentés adható az örökbefogadó és az örökbefogadott vérszerinti leszármazója, valamint volt házastársa között, úgyszintén az örökbefogadott vérszerinti leszármazója és az örökbefogadónak volt házastársa között fennálló akadály alól ? Csakúgy nincs itt helye, miként az a) pont esetén nincs dspensatio az örökbefogadó és az örökbefogadott, valamint ennek volt házastársa között, úgyszintén az örökbefogadott és az örökbefogadónak volt házastársa között fennálló akadály esetén. Ellenben helyes a 18. §-ban azon intézkedés, hogy a származás törvényes vagy törvénytelen volta különbséget nem tesz, nemkülönben, hogy csak az örökbefogadás előtt megszűnt vagy érvénytelenné nyilvánított házasság nem jön figyelembe, tehát a már ezutáni semmis házasság is-honorálva van. Összhangban a 18. §. b) pontja a II. §. d) pontjával (sógorság akadálya), és utolsóelőtti bekezdésével. Schivars Gusztáv (i. m. 20. 1.) ellenjavaslatában is megtaláljuk az iménti két pontot, amely hiányzott az eredeti javaslatból, de megvolt már a javaslat 15. c) pontjában és utolsó bekezdésében. Igen egészséges mindkét pont alapgondolata. A javaslat 15-dik pontjának említett helyeiből vette át Schvars Gusztáv a fentebbi 2 pontot és alkalmazta a javaslat 21. § ánál. Adoptio minus plena esetén, miként emlitém, a 18. §. alkalmazást nem nyer, tehát akár a vérszerinti atya tartotta fenn az atyai hatalmat, akár a vérszerinti anya a gyámságot. Kétséges előttem a 18. §. 1. bekezdésének helyessége, jelesül, hogy a tilalom csak addig forog fenn, mig az örökbefogadási visszony tart. Eltekintve attól, hogy éppen e tilalom mellőzése végett a visszonyt majd, ha a tilalom actualis lesz, felbontják, de már azért is helytelen, mert a felek oly közel állottak egymáshoz, hogy még az örökbefogadási visszony felbontása dacára sem helyes a tilalmat megszüntetni, hisz úgyis szük körre van szabva az eltiltandó személyek köre. A német polgári törvénykönyv szerint szintén csak tiltó akadályt állapit meg az örökbefogadás, de alóla nincs felmentés. A kör is szűkebb, mint nálunk, jelesül csak az örökbefogadó — van az örökbefogadás tartama alatt eltiltva a házasságkötéstől az örökbefogadottal és ennek leszármazóival. Különbséget nem tesz, hogy a leszármazók az örökbefogadás előtti vagy utáni időkből valók-e. A törvény ugyanis semmi megkülönböztetést nem tesz (1,311. §.), már pedig ubi lex non distinguit nec nobis est distinguere. Ez kivétel az 1,762. § alól, mely szerint az örökbefogadás hatálya az örökbefogadási szerződés megkötésekor már létező leszármazókra és ezek leszármazóira ugy hat ki, ha a szerződés a már létező leszármazókkal is megköttetik. Ugyanezt mondja ki tervezetünk 238. §-a is. E tilalom sanctiója, hogy ezzel az örökbefogadási visszony megszűnik ; ez helyes is, úgyszintén hogy ezáltal, ha a házasság semmis is, kivéve a formahiányt és ha a házassági anyakönyvbe nem vezettetik be, — akit a másik felett szülői hatalom illet meg, elveszti, mert lehetetlenné tette már a kötéssel azon alárendeltségi visszonyt, amely a szülő és a gyermek között megkívántatik. Különben morális szempontból is helyes. Nem tartom helyesnek a kivételeket; itt nem szabadna a tormákból kiindulni, ez a jog szelleme, másrészt az élettel való összefüggése ellen van (1,771. §). Különbséget azonban nem tesz, vájjon férfi-e vagy nő az örökbefogadó. A törvénytelen gyermekek a leszármazók sorában csak annyiban jönnek azonban figyelembe, amennyiben az örökbefogadottal rokoni visszonyban vannak (1,589. §. n. p. t), illetőleg amennyiben az örökbefogadott törvényes gyermekeinek jogi állását nyerik (1719, 1736, 1737.) A francia Code Civil még tiltó akadályt állit fel ugyanazon egyén örökbefogadott gyermekei között, az örökbefogadott és az örökbefogadónak netalán születendő gyermekei között is. Egyébiránt egyezőleg jogunkkal tiltó akadályt képez az örökbefogadó — az örökbefogadott és az örökbefogadottnak leszármazói között, az örökbefogadó — és az örökbefogadott hitvese és az örökbefogadott és az örökbefogadó hitvese között kötendő házasság. Mint látjuk, a francia jog az örökbefogadottat a névszerinti gyermekkel azonosítja úgyszólván, bár még helyesebb volna és következetesebb bontó akadályt állapítani meg ez esetekben (348. art., 1. még olasz jogban 60, 104. art.). Házassági törvényünk 18. $-a esetén is célszerű lehet a megrohanásos házasság, bár itt szűkebb tere van a dispensatio folytán, de az örökbefogadási visszony felbontása folytán, az akadály elhárítható. De ezzel esetleg más akadály állhat elő jelesül a 8. HÍ. 9. §. okozhat esetleg nehézséget. Különösen actualis, ha lényeges vagyoni eltérések vannak a házasulandók között. Hogy egy példát hozzak fel, a fiatalabb örökbefogadottnak sikerül vagyonos örökbefogadóját hálójába csalni és talán az időssebb férfi nem is tud ez akadályról s a csalfa nő talán ál-okot is hoz fel, hogy e házasságkötési módhoz fordulnak. Az életben tudjuk, hogy a hízelgő nők, kétszinüségiikkel, ravaszságukkal gyakran hálóznak be öregebb férfiakat vagyonuk kedvéért. Tapasztaljuk e jelenséget különösen az egyszerű és alacsony művelt ségü gazdálkodóknál. A 18. §. mintájára van alkotva a 19. §., mely szerint tilos a házasságkötés a gyám, valamint annak leszármazója és a gyámolt között, mig a gyámsági viszony tart. A származás törvényes vagy törvénytelen volta különbséget nem tesz. Kapóra jöhet itt is a megrohanásos házasság, jelesül a szegény gyám, illetőleg ennek leszármazója és a gazdag gyámolt között. A gyámoknak bő alkalmuk van kelepcébe csalni a tapasztalatlan gyámoltat, pláne itt megvan a törvényes képviselő beleegyezése is. Szülő nem létében, a törvényes képviselő beleegyezése mellé a gyámhatóság jóváhagyása csak 20 éven aluli kiskorúnál szükséges (v. ö. 8. és 16. §.) Nem akarok itt hosszasabban nyilatkozni, de a már említettem oknál és a 18. §-nál kifejtetteknél fogva szintén kifogásolom hogy a gyámi visszony tartama alatt ez akadály nem bontó akadály. E § tartalmazta akadály felállításánál a törvényhozó bizonyára tekintettel volt arra, hogy a gyámnak a törvény nagy befolyást enged a gyámolt házasságára és ezt esetleg kihasználhatná, ezzel visszaélhetne saját előnyére, befolyást gyakorolna beleegyezése megadására, — elvégre a gyámhatóság nem láthatja mindig oly tisztán a helyzetet. Jelesül a 8. §. feltétlen megkívánja a kiskorúaknál a törvényes képviselő beleegyezését. Igaz, ha megtagadja, pótolhatja a gyámhatóság a beleegyezést. Igaz, hogy ez a kiskorú meghallgatásával egyedül annak érdekét tartja szem előtt, de a gyám félrevezetheti esetleg a hatóságot. Ha komoly és a gyámokra is kedvező a házasság, tessék a gyámságot megszüntettetni és ugy lépni házasságra. Eokozza Itt a megrohanásos házasság alkalmazásának gyakorlatiasságát azon körülmény, hogy a gyámság viselése polgári kötelesség, azt a törvényben megállapított esetek és okok kivételével elutasítani nem lehet. Taxatíve vannak felsorolva azon okok is, amelyek mellett a gyámság megszüntetése kérhető és bizony az vajmi kevés (v. ö. gyámi törvény 49, 50, 51 és 1. még 45.). Mint említettük, a gyám leszármazói között különbséget nem tesz a származás törvényes vagy törvénytelen volta; meg kell azonban jegyeznünk, hogy önmagában az apasági kereset mit