A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 17. szám - A megrohanásos házasságkötés házassági törvényünkben és a tiltó akadályok tana. [4. r.]

A JOG 133 kására alkalmas situatiot hozni előtérbe, amely helyzetben az illető praedestinálva van arra, hogy kihasználtassák. Ennek a kihasználásnak olyan természetűnek kell lennie, hogy az áldozat anyagi helyzetében oly fokú megrendülés álljon be, mely alkalmas legyen arra, hogy őt anyagi rontásba sodorja. Az 1883. XXV. t.-c. ezen defínitioját a javaslat részben kibővítette, részben kurtította. Belevitte a tervszerű kihasználást mint alkotó elemet és kivette belőle a régi törvény által követelt jellemzést, hogy a kihasználásnak és az anyagi megrendülésnek, az anyagi romlás előidézésére alkalmasnak kell lennie. A módosítást nem tartom helyesnek. A tervszerűség fogalma nem alkalmazható egy delictumra. A tervszerüleg ágáló emberi akarat nem egy bűncselekmény elkövetésére irányul, hanem egy előre megconstruált bünláncolatra, a melynek előidézésére apparátust mozgósít. A tervszerűség több az előre^ megfontolt szándéknál, bármennyire higgadt megfontolással készül valaki a bűncselekmény elkövetésére, — azért nem beszélünk soha tervszerűségről, hanem erről csak akkor van szó, ha valaki existentiáját helyezi abba a szándékolt üzelemcsoportba ; ha egész akcióképességét, physikai és szellemi erejét áldozza arra a cselekményre, amelyet véghezvinni akar. A tervszerűség, mint büntetőjogi fogalom a collectiv delictumokra illik, az üzletszerű orgazdaság, kerités vagy uzsora eseteire, «amelyek bizonyos telepet* vagy állandó, de legalább is láncolatos gyakorta ismétlődő elkövetést igényelnek; de önálló egyetlen cselekménynél a tervszerűség mint eriterium nem áll meg. Ezen kitétel tehát a 2. §. 5. pontjának felel meg, amely ekkor igy hangzana: «Aki uzsorásszerződésekkel tervszerűen, üzletszerűen foglalkozik)). Az anyagi romlás előidézésére alkalmas kihasználást, a delictum megállapithatásának könnyítése céljából hagyta ki a tervezet. Morális szempontból kétségkívül helyen való minden szigor, a mely a gazdasági és hitelbünök megfékezésére irányul; de a visszonyok száraz logikával való mérlegelése önkénytelen azt a kérdést veti fel, vájjon lehet-e az egyéni akarat, a szerződési szabadság ily mértékben való korlátozására, a törvénynek vállalkoznia ? Az uzsoravétség, a javaslat szerint, éppen olyan hivatalból üldözendő delictummá alakul, mint a közönséges lopás vagy a sikkasztás. Már most arra való tekintettel, hogy a 8°/o-ot meghaladó kamatszolgáltatást a magyar magánjogi törvények a naturális obligatio természetével ruházták fel, amely ha egyszer szolgáltatva lett, vissza nem követelhető, — kérdem én, hogy beleavatkozhatik-e a büntetőrendészet egy egyén kötelmi könnyelműségébe, mondjuk súlyos kamatot fizető szolgáltatásába a nélkül, ha praegnánsan nem nyilvánul, hogy az az obligatio anyagi romlására vezet i Az a közgyámkodás a vagyoni tönk elhárítására szolgálhat csupán, de nem nyúlhat bele a forgalmi fejlődés bilincsbe verése nélkül az egyének életébe, bizonyos válságok előidézte szorultságába, avagy üzleti manipulatiójába, amelynek sikere érdekében volt szüksége a hitelre, melyhez bár drága áron jutott, de az reá nézve nagy értékkel és fontossággal bir. Feltétlenül helyesnek kell tartanunk azonban a delictum hivatalból üldözendőségének kimondását, mert igy a büntető igazságszolgáltatás ügyes nyomozó közegekkel behatolhat a zsákutcák sötét remboló titkaiba, amelyek eddig az agyongyötört szerencsétlen áldozatok ügyefogyott és a pressiónak engedő gyávasága folytán szabadon falták a vidékeket. Melegen üdvözöljük a javaslat azon reformját is mely az uzsorát feltétlenül szabadságvesztésbüntetéssel sújtja. Altalános érvényű és fájdalom még mindig meg nem valósult igazság az, hogy a gondatlanságból elkövetett bűncselekményeken kívül minden delictiosus tett, a melyet a büntetőturvényköny v tartalmaz, a szabadságvesztés-büntetéssel való fegyelmezést érdemli meg. Mert minden immoralitással szemben, amelyet az emberi szenvedély vagy gonoszság szándékosan hoz létre, ' leghathatósabban a börtönnel védekezhetni*; az «erkölcsi javítás* müveletét a pénzbüntetés sikeresen nem eszközölheti. Specialiter az uzsora üldözésénél sociális érvek is harcolnak a szabadságvesztésbüntetés minden esetben való alkalmazása mellett, mert a falvakat pusztító, községek existentiáját felemésztő uzsorás, rendesen bizonyos patriarchális tekintélyben részesül. Tanácsadója, mentora az áldozatoknak, de amint egyszer vagyonerkölcsi bizonylatába bekerül a szabadságvesztésbüntetéssel terhelt előélet, akkor az ő bűnös existentiája abban a községben megszakadt, véget ért örökre. A javaslat 6—10. §-ai azokról a polgárjogi következményekről rendelkeznek, amelyek az uzsoravétségben való bűnössé nyilvánításnak folyományaképen, declarálandók az ítéletben. Ezek az intézkedések szerintem az uzsora azon definitiója mellett felelnek meg a forgalmi szabadság és a tulajdon feletti rendelkezés és az üzletkötés szabadsága követelményeinek, amely a vagyoni romlás előidézésére való alkalmasságot mint tényálladéki eriteriumot állítja fel. A kedvezőtlen szerződést, a könnyelműen vagy szorult helyzetben megállapított kikötést vagy ígéretet nincs joga a törvényhozási gyámihatalomnak önkényesen semmisnek nyilvánítani de jogában áll mint mentő erőnek és hatalomnak polgárait az anyagi züllés örvényéből kimenteni. Olyan vidékről írom ezeket a sorokat, ahol az uzsora pusztításai a legkétségbeejtőbb misériákat teremtik, ahol keserű gyűlölet iámad az érző emberben. Shylokok iránt impressionismussal nem lehet törvényt csinálni, hanem mérlegeléssel és a legridegebb objectivitással. A megrohanásos házasságkötés házassági törvényünkben és a tiltó akadályok tana. Irta BALOG ELEMÉR dr. (Folytatás.*) Házassági törvényünk 17. §. dispensabilis tiltó akadályt állit fel unokatestvérek között. Itt is célszerű lehet a megrohanásos házasságkötés. Jelesül neszét veszik a felek, hogy nem kapják meg a dispensatiót, vagy az igazságügyminiszter már meg is tagadta és a házasságkötésre valami komolyabb okuk van. A társadalom még megbüntetésük esetén is sokkal kevésbbé itéli el őket, mintha házasságra nem léptek volna. Megjegyzem, hogy tiltó akadály csak elsőfokú unokatestvérek között forog fenn, jelesül testvérgyermekek között. Ez akadály is a vérrokonságon alapul, tehát a származás törvényes vagy törvénytelen volta különbséget nem tesz, sem az, hogy szüleik mindkét szülője közös volt, avagy csak az egyik. A dispensatiót azonban rendszerint megadják, dispensált ez alól már a canonjog is. 1901-ben 1,138 kapott dispensatiót. Feleslegesnek tartom ily körülmények között a tilalmat, ezzel erkölcsi pressiót nem igen lehet gyakorolni az emberekre ; a házas-élet tisztaságát ez nem igen mozdítja elő. Ha el akarja venni, úgyis elveheti, tisztában van ezzel a nép is, látják maguk előtt az eseteket. Felesleges formalismus ez csak. Nem szaporodnék e §. nélkül sem az unokatestvérek között a házasság ; akik el akarják venni unokatestvérüket, ma is megtehetik, az a kérvényezés csak felesleges cafrang, — másrészt a jogegyenlőségbe is beléütközik, megnehezíti a szegényebb elemnél a kötést, kiknek nincs igen erre pénzük, vagy mint a nép mondja, költségük, és bizony nehézségbe ütközik nékik beszerezni, bár beszerzik. Különben is az unokatestvérek közötti házasság inkább csak gazdagabb családoknál fordul elő, a vagyon megtartása miatt. A német p. t. ez akadályt nem ismeri, de a német p. t. még a testvér és testvérgyermek közötti házasságnál sem állit akadályt, hol már a respectus is, eltekintve a rendszerinti nagy korkülönbségtől, indokolná a házasság gátját. A római jogban Claitdius császár törte át a respectus parentelae elvét, mikor azt csak a nővér gyermekeire szorította csak (39 pr. D. 23, 2), mig a fivér leányával lehetett házasságra lépni. E bensőleg indokolatlan különbséget saját házassága érdekében állitá fel C/audius; nőül vette ugyanis fivére leányát Agrippina-i és ez volt a megbotránkozás oka, nem annyira a korlátolás tartalma és módja (1. Gaiits: Institutiones 1:32). Constantin fiai el is törölték e kivételtés halálbüntetéssel sújtották a nagybátya és unokahuga közötti házasságot (1. C. Th. 3, 12.). I. Tlicodosius kiterjeszté ezt az unokatestvérek közötti házasságra is (1. un. C. Th. 3.10). Arcadius szünteté meg keleten az unokatestvérek közötti házasság esetén a tilalmat (19, C. 5, 4.) A Justinian-\ jogban az oldalrokonokat illetőleg tilos volt a házasságkötés testvérek között és akik között respectus parentelae állott fen (17 C. 5, 4 : Nemini liceat contrahere matrimonium cum amita ac matertera, sorore, sororis filia et ex ea nepte: praeterea fratris filia et ex ea nepte), tehát ha mindketten, vagy legalább egyike a házasulóknak a stirpes communis-tól származott. Az egyházjogban is az unokatestvérek közötti házasság, bontó akadály, bár alóla dispensatiónak volt helye. A házassági törvény 18. §-ára vonatkozólag mindenekelőtt megjegyzem; hogy itt az örökbefogadás puszta vagyoni jogviszonynyá való lealacsonyitását látom. Az örökbefogadott gyermeki visszonyba jő örökbefogadójához, ez a természetes eset (nem akarok itt azonban abnorinis esetekre kitérni, mikor az adoptio házasságköthetés céljából történt éppen . . i; ez minden morál ellen van, hogy a törvényhozó ezt a visszonyt nem respektálja kellőkép a házasság terén, mikor a magánjog egyéb téréin mindenütt számolnak ezzel. Elvégre ez consan»uinitás és affinitás, ha mindjárt imitata is és ez volt az akadályfelállításának oka. Feltétlen bontóvá kellett volna ez akadályt tenni, miként a canonjogban bontó akadály is, amely a római jog befolyása alatt van e tekintetben is. Kifejezetten nem ismétli a canonjog a római jog összes rendelkezéseit, csak általános hivatkozás történik a venerandae Romanae leges-re, természetesen csak annyiban tekintendők e római jogi tételek recipiáltaknak, amennyiben nem ellenkeznek a házasság felbonthatlanságával (C. 30, 1. 3, c. un. X. 4, 12. 1. Schcrcr Handbuch des Kirchenrechts 322. 1. 10. j.). Vitás, vájjon az adoptio plena, avagy a minus plena is megállapitja ez akadályt. A római jogi források sehol sem szorítják csak egyik nemére az örökbefogadásnak ez akadályt, a glossatorok sem tesznek e tekintetben különbséget és ez helyes is, mert az adoptio minus plenaban *) Előző közlemény a 14 számban.