A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 17. szám - A nyilvánkönyvi bejegyzések teljesitése - Az uzsoráról

132 A JOG Éppen azért, mert nem személyeskedni akarok, hanem az igazságért küzdeni. Az igazságügyminiszter ur szavainak találó voltát — a járásbiró ur szerint — én csak később, ki tudja mikor fogom belátni . . . Biztosithatom a járásbiró urat, hogy soha! . Már azt kifejtettem, hogy miért. A járásbiró ur szerint nem minősítés a hiba, hanem a rossz előléptetési viszonyok. Én ehhez nem teszek hozzá sokat, csak azt, hogy igen, ezek a viszonyok is sok bajt idéznek elő. — Erre nézve tehát megegyezünk. Azt azonban fenntartom, hogy a legtöbb bajnak, a legtöbb igazságtalanságnak a tikos minősítés az oka. Nem akarok ismétlésekbe esni, de a járásbiró ur érzénykedésére csupán annyit jegyzek meg, hogy kissé érthető, ha ő mint főnök kétszer is reflcctál szerény cikksorozatomra. Ezt én nem veszem rossz néven és méltányolni is tudom. Egy rossz rendszerben Hév óta szolgáló s bizonyára már régóta főnöki minőségben foglalkozó «tapasztalt* jogásznak rosszul eshetik a fiatal kartársnak feljajdulása . . . Azután az igazság nem mindig a tapasztalat adománya. — Hát ítélje meg a közönség, hogy kinek van igaza! A nyilvánkönyvi bejegyzések teljesitése. Irta KUBINYI JÁNOS dr., nagyröcei ldr. közjegyzőhelyettes. Telekkönyvi rendtartásunk 52. 121. és 130. szakaszai részletes utasítást tartalmaznak arra nézve, hogy a telekjegyzőkönyvbe bejegyzendő személy neve mily közelebbi meghatározásokkal láttassék el: — «vezeték- és keresztnév, netaláni melléknév, vagy polgári állás, származás, ipar, lakhely stb.w mind ösmertető jel, hogy azáltal a személy iránt minden kétség elhárittassék. — Mégis az eredeti, német nyelvű felvétel bejegyzései általánosan eltérnek a mostaniaktól, s egyáltalán a magyar nyelvű bejegyzésektől, amennyiben utóbbiaknál a tkvi rdts fenti szakaszainak utasítása igen gyakran figyelmen kivül hagyatik. A német nyelvű bejegyzések alaposabbak voltak, vagyis megfeleltek a törvényes utasításnak, minek nagy hasznát csak az tudja igazán méltányolni, ki a tkvi bejegyzésekkel hivatásánál fogva foglalkozik. Lássunk egy példát. Mig az A) lapon tulajdonosként szerepel pl.: «Johann Kovács, verehelicht mit Susanna Veres, Gárber, wohnhaft in Deresk», ennek átírásánál most már általánosan megelégszenek annyival, pl. a tulajdonjog az A) alatti ingatlanra ^.Kovács Pál» javára bekebeleztetik, ami ugyan rövid, de nem velős (130. §.) s tömérdek télreértésre adhat és ad is alkalmat. — Egy községben lehet sok Kovács Pál, egy telekjegyzőkönyvben is előfordul sokszor azonos nevű, de másmás személy, kiknek neveit azután a további átírásnál felcserélgetik, kivált a zugirászok által beadott pongyola szerkezetű átírási kérvények alapján, melyekben a B) sorszámok a kérelmező által nem szoktak felsoroltatni, s ilyen formán a felületes bejegyzés költséges kiigazítási eljárásoknak lesz kútforrása. A német bejegyzéseknél mindig ott találjuk a név mellett a személy közelebbi meghatározására alkalmas megjegyzéseket, pld. «verehelicht an», «verehelicht mit», «ledig», «Sóidat >•, «abwesend», aunbekannten Aufenthaltss, «wohnhaft in», <tGarőer», i-Bauern, stb., ugy, hogy ebből könnyű eligazodni, s praxisomban nem egyszer hálával gondolok a német alaposságra, mely oly körültekintő okossággal, s nem kiméivé egy kis téntát, egy kis fáradtságot, a bejegyzett személyt ugy irja körül, hogy arra rá nem ösmerni lehetetlenség. Nem egy esetben csak igy tudtam megállapítani az örökhagyó személyazonosságát a tkvi tulajdonossal. — Az eredeti felvételeknél katonaegyéneknél még az ezred is meg van jelölve, melynél a tulajdonos szolgál, ugy hogy ha a felek csak annyit tudnak, hogy a katonaságnál halt el, máris megvan az alap a nyomozáshoz, pedig hagyatéki ügyeknél ily nyomozásra a jövőben is gyakran lehet szükség, mert az 1894. évi 16. t.-c. üdvös intézkedései dacára s a telekkönyvi állapot kárára most is jóformán csak ötletszerűen vétetnek fel a hagyatékok. Mióta Amerikával oly gyakori az érintkezésünk, jó ezt is figyelembe venni. Ha valamely érdekelt fél kir. közjegyzőhöz fordul, hogy irja át az Amerikában tartózkodó tulajdonos ingatlanát, a kir. közjegyző felvilágosítja a feleket, hogy szükséges, miszerint Amerikából hitelesített meghatalmazást, vagy hiteles alakban kiállított szerződést küldjenek. A feleknek ez nincsen ínyükre, mert az eljárás igy hosszadalmasabb, s Amerikában a hitelesítés többnyire drága a nagy távolságok miatt. Felek ilyenkor ugy segítenek magukon, hogy a községben készítenek szerződést, melyet az amerikai nevében valaki aláir, mely körülményt a tkvi hatóságnak felülbírálni nem áll módjában, mert ehhez a telekkönyvi bejegyzés nem nyújt támpontot. Pedig nem egyszer kisül később, hogy a távollevő érdekeltnek nem volt szándéka a szerződéskötés. Ilyen eset nem fordulhatna elő, ha a telekkönyvi tulajdonos neve mellett feljegyezve állana, hogy Amerikában távol van. A bekebelezési kérvénynek ily esetben szigorúan véve csak ugy lenne hely adható, ha hitelesített okirat, vagy meghatalmazás csatoltatnék, vagy igazoltatnék, hogy a tkvi tulajdonos hazajött. Erre valaki azt mondhatná, hogy a telekkönyvi hatóság nem lakásbejelentési és nyilvántartási hivatal. En csak azt akarom hangsúlyozni, hogy a bejegyzés alapját képező okiratokból kitűnő, s a bejegyzendő személy körülírására alkalmas adatokat a telekjegyzőkönyvbe bevezetni kell, s ha az iratokból kitűnik, hogy az illető pl. Amerikában távollevő, ennek bejegyzése mily fontos lehet. A tkvi bejegyzéseknek nem kis része hagyatéki uton kerül a tkvbe. A tárgyalási jegyzőkönyvben és átadó végzésben meg van jegyezve, hogy az örökös pl. ösmeretlen helyen tartózkodik, hogy távol van Amerikában. Az átadó végzés ezen adatai tehát bevezetendők a tkvbe, miáltal visszaéléseknek is elejét vehetjük. Hol a tkvi bejegyzések nem felelnek meg az oly meghatározásnak, melynek alapján minden kétséget kizárólag megállapítható legyen a személyazonosság, ott a hivatalvizsgálat feladata érvényt szerezni a tkvi rdts 52. szakaszának. Az uj tkvi rdtsban pedig szabatosabban kellene a vonatkozó utasítást fogalmazni. Az uzsoráról. Irta HALMI BÓDOG dr., máramarosszigeti tszéki aljegyző. I. Az én módszerem a társadalmi rend minden visszonyának, bűnének és erényének vizsgálatánál, az a sokak előtt belletristikusan laikus elmélyedés azokba a psychologiai árnyalatokba, amelyeknek hatása, ereje adta meg az impulsust bizonyos intézmények létrehozásához. A legabstractabb tudományos tétel áttetszően világos, sőt gyakran drastikus motívumokból indul és a legmélyebb bölcseimi ideákhoz a legprimitívebb életjelenség vagy természeti alakulás vezetett. A forgalmi élet bűnének, az uzsorának tételes szemléleténél az 1883 : XXV. t.-c. és az 1903-as javaslat bírálatánál is első sorban arra az agitatív és forrongó sociális szervezetre tekintek, amelynek bűnéből született meg az uzsora fogalma és építtetett ki a törvényhozások morális rendészetének azon értékes alkotása, amelyet az uzsoráról és káros hitelügyleteiről szóló törvény címen ismer minden európai culturnemzet törvénytára. Az erkölcsi eltévelyedés, amely az uzsorás létjogosultságát, illetve érvényesülését létrehozta, az emberi fajban rejlő képmutatásnak és Potemkinségnek kórja. Félünk a világtól, a közvéleménytől és nem akarjuk nyilvánosságra hozni azokat az anyagi betegségeket, amelyek a financiális helyzetünkéi megrendítették, és hogy az úgynevezett pillanatnyi szükségleteket pótoljuk, nem megyünk a hitelezés — törvény által morális korlátokba szorított szervezeteihez, a jogi személyekhez, hanem restelkedve és félve attól, hogy anyagi megbizhatóságunk «bírálat» tárgyát képezze, az indifferens magánemberhez folyamodunk anyagi bajaink sanalása végett. Egy nevetséges hiúsági motívum visz bennünket a zegzugos utcában lakó Shylok viskójába és a méltányos pénzintézeti bírálat helyeit inkább viseljük el a hiéna kritikáját, mert az elzárt 4 fal között gyakorolja azt olyan időben, mikor rajtunk kivül senki sincs jelen. Az alsóbb néposztályok is ilyenek; aki a takarékpénztárhoz megy kölcsönért, azt ügyevesztett embernek nevezik és a falusi ember gőgje éppúgy melegágyává vált a vagyonfalás, a domínium emésztő kapzsiság bűnének, mint a gentry könnyelműsége. A diserét emberek, akik csendesen teljesitik a megbízásokat, nemzedékek hatalmas anyagi erejét kebelezték be, és azt a nagy rombolást, amit előidéztek, az emberek urhatnámsága, a közvélemény ítéletétől való reszketés és részint repraesentálási vágyból, részint hiúságból és poseból álló energiátlan nagyképüsködése segítette és fejlesztette. II. A törvényhozások, különösen a nagy merkantil nemzetek codexei, az uzsora rombolásának meggátlását eleinte ugy akarták meggátolni, hogy quantitatív módon próbálták szabályozni a hitelezésből származó kamatok nagyságát és ennek analógiájára objectiv határokat vonni meg a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között és annak aránytalansága esetén bélyegezni meg az ügyletet az uzsora jelzőjével. Ez a módszer a forgalmi élet változatosságán és az igények és szükségletek pillanatnyi hullámzásán csődöt mondott, mert valamely szolgáltatás értékét csak subjectiv mértékkel lehet mérni. Az érték-problema a legszeszélyesebb és megbízhatatlanabb fogalmak közzé tartozik a visszonyok és helyzetek börzéjén, folytonosan változik az ár, ugy hogy tabelláris értékszámítási csak a forgalmi élet igen csekély productumával lehet eszközölni. Ezért kellett az uzsora fogalmának meghatározásánál a concret helyzetet tekinteni és a passiv félnek, annak szorultsagat és könnyelműségét, mint az uzsorás kártékony befő-