A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 1. szám - Javaslat a BTK. revisiójához

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 1. számához. Budapest, 1905, január 1. Köztörvényi ügyekben. A marosvásárhelyi kir. ítélőtáblának 8-ik számú polgári jogi döntvénye. Határozat. Az 1881. LX. t-.c. 48. ^-ában szabályozott abban az esetben, ha a végrehajtást nem a végrehajtást szenvedőnek, hanem másnak birlalásában levő ingóságokra foganatosítják, s ha a birlaló a foglalást ellenzi, a végrehajtató által előállított egy vagy több tanúnak a bírósági kiküldött előtt tett nyilatkozata, annak valószínűsítésére, hogy a foglalás alá vonandó ingóságok a végrehajtást szenvedő tulajdonát képezik, — alkalmas bizonyítéknak tekintendő. (Vonatkozással az 19Q4 évi 3,097. P. és 1902. évi 1,156 P. számú ügyekre.) /ndokolds. Az 1881. LX. t.-c. 48. §-ának az a rendelkezése, hogy másnak birlalásában levő ingóságok, a birlaló ellenzése esetében, csak akkor foglalhatók le, ha a végrehajtató által előterjesztett bizonyítékokból valószínűnek látszik, hogy a lefoglalandó ingóságok a végrehajtást szenvedő tulajdonát képezik, nyilván azt célozza, hogy a végrehajtató harmadik személy tulajdonát képező ingót önkényesen le ne foglaltathasson, hogy tehát harmadik személy tulajdona — szemben a végrchajtatónak a 47. §. 4-ik bekezdésében biztosított korlátlan kijelölési joggal, — továbbá a 75. és 76. §-okban neki a szoros zárra és az átszállításra nézve adott suhos jogokkal szemben — már a foglalási eljárásban is lehető védelemben részesüljön. De másfelől az sem szenved kétséget, hogy a törvényhozó a végrehajtató jogát esetleges kijátszások ellen szintén védeni akarta, azért tőle a végrehajtást szenvedő tulajdonjogának nem teljes bizonyítását, hanem csak bizonyítékok alapján valószínűsítését kívánja meg. Ezekre tekintettel, mivel a tanuk nyilatkozata (vallomása) rendszerint csak esküvel történt megerősítés mellett képez a perrend szerint bizonyítékot, az a kérdés vizsgálandó, vájjon a törvényhozó az 1881. LX. t.-c. 48. §-ában minő bizonyítékokat kiván abból a célból, hogy a fent említett valószínűsítés fenforogjon ? Abból a körülményből, hogy a törvény általában «bizonyítékokat* emlit, — hogy így a törvényben ilyenekül elismert bizonyítási eszközök és módok egyikét sem zárja ki: önkényt következik, hogy a tanubizonyitékot is elfogadhatónak és valószínűsítésre alkalmasnak találja. Természetes, hogy a tanuk nyilatkozatai a tárgyalt esetben esküvel meg nem erősíthetők; mert a bir. kiküldött tanukat meg nem eskethet; de az, hogy ily körülmények között a tanú megesketése helyt nem foghat, — az illető eljárás természetéből és hatásából folyik ; a mely leginkább a peres és a végrehajtási eljárásban elérendő cél külömbözőségében élesedik ki. Perekben ugyanis a biró a vitás kérdést véglegesen, — a kérdésnek eldöntött voltát (res judicátát) megállapító hatálylyal dönti el, — itt nagyobb biztosíték szükséges ; perben tehát, a polgári perrendtartásban tüzetesen megállapított kivételektől eltekintve, — a tanuk megcsketendők, ha a biró a tanúvallomásokat, mint döntő bizonyítékot fel akarja használni. Az 1881. LX. t.-c. 48. §-ának emiitett esetében azonban a birói kiküldött döntése csak átfutó, — a mint a törvény maga mondja, csak valószínűséget, tehát nem bizonyosságot megállapító : mely ideiglenes döntésnek, helyesebben ideiglenes elrendezésnek helyessége felülvizsgálatát, — és esetleges tévessége orvoslását a tulajdoni igényperben, — vagy ha a kiküldött döntése a végrehajtató ellen szólana, — a végrehajtató által az 1881, LX. t.-c. 58. §-ának utolsó kikezdése alapján megindítható kártérítési perben találja. Az 1881. LX. t.-c. 48. §-ában szabályozott eljárás keretében nincs tehát szükség a bizonyíték teljes súlyának oly fokú biztosítására, a mily biztosítékot e részben a birói ítélet vagy ezzel egyenlő hatályú más birói véghatározat igényel. A végrehajtási eljárásnak a kiküldött előtt folyó részében i ezek szerint a tanúnak esküvel meg nem erősített vallomása is, a bizonyíték tekintete alá veendő, s mint ilyen elfogadandó ; — annál inkább, mert nincs oly tételes jogszabály, mely esküvel meg nem erősített tanúvallomásnak a végrehajtási eljárásban való figyelembe vételét kizárná s világosan megtiltaná. Törvényben foglalt rendelkezés miként való értelmezésére és alkalmazására nézve gyakran biztos útmutatást abban lehet találni, hogy a rendelkezés foganatosításához maga a törvény minő jogkövetkezményeket füz. így áll ez a jelenleg szóban forgó esetben is. A birlaló ugyanis a foglalás ellen nem csak előterjesztéssel élhet, hanem a törvény ezt az előterjesztést, a rendes előterjesztéstől eltérőleg azzal a kiváltsággal ruházza fel, hogy ha sikeres, a helyt adó határozatot azonnal foganatos'tani lehet, azaz a birlaló, a lefoglalt tárgyak felett szabad rendelkezési jogát azonnal visszanyeri, mert a törvény épen erre az esetre azt a kivételt állapítja meg, hogy a végrehajtató felfolyamodásának — a 38. §-ban foglalt szabálytól eltérőleg — halasztó hatálya nincs. Ezen felül megilleti a birlalót a halasztó hatályú igénykereset. Ezzel szemben a végrehajtatónak, ha a valószínűsítést igen szük korlátok közé szorítják, és a foglalást nem foganatosítják, egyéb joga nincs, mint hogy a birlaió javára biztosítotthoz hasonló kiváltsággal nem biró előterjesztéssel élhet, más jogorvoslatot pedig — a végrehajtási eljárás keretén belül, — a törvény neki nem ad, mert az idézett 48. §-ban megengedett kártérítési per már a végrehajtási eljárás keretén kívül esik. A két fél részére törvény által a végrehajtási eljárásban megadott jogorvoslatoknak fent kifejtett egyenlőtlen hatályából és terjedelméből joggal lehet arra következtetni, hogy a törvény a valószínűsítést a birlalóval szemben szük s szigorú szabályok közé szorítani nem akarta; hanem kisebb fokú bizonyítás — valószínűsítés — esetében is, az ellenző birlalónál a foglalást foganatosithatónak találja; de ezzel szemben megadja, neki a jogait teljesen megvédi'!, az eljárást felfüggesztő, fent emiitett jogorvoslatokat. Magától értetődő azonban, hogy a bir. kiküldött az ellenző birlalónál foganatosítandó foglalás esetén az összes fenforgó körülményeket gondosan mérlegelni tartozik. Különösen figyelembe veszi azt, hogy az előtte tett tanunyilatkozatokban foglaltakat a fenforgó körülmények ne cáfolják meg, hanem támogassák, s figyelembe veszi az ily foglalásnál a végrehajtást szenvedő és a birlaló közti házastársi s rokoni viszonyt, az illető tanú szavahihetőségét, megbízhatóságát, érdektelenségét; továbbá a végrehajtást szenvedő, illetőleg a birlaló foglalkozását, a lefoglalandó tárgyak minőségét stb; mert csak minden fenforgó körülmény szorgos méltatása esetében lesz a törvényhozónak fentebb kifejtett célzata minden irányban és helyesen megvalósítható. Az anyagi jog általános szabályai szerint is megilleti a jutalomdíj aránylagos része a megbízottat akkor, ha már szolgálatokat teljesített s a megbízás teljes foganatosítása hibáján kivül lehetetlenné vált. A m. kir. Kúria (19<>4. nov. 30. 9,200 1904 p. sz.) következőleg itélt: Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik, alperesek végrehajtás terhével arra köteleztetnek, hogy a másodbiróság ítéletében felsorolt ingatlanaik értékéből és annak erejéig felperesnek 24,556 K. 74 f. tőkét és ennek 1902. évi május hó 5. napjától járó 5°/o kamatját 15 nap alatt megfizessenek. Egyebekben felperes keresetével elutasittatik és a perköltség kölcsönösen megszüntettetik. Indokok: Nem forognak ugyan fenn az 1874: XXXIV. t.-c. 55. §-ának a) és b) pontjában körülirt azok az esetek, melyekben a kikötött ügyvédi jutalomdíj aránylagos leszállításának helye van s nem is kérte ezen törvényszakasz alkalmazását egyik fél sem. mindamellett a fenti tőkében és kamataiban alperesek marasztalandók voltak, a másodbiróság ítéletében felhozott egyéb indokoknál fogva és azért, mert az anyagi jog általános szabályai szerint is megillet a jutalomdíj aránylagos része a megbízottat akkor, ha már szolgálatokat teljesített s a megbízás teljes foganatosítása hibáján kivül lehetetlenné vált. Már pedig a másodbiróság iiélétében foglalt megállapítás szerint, felperes a F. Adolf elleni kétes követelés biztosítása és behajtása körül huzamos időn át dolgozott és hogy őt ezért jutalomdíj megilleti, G) alatt mellékelt levelükben maguk alperesek is elismerték. A juta-