A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 16. szám - Az egyezségi halasztásról a polgári rendes perekben - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. [? r.]

126 A JOG séges tőkécskéjét elég jól jövedelmezteti és a mellett kenyerét tisztességesen megkeresi. Nem kevésbbé lótás-futásból és sablonos munkából áll pl. kölcsönök kieszközlése és azok tkvi ellátása, ipari és különböző más engedélyek megszerzése. Mi köze van a jognak például ahhoz, mikor az ügyvéd a minisztériumok és a többi különböző közigazgatási hatóságoknál az ügyek gyors és jóakaratú (értsd helytadó) elintézése végett az előadónál tiszteletét teszi és sokszor órákon át kell várakoznia a tanácsos előszobájában, mig annak magas szine elé juthat. Hogy mennyire üzleti szempontból kell kezelni mindazon jogügyek ellátását, melyeknek ellátása ma az egyféle ügyvédség hatáskörébe tartozik, bifurcatio esetében azonban az avoué-k ügykörébe utaltatnék, — mutatja azon körülmény, hogy nálunk ma az ügyvédi iroda megnyitására nem jogi tudás, szónoki képesség és magas filozófiai műveltség, hanem tőke és összeköttetés (üzleti összeköttetés) szükséges. Az önálló ügyvédi működés nálunk ma kapitalizálva van az által, hogy az ügyvéd — ha klienteláját nem akarja elveszíteni — köteles az összes, sokszor igen magas összegű készkiadásokat előlegezni és csak az ügy végleges befejezése után kapja meg munkadija mellett a készpénzbeli kiadásait is. Az irodába befektetett tőke utáni kamatveszteségnek meg kell térülnie vagy legalább is azt a tőkét ugy kell forgatni, hogy az illető ügyvéd megélhetését biztosítsa és ne emésztődjék fel bizonyos időn való ügyvédkedés által, amire az ügyvédnek különösen nálunk nagyon kell vigyáznia, mert lépten-nyomon ki van téve annak, hogy egyik-másik ügyfele kijátsza és vagyonilag megkárosítja. Ha most az ügyvéd élelmes üzletember és ennélfogva őt működésében semmiféle magasabb ethikai vagy jogi szempont nem vezérli, a magasabb ügyvédség szempontjából vagy fegyelmi vétséget követ el, vagy legalább is lépten-nyomon a magasabb szempontból vett ügyvédség tekintélyét és méltóságát aláássa, holott az ő működése nem is igényli magasabb ethikai vagy jogi szempontok tekintetbevételét és a felek maguk is tisztán üzleti szempontból fogják fel ügyük elintézését. Franciaországban például a hagyaték csak akkor adatik át az örökösöknek, ha az örökösödési illetéket lefizették; sok esetben az örökösök nem birják az örökösödési illetéket megfizetni, ilyenkor a hagyatékot lebonyolító avoué az örökösök helyett előlegképen fizeti meg az örökösödési illetéket. Ki vehetné azt most már rossz néven az avouétól, ha ő az általa örökösödési illeték fejében fizetett és sokszor ezrekre rugó összeg utáni kamatvesztesség megtérítésére illetőleg megtérülésére törekszik. Azért is nem az a baj, hogy az ügyvéd jó és élelmes üzletember, hanem az a baj, hogy nálunk az ügyvéd mindazon ügyeket is látja el, melyek tisztán üzleti szempontból kezelendők és semmiféle magasabb ethikai vagy jogi szempont tekintetbevételét nem tűrik és hogy a magasabb szempontból vett ügyvédség tekintélyét és méltóságát ott is keressük és követeljük, ahol az nincs és nem is lehet, mert a tevékenység, az elérendő cél és annak kifejezhető értéke ezen ügykörnél egészen más, mint ott, ahol az ügyvéd a jog érvényesítéséért és védelmeért küzd, tehát tisztán a jog birodalmában él. (Folytatása következik.) Belföld. A Magyar Jogászegylet április 8-diki Vavrik Béla elnöklete alatt tartott teljes ülésén Zsitvay Leó, a büntető törvényszék elnöke tartott előadást a büntető-novelláról. Mindenekelőtt rövid történelmi visszatekintést vet az idén érvényének és életbeléptének éppen negyedszázadát töltő' büntetőtörvény (1878: V. t.-c. az 1880. évi XXXVII. t.-c. alapján, ugyanez évi szeptember 1-én lépett életbe) keletkeztére és annak előzményeire. Már az 1715-iki országgyűléstől kezdve folytonosan sürgették a rendszeres törvénykönyv alkotását; készült is elég javaslat, igy különösen az 1843-diki, mely az országgyűlés előző munkálkodásának méltó befejezését képezte. A 67-iki törvények az uj birói szervezetet megalkottá' ugyan, csakhogy most meg elsenyvedi a hosszú nem gyakorlás folytán a praxis kriminális tradíciója és ezzel a jogfolytonossággal járó fejlődés előnye. Rámutat azután előadó arra, hogy bár ilyképen «az ingoványos talajon süppedezett a büntetőszolgáltatás ódon szekere*, még sem voltak az ellen ama panaszok valami tulnagyok, sem számosak, mert a «bölcs birói belátás* megtalálta a kellő módot, hogy a magyar természetnek és szivnek megfelelő enyhébbre hajló felfogást megfelelő módon érvényesíthesse. Ezen provizórium idejében Pauler dr-nak, kiről előadó hálával és kegyelettel emlékezik meg, 18fi4-ben megjelent nagy kézikönyve, amelyben ő a régi magyar törvények és törvényes gyakorlat ismertetése mellett ugy az 1843-iki javaslatnak, mint az osztrák büntetőtörvénykönyvnek egész anyagát feldolgozza. Ez a könyv a praxisban igen jó szolgálatot tett, de szándéka, hogy a joggyakorlatot az 1843-iki javaslat felé terelje — nem sikerült. 1872. január 1-én az uj birói és vádhatósági szervezet lépett életbe s következett azután egész serege az apróbb sürgős szükségből hozott törvényeknek, mig végre 1878-ban az uj büntetőtörvénykönvv keletkezett. Ezt á jogászvilág nagy örömmel fogadta és okkal, mert megszüntette a büntetőjogszolgáltatás terén a zavarokat és folytatása lett nagy irányú büntetőjogi irodalmi fejlődésnek. Alig volt érvényben egy évtizedig, máris támadni kezdték, mert tulszigoru. Ez a panasz máig sem szűnt meg. A Btk. módosítása iránt tehát általános lett a kivánalom. Következett az 1898-iki nagyobb szabású novellatervezet. Ez közel volt már ahhoz, hogy törvényjavaslat legyen belőle, melylyel, ha törvénynyé válik, a B. P.-sal együtt fogna életbe lépni. Megint közbejöttek a politikai viszonyok. Készült egy harmadik javaslat is 1901-ben, amely több szakembernek adatott ki véleményezés végett, akik azt 190.3. őszén be is terjesztették, továbbá ugyanezen jelentés szerint a benyújtott módosításokról áttekinthető kimutatás készült. Ezen jelentés szerint az egyik legégetőbb panasz, tudniillik mely a lopás büntetésének egyes esetekben tulszigoru voltára vonatkozik, az 1902. évi 5,820. számú rendelettel ideiglenes orvos lást nyert, amennyiben a királyi ügyészségek utasíttattak, hogy ily esetekben a királyi kegyelem gyakorlása iránt hivatalból tegyenek felterjesztést. A mai válságos politikai helyzetnél fogva arra, hogy a Btk. rövid időn belül módosíttatni fog, számítani sem lehet. A Magyar Jogászegylet van tehát hivatva arra, hogy az ideig, amig ezt a kérdést törvényhozási uton rendezni fogják, készítse elő a novella anyagát és tartsa ébren a közérdeklődést. A módja megvan hozzá, magas színvonalon álló elméleti képzettségű és a gyakorlat terén is járatos hivatásos gárdája révén. Ez átvizsgálhatná az egész büntetőtörvény anyagát, tekintet nélkül arra, hogy novella lesz-e vagy teljes revizió. Érti a kormánynak aggodalmait az épen most minderőssebben előtérbe törő, gyakran ellentétes, néha túlzó uj eszmék és áramlatokkal szemben ; de nem érti, miért nem adja át eddig teljesített munkáját a nyilvánosságnak. Vállalja át tehát a Magyar Jogászegylet a feladatot, hogy a Btk. megfelelő módosítását előkészítse, hogy a törvényhozás annak idején kész anyagot találjon. Az, hogy a törvényhozás a Btk.-et eddig is a részleges törvények egész sorozatával módosította, másrészről az, hogy a Kúria nem mindig oldja meg szerencsésen a törvény hibáiból és hézagaiból előálló kérdéseket: a jogászegyletre csak buzditólag hathat. Nagyjában odavetve ismertette azután az előadó a feldolgozandó anyagot is, mint ezt eddig a jogirodalom kijelölte. Jelzi különösen azokat a kérdéseket, amelyek elvi szempontból oldandók meg. így : helyes-e a bűncselekményeknek hármas felosztása? Helyes-e az, hogy a bűncselekmény a büntetés szerint minősíttessék bűntetté vagy vétséggé ? Foglalkozni kellene a büntetések nemeivel, rendszereivel, különös tekintettel a mellékbüntetésekre is; a szabadságvesztés büntetések minősége, maximuma, minimuma, a visszaesők, a fiatalkorúakkal, aggkoruakkal való bánásmód, a rabfoglalkoztatás nemeivel, a közmunka, mezei munka, a büntetés végrehajtásának felfüggesztése, feltételes elitélés stb. kérdések . . . Ott van a büntetőjogi felelősség fontos és széleskörű kérdése. A korlátolt beszámítás, a korhatár kérdése, a beszámítást kizáró, megszüntető, súlyosító, enyhítő okok és körülmények szabályozásának kérdése, nem kellene-e a tevékeny bünbánatnak nagyobb hatást engedni javítási szempontból, az inditványozási jognak a közvélemény által erősen sürgetett revíziójának kérdése, a sajtódeliktumok, különös tekintettel a felelősségi fokozat kérdésére. Kérdést képezhetne az is, hogy a részleges törvények intézkedései az uj büntetőtörvénybe felvétessenek-e vagy sem. Azután ott van végül az esküdtszék hatáskörének kiterjesztése iránti kérdés is, amely szintén nem maradhat hatás nélkül a büntetőnovellára. E munka helyes végzése céljából az előadó célszerűnek tartaná, ha a jogászegylet kebeléből egy 21 tagból álló bizottságot küldene ki a büntetőtörvénykönyv módosításának tanulmányozására. Ez a bizottság az anyagot összegyűjtené és indokolással megvilágított tervezetben feldolgozná és pedig az egyes részeknek a sürgősség által megjelölt sorrendjében. A bizottság e munkáját saját maga megállapította szervezetben végezné, saját előadója utján a kiválóbb kérdéseket megvitatás végett a teljes ülés elé vinné, munkálkodásáról időszakonkint a választmánynak jelentést tenne és befejezett munkáját azután a nyilvánosságnak adná át. Igaz ugyan — úgymond az előadó — hogy a jogászegylet az anyag felett nem dönthet, de tekintélyével a jogfejlődés terén a közvéleményt irányithatná és a szükséges törvényhozási intézkedéseket szorgalmazhatná. Az előadó javaslatához többen hozzászóltak, Edvi Illés Károly pártolja az indítványt, azonban kívánatosnak tartja, hogy az igazságügyi minisztérium által eddig összegyűjtött anyag és különösen a novella-tervezetek az egyesület rendelkezésére álljanak. E célból a Magyar Jogászegyletnek hivatalos uton az igazságügyi minisztériumhoz kellene fordulnia. Vámbéry Rusztem ezzel szemben önmérsékletre int és utal arra, kogy a büntetőjogi uj irányok végleges megállapodásra még nem jutattak. Dolleschall Alfréd dr. törvényszéki biró azonban melegen pártolja ugy az előadó, mint