A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 16. szám - A rokonságra vonatkozó jogszabályokról

A JOG az illető előadóval a legbensőbb társi viszonyban áll? Az ily egyén — ugy gondolja — bizonyára csak hires, előkelő és befolyásos ügyvéd lehet, erre kell tehát bizni az információt vagy a per képviseletét, ha célt akarunk érni. Hogy ez igy van és igy lesz, — hogy az illetők, ha csak kissé ügyesek, ebből is minden megerőltetésük, minden az ügyvédi tisztességbe ütköző cselekmény elkerülésével anyagi tőkét képesek kovácsolni — ez elvitázhatatlan tény, — ép oly bizonyos pedig, hogy ez által közvetve, talán tudtán kivül is, az illető biró bronzszobrán csorba esik. Ez pedig nemcsak elkerülhető, de a birói kar köztekintélye érdekében határozottan elkerülendő. Olvasóink közül bizonyára lesznek még sokan, akik a 60—70-es években szerepelt nagytekintélyű Gombos septemvirre visszaemlékeznek. Nevezett nem érte be a birói szerény babérokkal, hanem egy életelixirt is gyártott, amely nagy kelendőségnek örvendett. Hogy az életital vevői nagyobbrészt a fel- és alperesek soraiból rekrutálódtak, akiknek ügyei a biró elintézése alá kerültek, — az bizonyára csak véletlen volt. Evekig űzhette Gombos ur ezen jóttevő, de egyúttal busásan jövedelmező iparágat, — mig egy szép napon, talán holmi hirlapi indiscretio folytán — felsőbb helyről az aut-aut rideg problémája elé állíttatott. Gombos nyugalombz vonult, — de csodálatos módon az életital gyártásának jövedelmezősége is megszűnt. . . . Sapienti pauca ! Az egyes lapok részére ily illustris név felhasználásával kijárható pausálékról, tömeges előfizetésről, hirdetésekről stb. hallgatunk, mert senkit sem akarunk távolról sem gyanúsítani. Álljon tehát mindenki helyt a saját munkájáért és a saját nevéért és óvakodjék oly társaságtól, mely hasznot csak a másiknak nyújt, ellenben a dicső név patinájának lekoptatását lehetővé teszi. Principiis obsta ! Dr. Révai Lajos. A rokonságra vonatkozó jogszabályokról Irta ALFÖLDY EDE, nagybccskercki járásbiró. Bevezető szabályok. A jogi fogalmakat főképpen a szigorú rendszeresség és határozottság különbözteti meg a közönséges életben használt fogalmaktól. A közönséges és a jogi fogalmak közt a különbségnek nem szabad lényegesnek lennie, mert ez a körülmény a jogi szabály életrevalósága ellen bizonyítana. A jog az életből meríti szabályait s ennélfogva ezeknek a szabályoknak az életben visszhangra kell találniok, mert különben értéktelenek. A rokonságra vonatkozó jogszabályok némely tekintetben lényegesen eltérnek a közönséges felfogástól. Ki hallotta például, hogy valaki apósát vagy mostoha gyermekét sógornak nevezte volna? Ki hinné, ha a férj rokonról beszél, hogy akkor feleségének rokonairól nincsen szó ? Mit szólna a feleségem húgának a férje, ha azt mondanám, hogy ő nekem nem sógorom ? Ha a jog a fogalom lényegére nézve nem képes átalakítani a közönséges felfogást, akkor alkalmazkodnia kell az utóbbihoz. Arra nézve, hogy a rokonságra és sógorságra vonatkozó jogi fogalmak a közönséges felfogástól különbözzenek, alapos ok nincsen és ennélfogva a különbség megszüntetése akadályba nem ütközik. A rokonság és sógorság fogalmának meghatározása kizárólag a magánjog szakmájába tartozik s ez a meghatározás más jogok terén is irányadó. Minthogy a rokonság és sógorság jogi hatása más-más téren különböző és változásnak is alá van vetve, ennélfogva a fogalommeghatározásnak korlátlannak kell lennie s. nem szabad arra a terjedelemre szorítkoznia, amely terjedelemben a rokonság a magánjogban szerepel. A jogszabálynak az illető fogalom tekintetében minden kétséget el kell ugyan oszlatnia, de mégsem szabad a törvénybe tankönyvszerű meghatározásokat foglalni. Az abc tanítása nem törvénybe való. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében akad néhány fölösleges közhely. Például: <A dolgok vagy ingatlanok vagy ingók*. (485. §.) «Kötelem alapján a hitelező az adóstól szolgáltatást követelhet*. «Előd és ivadék egymásnak egyenes ágon rokona* (138. §.) stb. Ami jogilag nem vitás és ami iránt jogi szempontból kétség nem is támadhat, arra nézve kár a törvénykönyvben szabályokat felállítani. A törvénykönyv részére szánt helylyel nem szabad pazarul bánni, mert a lényeges a lényegtelen közt könnyen elvész. A rokonságra vonatkozó jogszabályok bevezető részében csak azokat az általános kérdéseket kell megoldani, melyek vitássá válhatnak. Mindenekelőtt határozottan meg kell állapítani a rokonság és sógorság fogalmának körét, mert erre nézve kételyek támadhatnak. Ezenkívül a rokonság és sógorság fokmérőjét kell fölállítani, mert ebben a tekintetben is különböző szabályok léteznek. A nemzésből és a házasságból rokonság keletkezik. A sógorság is rokonság, még pedig a rokonságnak egyik faja. Ezt, hall- I gatólag a törvénytervezet is elismeri, midőn a sógorság szabá- | I l'yait a rokonság cime alatt tárgyalja. Azokat, akik vérségi összeköttetésben állanak, megkülönböztetésül vérrokonoknak nevezik. További megkülönböztetésül a .sógorság* elnevezés szolgál. Magyar értelemben a sógorság fogalma tágabb, mint más nemzeteknél. Ezt az a körülmény is bizonyítja, hogy megkülönböztetésül «magyar sógorságról» szokás beszélni, A magyar ember szemében a házassági köteléknek olyan összeforrasztó varázsa van, hogy az egyik házastárs a másik házastárs egész rokonságát, a sógorságot is beleértve, a magáénak tartja, sőt az egyik házastárs egész rokonsága és sógorsága a másik házastárs rokonságával és sógorságával is sógorsági összeköttetésben áll. Minthogy ez a nemzeti sajátság nem megvetendő, kár volna azt a törvényalkotásnál figyelmen kivül hagyni. Magyar felfogás szerint sógorsági viszonybpn áll: az egyik házastárs a másik házastárs oldalvérrokonaival és nemcsak ezeknek, hanem a házastárs összes vérrokonainak mindenféle (rokon, vérrokon, sógor) rokonaival, továbbá az egyik házastárs összes rokonai (rokon, vérrokon, sógor) a másik házastárs rokonaival. Az egyik házastárs és a másik házastársnak felmenő és leszármazó vérrokonai közt fennálló rokonság nem tekinthető sógorságnak. A rokonságnak erre a nemére nem létezik megkülönböztető kifejezés. Azokban a ritka esetekben, amikor közelebbi meghatározásra van szükség, körülíráshoz kell folyamodni. «A házastárs felmenő vagy lemenő ágbeli vérrokonai.» A «felmenő vagy lemenő ágbeli rokon házastársa*. A sógorsági viszony közelségének vagy távolságának meghatározására három fok tökéletesen elegendő. Elsőfokú sógorság az egyik házastárs közölt egyrészről és a másik házastárs oldalvérrokonai között másrészről létezik. Ebben a fokozatban további megkülönböztetésnek nincs értelme. Másodfokú sógorságban a házastárs házastársának nem vérbeli rokonaival áll. Harmadik fokban az egyik házastárs rokonai a másik házastárs rokonaival vannak sógorságban. Az előadottak értelmében a törvénytervezet 183—185. faiban foglalt bevezető szabályokat következően kellene szövegezni. §• ^•Rokonság azok közt van, akik vérségi összeköttetésben állanak. Ezenkívül a házasságból is rokonság keletkezik és a házasság k'uiictkeztében a házastárs rokonaival együtt rokonsági viszonyba kerül házastársának rokonaival. > §• «A rokonok közül azok, akik vérségi összeköttetésben vannak: vérrokonok, azok pedig, a kik házasság folytán váltak rokonokba, a házastárs elődei és ivadékai kivételével: sógorok.» §• «Az egyenes ágbeli vérrokonok (elődök és ivadékok) annyi íziglen rokonok, ahány nemzés közvetítette rokonságukat. Az oldalágbeliek annyi Íziglen rokonok, a hány iz van közöttük és közös elődük közt; az izek egyenlőtlensége esetében a távolabbi iz határoz. A házastárs egyenes ágbeli rokonai a másik házastársnak olyan fokban rokonai, mint ahány íziglen vérrokonai az egyik házastársnak.» §• iA sógorságnak három foka van. Elsőfokú sógorság a házastárs és házastársának oldalvérrokonai közt létezik. Másodfokú sógorságban a házastárs házastársának nem vérbeli rokonaival áll. Harmadik fokban az egyik házastárs rokonai a másik házastárs rokonaival vannak sógorságban». A törvénytelen gyermek jogviszonyai. Az előitéletek nagy akadályai az emberiség boldogulásának. Azokkal kíméletlenül kell elbánni, mert különben ki nem irthatok. A jogtudomány azért halad olyan lassan évezredek óta, mert a törvényhozás az előítéletekkel nem mer szembeszállni. Az előitéletek közül azok a legborzasztóbbak, melyek következtében valakinek mások bűnei miatt kell lakolnia. Az úgynevezett törvénytelen gyermekekre vonatkozó jogszabályok barbár idők hagyományai. Ha ezeket a vad szabályokat az általános polgári törvénykönyv föntartja, bizonyosan pirulnia kell majd a jövő ítélőszéke előtt. Micsoda megátolkodott kegyetlenség lakozott annak a szivében és milyen borzasztó sötétség uralkodott elméjében, aki a gyermekekre nézve a törvényes és törvénytelen megkülönböztetést kitalálta és ártatlan lények egész seregére a gyalázat bélyegét sütötte? Mi szüksége van a jogtudománynak erre a megkülönböztetésre és micsoda jog az, amely érdem nélkül jutalmaz és vétek nélkül büntet. A vér nem válik vizzé. A természetnek ezt a törvényét semmiféle jogszabály sem képes megmásítani. Ennélfogva kár olyan törvényeket alkotni, melyeket a termeszét rendje el nem ismer. Ilyen törvények csak szenvedést okozhatnak az embereknek, de boldogulásukat elő nem mozdíthatják. A házasságból és házasságon kivül született gyermekek közt minden olyan megkülönböztetést, amely megbélyegző vagy bántó lehet, el kell torölni, mert csak az a törvény tarthat számot hosszú életre, amely a szabadelvüség eszméit nemcsak hangoztatja, hanem meg" is valósítja.