A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 15. szám - Ázsiai közigazgatás

58 A JOG korú fiúgyermek elhelyezését és tartását tárgyazó — hivatalból felülvizsgált részében vonatkozó indokainál fogva helybenhgyatik; egyéb részeiben pedig felebbezés hiányában nem érintetik. Az ügyiratok további felülvizsgálat végett a kir. Kúriához felterjesztetnek. A m. kir. Kúria (1905. márc. 9-én 7,460. sz. alatt) következő Ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete helybcnhagyatik, a benne felhívott indokainál fogva és főleg azért, mert az alperes által a védelmére felhozott indokok az életközösség visszaállításának a megtagadására jogos okul el nem fogadhatók. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Felperes alpereseknek azt jelentvén ki, hogy az alpereseknek átvételi késedelme folytán a vételügyletet felbontottnak te kinti, e szerint az őt az alperesek esetleges szerződésszegése esetére a keresk. törv. 352. 5< a értelmében megillető vagylagos jogok közül a szerződéstől való egyszerű elállást már választotta, és ennek folytán a szerződéstől való elállás helyett utóbb már nem igényelheti kárának a megtérítését. Az eperjesi kir. törvényszék, mint kereskedelmi bíróság, a Balpataki Imre dr. eperjesi ügyvéd által képviselt P. Ernő földbirtokos, péchujfalvi iakos felperesnek, Rosenherg Teofil dr. eperjesi ügyvéd által képviselt W. Pinkusz és W. Simon fakereskedők ellen 1,169 korona 75 fillér és jár. iránt indított rendes perében 1903. évi szeptember hó 23-án 2,883/1903. keresk. szám alatt ítélt: A kir. törvényszék a felperest keresetével elutasítja s ugyanőt végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy a viszontkereseti tőkének 576 koronát kitevő részét, továbbá ennek 1902. évi április hó 12-ikétőI számítandó 5% kamatát és a 195 korona 70 fillérre mérsékelt perköltséget az alperesnek 15 nap alatt megfizesse. A viszontkeresetnek ezt meghaladó részével e kir. törvényszék az alperest elutasítja. Indokok: Az A., alatt másolatban csatolt és az alperesek részéről sem kifogásolt kötlevél, valamint a peres feleknek kölcsönös elismerése szerint is a felperes 350 -400 méter öl egészséges és nem nagyon ágas-bogas cellulose fenyőfát adott el 1900 évi augusztus hó 13-án az alpereseknek, még pedig méterölenként 22 korona egységárban. A felperes héthársi rakhelyén átadandott e fának a vevők kívánságához képest darabonként egy-egy méter hosszúnak és 10 cm.-nél vastagabbnak kellett lennie. Előleg cimén 1,000 koronát kapott a felperes, ki mindannyiszor, ahányszor 30—40 m.-öl szerződésszerű faárukészenlétét az eladóknak beszereztette, jogosult volt az átadás napját is meghatározni, és tartoztak vevők a fát ezen a napon átvenni, az ekként átvett árunak a vételárát pedig m.-ölenként 2 korona előleget törlesztő levonással és 2ü/0 cassa-scontó kedvezménnyel azonnal fizetni. Az 1,000 korona előlegnek a jelzett levonások után fennmaradó végösszege az utolsó átadáskor volt a vevők javára a vételárból levonandó. 1901. évi szeptember hó 26-áig 209*44 m. ölet adott át a felperes az alpereseknek. Ezt követően, miután a további 34 m.-ölre szaporodott fakészlet átvételére az alpereseket — állítólag — ismételten eredménytelenül felhívta, az R. alatti sürgöny szerint 1901. évi október hó 22-ére átvételi végátvételi határidőt tűzött a felperes azzal a hozzáadással, hogy az átvételnek e napon leendő mulasztása esetében a szerződés, a vevőknek veszélyére felbontottnak lesz tekintendő. Tényleg október hó 22-én az átvételre az alperesek részéről senki sem jelentkezett. Másnap vagyis 1901. évi október hó 23-án azonban megjelent Héthárson az alperesek képviseletében a II. rendű alperes és akkor őt a felperes azzal fogadta, hogy részére átadandó fája nincsen, mert a szerződés felbontottnak tekintendő. Mégis — ugy folytatja a felperes válasziratában e részben a tényállást, — az átadást a II. rendű alperesnek kezeihez eszközölte volna s ezt akkor előtte ki is jelentette azzal, hogy nem akar neki erővel kellemetlenséget okozni, de hogy viszont részéről sem fogadhatna el kifogásokat, mert a -készletben levő fa teljesen szerződésszerű.* II. rendű alperes ennek dacára az áru ellen kifogást emelt, mire a felperes előbb azt az ajánlatot tette, hogy a nem szerződésszerű fát közösen adják el tűzifának, az éi tékküíömbözetet pedig hasonlóan közösen viseljék, — minthogy azonban II. rendű alperes ezt az ajánlatot el nem fogadta, alperes oda nyilatkozott, hogy az előbb elfoglalt álláspontjához ragaszkodik, vagyis a szerződést az alpereseknek átvételi késedelme miatt íelbontottnak tekinti, s ez okból az átadást teljesíteni nem köteles, így ennek a 34 m.-öl fának az átvétele véglegesen elmaradt; mig e fát a felperes 1901. november hó 7-én saját szempontjából a vevők veszélyére, még pedig a kis-szebeni kir. járásbíróság közvetítésével, nyilvános árverésen 460 koronáért eladatta, s minthogy ez m.-ölenként 8 korona 48 fillér árveszteséget mutat, felperes a 190.56 m.-öl hátralékos faáru utáni árveszteségét 1,615 K. 95 fiiérre, az árverési kérés költségét 32 korona "20 fillérre az árverés foganatosításának költségét 99 korona 12 fillérre, végül a levelezések és táviratok körüli készkiadást 10 koronára, vagyis összesen 1,757 korona 27 fillérre helyezi, s ebből levonásba hozván az 1,000 korona átvett előlegnek addig be nem számított 0 76 korona maradékát, valamint a 11 korona 52 fillért tevő 2% cassa-scontot, tényleges kárát 1,169 korona 75 fillér tőke összegben számítja fel s keresetét cda irányítja, hogy ebben az összegben, továbbá ennek a kereset beadásától számítandó 5°/0 kamatában és az összes perköltségben e kir. törvényszék az alpereseket egyetemlegesen marasztalja. Viszont az átvétel közötti késedelem fennforgását tagadó alperesek a nem szerződésszerű teljesítés alapján felperest mondják szerződéstszegőnek és az abból előállott elvont hasznot m.-ölenként 8 koronára helyezik ; minthogy pedig a felperes a szerződéses áruból csupán 212 m.-ölet adott el, a hátralék tehát még 138 ölet tesz ki, s minthogy ezen felül az alpereseknek az adott 1.000 korona előlegből is még 576 korona visszajár: ennek folytán alperesek 1,680 korona tőke, ennek az ellenbeszéd iktatásától, vagyis 1902. évi április hó 11-étől számítandó 5" „ kamata s a perköltségerejéig viszontkeresetet emelnek a felperes ellen és kérik utóbbit hasonértelemben marasztalni s keresetével elutasítani. Az előrebocsátottakból kiderül, hogy a per eldöntése a következő kérdések helyes megoldásától függ: I., a kereset szempontjából: Terheli-e vevőket az áru átvételében késedelem? Jogosult volt-e tehát eladó ezen az alapon az október há 23 iki 34 m.-öl takész.etet a vevők kárára nyilvános árverésen eladatni, s van-e mindezek folytán eladónak a vevőkkel szemben kártérítési igénye? II., a viszontkereset szempontjából: Hívek marad' tak-e a vevők a szerződéshez és van-e az eladóval szemben — ennek szerződésszegése alapján — kártérítési igényük ? A kir. törvényszék az I.. alatti kérdést az eladó hátrányára szóló értelemben találta megoldandónak. Felperes ugyanis azt állitja, hogy alpereseknek a fent említett 34 m.-öl fakészlet átvétele körüli késedelme 190). cvi október hó 22-én. illetve október hó 23-án állott be. Ámde ez a felfogás téves. Felperes ugyanis önmaga mondja, hogy ő még október hó 23-án is késznek nyilatkozott az átadásra és csupán az áru kifogásolása ellen tiltakozott azért, mert saját szavai szerint az áru teljesen szerződésszerű. Minthogy pedig amúgy is csak szcrződésellenesség alapján emelhető az áru ellen sikeresen kifogás, ennek folytán a felperes eme nyilatkozatával csakis a törvényszerű átadásra irányuló feltétlen készségét I fejezte ki, minek okszerű folyománya az, hogy az e nyilatkozat ! tételéig netán felmerült késedelmekből a felperes önmaga is elteJ kintett, vagyis hogy október hó 23-áig az alperesek az átvételben késedelmeseknek nem tekinthetők. Az ezt megelőző időre vonat' kozott felperesi érvelések és az ezekre irányult tanubizonyitás tehát a jelen per eldöntésére semminemű befolyással nincsenek. • A felhozottakból az következik tehát, hogy alperesek 1901. évi október hó 23-án a 34 m.-öl fát szerződésszerűsége esetén átvenni ; kötelesek lettek volna. Minthogy azonban II. rendű alperes ugyanj akkor kijelentette, hogy az áru egyrészét át nem veszi, mert j nagyon ágas-bogas és veresen erezett, tehát szerződésellenes és j minthogy ezzel a kifogással szemben az eladó felperes kötelesséI gévé vált annak a bizonyítása, hogy a 34 m.-öl fa szerződésszerű volt, kérdés az:mennyiben felelt meg a felperes ennek a kötelezettségének ? Felperes bizonyítékai a következők: Cs. András, ( s, János, Cs. Mihály tanuk mint a felperes munkásai, általánosságban vallják ugyan, hogy a felperes ama fája, melyet ők 1901. őszén ölbe raktak, egészséges és nem ágas-bogas volt. Az azonban, hogy az itt kérdésben forgó 34 m.-öl fa is a tanuk által ölbe rakott faanyagban benn foglaltatott-e vagy sem r e tanuk vallomásaiból meg nem állapitható. M. Vojt felperesi munkás szerint e fa kifogástalan volt. Z. Vojtek munkás pedig a 34 m.-ö. fa ágas-bogasságáról nem nyilatkozik, csupán azt állítja, hogy el fa rothadt nem volt. Sch. Ernő felperesi tanú, mint aki a november hó 7-iki árveréskor is mint bírósági szakértő eljárt, azt vallja, hogy az árveréskor az árut nem minőség, hanem csak mennyiség szempontiából vizsgálta. Szavai szerint mégis találtathatott abban kiselejtezhető anyag is, bár az korhadtnak fel nem tűnt. Végül P. Salamon és Á Izrael alperesi tanuk egyezően vallják, hogy a november hó 7-ikén elárverezett és P. Salamon által megvett fa nagyon ágas-bogas és cellulozegyártásra alkalmatlan volt. Ezeken felül a felperes végiratában még arra is hivatkozott, hogy a november hó 7-iki árverés napján, az áru szakértői szemle utján is szerződésszerűnek lett megállapítva. Ezt azonban az árverés jegyzökönyve megcáfolja, mert egyrészt alpereseknek meg sem adatott a mód ahhoz, hogy ehhez a szemléhez a saját szakértőjüket is előállíthassák és mert másrészt az egymagában eljárt Sch. Ernő bírósági szakértő is azt vallja, hogy az árut minőség szempontjából vizsgálat tárgyává nem tette. Mind e bizonyítékok kiegészítéséül felperes az áru szerződésszerűségére eskü általi bizonyítást is ajánlott, melynek azonban e biróság helyt nem adhatott azért, mert a felperes válasziratában beismeri, hogy október hó 23-án a 34 m.-öl fa selejtes részének közös eladására irányuló ajánlatot tett, ebből pedig nvilvánvaló, hogy ebben a 34 m.-öl fakészletben tényleg volt kiselejtezendő, tehát szerződésellenes anyag is. Minthogy pedig ily körülmények közt jogosulatlannak jelentkezik felperesnek ugyanakkor tett az a kívánsága, hogy alperes a 34 m.-öl fakészletet egészben és kifogásolatlanul átvegye, ezt pedig előzetes kiselejtezés nélkül az utóbbi megtenni a szerződés szempontjából köteles nem volt, világos hogy II. rendű alperesnek az ugyanily értelemben adott válasza, s ennek megfelelően tanúsított magatartása is, az átvétel körüli késedelem megállapítására alkalmasnak nem tekinthető. A szerződés megszegése tehát nem az alpereseket terheli a 34 m.-öl fakészlet átvételének megtagadása körül, hanem terheli a felperest annyiban, hogy ez ugyanakkor alperes alapos kifogásával szemben a szerződésszerű átadást véglegesen megtagadta s a szerződést felbontottnak kijelentette. Mindezeknek okszerű folyománya, hogy a 34 m.-öl fának a felperes részéről november hó 7-én történt elárvereztetése az alperesek