A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 14. szám - A megrohanásos házasságkötés házassági törvényünkben és a tiltó akadályok tana. [3. r.]

1 10 A JOG fel a dolgot az 1894. XXXI. l.-c. 3. és 89. §-ai. Magából a §-ok szövegéből ez okvetlen nem következik ugyan, de minden kétséget eloszlatnak a törvény ó. §-a és a 89. §. utolsó bekezdése, amely intézkedések egy évi kereseti elévülést állapítanak meg, amely rövid elévülési idő nyilván ellenkeznék egy tulajdoni per termé­szetével, de személyes keresetnél célszeiütlennek sem mondható {Zsögöd Fejezetek I. k. 137. old.). Ugyanígy áll az eset visszajáró hitbér esetén. Ingatlanoknál át- (vissza) írásnak, ingóknál a gazda­godás kiadásának, esetleg kártérítésnek van helye. A megrohanásos házasságkötés házassági törvényünkben és a tiltó akadályok tana. Irta BALOG ELEMÉR dr ) (Folytatás.*) Tehát, ha ily egyén házasságot köt mégis, akkor egy interimistikus házassággal lesz dolgunk, mely bizonyos ideig érvényesként szerepelt és csak utólag mondatik ki ab ovo semmisnek, vagyis mintegy időhez kötötött házasság lesz, amely csak később lesz esetleg ab ovo semmissé, azonban természetszerűleg azért a házassághoz fűződő bizonyos jog­következmények érvényben maradnak, mert a semmis házas­ságot ez különbözteti meg épen a semmi házasságtól, hogy utóbbi semmi vonatkozásban nem tekintetik házasságnak. Ennek egyedüli esete házassági törvényünkben, ha nem pol­gári tisztviselő adja össze a feleket; ennek is lehetnek és van­nak fokozatai. Természetesen nem szólok az egyneműek között kötött házasságról, amely már fogalmilag is kizárja a házasságot. Hisz már a római jog kifejezi ezt a házasságról adott definitiójában: «Nuptiae sunt coniunctio maris et feminae et consortium omnis vitae divini et humani íuris communicatio (I. D. 23,2) avagy mint a Institutiók mondják ij. 1, 1. 1. í).: Nup­tiae autem sive matrimonium est viri et mulieris coniunctio, individuam consuetudinem continens. Ugyancsak a római jog definitióját vették át Gratian és Hármaskönyvünk Prológus Tit. 2. §. 4. hol is ius naturaleként említi a maris at­que feminae coniunctiot. Semmis házasságnál például a sem­missé nyilvánításig, a hitelezők oly helyzetben vannak, — feltéve, hogy jóhiszeműek, — mintha érvényes házasság esete forogna fenn (133. §.) H. t. 14. §. ellenére kötött házasság, mint emlitém, esetleg egy időhöz kötött házasság lesz, amit házassági tör­vényünk 39. egyenesen kizár. Igaz ugyan, e semmis házas­ságnak van egy korrektivuma ; jelesül, ha a cselekvőképtelen fél cselekvőképtelenségének megszűnte után helybenhagyja (44. §.), feltéve, hogy időközben semmissé nyilvánítva nem lett és a házassági törvény 1 1. d. 12. és 13. §-ainak valamelyike időköz­ben gát nem lett. Itt csak ismét hangsúlyozhatom, hogy egykéi abnormis esetért nem kell a jog szelleme ellen cselekedni, illető­leg a jogszabályt megtörni; aki ellen emiitett okokból a gondnok­ság alá helyezési eljárást megindítják, annál alap van arra, hogy a cselekvőképtelenség esete fennforog és nem szabad holmi felek szabad akaratnyilvánításának cégére alatt, ami csak nagyon is kivételes esetben fog fennforogni, emiitett anomaliá' e'őidézni. Schwars Gusztáv ellenjavaslatában (i. m. 24.) a kis­korúság meghosszabbítása iránti eljárás esetére is ki akarta e tilalmat terjeszteni, hivatkozva arra, hogy ha emiitett egyének kiskorúsága meg van hosszabbítva, akkor ezek épp oly cselekvő­képtelenek, mint a 127. c) és d) pontia esetén gondnokol tak; házasságuk semmis; hogy a nem jogerős gondnokság alá helyező ítélet és annak biztosítására szolgáló zárlat egy sorba állítandó a kiskorúságot meghosszabbító nem jogerős ítélettel és annak biztosítására szolgák), a teljeskoruságot ideiglenesen felfüggesztő határozattal. (V. ö.: Sipöcz: Gyámsági törvény 32-33. lap.) Ellenben hiányzik Schwars Gusztáv ellenjavaslatában egy igen fontos pont a 14. §. a) pontja: jelesül, ha a gyám­hatóság ideiglenesen gondnokot rendelt. Sckteuirs elnézés­nek tulajdonítja az általa emiitett pont kimaradását; én azt hiszem, hogy mint felesleges, szándékosan hagyatott ki. Házas­sági törvényünkből is hiányzik e pont. A gyámi novella 1. §-a szerint az elmebeteg vagy a magát jelekkel megértetni nem tudó siketnéma ellen kiskorúsága alatt már megindítható a gondnokság alá helyezési eljárás, ha pedig állami törvényható­sági, közkórházi jelleggel felruházott kórház igazgatósága a bíróságot emiitett körülményekről valamely kiskorút illetőleg értesiti, ugy hivatalból megindítandó az eljárás és a gyámhaíó ság értesítendő. Ez lesz a rendszerinti eset azon kivételes esetekben, mikor as 1885. évi VI. t.-c. (gyámi novella) 1. §-a nem alkalmaztatnék. Nem szólok itt a cselekvőképtelenség külsőleg észlelhető voltáról, hanem kiskorúról lévén szó, ott van házassági *) Előző közlemény a 12. számban. törvényünk 8. §-a is, amely a törvényes képviselő beleegye­zését kívánja a kiskorú házasságához. Ezenfelül, ha nem a szüló a törvényes képviselő, még a szülői beleegyezést is, szülő nem létében pedig a gyámhatóság pótolja a szülői beleegye­zést azon eset kivételével, mikor a törvényes képviselő a kis­korú nagyatyja. A szülői, illetőleg az ezt pótló gyámhatósági beleegyezés hiánya azonban csak a 20 éven aluli kiskorúnál képez bontó akadályt, 20 éven felülinél (16. §.) — csak tiltó akadály a szülői beleegyezés hiánya, a gyámhatóságé pedig egyáltalában nem szükséges, Mint látjuk, tehát a k'skoru szabadsága teljesen illusoiius, (V. ö.: Rcincr i. m. 844. 1.) A házassági törvény 14. § a tartalmazta tiltó akadálynál, miként a fentebbi fejtegetésekből is kitűnik, igon kapóra jön a megrohanásos házasságkötés, amely önmagában nem bünte tendő; jelesül, tegyük fel, hogy a felek között a kih'r etés is megtörtént és csak ennek utánna történik emiitett eljárás ; tegyük még hozzá, hogy valami érdekből tették íélyamatba, talán éppen a célba vett házasság meggátolása okából, ugy, hogy a fél később nem is helyeztetk gondnokság alá, — akkor igen jól jön a forma és amennyiben a 14. §. a), b) vagy c) pontjai még be nem következtek, ugy a felek minden büntetés nélkül kötnek esetleg egy érvényes házasságot, amit e nélkül nem tehetnének, mert az anyakönyvvezetőt a törvény eltiltja a közreműködéstől, bármennyire tartaná maga is célszerűnek és kívánatosnak a célba vett házasságot. Tegyük fel, hogy a jövendő feleség anyának érzi magát; ez is fontos ok lehet e házasságkötési mód alkalmazására. A házassági törvény 15. §-a esetén is gyakorlati lehet a megrohanásos házasság, jelesül a gondnokság alatt lévő gyenge elméjű, illetőleg a magát jelek kel megértetni tudó siketnéma, gondnoka beleegyezése nélkül házasságot nem köthet. Igaz, e beleegyezést a gyámhatóság pótolhatja. De tegyük fel, mind a gondnok a beleegyezését meg­tagadja, mind a gyámhatóság, amely természetszerűleg legtöbb esetben meg fogja tenni még akkor is, ha vagyoni érdeket lát veszélyeztetve csak és helyesen. Ez esetben célszerűnek mutatkozik e forma, még ha meg is büntetik a felet; tekintet­tel a fennforgó körülményekre éppen csekély büntetésben részesülnek a felek ; a józan elméjű fél célját érné. Eelvetődik itt a kérdés, hogy jelentheti ki személyesen a siketnéma hogy házasságot köt, ezt pedig még a 43. §. is megkívánja, erre vonatkozólag megjegyezzük, hogy a kijelentést nem kell az élőszóval azonosítani, történhetik ez jelekkel is. Anomáliát látok a 8. §. és a 15. §. között. Jelesül érthetetlen, hogy mig az épelméjű kiskorúnál a törvényes képviselő beleegyezésé­nek hiánya bontó akadály, addig a gyenge elméjű nagykorúnál bár, ki a visszonyokat mindenesetre valószínűbb hogy kevésbbé tudja latolni, mint az a fejlett kiskorú, a gondnok beleegyezé­sének hiánya csak tiltó akadály. Ezzel nem akarom mondani, hogy a 8. helytelen de mindenesetre jogosultabb lett volna itt a tiltó akadály, mint a 15. ^. esetében. Miért légyen kor­látoltabb egy végzett mérnök mondjuk, mint egy gyenge­elméjü ? Vegyük még hozzá azt, hogy itt ki van mondva, hogy a gondnok beleegyezését a gyámhatóság pótolhatja, ki a gond­nokolt meghallgatásával, kizárólag annak érdekét tartva szeme előtt, határoz. E tiltó akadály a személyek érdekeinek meg­védésében a közérdek védelmét látja, védi a gondnokoltat a megtévesztések ellen, amiknek különösen vagyoni tekintetek miatt ki lehet téve. Schwars Gusztáv ellenjahaslatában a gondnokság alatt lévő tékozlókra is bontó akadályként kívánta a gondnok beleegyezésének hiányát. Ez álláspont indokolatlan; ha vagyonával nem is tud bánni a tékozló, azonban házasság kötésében korlátolni jogellenes volna. A gondnokság megszűn­tének eseteit a gyámi törvény 55. §-a taxatíve felsorolja, a házasságkötés nem szünteti meg ; a tékozló házassága után is vagyoni viszonyai a gondnok irányítása alatt maradnak. Egyéb­ként e tiltó akadály kérdésére visszatérek még egy más alka­lommal. A szülői önkény ellen is hathatós orvosszerül szolgál a megrohanásos házasságkötés. A házassági törvény Ifi. §-a esetén, jelesül ha a törvényes képviselő a 20 éven felüli kis­korú házasságába beleegyezett, a szülő nem, esetleg nyomára jött olyasminek, ami ínyének nem felel meg. Például vagyoni differentiák merülnek fel, illetőleg megtudja például, hogy cseké­lyebb vagyonnal rendelkezik jövendő menye családja, alkudozik is közben, a fiu bajt lát, a megrohanásos házasság segélyével büntetés nélkül megkötheti a fiu a házasságot szive választottjá val. A házassági töivény Ki. § ának rendszerinti esete, hogy az apa meghalt, a gyámságot pedig idegen viseli; jelesül a gyámi törvény 3L §-a szerint a gyámság első sorban azt illeti, kit az atyai hatalmat gyakorló atya szabályszerű végrendeletben vagy közjegyzői okiratban gyámul kinevezett, másrészt azonban a

Next

/
Thumbnails
Contents