A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 14. szám - A causa szerepe a traditio-nál

109 {Lányi i. m. 14. §.)' a causa-nak objtctiv értelemben vettnek (titulusnak), valóságos kötelmi ügyletnek kell lennie. Következik ez a törvény számos rendelkezéséből. A bekebelezés alapjául szolgáló ügylet előadása (súlyt helyez e szóra: Lányi i. m. 14. §.) nem elegendő. A bekebelezés csak eredeti okirat alapján történhetik (tv. 67. §. 1. bek.), amely rendelkezésnek nyilván az az intentiója, hogy a bekebelezés alapjául szolgáló causa realitása és érvényessége vizsgálható legyen. Ha az okiratból az tűnik ki, hogy az egyik fél (pl. az adós — hitelezőjének) solutionis causa akar szolgáltatni, a másik azonban ajándékot supponál, a telekkönyvi hatóság a bekebelezést elrendelni nyilván nem fogja. (Nem áll tehát, hogy a causa-ként alapul vett kötelmi ügylet érvénytelensége a dologi jogátruházás érvényességét ne érintené (v. ö. Lányi i. m. 14. §.). Az objectiv causa honorálása, továbbá az alapul szolgáló kötelmi ügylet pontos megjelölésének (kelet, megkötési hely, nap, hónap, év, tv. 82. §-a) kötelezettsége, s adás-vétel esetén magának a vételárnak a telekkönyvbe való bejegyzése (tv. 52. §. 9.). Említést érdemel a tv. 62. §-ának utolsó bekezdése is, amely szerint: «a bejegyzett jog közelebbi meghatározásai, amelyek magából a telekkönyvből ki nem vehetők, azon okirat tartalma szerint itélendők meg, amelynek folytán a bejegyzés megengedtetett (v. ö. l)t. r. f. XII. 117.). Ennélfogva kizártnak tekintendő annak lehetősége is, hogy abstract levél (pl. utalványok, kötelezőjegyek v. ö. Kt. 291., 294. §.) alapján tulajdonjog bekebelezés történjék: a perbiró az ily levél alapján -törvényszerű jogcím* hiányában nem adhat az átirás tűrésére kötelező makacsságot, sem közjegyzői törvény 111. §-a alapján végrehajtást (Zsögöd: Fejezetek 1. k. 83. old ) Pedig az abstract levél is causa: és pedig megengedett causa; csakhogy nem maierialis causa és ennélfogva az ingatlannál, mint iusta causa traditionis (értve a szót átvitt értelemben) nem szerepelhet. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a tulajdonjog bekebelezéséhez, (nem mondjuk általában a bekebelezéshez, mert pl. jelzálogos követelés átruházásánál elég jogcím a clausula intabulandi-val ellátott engedmény, amely pedig az átruházás okát nem szükségképp tartalmazván (o. p. tkv. 1,392. §.) materialis causát nem képez, (V. ö. Zsögöd Fejezetek I. k. 84. old.) — nemcsak objectiv jogcim általában, hanem különösen oly jogügylet szükséges, amely a tulajdonátruházás valódi anyagi okát (ajándék, csere, vétel, hozomány stb. materialis causa) tartalmazza. Szükséges továbbá, hogy az alapul fekvő ügylet érvényes legyen. Oly okiratokra, amelyekben a követelés nyilván érvénytelen jogalapja foglaltatik (tv. 09. §.), a tulajdonjog bekebelezése nem rendelhető el. A telekkönyvi hatóság tehát az alapul szolgáló jogügylet érvényességét hivatalból tartozik vizsgálni Természetes, hogy e vizsgálat csak a telekkönyvben és magánokiraton alapulhat. Elrendelendő tehát a kiskorú vagy gondnokolt kérte bekebelezés, ha e személyi körülmények a telekkönyvben fel nem jegyezvék, illetve magából az okiratból, illetve annak esetleges mellékleteiből ki nem tűnnek (nem változtat a biró magánúton szerzett tudomása). Megtagadható lesz rendszerint a gyámhatósági jóváhagyás hijján az 1877: XX. t.-c. 20. §-ának c) és d) pontjai, u. a. törvény 113. ij-ának 7. és 9. pontjai, avagy közjegyzői okirat hijján, — az 1886: VII. t.-c. 22. §-a esetében. Ha a bekebelezés mindezek dacára pl., mert az érvénytelenség a telekkönyvből avagy az alapul szolgáló okiratból megállapítható nem volt, mégis megtö'tént, az in integrum restitutio az érvénytelen bekebelezés törlésével eszközöltetik ki (tv. 148. és követk. §). Mindezek folytán oda concludálunk: hogy az alapul fekvő obligatorius jogügylet érvénytelensége resolválja a tulajdonátruházást. Pontosabban ingatlanoknál a bekebelezést, ingóknál a traditio-t. Ezzel az ingatlanokra megállapított causa-tóli függőség szabályát applicáltuk az ingóságokra is. E szerint az ügylet eredeti érvénytelensége viciálja az ingó traditio-t; a tényleg átruházott tulajdonjog resolválódik, azaz olyannak tekintendő, mintha át sem ruháztatott volna; rei -wndicatiónak van helye. Ugy véljük, maga a tétel bővebb indokolásra alig szorul. Ha egyszer supponáljuk azt, hogy causa nélkül traditio el sem képzelhető, ugy igen bajos akkor, amidőn a causa jogilag érvénytelen, a traditio-t, amely amazon sarkal, jogilag hatályosnak tekinteni. Mert mit is értünk érvénytelenség alatt ? Szemben azon külső látszattal, hogy itt (jogilag) történt volna valami, fennforgása annak, hogy nem történt semmi (Zsögöd: Fejezetek I. k. 327. old.). De ha semmi sem történt, akkor nincs is causa, e nélkül pedig nem lehet (hatályos, jogi következményekkel járó) traditio. Nem képesek ezen argumentum elől kitérni az abstract szerződés hivei sem. így házastársak közti ajándékozás, női intercessio esetében Baron(i. m. 254.1.), törvénytiltotta ügyleteknél Dernburg (i. m. 213. 5;.), csalás esetében Zsögöd (Fejezetek I. k. 138. old.) stb. Vagyis általánosan elfogadottnak tekintendő, hogy torvénybe ütköző (ob iniustam causam) causa esetén (pl. 1874: XXXIV. t.-c. 57. §. az ügyvéd a per tárgyát magához váltja) a traditio is resolválódik. Ugyanígy, ha a causa erkölcstelen (turpis) volt. (Kúria törlési pernek ad helyt, Márkus : VII. k. 12,.'.47. sz.) Ez alapon tovább haladva, hatálytalannak kell tekintenünk azt a traditiót, amelynek egyáltalán nincsen causa-ja (sine causa), pl. nem polgári tisztviselő előtt kötött (Ht. 30. §.) házasság okából hozományul adott ingó tulajdoni ; ingatlan törlési keresettel követelhető vissza. Ide tartozik az az eset is, amidőn dissensus van a felek közt. Az átruházó eladni szándékolt, az átvevő ajándékozást vél. Kötelmi causa nincs, tulajdonátszállás sem. Furcsa is lenne, ha pénzszűkében, eladási célból, értékes órámat B.-nek elküldve, ez utóbbi «error in negotio-ja* folytán, az óra elvesztése vagy értéken aluli (bár jóhiszemű) továbbadása esetén, csak gazdagodási condictio-m és ne rei vindicatio-m, esetleg kártérítési actio-m legyen. Nem változtat ezen az a körülmény sem, ha putative tényleg fennforog egy causa, pl. tartozatlan teljesítés esetén. Nem létezett tartozást supponáltak a felek és ennek fejében történt a fizetés, avagy a datio in solutum. Ingatlan szolgáltatása esetén törlés, ingóknál vindicatió. Nem lehetetlen e felfogás az optkv. alapján sem, bár a tkönyv épp ezt a részét használták fel leginkább argumentumul arra, hogy a törvénynek a titulus és modus distinctiójára alapított rendszerét kiforgassák (v. ö. Unger: System II. 72. §. Exner: Rechtserwerb, durch Tradition 84. old.) Pedig a tartozatlan fizetés szabályozását tartalmazó 1,431. §. (Wenn Jemandem aus einem Irrthume . . . eine Sache . . geleistet worden, wozu er gegen den Leistenden kein Recht hat, so kann in der Regei die Sache zurückgefordcrt werden) egyáltalában nem mondja ki, hogy a szolgáltatott dolgot vindicálni ne lehessen; a «zurückfordern* alatt vindicatió épp ugy értendő, mint condictio. Ugyanez áll a törvény többi, a condictio-ra vonatkozó szakaszaira (878., 879., 991., 1,0.">9., 1,174., 1,432—35, 1,447. § is.) Stricte ezek sem ellenkeznek a törvény 380., 424. és 425. §-aival. Az ellenkezés inkább az interpretatio ténye. L'interpréte s'est fait legislateur. (Laurent: Cours élémentaire de droit civil I. k. 16. old. nagyon idevág : C'est que le prétendu esprit de la loi, est cn réalité l'esprit de l'interpréte). A legújabb osztrák irodalom igen érthetően kimutatta a titulus és modus megkülönböztetésének öntudatosságát s a törvény 380., 424., 425. §-ainak a tk. 148. és 69. §-aival való causalis nexus-át. (Strohal: Die Gültigkeit des Titels als Erforderniss w irksamer Eigenthunisübertragung. V. ö. Jegyzőkönyvek 5. füzet 73. old. és követk.) Összefoglalva a mondottakat, ismételjük, hogy a tulajdonátruházás alapjául szolgáló jogügylet érvénytelensége kizárja a traditio (illetve ingatlanoknál a bekebelezés) hatályosságát és ezzel a tulajdonjog átszállását. Nem következik be azonban e joghatály, ha az eredetileg érvényes jogügylet valamely ténykörülmény beállta folytán utólag resolválódik. A tulajdonátruházásnak ily utólagos okafogyotlsága (pl. causa data, causa non secuta; causa finita) nem befolyásolja a jogérvényes alapon létesült traditio-t. Az ily okafogyott tulajdonátruházásból származott vagyoni hátrány kicgyenlitése tehát condictio (gazdagodási kereset) és nem vindicatió utján keresendő. Nem szólunk itt a feltételes (felfüggesztő- vagy bontó feltétel egyre megy) traditiok-ról. Itt a feltétel magát az animus transferendi és accipiendi dominii-t érinti s igy dologi hatálya kétséges nem lehet. Okafogyottá (causa finita) vált szolgáltatás egyik példája az ajándékozás a bekövetkezett hálátlanság esetén. Az ajándékozási ügylet, a causa az, amely a hálátlanság ténye által resolválódik, ellenben érintetlen marad maga a traditio. Condictio-nak van helye csupán. Ingatlan ajándék tekintetében csak átírásnak esetleg az ingatlan továbbadása esetén a gazdagodás kiadásának. Megjegyzendő, hogy a condictio természete nem zárja ki, hogy a megajándékozottól ingó-ajándék esetén maga a dolog adassék ki. Mennyiben fordulhat az ajándékozó keresetével ama harmadik személy ellen, akinek a megajándékozott a dolgot elidegenítette, vitás kérdés. A condictio jogi természete kizárja az ily kereset lehetőségét, tekintet nélkül arra: tudta-e ama harmadik a szerzés idejekor a hálátlanságot megállapító tény bekövetkeztét, vagy sem. 0. ptkv. 949. §-a is ezt mondja, (v. ö. Kirchstetter: Commentar. Der Geschenkgeber hat bloss einen persönlichen Anspruch auf Zurückstellung der geschenkten Sache, oder Zurückübertragung der übertragenen Rechte gegen den Geschenknehmer er kann ; daher nie mit der Eigenthumsklage oder sonst einer dinglichen Klage auftreten. Unger i. m. II. k. 98. §.). Epp ugy német ptkv. 531., 812. §-a, mely csak ingyenes továbbadás esetén ad közvetlen keresetet a harmadik személy ellen (822. §.). A személyes és dologi kereset közti constructionalis különbséget alig vélnénk a hazai jogalkalmazás szempontjából odáig kiterjeszteni, hogy a harmadik viszterhes szerző az ajándékozó keresete elől még akkor is mentesittessék, ha a szerzés időpontjában az ajándékozás visszavonásának fényéről tudomással bírt. Ellenben messze megy a tervezet, midőn a kereshetőséget oly esetre is megállapítja, (Tervezet 1,516. ;?.), amidőn a szerzés idejében a harmadik személy a visszakövetelés!, vagy visszavonási jog megnyíltáról birt tudomással. Az osztrák és német törvénykönyvek rendelkezéseinek kétségtelen indoka, i hogy a tulajdonostól való szerzésnél jó vagy roszhiszem tekintetbe nem jöhet. A gyakorlat nem egészen következetes. Olykor csak a causa-t tartja resolváltnak és átírást rendel (Kúria 3,435 92. Márkus I. k. 918.; 8,522/89. u. o. 950.), olykor a tulajdonátruházási ügyletet (traditio t) is és törlést enged fKúria 1888. szept. 4. 1,169. Márkus I. k. 944.) Ugyancsak okafogyott a szolgáltatás a csődtörvény 18., 19. íj§-ai esetén. A szerződő fél érvényes szerződést teljesített. A másik szerződő fél, pl. még a csődnyitás előtt tartozván teljesíteni, nem teljesítés esetén a causa finita még a csőd előtt beállott. A vagyonbukott a szolgáltatott dolog tulajdonosa lett s igy a másik félnek nem engedélyezhető a törvény 42. t?-a szerinti tulajdoni kereset, csupán az idézett törvény 19. §-a szerinti kártérítési actio. Causa data, causa non secuta eseten az ügyleti causa resolválódik, ellenben érvényes marad a traditio. Személyes keresetnek (condictio) van helye csupán s nem rei vindicatio-nak. Igy fogja *