A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 13. szám - Az individualisatio elmélete és büntető törvényhozásunk

A J Belföld. A budapesti ügyvédi kamara f. hó 20-án délelőtt tiz órakor tartotta rendes évi közgyűlését az ügyvédi kamara palatájában S:/;\rÁ- Imre elnöklete alatt. A közgyűlésen a kamarai tagok nagy számmal jelentek meg, lévén egyszersmind tisztújító közgyűlés is, amelyen a kamara két pártja mérkőzött meg: a reformpárt az egységes ügyvédi párttal. SsttVfik Imre elnök megnyitván a közgyűlést, üdvözölte a nagyszámban megjelent tagokat. Ezután ismertette a kamara tisztikara és választmánya működését. A tisztikar és a választmány az elmúlt három év alatt igyekezett feladatának színvonalán maradni s hogy működésüknek s törekvéseiknek minő sikere lett, annak megítélését nyugodt lélekkel bizza a közgyűlésre. Kiemelte az elnök mint bevált intézményt a kamarai közlöny megvalósítását, amely három év alatt folyton hűségesen tájékoztatta az ország összes ügyvédeit mindarról, amit a választmány iniciált és cselekedett. Megülte a kar az elmúlt években Kossuth Lajosnak, Szilágyi Dezsőnek, Deák Ferencnek emlékeit; legközelebb Vcrböczy ünnepet fog ülni. Ezután átadta a szót Pap József dr. titkárnak, hogy az évi jelentést terjessze elő. A jelentés kifejti, hogy a független ügyvédség jogfejlesztő és jogfentartó munkásságát a független bíróság működésével egy színvonalra emelni csak akkor lesz lehetséges, ha a magán- és közjogok kodihkációjának terén mindaz megtörténik, ami szükséges ahhoz, hogy hazánk igazi jogállammá váljék. Csak az államnak gazdasági téren való kibontakozása biztosithatja az anyagi erőforrásokat általában a társadalom gazdasági föllendüléséhez és az ügyvédség vagyoni exisztenciájának megalapításához. Az ügyvédi közszellem sohasem volt annyira fölébresztve és a testületi célokért való erőteljes koncentráció eddigelé sohasem mutatkozott oly nagy mértékben, mint az elmúlt három év alatt. Foglalkozott a választmány a korszerű reformok életbeléptetése iránt való véleményadással. Sürgette a hatásköri összeütközések eseteire külön bíróság felállítását, a járásbíróságoknak központosítását Budapesten és a bírák fizetésének emelését. Kivette részét a koditikáció előkészítéséből, nagy súlyt helyezve a polgári perrendtartás törvényjavaslatára, továbbá a jogi oktatás és az igazságügyi gyakorlati vizsga reformjára. Programmjának egyik tőpontja volt az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet létesítése és ez már a megvalósulás stádiumába jutott. Részt vett a kamara a kereskedelmi üzletek átruházásáról s az árukészletügyletekről szóló törvényjavaslatok tárgyában tartott szakértekezleteken. Behatóan foglalkozott a polgári törvénykönyv tervezetével, a végrehajtási törvénnyel, az uzsoratörvénnyel, a munkások baleset elleni biztosításáról és a csekkről szóló törvényjavaslatokkal, a szabadalmi törvény, a védjegy-munka- és mintaoltalom reformjával, a katonai büntetőeljárás alapelveivel és a bányatörvénnyel. Igen behatóan és sok irányban foglalkozott az ügyvédjelöltek szellemi és erkölcsi kiképzésének ügyével s itt három évtizednek mulasztását pótolta az ügyvédjelölti conférence-ok meghonosításával és az ügyvédjelölteknek szorosabb erkölcsi felügyelet alá helyezésével. Nagy megelégedéssel fogadta a közgyűlés a választmány jelentésének azt a pontját, mely a kartársak özvegyeinek és árváinak segélyezéséről szól. A lefolyt három évben ötvenezer korona ilyen segélyt osztott szét a választmány. A kamara ügyvéd-tagjainak száma jelenleg 1,4< K), bejegyzett ügyvédjelölt van 872; a folyó és fegyelmi ügyek száma e három évben 9,800-ra rúgott. Az elmúlt három év igazságügyi szempontból terméketlen volt. Szándékokat láttunk — úgymond — de tett nem követte őket. E sikertelenség természetesen nera irható egyedül az igazságügyi kormány rovására, hanem a közállapotok általános forrongásának része van benne. A közgyűlés Knyiczkey Gábor és Dingha Béla dr. felszólalása után az évi jelentést elfogadta és azt az igazságügyminiszterhez fogja fölterjeszteni. Zsigmondy Jenő előadása alapján az évi számadások és a jövő évi költségelőirányzat megállapítása egyhangúlag elfogadtatott. A választások eredménye a következő: Elnök Szivák Imre, akire a leadott 1,070 szavazatból 70] esett. Az ellendemonstratio tehát sikerült! Az örömpohárba egy kis ürömcsepp is vegyült. Alelnök Bnill Ignác. Titkár Papp József. Ügyész 59J szavazattal 465 ellen, melyek ellenjelöltjére estek : Baracs Marcell. Pénztárnok Nóvák Sándor. A választmány rendes tagjaivá választattak elsősorban a mindkét párt listáján szereplő : Bihari Mór, Fittler I Jezső, Kö'nig Vilmos. PoLlák Illés és Witttnan Mór; továbbá a Reformpárt jelöltjei: Gold Simon, Kcnedi Géza, Stcrn Sámuel. Az egységes ügyvédi párt listájából: Gyongyössi József, Messinger Simon, Nagy Dezső. Szmik Lajos. Póttagok : a reformpárt jelöltjei ; Gliicklich Emil (mindkét pártnak közös jelöltje) Graber Károly, Horváth Gyula, Mihalovits Béla és Reik Eerenc. Az egységes ügyvédi párt jelöltjeiből : Berger Rezsőre és Nagy Emilre egyenlő 539 szavazat esvén, köztük a sors fog határozni. Nagyjában a rendes tagok választásával meg vagyunk teljesen elégedve; a póttagok tekintetében azonban igen mérsékelt az örömünk. Balog Arnold kimaradását őszintén sajnálluk. A Magyar Jogászegylet f. hó ]8-iki ülésében Salgó Jakab dr egyetemi magántanár tartott előadást át u. n. «esokkent beszámítást* > egyénekkel és iszákosakkal szemben követendő eljárásról. A természettudomány nagy hatása alul a jogtudomány sem vonhatta ki magát. Minden ujabb jogtudományi kérdés tanulmányozásában a természettudomány vizsgálati módszere világosan látszik. Különösen látszik abban, hogy nem az emberi lény rideg paragrafusokba szedett bírálata dominál, hanem a bűnbe esett ember tanulmányozása képezi föladatát a modern judikaturának. Ez által az antropológiai és biológiai vizsgálódások az igazságszolgáltatásnak uj irányt szabtak és még a büntetés fogalmának gyökeres megváltozására is vezettek vagy vezetni készülnek. Mert immár nem büntettet büntetnek, hanem bűntettest, akinek az egyéniségéhez, testi és lelki egyéniségéhez szabják az ítéletet. Ennek a fordulatnak első gyümölcse volt az, hogy a büntetésből kizárták azokat, akik cselekményeik jelentőségét képtelenek íölfogni, akiknek lelki életét kóros tényezők dirigálják,tehát az elmebetegeket. De ezen első lépés kényszerűséggel tovább vezette a jogtudományt azon az uton, amelyre rálépett. Mert valamint a természetben általában nincsen ugrás, ugy ezen a téren is kimutatta a tapasztalat, hogy teljes épelméjüség és teljes elmebeli zavartság nincsenek éles határvonal által egymástól elválasztva, hanem a kettőt az átmeneti lelki állapotok egész nagy sora köti össze. Ennélfogva az u. n. «beszámithatatlanság> nincs és nem is lehet egy sorompó által élesen határolva a teljes «beszámithatóságtól.» Ezekre az átmeneti lelki állapotokra, amelyek már nem tekinthetők épeknek, de amelyek nem nevezhetők kórosaknak, alkotta a jogtudomány "a csökkent beszámítás* fogalmát, amennyiben az ilyen alkatú egyének a társadalmi renddel összeütközésbe jönnének. Az eddigi gyakorlat szerint, amely nem indul ki megállapodott elvekből és érett meggyőződésből, — a rendellenes lelki alkatú, a szellemileg abnormis egyének egy része mint idióták vagy imbecilek elmebetegintézetekben, egy másik része mint javithatlan és folyton visszaeső bűnös hajlamúak fogházakban vannak elhelyezve. Pedig világos dolog, hogy mint nem betegek nem tartoznak gyógyintézetekbe és mint abnormisak a szó közönséges értelmében felelősségre nem vonhatók, különösen azért, mert a • csökkent beszámithatóság* kimondása maga után vonja a csökkent büntethetőséget. Ugy, hogy ezek a társadalmilag legveszedelmesebb egyének, akiknél a büntetésnek foganatja nem is lehet, csekélyebb büntetés után csak újból folytatják antimoralis életüket ott, ahol a büntetés előtt abbahagyták. Liszt azért hely es uton jár, amikor az ilyen egyénekkel szemben nem a büntetésből indul ki, hanem a fősúlyt a gondnokság kimondására fekteti, — mely gondnokságból folytatható azután a szükséges további intézkedés Ez az intézkedés pedig nem állhat másban, mint hogy az olyan egyének, akik az orvosi vizsgálat adatai és egyéb számba jövő körülmények szerint önállóságra nemképesek, a társadalmi rendbe bele nem illeszthetők, hogy azok állapotukhoz mért ellátás és gondozás alákerüljenek. Ez az intézkedés egyformán szükséges azokkal szemben, akik vagy hibás fejlődés, vagy súlyos átöröklés, vagy más okokból rendellenes, abnormis lelki habitust mutatnak, vagy akik iszákosságuk folytán ha nem is betegek, da szellemi erkölcsi depravátiojuk folytán első sorban családjukat pusztulással fenyegetik, a közelebbi és távolabbi környezetük békéjét szüntelenül bontják és akiknél idegrendszerbeli alkatuk folytán a szeszes italok súlyosabb kihatással vannak. Ezekkel szemben az iszákosok menhelyei célhoz nem vezetnek, mert azokba csak saját elhatározásuk alapján kerülhetnek és csakis addig tarthatók, a mig ők maguk akarják. Pedig világos dolog, hogy azon lelkileg abnormis egyének nincsenek abban az állapotban, hogy maguk határozhatnának a velük szemben követendő szükséges eljárásról. Szükségesnek tartom azért, hogy a többször emiitett abnormis lelki alkattal biró egyének külön intezetekbe kerüljenek, mely intézetek sem gyógyintézeti, sem fogházi jelleggel nem bírhatnak, hanem melyeknek rendeltetése a kettő között fekszik. Ezek az intézetek kettős céllal birnak. Egyrészt az a föladatuk, hogy a társadalmi rendet megvédjék azok ellen, akik alkatuknál fogva a rendet betartani képtelenek, másrészt pedig megvédik ezeket az abnormis egyéneket azok ellen a káros hatások és ingerek ellen, meljeket a társadalmi élet oly bőven nyújt és melyek éppen ezekre az egyénekre olyannyira vészesek. Az olyan intézet nélkülözheti az orvosi vezetést, mert hiszen nincs és nem is lehet gyógycélja. Az orvos első sorban az alapot szolgálja, amelyből kiindulva a hatóság intézkedik a gondnokság kimondásával és evvel együtt az esetleg szükséges kényszerelhelyezéssel, és szükséges továbbá az orvos tanácsa az illetőnek kiszabandó munkakör és a munka tartamának megállapításánál. Az elhelyezés tartama előre meghatározva nem lehet, mert lényegesen függ az egyén állapotától, mely alapjában változhatatlan. Avval azonban nem azt mondom, hogy az elkülönítés életfogytiglan tartson, mert dacára az abnormis alkatnak, annak lehetősége meg van, hogy hosszú, évekre terjedő kellő gondozás és nevelés letompítja az asociabilitás élét annyira, hogy a fennálló gyámság mellett szabadon mozoghat azon határok közt, melyeket számára a gyám kiszab és melyeken belül is a gyám viseli a felelősséget. Az intézetből való elbocsátásnak alapját ismét csak ujabb orvosi vizsgálat és ennek eredménye nyújthatja. Xvilvánvaló azonban, hogy az orvosi vélemény nem lehet az egyedüli eszköz. Miután alapjában társadalmi intézkedésről van szó. az orvos csak tanácscsal szolgálhat és pedig azzal a tanácscsal, melyre képesítése és tapasztalata följogosítja. Az orvosi leleten felül pedig