A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 13. szám - Az individualisatio elmélete és büntető törvényhozásunk

II w A JOG méltányosságot sértő büntető megtorlásra vezetnek. Ezek átérzésénél a lelkiismeretes bíráknak szinte közóhaját képezi, hogy a büntető törvényhozás nekik ítélkezésükben nagvobb spatiumot, a szabad mérlegelésnek nagyobb körét engedje, amint ezt főbenjáró dolgokban az esküdtbiráknak megadta; amint ezt az angol és amerikai biró nap-nap után gyakorolja; akiknél azután az esküdtbirósági intézmény feleslegessé vált. Jubiláris büntető törvénykönyvünk ez irányban a 90. és 92. S-okkal ad némi cselekvési kört a bírónak, de hogy ez nem elég, a fölött a tapasztalat már rég napirendre tért és a főbenjáró és sajtópolitikai kérdéseknél az esküdtbirósági intézmény behozatalával ennek törvényes sanctiót is adott. Messzire vezetne, ha ezt a büntetőtörvényi intézkedések révén, fejezetről fejezetre indulva akármik kimutatni. Elég ezen irányban akárcsak azon gyakran előforduló esetekre reámutatni, melyek akárcsak egy járásbirósági büntető biró mindennapi praxisában előfordulnak és melyek, miután a büntető bírónál is áll, hogy «a tapasztalat az élet mestere», azon alapulván, elsősorban figyelembevételt érdemelnek. Itt van akár mindjárt a leggyakrabban szereplő becsületsérlési vétség. Hány biró nem érezte ennél, hogy itt a törvény a mindennapi élet alakulásaival eléggé nem számol, az alkalmazható minimum vagy maximum a jogi és méltányossági érzetet igen sok esetben ki nem elégíti. Egyéni iskolázottság, lelki és kedélyműveltség, vagyoni és társadalmi helyzet, családi hozzátartozandóság ugy a terhelt, mint a sértett részéről; elkövetés oka és helye mindmegannyi momentumok, melyek ezen is gyakran életbevágó kihatással járó vétségi cselekményeknél mérlegelendők, melyek mérlegelése után azonban sok esetben a törvényesen alkalmazható büntetés a biró és az érdekeltek jogérzetét ki nem elégítheti. E vidéken sok a cigánytelep. Tapasztalati tény, hogy amióta az uj büntető perrendtartás és illetve annak, a tanudijnak az államkincstár terhére való előlegezéséről szóló "223. §-a életbelépett, gombamódra felszaporodtak a cigányok közötti becsületsértési perek, különösen a téli munkaszünet idejében és nem egy jel mutat arra. hogy ezen tanudijon jobb kereset hiányában azután megosztozkodnak. A cigányok műveltségét, társalgási módját, a hangnemet érintkezésük közben megfigyelve, nem-e tulszigoru még a legkisebb szabadságvesztésre átváltoztatható pénzbüntetés is, olyan kifejezésekért, melyeket azok még békés érintkezésekkor is használni szoktak. Es viszont miféle elégtételt nyújt egy gazdag ember részéről elkövetett becsületsértés esetében, még a legncgyobb pénzbüntetés is, amely sértések nem egyszer a megsértettnek egész becsületét, családi, társadalmi állását képesek aláásni, még ha a megsértett nem is tartozik az úgynevezett «urb osztályhoz. A» azt állítja B» iparosnak, gyermekekkel biró, eddig hűséges feleségéről 2 tanú előtt, hogy azzal nemileg elhált és a gyermekek egyike tőle való. B. családi további boldogsága érdekében kéri az állítás valóságának igazolását, amelynek természetesen a btkv. 204. §. 4. p. alapján helye nincsen. Miféle elégtétel B.-re nézve a kiszabott pénzbüntetés, miféle elégtétel B.-nek ? esetleg teljesen ártatlan és csak egy nemtelen bosszúnak áldozatául esett nejére nézve, kinek további családi boldogsága alá van ásva, - még a legnagyobb pénzbüntetés is, különösen ha ezt A. jobb anyagi hely zete mellett könnyen lefizetheti í Vagy például egy másik eset. Megjegyzem, hogy a felhozandó esetek praxisomban csak nemrég is előfordultak. A. jókedvében sokszor őseinek nemesi előjogaira emlékező egyén, társaival nvilvános helyiségben mulatozva, az oda véletlenül belépő B. tisztes, de neki ellenszenves, nem ilyen származású fiatalembert arcul üti, aki ezt — az egvenlőtlen situatió és békés természeténél fogva kamatok kamatjával nem visszonozza, hanem a büntető bírónál keres orvoslást. Miféle elégtétel itt viszont a soha le nem mosható insultussal szemben az A. által nem nehezen lefizetett nagyobb pénzbüntetés is? Másfélét pedig a biró a törvénynél fogva nem adhat. Vagy itt van mindjárt a leggyakrabban az előbbiből eredő párviadal vétsége is. <A» a párviadalhoz szükséges minden testi ügyességgel bir, annak minden fortélyát elsajátította. A tulszámban levő «B»-ék ilyenre szert nem tettek; annak elértére súlyt nem fektettek. Miféle elégtétel ez az előbb becsületében megtámadott; a jó részben még meglevő társadalmi előítélettel szembe szállni nem merő, vagy az előbb jelzett büntetéseknél nagyobb megtör lásra vágyó és igya párviadalra kiállított B.-re nézve, — különösen akkor, ha ö és nem A. sérült meg, az A.-ra a btkv. IX. fejezete alapján kiszabott legnagyobb államfogházbüntetés is? Mily minimális ezen lovagiasnak nevezett nem dehonestáló büntetés A.-ra nézve, mely gyakran B. életébe, hozzátartozóinak boldogságába kerül, — akkor, amikor ezt A.-nak kiszámított tervszerű eljárása eredményezte. Milv jogos elkeseredést szül a jogegyenlőség ellen a nép. nában, ki kevesebb ismeretei mellett is. méltányosabb tettleges elégtételvételért több évi börtönbüntetést kaphat! Mily érthető kifakadást még az igazságszolgáltatás ellen is az úgynevezett sociaiistáknál: a «pepita nadrágnak előjogai ellen? Éppúgy lehetne eseteket felhozni a mindjárt utána következő, a testi sértésekről szóló XX. fejezetről is, amely a büntetés kiszabásánál a biró kezét annyira leköti a legtöbb esetben csak a véletlen közbenjárásán alapuló sebesülés minősége es mfa. tartama tekintetében és őt vagy tulenyhe vagy tulszigoru bunteé n kénvszeriti. És még több esetet lehetne felhozni a lopás fejezetére nézve, különösen a minősített lopás, esetekről, melynél a törvényhozó ügyszólván egészen elfelejtette latba vetni a büntetendő vagyoni és műveltségi visszonya.t A csalás, az ingóés San vagyonrongálás büntetési mérvének aránytalanságai ellen, stb Sok szó fér maguk a büntetési nemek es azoknak nem egyforma alkalmazása ellen is. De hisz ezen sérelmek felpanaszlásaban már sok - bár sohsem elég -- ténta folyt el és állítólag a revis.onáhs javaslat már kodifikátoraink által el is készíttetett Minthogy azonban ez még ki nem adatott, sőt a hozzászólás még azután is kívánatos zabád itt még szerény erőimhez képest büntető törnyhozásunk egy másk nagy fogyAtéko^r^Ktata^m, lesz, legyen sz ínyhozásunk . ,ely az egyéni mérlegeléssel szemben hasonlókép port-arthun várfalakat állit, és ez az «arányosság* hiánya A szerkesztőségnek talán már igy is túlságosan kipróbált türelmével szemben tapasztalatomból csak fővonalakban akarok itt egynéhány esetre reámutatni, hogy kihágási és különösen ujabb? kihágási büntető rendelkezéseink a büntető törvény nézeteivel összhangban nincsenek. Amig például más ládájának feltörésevei vagy alkulcs használatával elvitt ócska ing eltulajdonítása a btkv. 340. S-a és 92. S-nak alkalmazásával is legjobb esetben 6 havi börtönnel büntettetik ; míg akárcsak 1 korona értékű tűzifának a nyitott udvarról való ellopása a btkv. 339. §-a szerint 1 évig terjedhető fogházzal büntetendő vétséget képez, melyek elvitelére pedig, a szegény embert gyakran a nyomor viszi reá; addig ezekkel szemben például 4^korona értékű szivarnak vagy ugyanilyen értékű szilvoriumnak eltulajdonítása már a kihágási büntető törvénykönyv 120. S-a szerint csak a sértett fél indítványára üldözhető, legfeljebb 8 napi elzárással büntethető kihágást képez. Vagy pld. más két korona értékű ezüstgyürüjének a kútba való bedobása; vagy egy még kisebb értékű üvegpohárnak szándékos összetörése a btk. 418. S-a szerint 3 évig terjedhető fogházzal mint főbüntetés és a btkv. 92. §-nak alkalmazásával leszállítható 100 korona pénzbüntetés mint mellékbüntetéssel büntetendő vagyonrongálás vétségét képezi; addig ezzel szemben pl. 10 korona értékű kirakati ablaknak szándékos betörése csak a kihágási btkv. 127. ij-a szerint legfeljebb M napi elzárással büntetendő tulajdon elleni kihágást képez. De még nagyobb az aránytalanság, ha a későbbi kihágási büntető rendelkezéseket, például az erdőtörvény vagyis az 1879. évi XXXI. t.-c. II. fejezetében; a vizjogról szóló 188ö. évi XXIIJ. t.-c. VH-ik fejezetében ; a vadászatról szóló 1883. évi XX. t.-c. V-ik fejezetében; vagy a mezőrendőrségről szóló 1894. évi XII. t.-c. X-ik fejezetében foglalt büntető méreteket a büntető törvénykönyv méreteivel összehasonlítjuk: Míg ennél, mint láttuk, még kisebb cselekményekre is fegyháztól kezdve minden büntetési nem, addig azoknál legfeljebb 000 koronáig terjedhető pénzbüntetés szerepel károsító kihatású cselekményeknél is. Számos esetet lehetne erre nézve is felhozni; de elegendő lesz talán egyik legutóbbi esetemre reámutatni. A csendőrség feljelentést tett, hogy négy ó-barsi földmives mintegy 24<> korona értékű gabonanemüt a mezőről ellopott, amire csak most jött reá. A tárgyaláson terheltek tettüket beismerték, de az is kiderült, hogy ők azt elég furfanggal két éjjel ugy követték el, hogy különböző gazdáknak m. év július elején még keresztben kint a mezőn volt gabonájukból többször kimenve hordták azt el és csépelték azután közösen ki, úgyhogy egy-egy gazda kára'60 koronán alul volt. Már pedig a mezőrendőri ' törvény 93. S-a szerint ez csak 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntethető mezőrendőri kihágást képez és igy a legrosszabb esetben js büntető uton az illetőknek 40 K. hasznuk maradt volna. Ők azonban a jelen esetben még jobban jártak, mert a büntető eljárás a hivatkozott mezőrendőri törvény 100. §-a, illetve ,a kbtkv. 31. és 32. §-ai és a btkv. 112. §-a alapján el is évült. És igy a sérelmet már az illetékes közigazgatási hatóság nem torolhatta volna meg és csak a polgári ut maradt fenn károsultaknak kárigényük tekintetében. Van-e itt arány az előbb emiitett ing- és tüzifalopásnak bűntető mérete és az ilyen cselekmények büntethetősége között? Es reámutatok kiszakítva végül arra is, hogy maga a bíráknak jog és életvisszonyaira nézve oly fontos 1871. évi VIU. t.-c. a bírák felelősségéről, mely büntető intézkedéseiben oly nagy kihatású, ^ nélkülözi azon szakaszokat, melyek az egyéni mérlegelés, az egyenesités igen nagy akadályait képezik. Igy hiányoznak a generális szakaszok az enyhébb beszámithatás, a megindithatás elévülése tekintetében, - melyek nem egyszer az ítélő birót jobb meggyőződése elleni ítéletre kényszeritik Kérdés már most, hogy mindezekkel szemben mi volna az orvosszer ? Nézetem szerint az, hogy alkalmazzunk mindenekelőtt a kivitelben gyakran úgyis csak illusórius sokféle büntetési nem helyett kevesebbet és adjunk ezekben a jobban dotált büntető bírónak módot a legmesszebb menő szabad mérlegelésre nék Jól ^ m'kent képzdem ezt errő1 más alkalommal szeret-