A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 12. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. [?r.]

A J Moravcstk, Scháchter, Salgó, a jogászok közül Fayer, Illés Károly / ántbtry stb-ek újra kezükbe veszik az ügyet s alkalom nyílik a jogászegyleti disputára, talán eredményt érhetünk el. Repose is sweet, when the work is done. Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. Irta ADMETO GÉZA dr., budapesti ügyvéd, volt jogtanár. \' (Folytatás.*) A magyar ügyvédi kérdés megoldása. Amióta a nyugaton megindult sociális evolúció hullámai hazánkba is átcsaptak és nálunk is kezdtek társadalmi kérdésekkel behatóbban foglalkozni, azóta az a felfogás kezdett érvényesülni, hogy az ügyvédi kérdés is sociális kérdés. Ez a téves felfogás nem kis körben talált hívőkre. így azután e felfogásból kiindulva egy okkal több volt arra nézve, hogy a kormány és törvényhozás ne foglalkoznék az ügyvédi kérdéssel, hanem annak önmagától való megoldását a gazdasági kérdésekkel szoros összefüggésben levő sociális kérdéseknek lassankénti megoldásától várja. Amidőn azonban evvel szemben kétségbevonhatatlan igazság az, — amelyet különböző illetékes helyen hangoztattak is, — hogy az ügyvédség a jogrend, a jogbiztonság, és jogszabadság őre, hogy állása közjogi jellegű, hogy az ügyvédség az alkotmányosság tényezője és hogy az ügyvédi karnak minden irányban való függetlensége közérdek, hogy az ügyvédség az igazságszolgáltatás tényezője és ennélfogva egyenrangú a bírósággal, — akkor le kell szegeznünk azt a másik igazságot, hogy az ügyvédi kérdés nem sociális, hanem igazságszolgáltatási kérdés. Amint nem lehet a birói szervezet s a bírák anyagi javadalmazásának kérdését sociális kérdésnek tekinteni, épugy nem lehet az ügyvédi kérdést annak tekinteni. Ha a XX. század a sociális kérdések megoldására irányuló törekvések százada is, azért e törekvésben nem szabad annyira tetszelegni magunknak, hogy minden kérdést a sociális kérdések közé sorozunk. A meginduló társadalmi átalakulásnak csak akkor fogunk jó szolgálatot tenni, ha az ügyvédi kérdést, mint igazgágszolgáltatási kérdést oldjuk meg és az ügyvédséget a jogegyenlőség, a jogrend, az egyéni és közszabadság őrévé teszszük, mert a sociális kérdések neve alatt összefoglalt törekvések is elsősorban a jogegyenlőséget, az egyéni és közszabadságot követelik. De a mikor meg is állapítottuk már, hogy az ügyvédi kérdés nem sociális, hanem igaságszolgáltatási kérdés, avval még korántsincs az mondva, hogy az ügyvédi kérdés, mint igaságszolgáltatási kérdés, megoldásának mikéntje tekintetében ne forognának fenn a legnagyobb controversiák. Az 1901. évi országos ügyvédgyülés megmutatta, hogy még maguk az ügyvédek sem tudtak megállapodni egy megoldási módozatban. Hozattak ugyan e tekintetben bizonyos határozatok, de ezek oly kicsinyes szempontokból indultak ki, hogy e határozatok szellemében az ügyvédi kérdés sohasem fog síkeresen megoldathatni. Az ügyvédi kérdés csakis nagy koncepciók alapján és az igaságszolgáltatás egész vidékére kiterjedő átalakítás révén oldható meg sikeresen. Ennek első feltétele, hogy a kormányzásban, a törvényhozásban és a szellemi gócpontokon oly egyének legyenek, kik felismerjék és meg legyenek győződve arról a nagy feladatról, melyet az ügyvédség egy alkotmányos államban betölt. Oly egyének kellenek vezető helyen, kik az igazságszolgáltatás bonyolult gépezetét toronymagasságból képesek legyenek áttekinteni és ezáltal arra a magaslatra tudjanak emelkedni, amely magaslatra emelkedtek a vezető emberek és a közfelfogás mindazon országokban, ahol az ügyvédség helyzete egy irigylésre méltó, pompás képet tár elénk. Ily egyéneket, ily közfelfogást máról holnapra természetesen teremteni nem lehet, de legfőbb ideje már, hogy a talajt előkészítsük. Ebben segédkezni, az egyéni és közszabadság, a jogegyenlőség minden barátjának kötelessége ugyan, mégis a talaj előkészítésében az oroszlán rész az ügyvédséget terheli, ezt hazája és önmaga iránti kötelessége parancsolja. A feladat nem könnyű, mert igazságügyünk legfelső vezetése évtizedeken át, az ügyvédség iránti ellenszenvvel telitett férfiak •— az egy Szilágyit kivéve — birtokában volt, kiknek aegise alatt honosodott meg nálunk a megdöbbentő mérveket öltött ügyvédellenes irányzat. * * * Az ügyvédi kérdés megoldásának egyik módozata gyanánt ujabban mind sűrűbben felmerül a numerus clausus behozatalának hangoztatása. Ennek az 1901. évi országos ügy*) Előző közlemény a ti-ik számban. OG 91 védgyülésen is számos szószólója volt. A megoldás e módozata iránti hajlandóság és készség nagyon hasonlít a sülyedő hajón levő emberek kétségbeeséséhez. Nem azért nehézményezzük a numerus clausus-t, mert az absolut korszakban a magyar ügyvédség uumerus clausus-ba volt foglalva, ez ma már talán kics'nyes szempont volna, — hanem azért, mert a numerus clausus alapgondolata, az ügyvédség, az ügyvédi hivatás alapgondolatával homlokegyenest ellenkezik. Az ügyvédi foglalkozás nemcsak kenyérkereső pálya, hanem hivatás is, a miért a numerus clausus tiszta képtelenség. Az ügyvédeket numerus clausus-ba foglalni annyit jelentene, mintha a népképviselők kineveztetését akarnók. Mi a numerus clausus-t, mint terminus technikust vesszük és nem ugy, mint azt Pollák Illés a budapesti ügyvédi kamara kiváló ügyésze az 1901. évi országos ügyvédgyülésen odaállítani iparkodott, valószínűleg azért, nehogy megijedjünk tőle, miután ő már megijedt tőle. A legtöbb foglalkozás minősítés vagy más feltételekhez van kötve, minélfogva a legtöbb foglalkozásra nézve numerus clausus áll fenn és akkor ily értelemben a legerősebb numerus clausus-ba az angol ügyvédség van foglalva. A numerus clausus intézménye alatt az ügyvédség ama szervezetét értjük, mely szerint az ügyvédek száma előre meg van határozva, működésük helyhez van kötve és ügyvédkedési jogosítványukat kinevezés által nyerik el. Gondoljuk át a numerus clausus intézményének hatását az ügyvédségre és akkor be fogjuk látni, hogy mily helytelen megoldása az ügyvédi kérdésnek a numerus clausus behozatala. Tekintve az ügyvédek mai számát, különösen Budapesten, a numerus claususnak az ügyvédi keresetre gyakorlandó jótékony hatását legfelebb 20 - 25 év múlva éreznők. A numerus clausus tehát csak a jövő ügyvédi nemzedék javára szolgálna. Ez áldozatot talán meglehet követelni a jelen ügyvédi nemzedéktől, ha az által az ügyvédség az igéret földjére jutna és azzá lenne, ami, a bíráskodásban megnyilvánuló államhatalom egyensulyózója, a jogrend biztositéka és az egyéni szabadság védelmezője. Azonban a numerus clausus által az ügyvédség közhivatallá lesz. Vájjon ki tudja azt elképzelni és ki tartja azt lehetségesnek hogy az egyik vagy másik irányban megnyilvánuló államhatalom ellensúlyozója, az állami egoismussal harcban levő egyéni egoismus független védője, az államhatalom által hozott törvények hátrányait biráló és egy igazibb jog elérésére törekvő tényező közhivatalnok vagy akár csak közhivatali jellegű funkcionárius lehessen, holott ez' a funkcionárius jogosítványát, erejét, hatalmát éppen az államhatalomnak kineveztetésében megnyilvánuló részétől kapta, melynek ellensúlyozására hivatva volna. Ha a jogvédelmet államosítani lehetne, mint ezt a sociálisták kívánják, akkor a legegyszerűbb volna, ha a főtárgyalásra egy kir. ügyész helyett kettőt rendelnének ki: az egyik képviselné a vádat, a másik a védelmet. Hogy mi volna azután a külömbség egy színi előadás és egy bűnügyi főtárgyalás közt, azt bajosan lehetne megmondani. Pedig a numerus clausus a jogvédelem államosításával lényegében egy és ugyanaz. Legyenek valamely állam közállapotai még oly szüzek a korrupciótól, a kinevezés nem mindig, sőt a legritkábban a legképzettebb, a legfüggetlenebbül gondolkodó ügyvédet fogja érni, hanem a kinevezésnél a pártpolitikai, felekezeti, társadalmi és vagyoni szempontok nagy szerepet fognak játszani. Azonkívül a kinevezési rendszer mindig gyanút s aggodalmat fog kelteni, hogy egyik vagy másik pályázó politikai felfogása miatt mellőztetett és ez a gyanú annál inkább fog talajra találni, mert a mellőzést nem kell megokolni, fi&éttet mayer (Stellung des Advocatenstandcs, Archív für civil. Praxis) találóan mutat arra rá, hogy a legtöbb államban a tapasztalat mutatta, hogy oly időben, midőn az állami kormány egy szabadabb irányban megújítandó közvéleménynyel állott szemben, — a fiatal, felette talentumos férfiakat az ügyvédségre való pályázatnál mellőzte, kizárólag azért, mert a pályázó politikai felfogása a kormány felfogásával nem egyezett meg. De a psychologiai mozzanatot sem szabad figyelmen kivül hagyni. Minden intézménynek meg van a maga nevelő hatása; a szabad intézmények önérzetes, széles látkörü, felvilágosodott egyéneket, az avval ellentétes intézmények bürokratákat, nem egyszer szolgákat nevelnek. A numerus claususnak is meg lesz a maga nevelő hatása. A leendő ügyvéd mindaddig, amíg ki nem neveztetik, viselkedésében, felfogásában és nézeteiben mindazon körülményekhez fog alkalmazkodni, amelyek mielőbbi kineveztetésére befolyással vannak vagy lehetnek, Törekvése és ambíciója az alaki minősítés megszerzésén tul nem igen fog terjedni, mert tudni fogja, hogy a nagyobb tudás és képzettség sem egy hely megüresedését nem fogja eredményezni sem pedig mindazon szempontokat nem fogja kielégíteni, melyek a kinevezésnél a mindenkori körülmények szerint irányadók